Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-06 / 231. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2022. OKTOBER 6. M R. Nagy Krisztián El Senor de Montoya épjónapot városában mind a mai napig gyakorolják a tavaszi léggömbcsiklandozás évszázados szokását. A község lakosai- férfiak, nők, gyermekek, idősek- a főtéren összegyűlve felfújják El Senor Cédric de Montoyát, a község híres-neves léggömbjét, majd a polgármester megcsiklandozza. Ha El Senor Cédric de Montoya a csiklandozás hatására táncolni kezd a felkelő nap sugaraival átitatott fagyos tavaszi szélben, az azt jelenti, hogy Szépjónapot városát idén sem pusztítja el a város főié magasodó tűzhányó. Viszont, ha El Senor Cédric de Montoya a csiklandozás hatására nem kezd el táncolni a napsugarasan fagyos tavaszi szélben, az azt jelenti, hogy a község lakosainak másnap hajnalban is ki kell jönniük a főtérre megcsiklandozni El Senor Cédric de Montoyát, egészen addig, amíg az nem kezd táncolni a fagyott napsugaras szélben; vagy amíg a vulkán el nem pusztítja Szépjónapotot. Természetesen senki sem szerette, amikor El Senor Cédric de Montoya nem kegyeskedett táncolni. Szépjónapot lakosai egy emberként sóhajtottak fel. El Senor Cédric de Montoya nem mozdult. A polgármester arcára fagyott mosollyal csiklandozta a léggömböt. Nem hagyta abba. Nincs az a szent hagyomány, ami miatt ő még egyszer felkel hajnali négykor, felkészülni a ceremóniára. Inkább lemond. Csiklandozta és csiklandozta, még sosem csiklandozott azelőtt életében úgy, mint ekkor, ám El Senor Cédric de Montoya mozduladan maradt. — Polgármester úr, hagyja... — súgta neki a plébános, mialatt töreden rezignáltsággal mosolygott a tömeg felé.- Nem! Táncolni fog ez a rohadék! - sziszegte a polgármester a fogai között. A jól begyakorolt mosoly görcsös fintorrá változott. A tömeg kínosan érezte magát és szeretett volna hazamenni. Unatkoztak és fáztak. Tegnap esett le az első decemberi hó.-Táncolj! Piszkos barom! El Senor Cédric de Montoya mereven tűrte a csiklandozást. - Drágám, a vérnyomásod! - mondta a láthatóan egyre dühödtebben csiklandozó polgármester neje.- Elég! - a polgármester összerogyott. Egy pillanat síri csend, majd üvöltve felugrott. Kés villant. A tanácsos és a plébános a támadóra vetették magukat, míg az iskola igazgatója El Senor Cédric de Montoyát védte a testével. A polgármester felesége felsikoltott, és valaki fellökte a pódiumon álló mikrofont, torz digitális visszhangot küldve szét a főtéren.- Felvetted? - rázta az operatőr vállát a helyszíni tudósító, olyan erővel, hogy a kamera képe elkezdett fel alá cikázni a polgármester, a háttérben tornyosuló tűzhányó és az operatőr csizmája között. - Ezt vedd fel, fiam, mert ez itt egy hír, istenbizony!- Felvettem volna, ha nem lökdösődsz! - a riporter nyúlánk arca került a képbe. A videokamera automatikusan a bajuszának leghoszszabban kinyúló szőrszálaira próbált fókuszálni.- Ne engem vegyél, te majom! - tolta vissza a kamerát a merényletre. A polgármestert lefegyverezték, hiába volt azonban sikertelen a támadás, a hógolyó a következő hetekben lavinát indított el Szépjónapot tűrőképességének metaforikus lejtőin.- Miért tűrjük El Senor Cédric de Montoya rémuralmát? Évről évre egyre nehezebb megtáncoltatni, és egyre több reggelünk megy rá erre a hülyeségre! - mondták egyesek (főleg azok, akiknek a reggeli ceremónia után még napi három tizenkét órás műszakot le kellett dolgozniuk).- Ne acsarkodjanak! El Senor Cédric de Montoya megcsiklandozása szép hagyomány, és Szépjónapot identitásának fontos része! - mondták mások (főleg azok, akik születési évükből eredően már nem csináltak semmit napközben, így kedvükre volt a napi luficsiklandozási ceremónia, ahol találkozhattak a község többi lakosával megvitatni az időjárást).- Elég ebből, én mondom! - csapott az asztalra egy este az első csoport leghangosabb tagja. - Miért hagyjuk, hogy egy léggömb irányítsa az életünket? Valamit tennünk kell! - Mégis mit? - A hajdani polgármesterünknek volt igaza, amikor megpróbálta kilyukasztani.- Ki akarod lyukasztani El Senor Cédric de Montoyát?!- Én? Nos, szívesen, de sok dolgom van holnap. Arra gondoltam, csinálhatnád te - azzal átnyújtott egy marék rozsdás rajzszöget a beszélgetőpartnerének.- Oké. A második merénylet El Senor Cédric de Montoya ellen egy ködös januári reggelen történt. Az elmúlt hónapok feszült állapotai miatt a Montoya-támogatók elkezdtek nagyobb felhajtást csapni a ceremónia körül, mint azelőtt - konfettit és virágokat dobáltak a pódiumra hangos üdvrivalgás közepette. Ezen a reggelen azonban valaki valami mást is a levegőbe hajított a hírneves léggömb irányába. - Durr! - mondta El Senor Cédric de Montoya utolsó leheletével. Szépjónapotban nem változott sok minden. A merénylőt nem sikerült kézre keríteni, elhagyta a várost. A lakosság közti ideológiai viták csillapodtak. Aki nem szeretett léggömbcsiklandozásra járni, boldog volt, aki pedig igen, összejárt a többi montoyistával, és megállapították egy üveg bor mellett, hogy végül is ők sem bánják, hogy nem kell kora reggel kelni, kevésbé fájnak az ízületeik, és valójában, jobban belegondolva, inkább a gyerekkoruk nosztalgiája miatt ragaszkodtak ennyire a lufihoz. Azok voltak a szép idők, nem volt kellemetlen kimenni, mert még globális felmelegedés előtti időjárás volt, amikor a nyarak csak melegek, nem hőgutagerjesztők, a telek pedig csak hidegek, nem takonyfagyasztók voltak.- Oh, és emlékeztek, amikor még volt tavasz és ősz is...?- Tényleg, tavasz és ősz, haha! Persze, a tűzhányó jelentette fenyegetés a mindennapi élet része maradt. El Senor Cédric de Montoya nem volt többé, hogy megjósolja az esetleges kitörést. A tavaszi léggömbcsiklandozás évszázados szokását emiatt a helyiek lecserélték a tavaszi „felmászunk a hegyre és megnézzük, aktív-e a vulkán” évezredes hagyományára (a vulkán nem volt aktív). 400 kilométerre foglalt helyet Jóéjszakát városkája a tengerparton. A strand melletti büfénél tengette mindennapjait egy magányos utazó. Léggömböket árult pár pesóért. Senki nem tudta honnan jött, ki ő. A strandlátogató kisgyermekes szülők a büféebédjük mellé hajlamosak voltak venni egy léggömböt a csemetéjüknek. Túlárazott, de legalább megnyugszik a gyerek, gondolták. Amire azonban nem gondoltak, amivel a titokzatos léggömbárus tökéletesen tisztában volt, hogy a strand homokos. A homok ragad, és a homok éles. Ebből a két tényből fakadóan pedig egy kisgyermek kezébe adott lufi ádagos élettartama rövidebb, mint a büfében készült sült kolbász átmelegedési ideje. A kidurrant léggömböt pótolni kell, különben a gyerek ordít. A titokzatos léggömbárus így adott el több százat a portékájából minden nap. A távozó szülők azt gondolták, szélhámos. Ő azonban nem a pénzért csinálta. Nem az a kérdés, ki tette, hanem hogy miért Anthony Templet érzelmektől mentes arckifejezéssel ül le a kamera elé. Ahogy beszél, válaszol a kérdésekre, az olyan, mintha egy empátiát hírből sem ismerő fiatalt látnánk. De ennek oka van, és a Megöltem az apámat (I just killed my dad) olyan true crime dokumentumfilm, amelyben, nem azt keressük, ki a tettes, hanem azt, miért tette. Anthony szenvtelent beszél; egy szavát sem hisszük el (Fotó: Netflix) A rendező az a Skye Borgman, aki sorozatban gyártja a műfajba tartozó dokukat a Netflixnek: A lány a képenről (Girl in the picture) a közelmúltban mi is írtunk, de ő felel az Abducted in Plain Sightért is, amit a kritikusokis és a nézők is letaglózónak minősítettek. A Megöltem az apámat ennél azért vegyesebb fogadtatásra lelt: egyfelől azért, mert a fentiekhez (és úgy általában a true crime-okhoz) hasonló sablonokat működtet, másfelől pedig, bár kerüli a direkt hatásvadászatot, azért felveti a kérdést, mennyire egészséges kikapcsolódás ennyi emberi tragédiát fogyasztani... Borgman három dokumentumfilmje trilógiának is tekinthető, de idáig elérve kezdjük úgy érezni, elég - mindent láttunk, ami az eltorzult és kicsavarodott emberi, családi, bizalmi kapcsolatok borzalmas következményeiből megmutatható. D0KUMÁNIA De térjünk vissza magához a 3 részes sorozathoz: az elején tényleg azt gondolhatjuk, hogy egy pszichopata gyilkossal állunk szemben, bár apró részletekből azért sejthető, hogy nem annyira egyszerű a történet, mint ahogy a bevezetőben felvázolják. Az akkor 17 éves fiú 2019-ben két fegyverrel rálőtt apjára a Baton Rouge menő környékén álló otthonukban. Anthony ezután tárcsázta a segélyhívót, és érzékeden hangon közölte a vonal túlvégén lévő diszpécserrel, hogy „most öltem meg apámat”. Még az első részben hallani, ahogy az ügyész azt mondja, nem biztos benne, hogy Anthonyba szorul bármennyi empátia - és nézőként nekünk is ez jár a fejünkben. Mert sem akkor, a tett pillanatában, sem a 3 évvel későbbi visszaemlékezős felvételeken nem látszanak rajta érzelmek. Anthony a rendező kérdésére azt válaszolja, szörnyen érezte magát utána, de nem látott más kiutat - ám ezt is olyan hangon és olyan szenvtelenül mondja, hogy egy szavát sem hisszük el. A gyilkosság mögötti okok lassan, rétegről rétegre kerülnek a felszínre Anthony egyik munkatársának köszönhetően. Csak neki tűnt furcsának, hogy a fiúnak nyomkövető van a telefonján, hogy sohasem járt iskolába, írni-olvasni is alig tud, hogy jószerével fogalma nincs az őt körülvevő világról, még a saját lakcímét sem tudja pontosan, hogy a társas érintkezés hétköznapi kódjai teljesen ismeredenek a számára... A minisorozatból lassan kiderül, hogy Anthony apja, Burt Templet nem az, akinek sokan hitték Sorra dőlnek ki a csontvázak „az áldozat” szekrényéből, olyan megdöbbentő fordulatokkal, amilyenek (normális esetben) csak a rémálmokban eshetnek meg. Borgman most is mesterien építi fel a történetét: hagyja, hogy mindenki elmondja a maga igazát egy-egy helyzetről, az ügyész és a védő bevonásával pedig az ügy jogi hátterét is bemutatja. Nem érheti a vád, hogy egyoldalúan tálalná az esetet, habár a végére egyértelművé válik, ő maga kinek az oldalán áll, és milyen igazságot képvisel ebben az egyáltalán nem egyszerű történetben. Egy biztos: ha nem maradt semmi empátia Anthonyban, az nem csoda, és ha maradt valami kérdés, akkor az az, képes lesz-e valaha normális, teljes életet élni. Herczeg Szonja A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
