Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-24 / 221. szám
2022. szeptember 24., szombat, 16. évfolyam, 38. szám Szakrális kisemlékek időben, térben és használatban Liszka József monográfiájáról Liszka József t MONUMENTUMOK Szakrális (és „szakrális”) kisemlékek a Kárpát-medencében etnográfia, az etnológia és a szociokulturális antropológia kutatási tárgyainak teljes spektruma mármár zavarba ejtő. Az olyan „klaszszikus”, a közmdatban is azonosítható témák mellett, mint például a népballada vagy a népviselet, bőven van még látnivaló e tudományok műhelyeiben. Bármivel foglalkozzon is azonban a kutató, a munka eredménye - ha jól végzik - megmutatja egy-egy kulturális jelenség sajátos, egyedi mivoltát, s ezzel együtt azt is, hogy térben és időben miként ágyazódik bele a kultúra mindenkori mozgásába, annak rendszereibe. Faggatni és összefoglalni A szlovákiai vidéket - vagy a szomszéd országokat - járva sokszor fel sem kapjuk a fejünket a szabadban álló szakrális kisemlékek látványára. Ám ha a kereszt, a feszület, a szobor és társaik ennyire elterjedtek, egyúttal ennyire szokványosak, akkor bizonyára egy sor kérdést szegezhetünk nekik. Liszka József már csaknem 30 éve faggatja őket, elsősorban, de nem kizárólag a dél-szlovákiai magyar nyelvterületen. E faggatás eredményét vehetjük most kézbe a Fórum Kisebbségkutató Intézet, illetve az annak részét képező Etnológiai Központ gondozásában. Egy-egy nagy összefoglaló művet számos módon meg lehet írni. Ha valaki például előveszi Hoffmann Tamás Európai parasztok - A munka című, 1998-as kötetét, abban valóságos szövegerdőt talál. E magnum opus lényege a szöveg tömény áramoltatása, amely megmutatja, mire is jutott Hoffmann akkor, amikor összegezte magában sok évtizedes vizsgálatait. A több mint 700 oldalas Liszka-kötet szintén illethető a „magnum” jelzővel, noha a nagy összegzés más típusát képviseli, melyet olvasóbarátnak nevezhetünk. Hogy ezt megértsük, nem ragadhatunk le pusztán a monográfia megjelölésnél, mivel ez messze nem fedi a kiadvány tanalmi spektrumát és erényeit. A használhatóság sokrétűsége Egyfelől nem túlzás a tankönyv minősítés, ugyanis például a módszereket, forrásokat és adatbázisokat tárgyaló első fejezet valóban okít. Ennek talán a legkézzelfoghatóbb példája a történeti forrástípusok ismertetése, ahol a szerző tényleg számos hasznos „tippel” szolgál amatőr, de akár profi kutatóknak is azzal kapcsolatban, hogyan lehet és érdemes értelmezni a történeti térképeket vagy az írott forrásokat, ha a témával foglalkozunk. Gyakorlatilag ugyanez mondható el a második fejezetben tárgyalt terminológiáról, amely meglepően összetett még az olyan, látszólag „jámbor” jelenség esetében is, mint a szakrális kisemlékek. A legmasszívabb, közel 300 oldalas tematikai blokk a kisemlékek tartalmi és formai vizsgálatára vonatkozik. Itt, a harmadik fejezetben mutatkozik meg igazán a kötet kézikönyvjellege. Bár nyilván akadnak olyan olvasók, akik a Szentháromság-szobroktól kezdve egészen az Árpád-házi Szent Margit ábrázolásokig sorban végigolvassák az összes alfejezetet, sokan - különösen a nem szakmabeli olvasók - vélhetően nem így tesznek. Nekik jó szolgálatot tehet a kötet végén Út menti, barnára festett fafeszület a természet színpompájával koszorúzva, Béla (Liszka József felv., 2010) levő helynévmutató, ahol könnyen megtalálhatják az őket érdeklő vidék településeit, mások pedig valószínűleg egyszerre csak egy-egy szent tematikus alfejezetét felcsapva csillapítják a tudásszomjukat. A kisemlékállítás szempontjából egyik legnépszerűbb szentről,, a Nepomuki Szent Jánosról szóló fejezetben nem egyszerűen gazdag képanyagot, rétegzett leírást és kultuszának tartalmát kapjuk, hanem - s ezt nem lehet éléggé hangsúlyozni - az értekezésben a szent vízbevetésének és meggyilkolásának kapcsán szó szerint eljuthatunk Málastól Prágáig és vissza. S ha már itt tartunk: ahol tud és szükségét érzi, Liszka túlnyújtózik a magyar nyelvterületen és szakirodalmon, s egyebek mellett német, osztrák, cseh, szlovák, szlovén, lengyel és más párhuzamokkal él. Ezt két okból is érdemes kiemelni. Az elsőre márt utaltunk a néprajzkutatás egyik lényeges eleménél: láttatni a kulturális jelenségeket térben és időben. A másik pedig - s ez a szlovákiai magyar tudományosság számára különösen fontos a provincializmus elkerülése végett - a keletközép-európai kutatásokkal s azok eredményeivel való egybevetésre vonatkozik. Egy dolgot még meg kell említenünk, s voltaképp erről szól a negyedik, szoborsorsokról szóló fejezet. A mondott időben és térben való láttatás során néprajzilag rendkívül lényeges a jelenségek, jelen esetben a szakrális kisemlékek használatban való bemutatása. Ha a könyv más részeihez képest röviden is, de erről, állíttatásuk indítékairól is szó esik néhány oldal erejéig. Kíváncsiság és tudás Akárhonnan nézzük is, összességében egy jól használható tudományos szakkönyv a Monumentumok, amihez a szerző stílusa is hozzájárul. Nem mentes a humortól vagy öniróniától sem Liszka írásmódja, amely egyúttal, különösen a bevezető passzusokban, már-már posztmodern gesztusokkal mintegy „demisztifikálja” a tudományos munkát. Az első karaktertől az utolsóig így kerülhet előtérbe az, ami az egzakt bizonyosságkeresést valójában mindenkor mozgatta: a kíváncsiság, valamint a felfedező- és tudásvágy. Vatascin Péter Liszka József Monumentumok. Szakrális (és „szakrális”) kisemlékek a Kárpát-medencében. Forma, terminológia, funkció. Fórum Kisebbségkutató Intézet - Etnológiai Központ, 2021, 702 oldal FRISS OLVASO Jövő héten csütörtökön nyitja meg kapuit a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amelynek díszvendége Szlovákia lesz. A négynapos rendezvényen szlovák és szlovákiai magyar szerzők könyveit is bemutatják. Az impozáns kínálatból ajánlunk két kötetet. Dostojevzski, Tolsztoi, Toorgenef - maradandó irodalmi értékek olcsó utánzatai olyan emberek számára, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy ereden és igényes orosz klasszikusokat olvassanak. Leginkább a félreeső gömöri és nógrádi falvakban találkozhatunk olyan emberekkel, akiknek akad egy-egy Tsehov-mű a polcán, és akik azt gondolják, hogy ha elolvassák az ilyen olcsó hamisítványokat, akkor teljesen felszentelve lesznek az orosz klasszikusok nagy témáival kapcsolatban, úgy mint Isten, szerelem, halhatatlanság, bűn, büntetés és halál. Nem lehetett meggyőzni őket, hogy Csehov nevében nincs „t” betű, és hogy a szerző soha nem írt obszcén novellát egy kozákról, akinek a leghűségesebb társa egy ló. Daniel Majling orosz klasszikusainak hamisítványait, mint ahogy ezt az előszóból megtudjuk, főleg irodalmi professzorok (elsősorban alkoholisták és epilepsziások) hozzák létre, akik arra vannak kényszerítve, hogy anarchista köröket alapítsanak és Isten létezéséről vitázzanak... Mindez persze csak posztmodern játék, tehát irónia, paródia, intertextualitás és az intertextualitás paródiája. De annál mégis sokkal több. Mindenekelőtt minőségi és szórakoztató olvasmány. Arra a kérdésre pedig, hogy évtizedekkel a posztmodern lecsengése után szükség van-e még hasonló irodalmi villanásokra, Peter Darovec irodalomtörténész úgy válaszol: „Nem a posztmodern stilizáció miatt kiváló a könyv, hanem annak ellenére.” Dániel Majling: Oroz klazzika. Fordította: György Norbert Typotex Kiadó, 2022, 128 oldal "TPAfrHIBM (LJTQPm „Szlovákok, férfiak és nők, fivérek és nővérek! Elégededenek a magyarországi és az amerikai életükkel? Idegen földön aprópénzért robotolnak? Szeretnének jobban élni és végre szabadon? Tahitin felépítjük Önöknek Uj-Szlovákiát! A gyerekeik az anyanyelvükön fognak beszélni az iskolában. Ha most csatlakoznak, előnyösen juthatnak földtulajdonhoz! Tartsanak velünk a földi paradicsomba!” Vajon milyen lenne a világ, ha a trianoni békediktátum után Felvidék továbbra is Magyarország része marad, és sosem jön létre Szlovákia? Mi lett volna a szlovákokkal? Michal Hvörecky regényében az erőszakos asszimiláció hatására kivándorló népesség a Csendes-óceán közepén, Francia Polinéziában, a Paul Gauguin által is oly festőinek talált Tahiti gyönyörű szigetén lel új hazára, távol a nyugati civilizációtól. A híres diplomata, csillagász, költő, pilóta és tábornok, Milan Rastislav Stefánik vezényletével a Tátra és a Duna pokoli katlanából a földi paradicsomba érkező, szabadságra vágyó nemzet déltengeri álma azonban a magukkal hordozott tradíciók, az újjáéledő nacionalizmus és a kulturális különbségek kiváltotta összecsapások miatt hamar légvárnak bizonyul. Kelet-Közép-Európa huszadik századi históriájáról, és a jelenét is meghatározó legrosszabb társadalmi beidegződésekről (nacionalizmus, antidemokratizmus) ennyire hátborzongatóan szórakoztató módon még sehol nem olvashattunk, mint ebben, az általunk ismert történelmet fenekestül felforgató utópisztikus, maró swifti szatírával átitatott regényben. A Tahiti utópia provokatív és elgondolkodtató alternatív történelmi regény, ami alapján a szlovákok és a magyarok (valamint a nagyhatalmak) is újragondolhatják 20. századi históriájukat, és szembenézhetnek a múltjukkal - valamint a jelenükkel. Michal Hvörecky: Tahiti utópia. Fordította: György Norbert Európa Könyvkiadó, 2022, 204 oldal
