Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-13 / 212. szám
www.ujszo.coml 2022. szeptember 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Tanórák közös ügyekből VATAŐŐIN PÉTER H ovatovább egy évtizede - de a 2015-ös menekültkrízis óta biztosan - karakteres válságok egész sorát éljük meg. Történetileg ez igen érdekes helyzet, hiszen ahogyan hasonló időszakokban bármelyik felmenő generációnk, úgy mi elmerenghetünk azon - mondjuk tekintetünket álmosan a horizonton pihentetve naplementekor -, hogy vajon mi az a lecke, amit jelenleg meg kell tanulnunk? Aki a szír háború gyökereit kutatta, bizonyára már évek óta tudja, hogy annak kitörését többéves aszályos, az ország mezőgazdaságát szétziláló időszak előzte meg, amely a nem kellően rendezett társadalmi viszonyokkal és egy önkényuralmi rendszerrel ötvözve egyszercsak berobbant. Menedékkeresők persze nemcsak Szíriából érkeznek Európába, hanem tucatnyi más országból, ám szinte mindegyiküknél találunk környezeti, társadalmi és politikai okokat, nem is beszélve - végezze azt bármelyik nagy- vagy középhatalom - a kizsákmányolás tényéről. Mindennek ellenére a régióban - Közép-Európánkban - az „idegenektől” való félelem, s az ellenük táplált ellenszenv a legdominánsabb és leghangosabb társadalmi érzület. Néha pedig már-már úgy tűnik, más egyébnek nincs is hely ebben a témában. A koronavírus aztán egyszerre adott egészen más, mégis nagyon hasonló színezetet az általános válságoknak -, s talán még a menekültek témájánál is erősebben szította fel az irracionális vagy a konformista magyarázatok és félelmek kemencéjét. Az, hogy a vírus eredete kapcsán nagyon is megalapozottak a környezeti okok - vagyis a természet rovására terjeszkedő civilizációnk -, ebben a helyzetben gyenge érvnek számít. Ráadásul az első, még 2020-as lezárások idején mintegy mellékesen az is kiderült, a természetnek nagyon kedvére van, ha az emberiség kicsit leveszi a lábát a gázpedálról, s szerényebben él. Mindezek ellenére szinte másról sem volt szó a Covid alatt, mint arról, hogyan tudnánk „visszakapni a régi életünket”. Ebből nem kevés szélsőséges párt nyert a népszerűségi felmérésekben pár százalékot, de például az oltási kampányok során a politikai centrumnak is ez volt az egyik legnyomósabb érve. Hiába, egyszerre forradalmi és a szerényebb életvitelt ajánló üzenetekkel nem lehet hatalmon maradni. A jelenleg is felfutásban levő energiaválság kapcsán lépten-nyomon lehet olyan szakértői véleményekkel találkozni, miszerint ebben semmi különös nincs - s Oroszország ukrajnai, birodalmi agreszsziója időben csak közelebb hozta hozzánk azt, ami 10-20 éven belül magától is bekövetkezett volna. Földünk erőforrásai végesek, nem lehet őket büntetlenül kizsigerelni - s ezzel mintegy párhuzamosan a holmi „imperialista” hadviselésről is jó volna leszokni, indítsa az bármilyen kaliberű hatalom. Mindössze azt kívánom tehát fölvetni, hogy a környezeti kérdések és a különféle formákat öltő elnyomó politika, úgy tűnik, napjaink válságainak főszereplői. Ha ez igaz, vajon mit kell mindebből megtanulnunk? Amellett, hogy szabadabb, egyenlőbb és testvéribb világot kéne magunknak kifaragnunk, annak már zöldebbnek is kéne lennie? Európai médiahatóság jön létre? Európai módiahatóságot hozna létre az Európai Bizottság, hogy ne ismétlődhessen meg máshol a magyar példa. Egy tervezetre hivatkozva a francia AFP hírügynökség azt írta, hogy az EB már a jövő héten megtárgyalhatja az újságírók és szerkesztőségek függetlenségét védelmezni hivatott új törvényjavaslatot. A rendelet célja, hogy biztosítsa az egyes szerkesztőségek szerkesztői függetlenségét a politikai hatalomtól és nagyvállalatoktól, és átláthatósági követelményeket írjon elő a tagállamok számára a médiatulajdonlással kapcsolatban. Továbbá lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy a szabályok be nem tartása esetén eljárást kezdeményezzen egyes tagállamok ellen az európai bíróságok előtt.- A kezdeményezés egyik motorja a cseh Véra Jourová, a Bizottság alelnöke, aki többször is kifejezte elégedetlenségét, amiért a Bizottságnak jiincs érdemi mozgástere a médiaszektorok szabályzásában. Az AFP külön említi Magyarország és a 2018-ban létrehozott Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány példáját, amivel az európai versenyszabályok idáig nem tudtak mit kezdeni, jóllehet nyilvánvalóan és brutálisan eltorzítják a magyar médiapiaci viszonyokat. A Bizottság azt szeretné, ha minden tagállamnak kötelessége lenne értékelni a médiapiaci koncentrációt a pluralizmusra és a szerkesztői függetlenségre gyakorolt hatásuk szempontjából, bizonyos számú kritérium alapján. A tervezet szól egy új európai médiatanács felállításáról is, amely egy intézményben tömörítené az egyes tagállamok szabályozó hatóságainak képviselőit. A „szupertanács” véleményt és ajánlásokat fogalmazna meg, ha egyes nemzeti piacokon bizonyos fuzionálások vagy politikai beavatkozás útján túlzott médiakoncentráció valósulna meg. A szöveg - a Pegasus-botrány nyomán - kitér a forrásvédelem biztosításának fontosságára, tiltja a kémkedést, az újságírók és családtagjaik megfigyelését - azzal a megengedéssel, hogy bizonyos körülírt esetekben ezek „nemzetbiztonsági szempontból” indokoltak lehetnek. (A megfigyelések Lengyelországban, Magyarországon és Görögországban is érintettek újságírókat.) A rendelet szól a közszolgálati médiáról is, ahol fontos, hogy transzparens és megkülönböztetéstől mentes eljárások útján nevezzék ki az intézményi vezetőket. (444 hu) Itt az ideje változtatni MÁRTON Á. ELEMÉR ég kék, a fű zöld, energiahordozóból van elég, a piac megoldja a problémákat - nekünk, az utca emberének csak az a dolgunk, hogy vásároljunk, fogyasszunk, és akkor minden rendben lesz. Vagy mégsem? Egyszer egy antikváriumban bóklásztam, kutatva a lengyel sci-fi irodalom elfeledett gyöngyszemeit, amikor valamiért a gyermekirodalomnál kötöttem ki. A kezembe akadt egy lakkozott lapú kék könyv, az Usborne kiadó gyerekenciklopédiája, még 1994-ből. Az egyik oldalon egy olyan szócikkbe futottam bele, ami azt taglalta, hogy 40-50 év múlva kifogyhat a föld fosszilisenergia-hordozó készlete. Azóta, hogy ezt a könyvet kiadták, eltelt 28 év, de mintha a világot az elmúlt 10 évben kicsit sem érdekelte volna, hogy ha nem is tudjuk pontosan, hogy mikor történik meg, de egyszer kiapadnak a kutak. Greta Thunberg nevével 2019- ben találkoztam először, és már akkor felkeltette az érdeklődésem az a határozottság és elszántság, amivel a zöld mozgalom egyik vezéralakja lett. Greta azóta egyes körökben sajnos inkább nevetség tárgya. Sötétzöldek - csak így beszélnek manapság azokról, akik hangosabban próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy bolygónk klímája nemcsak törékenyebb, mint eddig hittük, hanem arra is figyelmeztetnek, hogy: heló, a klíma egyenlő a mi életterünkkel, és ha a jóslatok szerinti irányban változik meg, az nekünk nagyon rossz lesz! Ezt a véleményt manapság egyre többen tartják „féknyúznak”, libsi handabandának, aztán meg mégis csak 40 fok van árnyékban. Egyszer egy interjúban, ami egy csallóközi bácsival készült, azt taglalta az öreg, hogy az ötvenes-hatvanas években melegek voltak ugyan a nyarak, de egész elviselhetőek voltak, nem úgy, mint manapság - az interjú 2012-ben készült. Ami a lényeg: az éghajlat változását már figyelték a hatvanas években, nagy változásokat jósoltak 1994-ben, verték a dobokat 2019-ben. Az unió és a világ vezető gazdaságai évek óta kápráztatnak el minket víziókkal, minden hónapra jut egy nagy ígéret, csak épp történni nem történik semmi. Evekig élveztük az olcsó gázt, a megfizethető üzemanyagot, a végtelen mennyiségű villamos energiát. A megújuló energiáról pedig rendszerint csak olyan leköszönő köztársasági elnökök beszélnek, akiknek kell valami hobbi. Szlovákiában a bürokrácia kafkai szintű akadályokat állít a megújuló energiatermelő eszközök telepítői, gyártói elé, Magyarország pedig még mindig az olcsó orosz gáz után liheg. Németország szintúgy, utólag úgy tűnik, Merkel unalmában út közben elaludt, és fél Európa gázszükségletét átjátszotta egy kis, sértődött, szentpétervári figura kezébe. A globális ellátóláncok egyirányú, gyakran mindenféle redundancia nélküli kiépülése, az örökös olcsóság mítosza, az energetika megújulásához szükséges technológia hobbiként kezelése 2022-ben olyan szinten vágja tarkón az európai embert, hogy félő, lesznek, akik fel sem bírnak majd állni. Ami pedig az egészben mégis a legérdekesebb, hogy ez a válság, ez a sokk lehetne az a pont az életünkben, amikor rájövünk, miről csacsognak a „hippik” évek óta, amikor azt magyarázzák, hogy lítiumból kevés van, a földgáz egyszer elfogy, a fosszilis üzemanyagok tönkreteszik a környezetet, a gyárakból nyakló nélkül ömlő műanyag megöli az élővilágot és mellesleg minket is. Eljött az idő, hogy megtanuljuk: jelenkorunk úgy épül az energiára, hogy az energia forrása valójában véges mennyiségű. Ha nem kezdünk el spórolni, ha nem lapozzuk fel azt a szócikket a szótárban, hogy észszerűség, és nem értjük a jelentését, akkor ugyan túlélhetjük azridei telet, de miután alábbhagy a válság, ugyanolyan pazarlásba fogunk. A koronavírus-járvány miatti szabályok enyhülésével is egyik napról a másikra adtuk fel az óvatosságot, dobtuk el a maszkot, mert épp kijött egy új sorozat a Netflixen, és valami amerikai énekes a TikTokon közszemlére tette a melleit, miközben kismacskás gifekkel szórtuk tele a Facebookot ... és már nem is figyelünk. Néha úgy érzem, az emberiség olyan, mint egy ADHD-s gyerek, aki megégeti az ujját, s magyarázzuk neki, hogy vigyázz a nyílt lánggal, de miközben az ujjáig ég a második gyufa, már rég a dongók táplálkozásán filózik. Eljött az idő, itt a lehetőség, talán az utolsó, hogy változtassunk életvitelünkön, és valamit tegyünk a környezetünkért, de kár, hogy a nagy dolgokra valóban hatással levő politika most is csak magával van elfoglalva. Vajon ők mikor jönnek rá, hogy mi mind egy hajóban evezünk, és egymástól függünk? Az ablakból kifelé zuhanva a kör négyszögesítésén gondolkodni időfecsérlés, szerintem. FIGYELŐ tartó, felőrlő háborúba kényszerítsék. A repülőgépekkel elkövetett merényletek egy egyiptomi pilóta ötlete volt, aki felvetette, hogy „szimbolikus jelentőségű amerikai épületeknek” lehetne irányítani utasszállítókat. Az eredeti tervek szerint amerikai vagy európai állampolgárok vezették volna a repülőket, de az ottani al-Kaida-tagokkal folytatott megbeszéléseken csak kevés jelentkező akadt az öngyilkos merényletre. A merényletekre való felkészülés 1998 decemberében indult. (MTI) Szeptember 11-ről írt könyvet az al-Kaida Könyvet jelentetett meg az interneten az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokról. A szerző az egyiptomi származású Abu Mohammed al-Maszri. A mintegy 250 oldalas irat szerint az al-Kaida már az 1990-es évek közepétől tervezett merényleteket az USA területén. Céljuk ezzel az volt, hogy Washingtont egy évekig
