Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)

2022-10-11 / 235. szám

www.ujszo.coml 2022. október 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Helyi kampányok - és a digitális világ Lassan szerte az ország­ban teljes lendületbe kapcsol a megannyi he­lyi kampány, s nekünk, helyi tudósitóknak van látni- és tennivalónk bőven. Nem könnyű a munka ilyenkor, hiszen a jelöltek, tisztviselők legóvatlanabb mocca­násának is politikai értéke lehet. Mindenesetre igyekszünk megbir­kózni a feladattal, s próbáljuk a dol­gokat fajsúlyúk szerint mérni. Aho­vá hívnak, oda lehetőség szerint elmegyünk, próbáljuk épkézlábbá alakítani az anyagokat, kihagyva az esetleges önfényezést és igy tovább. Vannak jelöltek, akik nagyon is jól értik a média működését, mások kevésbé. Egyesek kellő körültekin­téssel szólítanak meg bennünket, mások rámenősebben, vagy arra is volt már példa, hogy egyfajta „bosz­­szúból” ignorálnak minket. Ráadá­sul az is megesik, hogy ajelöltek menet közben variálják a konstruk­tívabb és kizárólagosabb viszonyu­lásokat, fokozva a választási őrü­letet. Ez vonatkozhat a legkisebb falura, de akár a járás- vagy megye­központokra is, s talán valahogy így fest a fokmérője annak is, ki ho­gyan gondolja az adott önkormány­zati egységet irányítani, ha a lakos­ság majd őt röpíti annak élére. Az elmúlt hetekben a közösségi oldalak is „beindultak”, nemes és nemtelen módon zajlik a választó­kért folytatott harc. Emeljünk ki egy érdekes és tünetértékű esetet! Elnevezést és irányultságot nem kívánok elárulni, azt viszont már igen, hogy Komáromban megjelent egy névtelenségbe burkolózó le­járató Facebook-oldal és honlap - nevezzük az egészet összefoglaló­an revolveroldalnak. Amikor vala­ki így dobálózik a bokorból, azzal hangulatot és zavart kelt, hiszen bárki állhat mögötte, aki végső so­ron azonban mégiscsak valaki. A láthatóan jól átgondolt és vi­szonylag profin szerkesztett lap azonban kétélű kard, bármilyen vágásra is tervezték. Hadd említsek ezzel kapcsolat­ban egy kisebbségi magyar példát a közelmúltból. 2014 és 2015 környé­kén különösen erős volt a Vajdasági Magyar Szövetségnél az a törekvés, hogy a mostani komáromi példához hasonló módon piszkálják a köz­vélemény ingerküszöbét. Névtelen szerzők által írt blogot indítottak, amelyen „menőnek”, „fiatalosnak” tűnő cikkek mellett rendszeresen lejárató írásokat is közöltek. A cél­pontok - hogy, hogy nem - általá­ban mindig a párttal szembenálló személyek voltak, akár politikusok­ról, akár értelmiségiekről volt szó. Mivel túlzásba vitték, a blog elkez­dett vállalhatatlanná válni, s már a párt reputációját is kikezdte. így végül törölték az egészet. Később próbálkoztak egy másik, okosabban szerkesztett oldal elindításával is, amelyre már csak nagyjából a szer­zők fele írt névtelenül, ám ez végül saját magától fulladt ki. A vajdasági eset legfőbb tanul­sága talán az, hogy a revolverolda­lak, egyedül a lejáratást szolgáló platformok veszélyesek. Különö­sen igaz lehet ez olyan kisebb kö­zegekben, mint Komárom vagy a szlovákiai magyar társadalom. Míg országos szinten fenntarthatja eze­ket a „kezdeményezéseket” az adott politikai blokk elleni primitív gyű­lölet - meg persze a digitális anal­fabetizmus - túlzott mértéke, addig helyi szinten növekedhet használa­tuk kockázata. Itt ugyanis precíziós politikai „harcra” nem alkalmasak, a célpontra és az üzemeltetőre egy­ként veszélyt jelentő szertelen pusz­tításra viszont annál inkább. Persze az efféle jelenségek, mint a számító­­gépes vírusok, napjaink és a politi­kai eszköztárak nemtelen részei, ám attól még azok, amik. Podoljak nem érti Magyarországot Zelenszkij tanácsadója nem érti, az EU-tag Magyarország miért tekinget Oroszország felé. „Magyarország szerin­tem úgy véli, mindig a nagy birodalmak érdekeihez kell igazodni" - mondta a Telexnek Mihajlo Podoljak, az ukrán elnök tanácsadója. Mihajlo Podoljak az elnök, Volo­­domir Zelenszkij tanácsadója Kijev­­ben. „Nem egészen értem, hogy ha egy országnak a 21. században meg­van a lehetősége, hogy egy olyan társadalmi, politikai értelemben is perspektivikus szövetségbe integrá­lódhat, mint az Európai Unió, akkor miért tekinget egyfolytában Oroszor­szág felé” - mondta Magyarország­gal kapcsolatban Mihajlo Podoljak, az ukrán elnök tanácsadója. Podoljakot meglepi, hogy vannak olyan európai partnerei Putyinnak, akik nem értik, milyen is ez a hábo­rú. Szerinte Putyin az Orbánnal foly­tatott február 1-jei találkozón nem árulta el, hogy háborúra készül Uk­rajna ellen. Összeesküvés-elmélet­nek tartja azt is, hogy Magyarország területszerzést remél a háborútól. Podoljak rámutatott: egy sor vitás kérdés van Ukrajna és Magyarország között (pl. nyelvtörvény), de a hábo­rú után, amikor „Oroszország elve­szíti informális vétójogát arra, hogy más országok döntéseibe beleszól­jon”, ezeket rendezni tudják. Podoljak szerint Budapest jól döntött, amikor megszavazta az EU nyolcadik szankciós csomagját, és lassan távolodik Moszkvától. Ugyan­akkor Ukrajna a háború elején, ha nem is fegyvereket, de Budapesttől határozottabb fellépést várt, egyelő­re azonban rövidlátó politikát látnak. Zelenszkij tanácsadója nem tart at­tól, hogy Putyin beveti az atomfegy­vert, és furcsállja, hogy két, Ukraj­nára támadt ország polgárai kaptak Nobel-békedíjat. (444, telex) Az energetikai válság paradoxai RASTISLAV BOLDOCKI A energia államosítása, az erőmüvek visszavásárlása, az f-Tp energetikai piac csődje. Az ember csak néma áhítattal yLX M figyelheti, manapság mi minden képezi a hazai poli- JL. Wk m A tikai mainstream fő tárgyát. Olyan intézkedéseket és fogalmakat, melyek tegnap még csak az ellentmondásos venezuelai bal­oldali elnök, Hugo Chávez arzenáljába tartoztak, hirtelen nálunk is a je­lenlegi válságból kivezető értelmes útként kezdenek emlegetni. Kicsit idézzük fel az elméletet! Vagy legalábbis néhány alap gondo­latot, min is alapszik a liberális kapitalizmus. Először is: a magántulaj­don hatékonyabb az államinál - minden tulajdonos jobban törődik a saját cégével, mint az államéval. Ha a sajátodból pazarolsz, csődbe mehetsz, ha az államét szórod két kézzel, még busás lelépőt is kapsz. Másodszor: a piac láthatatlan keze elintézheti, hogy az egyén, aki kizárólag önös gazdasági érdekeit tartja szem előtt, hasznos iegyen az egész társada­lom számára. Magyarán: a kínálat és a kereslet jobb főnök a legtöbb kor­mányfőnél. No és harmadszor: a társadalomban nem az a fontos, hogy mindenkinek egyforma bevétele legyen, hanem a lényeg az esélyegyen­lőség, és aztán már az egyéneken múlik, ki hogyan él a lehetőségekkel. Mindezek tudatában azonban hirtelen annak lehettünk tanúi, hogy Veronika Remisová és EuboS Blaha a tévében azon veszekedtek, mi­kor lenne előnyösebb államosítani a Szlovák Villamosműveket, és hogy miért is vannak még mindig magánkézben, miközben Eduard Heger miniszterelnök azzal fenyegette meg Brüsszelt, hogy államosítja az ára­mot, ha az Európai Unió nem nyújt nekünk elegendő anyagi segítséget. A volt gazdasági miniszter pedig egy kissé rezignálva azt magyarázta: „Mindenesetre elmondható, hogy az energiapiac csődöt mondott - ma­gam is meg vagyok lepődve, hogy ilyet kell mondanom. A piac becső­­dölt, itt van egy nagy buborék, és jogos, hogy az állam beavatkozzon, sőt, hogy keményen avatkozzon be.” Hogyan lehetséges ilyen 180 fokos fordulat? Igen, értem, itt van a há­ború, az infláció, az egyik csapás a másik után ér minket, de valóban nincsenek szisztematikus eszközeink, hogy megbirkózhassunk a válság­gal? Hogyan lehetséges ez? Kettő, illetve három magyarázat is eszembe jut, mi lehet ennek az oka. Első: a szlovák politikusok dilettánsok. Máso­dik: a liberális kapitalizmusnak súlyos hiányosságai vannak. Harmadik: a szlovák politikusok dilettánsok, és a liberális kapitalizmusnak súlyos hiányosságai vannak. Személy szerint a harmadik magyarázat felé haj­lok. Igaz, hogy a modern Szlovákia 30 éves történelme alatt nem volt túl sok szerencsénk a kormányzati garnitúrákat illetően, a mostani kabinet amolyan hab a tortán. Ennek a következménye az, hogy a gazdaságunk rendkívül érzékenyen reagál a világban zajló súrlódásokra és az anyagi tartalékok hiányára, melyek segítenének átvészelni a negatív hatásokat. Másrészt az sem normális, hogy a világot pár évente rendszeresen va­lamilyen buborék vagy példa nélküli válság sújtja, melyekre legtöbbször állami beavatkozásokkal és - ha már máshogy nem megy - pénznyom­tatással reagálunk. De ez már csak a jéghegy csúcsa. Le kell szögezni, hogy az említett alapgondolatokat sem sikerült teljesen átültetni a gyakorlatba. A kisvál­lalkozó agyonhajszolja magát, hogy túlélje a nehéz időket, ám a nagy multinacionális vállalatok vezetése olykor inkább az állami cégekre em­lékeztet. A piac láthatatlan keze nem képes csodákra, fel tudnék sorolni néhány olyan embert, aki csak a saját érdekeit tartotta szem előtt, és a társadalom számára nem igazán volt hasznos, inkább ellenkezőleg. És ami az esélyegyenlőséget illeti: valóban azt gondoljuk, hogy egy elmara­dott településről származó romának ugyanolyan esélye van az érvénye­sülésre, mint egy jól szituált fiúcskának, akinek az apja drága iskolát fi­nanszíroz egy neves külföldi egyetemen? Nem a liberális kapitalizmust akarom elátkozni. Jelenleg ez a domi­náns társadalmi berendezkedés. Ahogy mondani szokás: nem ideális, de talán tényleg ez a legjobb, amit az emberek képesek kitalálni. Csakhogy ez is fejlődik, és nekünk folyamatosan azon kellene dolgoznunk, hogy fokozatosan átalakítsuk a rendszert, illetve eltávolítsuk a hibákat. Az az érzésem, hogy inkább csak dicsőítjük, és utána időről időre tüzet oltunk. A szerző a Plus 7 dní főszerkesztő-helyettese FIGYELŐ Hekkertámadás miatt szakadt félbe az adás Hekkertámadás szakította félbe az iráni állami televízió adását helyi idő szerint szombat este, az adás helyett Ali Hamenei ajatollah, az ország legfőbb vezetőjének képe fegyver célkeresztjében jelent meg. A műsorban éppen Hamene­­it ábrázoló képsorokat mutattak, amelyeket azonban váratlanul az immár negyedik hete zajló orszá­gos tüntetéssorozaton meggyilkolt nők képei váltottak fel, majd ismét megjelent Hamenei képe, ám ez­úttal vörös célkeresztben, alatta pedig fárszi nyelven „A fiataljaink vére a te lelkeden szárad” felirat állt. A képek között látható volt Mahsza Aminié is, azé a 22 éves kurd nőé, akinek halála kirobban­totta a megmozdulásokat. Az Iran International nevű, londoni szék­helyű hírcsatorna a Twitteren kö­zölte, a támadást az Edalat-e-Ali nevű hekkercsoport vállalta magá­ra, amely az év elején már a tele­vízió weboldalát is feltörte. A brit The Guardian online kiadása sze­rint a biztonsági erők jelzés nél­küli kisbuszokkal mennek ki az iskolákba és diákokat vesznek őri­zetbe. Mindemellett a hatóságok vasárnap bezáratták az iskolákat és a felsőoktatási intézményeket az iráni Kurdisztán régióban. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents