Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-08 / 208. szám
R. Nagy Krisztián tárcája a Szalonban 33. oldal 2022. szeptember 8., csütörtök, 16. évfolyam, 36. szám így lesz egy lázadó tinédzserből konzervatív kormányfő adókra és a deregulációra vonatkozó szűk kampányprogramját. Ide tartozik, hogy Truss nem tud többséget szerezni a pártjának a következő általános választáson, ha nem nyer el néhány mandátumot a közép- és észak-angliai iparvidékek, valamint a Wales Red Wallnak nevezett, hagyományosan munkáspárti körzeteiben. Ezeknek a szavazóknak egészen más politikai preferenciái lesznek, mint az elhivatott Toryk kis csoportjának, amelyeket az új miniszterelnök maga mögött tudhat. Előbbiek közül kétségtelenül sokan támogatnák a több szabályozást és a magasabb adókat a közszolgáltatások javításáért. Truss helyében nyitott lennék ezekben a kérdésekben. Továbbra is támogathatja az alacsonyabb adókat és a kevesebb szabályozást, de nem szabad hagynia, hogy ezek a preferenciák akadályozzák a szükséges lépéseket olyan azonnali problémák orvoslásában, amilyen a megélhetési költségek rapid növekedése. Ha őszinte, a konzervatív szavazóknak meg kell érteniük, hogy a jelen körülmények kényszerítőig hatnak. Persze, ha Truss az ország legsürgetőbb szükségleteit akarja kezelni, ahelyett, hogy egyszerűen a választók kegyét keresné, akkor határozottan a termelékenység növelésére kell összpontosítana, különösen azon a számos területen, ahol az tartósan gyenge. Ha sikerül neki, tovább maradhat pozícióban, mint Thatcher vagy Tony Blair. Meglehet, hogy ez álom. De mivel csak most vág neki, még van remény. Napjaink egyre bizonytalanabbá váló világában előfordulhat, hogy Truss rugalmassága a nagy gazdasági változások és a kiszámíthatadan geopolitikai fejlemények idején pontosan az, amire Nagy- Britanniának szüksége van. Jim O’Neill A szerző volt brit pénzügyminiszter, a Páneurópai Egészségügyi és Fenntartható Fejlődési Bizottság tagja ©Project Syndicate Mit kell tennie Liz Trussnak? Az új brit miniszterelnök nyugodtan elfelejtheti az „első 100 nap" szokásos türelmi idejét; azon kell gondolkodnia, hogy miként tud érvényesülni az első hónap során (Fotó: TASR/AP) M iután a Konzervatív Párt tagsága Liz Trusst választotta Boris Johnson utódjának, a korábbi külügyminiszter az Egyesült Királyság sorrendben harmadik miniszterelnöke lett, amióta a britek 2016 júniusában úgy döntöttek, hogy kilépnek az Európai Unióból. Trussnak mindössze két éve és pár hónapja van hátra az újabb általános választásig. A túléléshez politikai kihívások hosszú sorával kell megküzdenie, egyesítenie kell mélyen megosztott pártját, és a közvélemény nagyobb részét is a maga oldalára kell állítania. Figyelembe véve, hogy hivatali elődjét két és fél évvel a 80 fős többség megszerzése után menesztették, nem lesz könnyű dolga. Miközben Truss a Konzervatív Párt 180 000 fős tagságának udvarolt, modem Margaret Thatcherként prezentálta magát, olyan vezetőként, aki az alacsonyabb személyi és társasági adókat és általában a kevesebb szabályozást támogatja - ez a klasszikus jobbközép recept a gazdasági növekedés fellendítésére. Am az Egyesült Királyság lakosságának ennél sokkal több égető problémával kell szembenéznie. Idővel elválik, hogy Truss betartja-e az ígéreteit, avagy képes lesz-e betartani az ígéreteit, illetve egyáltalán: be kellene-e tartania mindazt, amit megígért. Amint arra számos politikai elemző utalt, Truss teljesítményét és politikai jövőjét rendkívül rövid távon fogják megítélni. Nyugodtan elfelejthetjük az „első 100 nap” szokásos türelmi idejét; az új miniszterelnöknek azon kell gondolkodnia, hogyan tud érvényesülni az első hónapban. Liz Truss 2010 óta szolgált különböző kormányzati szerepekben, ezek alapján elmondható, hogy az egyik legfőbb jellemzője az alkalmazkodóképesség. Miután a brexitkampányban előbb a maradás mellett érvelt, utóbb oldalt váltott, és sikerült megtartania a pozícióját két erősen brexitpárti kabinetben, először Theresa May, majd Johnson irányítása alatt. A brit konzervatívok vezetéséért folytatott kampányban ismét bizonyította az alkalmazkodóképességét. Amikor megkérdezték tőle, hogyan kezelné az idei energiaválságot és a megélhetési költségek növekedését, Truss többször is arra utalt, hogy nem támogatja az osztogatást. A szavazás előtti utolsó interjújában azonban jelezte, hogy egy héten belül konkrét politikai választ ad a kérdésre, és a pletykák szerint az energiaárak befagyasztását tervezi. Ez a politika nemcsak további 100 milliárd fontba kerülne a kincstárnak, hanem történetesen ez az a megoldás, amit a fő ellenzéki pártok egész nyáron szorgalmaztak. Az energiaárak befagyasztása egyértelműen nagy költségvetési kockázatokkal jár, különösen, ha Truss továbbra is csökkenteni kívánja a társadalombiztosítási tarifákat, törölni szeremé a társasági adó tervezett emelését, és a védelmi kiadásokat a GDP 3 százalékára akarja emelni. Politikailag azonban valószínűleg ez az okos dolog, ha jó lépéssel akar indulni. Truss rugalmasságról tett tanúbizonyságot akkor is, amikor utolsó kampányinterjújában megkérdezték a kamatokról és a brit jegybankról. Miután a kampányban végig szidalmazta a Bank of Englandet, és arra utalt, hogy a mandátuma megváltoztatását szorgalmazza, legutóbb sokkal konvencionálisabb választ adott, ami azt sugallta, hogy nem az ő dolga a megfelelő kamatszint kommentálása (amiről a független központi bank feladata döntésteni). Egyebek mellett ennek köszönhetően pártvezetői győzelme előestéjén sokkal „miniszterelnökibbnek” tűnt, mint korábban bármikor. De ha Liz Truss azt akarja, hogy a választópolgárok úgy tekintsenek rá, mint alkalmas vezetőre, aki megérdemli, hogy 2024 végén (vagy ha a helyzet úgy hozza, korábban) újraválasszák, jóval többet kell tennie, mint hogy egyszerűen alkalmazkodóképes marad. El kell fogadnia a racionális elemzésekkel alátámasztott politikai álláspontokat, és ez szinte bizonyosan megköveteli, hogy feladja az alacsonyabb L iz Truss, az Egyesült Királyság harmadik női miniszterelnöke elkötelezett baloldali családban nevelkedett, maga a 47 éves politikus korábban a monarchia eltörlését sürgette, ám mára a konzervatívok sziklaszilárd zászlóvivőjévé vált. 1975-ben született, az apja egyetemi matematikatanár, az anyja óvónőként majd tanítóként dolgozott, és mindketten elkötelezett baloldaliak voltak. Truss korábban azt mondta, hogy a szülei balra álltak még a Munkáspárttól is. Le a monarchiával! Édesanyja egy nukleáris leszerelést követelő, a Thatcher-kormányt élesen kritizáló civil szervezet aktivistája is volt. Truss oxfordi egyetemistaként a mérsékelten jobboldali Liberális Demokrata Párt ifjúsági szervezetének egyik vezetője volt, aki például a marihuána legalizálása mellett érvelt. A liberálisok 1994-es konferenciáján, mindössze 19 évesen szenvedélyes beszédben sürgette a monarchia eltörlését. Ám mire befejezte a tanulmányait, már a konzervatívokhoz csatlakozott, 1996-ban hivatalosan is belépett a Konzervatív Pártba, ahol a piacpárti elveit gazdasági kérdésekben megtartotta. Margaret Thatcher miniszterelnök rajongójává vált, a „Vaslady” egyébként annyira erőteljesen hatott Trussra, hogy öltözködését is az első brit női kormányfő szigorú stílusához igazította. Könyvelő lett, és olyan óriáscégeknél dolgozott, mint a Shell. Politikai hitvallása Egyetemi évfolyamtársához ment feleségül. Két lányuk született, és a házasságuk azt is túlélte, hogy 2004-ben és 2005-ben Truss egy konzervatív és szintén házas képviselővel járt együtt másfél évig, akit a párt a mentorának jelölt ki, amikor komolyan kezdett politizálni. Első két alkalommal nagyon nehéz körzetekben indult a parlamenti képviselőségért, nem is nyert mandátumot. Az első választott tisztsége egy önkormányzati képviselőség volt egy londoni kerületben. Közben egyre aktívabban vetette bele magát a párt szervezésébe, és a párt piacpárti, jobboldali szárnyának háttérintézményéhez ment dolgozni. Azóta is ugyanazt képviseli: szerinte adócsökkentéssel és a bürokrácia leépítésével, a cégek helyzetének könnyítésével kell Nagy-Britanniát megerősíteni, és a versenyképesség növelése az állam legfontosabb feladata. A neoliberalizmust idéző gazdaságpolitikai felfogása mellett emberjogi és környezetvédelmi kérdésekben inkább középre húzott, szerinte a jólétet nem a támogatások növelése, hanem az adók csökkentése hozhatja el. Harc a brexit ellen Truss 2010-ben lett először parlamenti képviselő, miután az akkori pártelnök, David Cameron egy sokkal könnyebben nyerhető körzethez segítette, mint ahol korábban próbálkozott. Simán győzött, és azóta is tartja a képviselői mandátumát. Az egyik első fő témája az oktatás színvonalának emelése volt, különösen a matematika-tananyag erősítéséért küzdött. Ennek nyomán 2012-ben államtitkári pozíciót kapott az oktatási tárcánál. A 2014- es választás után még feljebb lépett, és környezetvédelmi miniszter lett. Ebben a minőségében támogatója volt a klímavédelmi programoknak és a veszélyes növényvédő szerek elleni fellépésnek. 2016-ban az uniós kilépésről (brexit) szóló népszavazás kampányában Truss határozottan Nagy-Britannia EU-s tagsága mellett kampányok. Ügy fogalmazott, hogy az Egyesült Királyság gazdasága rosszul járna a kilépéssel; „nem ilyen világot akarok a lányaimnak” - mondta a tagság felmondásának a lehetőségéről. A népszavazás után elfogadta a választók akaratát, közölve, hogy most ki kell hozni a leg- • többet a kiválásból. Cameron belebukott a népszavazás eredményébe, és Theresa May alakított kormányt. May első kormányában az igazságügyi tárcát bízta Trussra, majd a 2017-es kormányban a pénzügyminiszter titkárságát vezette. Végig hű Borishoz Theresa May 2019-ben megbukott, utódja, Boris Johnson az egyik legnehezebb pozíciót osztotta Trussnak: a nemzetközi kereskedelemért felelős miniszterré nevezte ki, ami azt jelentette, hogy nagyon komoly szerepet kapott a brexit feltételeinek megtárgyalásában. Johnson tavaly szeptemberben tette meg külügyminiszternek Liz Trusst, akinek súlyos külpolitikai válságokat kellett kezelnie: az uniós vitákat és az orosz-ukrán háborút egyszerre. A 47 éves politikus határozottan USA-párti, az EU-val keményen tárgyaló, az oroszokkal szemben agresszív külpolitikát folytatott. Következetesen képviselte az atlanti vonalat a kormányában is, és a mostani kampányában azt ígérte, az eddiginél jóval többet fog költeni a hadseregre. Amikor idén nyáron Johnsont megbuktatták a saját emberei, Truss nem csatlakozott az egymás után lemondó minisztertársaihoz. Azt mondta, lojális típus, ezért nem vesz részt a főnöke elleni szervezkedésben, még gesztusok szintjén sem. (444, MTV, shz)
