Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-06 / 231. szám
[28 SZALON ■ 2022. OKTOBER 6. www.ujszo.com Mi az oka az orosz-ukrán háborúnak? Oroszország ukrajnai háborúja 1945 óta a legpusztítóbb európai konfliktus. Miközben Nyugaton sokan Vlagyimir Putyin orosz elnök döntését tartják a háború okának, ő azt mondja, a NATO tehet róla, mivel 2008-as határozata a jövőbeli ukrán tagság lehetőségéről egzisztenciális fenyegetést jelentett Oroszország számára. Mások a hidegháború végére vezedk vissza a konfliktust, és arra, hogy a Nyugat nem volt képes megfelelően támogatni Oroszországot a Szovjetunió összeomlása után. Hogyan ismerhetjük fel egy évekig tartó háború eredőpontját? Az első világháború több mint egy évszázaddal ezelőtt folyt, de a történészek még mindig vaskos köteteket írnak arról, mi volt a kiváltó oka. Vajon azért robbant ki, mert egy szerb terrorista meggyilkolt egy osztrák főherceget 1914-ben? Vagy inkább a Nagy-Britanniának egyre nagyobb kihívást jelentő, növekvő német hatalomhoz, vagy az egész Európában erősödő nacionalizmushoz volt köze? A válasz: a fenti okok mindegyike, plusz továbbiak is szerepet játszottak a történelem ilyetén alakulásában. De a háború nem volt elkerülheteden egészen addig, amíg 1914 augusztusában ki nem tört; és még akkor sem volt evidens, hogy négy év vérengzés következik. A dolgok megértésében segít, ha megkülönböztetjük a mély, a köztes és a közvetlen okokat. Gondoljunk a máglyarakásra: a fahasábok felhalmozása a mély ok; a gyújtós és a papír hozzáadása a köztes ok; a gyufa meggyújtása pedig a közveden, kiváltó ok. De még ekkor sem elkerülheteden a máglya fellobbanása. Az erős szél kiolthatja a gyufát, vagy egy hirtelen jött eső eláztathatja a fát. Ahogy Christopher Clark történész megjegyzi az első világháború okairól szóló, Az alvajárók (The Sleepwalkers) című könyvében: ,A jövő még nyitott volt - éppen csak...”. A katasztrófáig rossz politikai döntések sora vezetett. Ukrajna esetében nem kérdés, hogy a gyufát Putyin gyújtotta meg, amikor február 24-én parancsot adott az orosz csapatoknak az invázióra. Az orosz elnök az 1914- es nagyhatalmak vezetőihez hasonlóan valószínűleg azt hitte, hogy rövid, célirányosan megvívott háború következik, gyors győzelemmel. Némiképpen hasonló forgatókönyvre számíthatott, mint Budapest 1956-os vagy Prága 1968-as birtokba vétele volt. A légideszantcsapatok elfoglalják a repülőteret, az előrenyomuló tankok elfoglalják Kijevet, kiiktatják Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hatalomra emelik a bábkormányt... Putyin azt mondta az oroszoknak, hogy „különleges katonai hadműveletet” hajt végre Ukrajna nácidanítására, és megakadályozza, hogy a NATO az orosz határokig terjeszkedjen. Ám tekintetbe véve, milyen súlyosan elszámolta magát, mindenképpen fel kell tennünk a kérdést, mire gondolt valójában. Putyin saját írásaiból és különböző életrajzíróktól, például Philip Shorttól tudjuk, a köztes ok az volt, hogy az orosz elnök nem hajlandó Ukrajnát legitim, független államnak tekinteni. Putyin nem békéit meg a Szovjetunió felbomlásával, melyet ő maga a KGB tisztjeként szolgált; Ukrajna és Oroszország szoros kulturális összetartozása miatt pszeudoállamnak tartja Ukrajnát. Sőt, ebben a narrációban Ukrajna egyenesen háládan volt, megsértette Oroszországot a 2014-es Maidan-felkeléssel, amikor leváltotta az oroszbarát kormányt, és elmélyítette a kereskedelmi kapcsolatokat az Európai Unióval. Putyin vissza akarja állítani az általa „orosz világnak” nevezett konstrukciót, és 70. évéhez közeledve az örökségén is elgondolkodott. A korábbi vezetők, mint például Nagy Péter, a maguk idejében kiterjesztették Oroszország hatalmát. Figyelembe véve a nyugati szankciók gyengeségét a Krím Baker amerikai külügyminiszter azt mondta orosz kollégájának a 90-es évek elején, hogy a NATO nem fog bővülni, történészek, mint például Mary Sarotte bemutatták, hogy Baker gyorsan pontosította a szóbeli biztosítékát, amely mögött soha nem állt írásos megállapodás. Amikor az 1990-es években Bili Clinton amerikai elnök megvitatta a kérdést Borisz Jelcin orosz elnökkel, Oroszország erősen vonakodva léletváltása megelőzte azt. Bár a 2001. szeptember 11-ei támadásokat követően támogatta az Egyesült Államokat, a 2007-es müncheni biztonsági konferencián elhangzott beszéde azt mutatja, hogy már a bukaresti csúcs előtt egészen más hangot ütött meg a Nyugattal szemben. A NATO-bővítés lehetősége tehát csak egy volt a több köztes ok közül - amelynek élét jócskán tompította, hogy nem sokkal a jÉÜMliM Mockb* Ünneplő tömeg követi, ahogy Vlagyimir Putyin szeptember 30-án bejelenti a megszállt ukrán megyék Oroszországhoz csatolását (Fotó: TASR/AP) félsziget 2014-es annektálása után, úgy tűnik, Putyin feltette magának a kérdést: Miért ne mehetnénk tovább? A NATO keleti bővítésének a kilátása kisebb köztes oknak tekinthető. Míg a Nyugat létrehozta a NATO-Oroszország Tanácsot, amelyen keresztül orosz katonatisztek részt vehettek néhány NATO- találkozón, Oroszország többet várt a kapcsolattól. És bár James hajlandónak mutatkozott elfogadni valamilyen NATO-bővítést, bár az elképzelések a két oldalon nyilvánvalóan eltérők voltak. A NATO 2008-as bukaresti csúcstalálkozóján hozott döntése, hogy Ukrajnát (és Grúziát) potenciális jövőbeli tagként kezeli, egyszerűen megerősítette Putyinnak a Nyugattal kapcsolatos legrosszabb várakozásait. Mégis, bár a NATO 2008-as döntése téves lehetett, Putyin szembukaresti csúcs után Franciaország és Németország bejelentették, megvétózzák Ukrajna NATO-tagságát. Mindezek hátterében a hidegháború végét követő időszakban gyökerező, távolabbi és mély okok álltak. Kezdetben mind Oroszországban, mind Nyugaton nagy volt az optimizmus, hogy a Szovjetunió összeomlása után a demokrácia és a piacgazdaság szökik szárba Oroszországban. Az első években Clinton és Jelcin komoly erőfeszítéseket tett a jó kapcsolatok érdekében. Az Egyesült Államok ugyan hiteleket és gazdasági segítséget nyújtott Jegor Gajdar ügyvivő miniszterelnök kormányának, de az oroszok sokkal többet vártak. Ráadásul hét évtizednyi központi tervezés helyébe nem léphetett egyik pillanatról a másikra virágzó piacgazdaság. Az ilyen gyors változások óriási zavarokat, korrupciót és szélsőséges egyenlődenséget eredményezhetnek. Míg egyes oligarchák és politikusok elképesztően meggazdagodtak az állami tulajdonban lévő eszközök gyors privatizációja révén, a legtöbb orosz életszínvonala csökkent. A később meggyilkolt Borisz Nyemcov, Nyizsnyij Novgorod kormányzója 1997 februárjában Davosban arról beszélt, hogy Oroszországban senki sem fizet adót, és a kormány elmarad a bérek kifizetésével. A következő év szeptemberében Grigorij Javlinszkij liberális parlamenti képviselő a Harvard Kennedy School vacsoráján azt mondta, hogy „Oroszország teljesen korrupt, Jelcinnek pedig nincs jövőképe”. A hanyadó egészségi állapotú Jelcin, aki nem tudott megbirkózni a romló gazdasági feltételek politikai következményeivel, Putyinhoz, az addig ismeretien volt KGB-tiszthez fordult, hogy segítsen helyreállítani a rendet. Mindez nem jelenti azt, hogy az ukrajnai háború elkerülhetetlen volt. De idővel ez a forgatókönyv egyre valószínűbbé vált. 2022. február 24-én Putyin rosszul számolt, és a máglyára hajította a meggyújtott gyufát. Nem nagyon látni a tűzvész végét. Joseph S. Nye, Jr. A szerző amerikai politológus, a Harvard Egyetem professor emeritusa ©Project Syndicate Vasárnap-előzetes: Semmi sem az, aminek látszik? (Fotó: Shutterstock) sszeesküvés-elméletek g mindig voltak és lesz■ nek, de talán soha Ä m nem voltak olyan elterjedtek, mint a Covid-járvány kezdetétől. Azóta még beütött az orosz-ukrán háború és a gazdasági válság, mindez pedig a melegágya annak, hogy sokan elhiggyék: valahol titkos csoportok irányítják és akarják tönkretenni a világot. A világhálón futótűzként terjedő összeesküvés-elméletekkel, azok működési mechanizmusaival és az ellenük való védekezés módjaival már az Európai Bizottság is foglalkozik. Az európai állampolgároknak a tudományokhoz és a világhálón terjedő hazugságokhoz, valamint az összeesküvés-elméletekhez fűződő viszonyát vizsgáló TRESCA projekten dolgozó kutatók arra az eredményre jutottak, hogy az európaiak 25%-a hajlamos elhinni az áltudományos híreket és az összeesküvés-elméleteket. Trükk volt a holdra szállás is A Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Magyarországon, Lengyelországban, Spanyolországban és a skandináv államokban 7000 ember megkérdezésével végzett felmérésből kiderült, hogy az uniós polgárok 25%-a azt hiszi, a holdra szállás soha nem történt meg, csak televíziós trükk volt, 82%-nak meggyőződése, hogy a politikusokat multicégek és érdekcsoportok fizetik le, és 32% szerint a világ történéseiről egy szűk titkos csoport dönt. A döbbenetes eredmények láttán az EU statisztikai hivatala, az Eurostat egy sokkal átfogóbb felmérést is készített 37 107 ember megkérdezésével az összes tagálamban, de az eredmény ezúttal is azt mutatta, hogy a demokrácia jövőjét mindenhol egyre jobban fenyegetik az egyes csoportokat, etnikumokat kirekesztő és társadámakat, csáádokat megosztó összeesküvés-elméletek. Az Eurostat átá megkérdezettek 28%-a meg van győződve arról, hogy létezik rákellenes gyógyszer, csak a gyógyszergyártó cégek üzleti okokból eltitkolják, mert a rák kezelésével jobban keresnek. 26% hiszi azt, hogy a Covid-19 vírust laboratóriumban állították elő azért, hogy korlátozzák az emberek szabadságát, és 31% gondolja, hogy a koronavírus elleni oltásokká csipeket ültetnek az emberekbe. A konteók országa Szlovákiában az európai átiagná is rosszabb a helyzet, a Globsec biztonságpolitikai szervezet átá idén nyáron készíttetett felmérés szerint a lakosság 52%-a hisz az összeesküvés-elméletekben, és ezzel szorosan összefügg, hogy 49% szívesebben élne erős kézzel irányított önkényurámi rendszerben. A liberális demokráciát a megkérdezettek 54%-a (Európában náunk a legtöbben) tartja a saját identitására és értékeire nézve veszélyesnek. Ebből kiindulva táán már az sem meglepő, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia és a Seesame ügynökség átá idén szeptemberben végzett felmérés szerint az orosz-ukrán konfliktus kapcsán a szlovákiá lakosság 20,6%-a Oroszország határozott és egyértelmű győzelmét szeretné, további 31,5% pedig inkább Oroszország győzelmét. Májusban a megkérdezettek 51%-a még agresszornak tartotta Oroszországot (igaz, 28%-uk úgy vélte, hogy támadásukat a Nyugat provokáta ki), ez a vátozás pedig egyértelműen az orosz propaganda eredménye. Vrabec Mária A folytatásban választ kapnak például arra is, hogy: Mi a káros az ilyen elméletekben? Miről is ismerjük fel, hogy nem valósággal, hanem összeesküvéselmélettel állunk szemben? Mi a konteó definíciója az EU szerint? Kinek az érdeke a konteógyártás? Mi benne a legnagyobb veszély Dusán Ondrusek pszichológus szerint, aki régóta foglalkozik az összeesküvés-elméletekkel és konfliktuskezeléssel? Mik az öszszeesküvés-elméletek jellemzői? Mik a konteók ismérvei? A teljes írást elolvashatják a Vasárnap már keddtől, október 11-étől kapható számában.
