Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-14 / 213. szám

Í16 SZALON ■ 2022. SZEPTEMBER 14. www.ujszo.com den, győzködte, de ha leheteden­­nek találod, februártól visszaállsz a régi étrendre. Évi azóta elszánt állatvédő. Nincs más választásunk, védeni kell a bolygót, hangoztatja. Nem kell neki több bőrtáska és bőrci­pő, a húgát igyekszik lebeszélni az állatkertről, a cirkusz plakátjától dührohamot kapott. Ez nem csak a táplálkozásról és az egészséges életmódról szól, ez egy életforma, magyarázza; nem csak megenni, de kihasználni sem hajlandó az állatokat. Az apja szerint elment az esze. Évi lázad: nézz körül, tönkretettük a Földet. Belegondoltatok egy­szer is, mit hagytok ránk, miben kell majd élnünk? A pazarlás és a környezetszennyezés pokollá teszi az unokáitok életét. Az apja sze­rint nem azon a kis húson múlik az apokalipszis, Évi biztos benne, hogy minden apró lépés számít. A férfi legyint, szalámit vesz elő a hűtőből, sajtot ken a kenyerére, és nagy adag tejjel issza meg a ká­vét. Évi ingerülten rántja ki a fió­kot, előkapja a kiskést, kiviharzik a konyhából. Odaáll az anyja mellé, dühösen szeletel, a sajátját majd ő elkészíti, közli. Tofuval pont olyan, mintha tojással ennéd, magyaráz­za, csak kell bele egy kis fekete só az íze, és egy kevés kurkuma a színe miatt. Vegán gasztrobloggereket követ a neten, azoktól tanul főzni. Az asszony örül, hogy a lányát ér­dekli a gasztronómia, de aggasztja, hogy a hagyományos magyar éte­leket nem tanulja meg elkészíteni. Az unokáknak persze szívesen főz majd, hogy megismerjék a magyar konyhát, már ha a szülők nem ne­velik őket is vegánnak. A barátjával együtt vágtak bele a veganuár kihívásba, az asszony cso­dálkozva vette tudomásul, hogy az új generáció férfi tagjai nyitottak a növényi étrendre. Bezzeg az ő férje meghalna hús nélkül! Kikéri magának a főzeléket és a tésztát, fizikai munkát végez, kell az ener­gia, lázong. Évi ilyenkor a szemét forgatja, a gorillákra hivatkozik: mind tömény izomzat, pedig csak növényekkel táplálkoznak. Az apja kikéri magának, hogy majmokhoz hasonlítsák, de a lánya nem hagyja magát, vegán sportolókkal és test­építőkkel példálózik. Az ő lecsója sokkal inkább nem­zetközi, cukkinit is szeletel bele, fűszerből is többfélét használ. Az anyja is kolbász nélkül szereti, de nem hajlandó háromféleképp elkészíteni egy nyavalyás lecsót, csak hogy mindenkinek a kedvére tegyen. Évi nehezen viseli, hogy nem tud hatni a szüleire, nem érti, az anyja miért ne kóstolhatná meg az ő verzióját, hiszen mindig is szeret­te a húsmentes, zöldséges ételeket. Az apja sajnos reménytelen eset, megreformálásáról régen letett volna, ha nem mutatna rossz pél­dát az öccsének, aki persze vakon követi „az igazi férfi húst eszik” elvet. A kis hülye már tizenhárom, és még mindig nem fogja fel, hogy a jövője a tét. A hagyma héját, a paprika csu­­máját gondosan egy tálba gyűjti, és hátraviszi a komposztálóba. Ezért is könyörögnie kellett, pedig a falu ingyen adja, csak igényelni kell. Hiába magyarázta az apjának, hogy jóval kevesebb lesz a szemét, és egy év alatt kész a komposzt, amit aztán felhasználhatnak a kertben. A férfi a tehéntrágyára esküszik, ha jó volt évekig, miért kellene változtatni, vonogatta a vállát. Amikor a szomszédok kert­jében is feltűnt a komposztáló, végül mégis beadta a derekát. Évi önelégült vigyorral kereste a helyü­ket, a kert végébe, egy félárnyékos helyre végül kettő is került. Gyor­san megtelik, sok a kerti hulladék, a füvet is rendszeresen nyírni kell, ősszel a gyümölcsfákról hull majd a falevél. Órákig böngészett a ne­ten, hogy megtanulja, mi a legjobb rétegezési mód, mert ugye, nem lehet csak úgy mindent egymásra hányni, ennek is megvan a tudo­mánya. Tavasszal fuszerkertet tervezett, ami igazi dísze lett az udvarnak, paprikából és paradicsomból is miatta nevelnek idén négy-öt fájtát. Van hely bőven, érdemes kísérletezni, győzködte a családot, a lecsó isteni lesz ettől a sokszínű­ségtől. Délre a kovászos kenyér is meg­sül, még langyos, mikor felvágják. A lecsóhoz az egyik biztosan el­fogy, a biztonság kedvéért az asz­­szony mindjárt kettőt sütött. Kör­beülik az asztalt, a kicsi érdeklődve lesi Évi tányérját. Én is olyat kérek, mondja határozottan. Nővére dia­dalittasan keresi a szülei tekintetét, élvezettel figyeli, ahogy a kicsi jó­ízűen falja a főztjét. Az apjuk tün­tetőleg egy jókora kolbászkarikát szúr a villájára, a kenyerével elé­gedetten tunkolja a lecsó pirosra színezett, zsíros szaftját. Tofuval pont olyan, mintha tojással ennéd, csak kell bele egy kis fekete só. "TT* a szezon, érik a j a paradicsom, nő I l"* a paprika, lecsót esznek lecsóval. M Korán reggel le­szedte a termést, a cseresznyefa alatt, a régi kőasztalon pucolja a hagymát, metéli a paprikát, a magokra különösen figyel. Egy se kerülhet az ételbe, különben a leg­kisebb gyerek hozzá sem fog nyúl­ni az ebédhez. A kolbászt se felejtsd ki, figyelmezteti a fia, és legyen csí­pős, úgy az igazi! A tizenhét éves lánya nemhogy kolbászt, de tojást sem eszik: janu­ár óta vegán. Csak egy kísérletnek indult, a barátnője beszélte rá, hogy próbálja ki ezt a veganuár nevű őrületet, amihez ő már az előző évben csatlakozott. Egy hó­napot bárki kibír növényi étren-Vasárnap-előzetes: Pletykák vagy párhuzamos valóságok? „Tudja, kedves, úgy van ez ám, hogy jóllakatjuk őket felül is, meg alul is, aztán mindent megtesznek nekünk, amit csak akarunk! On­nantól már mink parancsolunk mindnek, mert mind egyforma. ” Soha nem felejtem el, amikor még kezdő kutatóként egy ősz hajú, de­rékfájós nő egy beszélgetésünkkor ezt mondta. Nem számítottam rá, hogy ily módon avat be világa működé­sének rejtelmeibe. „Nekünk kell hogy mindig több eszünk legyen! Mindig magunkra kell gondolni elő­ször, mert ők soha nem fognak ránk, hogy mi lesz azután, érti, AZ után velünk! Az asszonyok az erősebbek, nekik sokkal többet kell kibírni, mondjon bárki bármit is!” ,A cukra vitte el mert metélték a lábát, de hogy az asszony nyelve is közrejátszott benne, az hétszentség!” - jegyezték meg gúnyosan ugyan­abban a faluban a férfiak, amikor megtudták, kivel beszélgettem. Jiogy mennyit panaszkodott mindig a kocsmában. Ha tudná az asszony, hogy miket mondott itt nekünk, hát a szégyentől a fild áld süllyedne, az biztos! De nem ám, hogy elmondja neki.r Nevettek, és volt, aki bizal­maskodóan a karomat is megsimí­totta ilyenkor. Számtalanszor futottam már bele ilyen egymás mellett létező párhuzamos valóságokba. Például, hogy a feleség nem tudhatja meg, mennyit keresett a férje egy hónap­ban. Jött a Géza a telepről hozta a kismalacot egy zsákban, és ám min­dig mondta, hogy ahol ez van, van ott több is. Csak az ö feleségének ne mondják meg. Az árát már zsebre is vágta, aztán még aznap mind lecsur­­gott a torkán” - így mondták a cu­korbajos emberről, de már megint az asszonyok. És odasúgták, hogy volt ám nekik „elcsinált gyerekük” több is, de a Géza azt nem tudhatta meg soha, mert azonnal kitekerte volna a felesége nyakát! Az ilyen történetekből nagyon nehéz kideríteni, hol lakik az igaz­ság. Hogy tényleg nem tudta az ember, és nem jutott az asszony fü­lébe a dolog sohasem, és a falu asz­­szisztálásával egy színjátékot játszot­tak évek hosszú során? Méghozzá olyat, ahol egy szabály létezik hogy a férfiemberek összetartanak, és az asszonyok sem adják ki egymás tit­kát? Kivéve persze a nem mindig véleden elszólásokat, meg a ma­gamfajta, messziről jött lelkes ku­tatóknak a pletykák elmesélését. Ez utóbbira rengetegen vállalkoz­nak Már-már gyerekes lelkesedés jelenik meg ilyenkor az arcukon, és akárhány évesek, pajkos csillogás ragyog fél a tekntetükben. Mint a mesében Lúdas Matyiéban, ak évek múltán sem felejtette el meg­adni Döbröginek az adósságát. Tóth Erzsébet Fanni A folytatásban választ kapnak például arra is, hogy: Milyen kacifántos történetekbe kevere­dett a szerző, amikor a deportá­lások emlékei kapcsán faggatta a legidősebbeket? Mit indított el egy háború utáni lakodalmi előkészület részletes meséje? Ki hogyan emlékezik a szomszéd Lajosra? Mi lett belőle végül? Mi lett a megesett lány sorsa? Mit csi­nál a kutató, ha a múltból ilyen pletykát hall? Hogyan kell he­lyükön kezelni ezeket az egymás mellett létező valóságokat? Mit jelent ebben az esetben a libikó­­kaefFektus? A teljes írást elolvashatják a Vasárnap már keddtől, szeptember 2ft-ától kapható számában.

Next

/
Thumbnails
Contents