Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-14 / 213. szám

SZALON ■ 2022. SZEPTEMBER 14. www.ujszo.com TÁRCA A SZALON BAN já úgy kezdődött, ___ hogy Mángold LJ i M Pufi kedd éj­/ % M jel, a Bárisnya JL m. M J kocsmájából hazafelé tartva kis híján arccal elő­re belezuhant. Spicces volt, persze, de ilyenkor az egyensúlyát legalább közepesen megbízhatón tartotta az izommemóriája. Csak ez mentette meg, mert a templomkert végében tátongó luk fekete volt, az éjszaka úgyszintén, no meg egyébként is, az a luk előző este még nem léte­zett. Most az a domb szűnt meg létezni, ami azelőtt még a helyén terpeszkedett el. Ez egészen biz­tos, mármint a domb földrajzi elhelyezkedése, ugyanis előző este kottarészegre itta magát, és azon a kis dombon nagyon kényelmesen össze tudott gömbölyödni, mint a Bárisnya macskája, tehát ott aludt egészen másnap hajnalig. Szóval Pufi káromkodott egyet, meg még egyet, de homályos feje hamar napirendre tért a dolog fölött. Ezután olyat tett, amit egyébként a Bárisnya kocsmájából hazafelé csak ritkán: elandalgott a saját házáig. Másnapra el is felejtet­te volna az egészet, ha nem szerda lett volna. De szerda reggelenként mindig úgy találta bölcsnek, ha elmenekül hazulról, mikor az asz­­szony felébred. Nehezen viselte ilyenkor Ercsót. Az komoly gyűlés­nap volt ugyanis. Ezek a politikai emberek kikészítik a lelkincém, gondolta annak idején Pufi. Aztán arra jutott, Ercsó is legalább annyi­ra kikészíti őket, tehát mindenki csak azt kapja, ami neki jár. No és hát amíg Ercsó keresett annyit, hogy neki elég legyen szökőévben kétszer kifesteni a kultúrházat, ke­vesebbet nem is törődhetett volna az egésszel, főként, amíg létezik egyetlen lebuj is a térségben. Szóval szerda volt, reggel nyolc, ő pedig elismételte tegnap délutáni útját a kocsma felé.- Hogy mi a fekélyes kelés...! - hörögte, mikor meglátta a sárga Gyurász Marianna A feneketlen szalagot. A Kapotási meg a Lévi ott álltak két lépésre tőle, összeért a bajszuk. Néha megvakarták, egyik a másikét.- Pufi! - üdvözölte Palotási. Kék ingét már sötétre festette a nyári reggel. - Nem kell túlzásokba esni, de azé no. Kutya helyzet. Erre gyött tegnap az öcsém a Rózskával, de a Rózska már nem ért el hazáig, el­nyelte ez a pokol kapuja e. Annak többet a haja szálát se látod, úgy hiszem. No hát így kezdődött az egész. Egy hét se kellett, és az FBI el­árasztotta a falut. Pufi szerint az FBI volt legalábbis. Nem tudta, pontosan mi tartozik a munkakö­rükbe, de úgy sejtette, hogy a po­kol kapuja holtbiztos, hogy igen. De még ők se tudták, honnan érkezett a luk. És a fenekét se ta­lálták, és a Rózskának se látták egy hajszálát se azóta. A sárga szalagok köré furcsa műszerek nőttek, meg széles szállítóterű kocsik, aztán susogós védőruhát viselő agyalá­­gyultak. Aztán kinőttek a bódék is, megjelentek a szomszéd falu vedlő, vörösbama kocsijai, utána meg a fényes városiak. Pár hét, és igazi dzsembori volt az egész, lövöldével, körhintával, főtt kukoricával. Ercsó meg a vezetőség magán kívül volt az örömtől.- Pufi, tudod, mit jelent ez? Jövő falunapra még a Majkit is meghív­juk! A Beles annyit keres a kukori­cával délelőtt, mint máskor egy hó­napba! Te Pufi, jövőre olyan simán fognak menni a választások, mint mikor a Monterkást kikészítették amiatt a luvnya miatt, hát nem lesz konkurencia! És ez így ment egész nyáron. Özönlöttek a népek. Nem min­denki örült persze a faluban, mert sok bámésznak hiányzott pár kere­ke. Volt, aki a végítélet ígéretét látta a lukban, prédikált, vagy csak el­kezdett telefonálni. Az anyját hívta zokogva, szomorúan vagy enervál­­tan, vagy Zsófikát a hét béből, aki­nek aztán bevallotta, milyen szép­nek találta a csálé copfjait harminc éve. Mások az üzletet látták benne, és gyanús képpel szintén csak tele­fonáltak, szájukat eltakarva, no és mindenki.fényképezett a tiltó táb­lák ellenére, internetezett és kom­mentált. Az öregebbek útjelzőnek használták. Hol találkozunk? Hát a Belzebub Segglukánál. Azt semmi­vel se téveszted össze. Őszre kezdett nyilvánvalóvá vál­ni, mire használják a legtöbben ezt a világ nyolc és feledik csodáját. A luk ugyanis sorra feneket­lennek bizonyult, minden elké­pesztően tudományos mérés (Pufi ezekhez nem konyított) meg vizelőbajnokság (ebben nyolcszor védte meg bajnoki címét) során. És a feneketlen lukak egy dolog­ban maguk is verhetedenek, mint azt Rózska példája olyan remekül szemlélteti. Mindent, mindent el­nyelnek. Pálinkásüvegekkel kezdődött, meg cigivégekkel, meg a Bundi fűnyírójával. De ezek ártatlan hü­lyeségek voltak úgy igazából. Az­tán lassan eltűntek a szemetesek a környékről, ahogy a szükségtelen dolgok elkopnak faluhelyről. Ap­ró-cseprő bosszúk csendestársa lett, eltűnt gyémántgyűrű és szen­timentális értékű, de ócska bizsuk, kedvenc félcipő és kedvenc játék, megunt játék, és aztán lassan, las­san, elkezdtek eltűnni az emberek. Pufi kevés dologra emlékezett tisz­tán már évek óta. Nemcsak a pálin­ka tehetett róla, hanem egy gyerek­kori baleset a befagyott tavon. De majdnem biztos volt benne, hogy Bundi volt az első. Nyom nélkül veszett el, és bár egy ideig ott vi­rított az arca a villanyszobrokon, mindenki tudta, hogy ha valaki látta, az legfeljebb Rozs lehet. Az­tán pár vén fogadan és Maci néni, bár őket nem hiányolta senki. Mi­kor a Bárisnyának veszett nyoma, a kollektív pánik túllépte az érzékel­­hetőség küszöbét. Senki nem tudhatta, hogy va­jon személyes vendetta áll-e a do­log mögött (Pufi nehezményezte, hogy az FBI három hete végleg elhagyta a falut), vagy Belzebub Ánusza ébredt öntudatra. A pré­dikátorok, már akiket egyelőre megkímélt az árok, persze tudták a választ, és a Kapotási is tudta, csak bizonyítékot nem talált még a Lévi ellen. Sokan tudtak sokfélét, de Pufi volt az egyetlen, aki birto­kában volt az egyetlen és abszolút igazságnak. Legalábbis Pufi véle­ménye szerint. Ugyanis Pufi, mióta az első hajnalon belebodott a fenekeden lukba, minden este elzarándokolt a sárga szalaghoz. Persze ritkán ta­lálta egyedül, mégis ott virrasztón, éjszakáról éjszakára. És Pufi néha látta az árnyakat, akik átbújtak a szalag alatt, és csak a luk szélénél torpantak meg, mint hipnotizált, fekete prémű kis nyulak. Csak áll­tak ott, mint a sóból emelt szentek. Habár a szemüket nem látta, tud­ta, hova néznek. Minden árnyat megismert hátulról is, és furcsának találta, hogy senki más nem szen­tel nekik egy csepp figyelmet se. Bár meg kell adni, tenni ő se tett semmit. Még akkor se, amikor el­tűntek. Az mindig másnap hajnalban volt - Pufi kevesebbet ivott mos­tanában, és döbbenetére kiderült, enélkül aludni se képes. így haj­nalonként kizarándokolt a falu határába, ahogy éjjel a fenekeden lukhoz, leült a borostyánnal benőtt tábla alá, és megevett két szelet sonkásszalámis kenyeret. És köz­ben az utat figyelte. Mindig megjelentek Az előző esti árnyak, összetéveszthetedenül, épen és egészben, de teljesen üres szemekkel. Járművük nem volt, csomagjuk se, és mind egyedül jöttek, egytől egyig. Lassan vonszo­lódtak a határ felé, slattyogva húz­ták a lábuk Mikor elhaladtak mel­lette, bólintottak egyet. Pufi rájuk nézett, és egynek se felejtette el a tekintetét. Valami kiesett belőlük Majszolta a kenyeret, hozzá pap­rikát vagy hagymát, és nézett utá­nuk, míg el nem tűntek a kóválygó aszfaltúton. Vera Farmiga a később megvádolt Anna Pou doktornő szerepében 2005 nyarának végén a Katrina hurrikán víz alá temette New Or­­leanst, olyan földi poklot hozva létre, amiről sokan azt gondolták, csak harmadik világbeli orszá­gokban fordulhat elő. A környék legnagyobb kórháza, a Memorial legnehezebb napjainak történetét mutatja be az Öt nap a kórházban című sorozat. . A Sheri Fink regénye alapján készült Öt nap a kórházban még csak nem is hasonlít arra a mű­fajra, amit kórházsorozatként ismerünk. Bár itt is orvosok, ápo­lók és páciensek a főszereplők, a zsánerre jellemző szappanoperai szálak boncolgatása (ki kit szeret és gyűlöl) itt maximum a háttér­ben jelenik meg. A nyolcrészes évad ugyanis félig katasztrófafilm, félig jogi dráma. Utóbbihoz az adja a keretet, hogy mivel a kór­házban rekordszámú, közel ötven elhunyt beteget találtak a hurrikán napjai után, a hatóságok a saját tehetetlenségük beismerése helyett inkább bűnbakot kerestek maguk­nak a Memorial személyzetének tagjaiból, hogy a váddal eltereljék a figyelmet a dilettantizmusukról. Minden epizód úgy kezdődik, hogy kihallgatják a kórház sze­mélyzetének tagjait, majd visz­­szarepülünk pár héttel korábbra, az események sűrűjébe, amikor a hurrikán lecsapott, és átszakította a város melletti tó gátjait, többmé­teres vízmennyiséget zúdítva New Orleans utcáira, elzárva a kórházat a külvilágtól, a segítségtől - és nem mellesleg az áramtól is. Az Apple TV+ sorozatának első öt része egy-egy napot mutat be a kórház életéből, a hurrikán megér­kezésétől kezdve egészen az evaku­álás befejezéséig, hogy aztán átadja a terepet a tragédia utóéletének és a hatóságok baj keverésének. Az el­ső epizód kétségtelenül az egyik legerősebb pilot, amit az utóbbi években láttam: az alkotók a való­di New Orleans-i tragédia híradós felvételeit keverik az általuk felvett fiktív felvételekkel, és végig figyel­nek arra, hogy noha a fő helyszí­nünk a kórház, abból is megért­sünk valamit, mi zajlott épp a külvilágban, miért fordulhatott elő, hogy egy amerikai állam és a szövetségi kormányzat hosszú időn át képtelen volt hatékonyan segítséget nyújta­ni a bajba jutott emberek tömege­inek. A nézőkkel együtt a kórház vezetése is fokozatosan döbben rá arra, hogy magukra hagyták őket, viszont elvárják tőlük, hogy az egyre embertelenebb körülmények (áram hiánya, fogyó vízkészletek, elviselhetetlen hőség és páratarta­lom. ..) ellenére lássák el a betegei­ket és mentsék az életeket. Egymás után érkeznek a sorscsapások, az Öt nap a kórházban pedig azt is megmutatja, hogy az emberek mind másképp reagálnak a szél­sőséges helyzetre: valaki az utolsó csepp energiájáig küzd a betegeiért, más csak az irháját mentené, és van, aki akár fegyverrel is érvényt szerez az igazának. A ragyogó szereplőgárdából kétségtelenül kiemelkedik Vera Farmiga (Bates Motel) a később megvádolt Anna Pou doktornő (Fotó: Apple TV+) szerepében: ő a sorozat szíve-lelke. Lebilincselő széria az Öt nap a kór­házban, és ugyan néha azt éreztem, hogy kicsit túlhúzzák, ezzel együtt is ott van a helye az év legfontosabb premierjei között. Tóth Csaba SOROZATDARÁLÓ Az igazi vészhelyzet A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova'frujszo.CQm. Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó ~ Szalon, P, 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents