Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-08 / 208. szám
32 SZALON ■ 2022. SZEPTEMBER 8. www.ujszo.com Beszédes csemegék — ollózva és keverve Modern szerkesztőelv, régi interjúk, izgalmas életpályák S okak számára valószínűleg inkább riasztó, mintsem vonzó a kissé fellengzős cím és a hozzá tartozó alcím: Híres magyarok - Beszélgetések nemzetünk nagyjaival 1849-1914. Ám épp ennek köszönhetően lett az iskola által adományozott ajándékkönyv a lányom gimnáziumi ballagásán. Címválasztás ide vagy oda, a borítón szereplő, általam is kedvelt és csodált személyiségek iránti kíváncsiságból beleolvastam. Interjúkötetből manapság nincs hiány a könyvpiacon, sok beszélgetős műsor, podcast is készül, de ezek hús-vér, élő emberekkel foglalkoznak. Ezzel szemben a tárgyalt kötet főszereplői életük nagy részét a 19. században élték le. A tizenöt megszólaló között - a férfiak „uralta” korra jellemző módon - csak két hölggyel találkozni: Jászai Marival és Damjanich Jánosnéval. Nyilván ettől több kor- és asszonytársuk is kiérdemelte volna, hogy bekerüljön a válogatásba, de velük, gondolom, nem készült interjú (vagy még felfedezésre vár). Számszerűsítve: egy-egy beszélgetést olvashatunk Arany Jánossal, Bem Józseffel, Benczúr Gyulával, Görgei Artúrral, Jókai Mórral és a sokoldalú (sportember, dzsidáskapitány, lapszerkesztő stb.) Szekrényessy Kálmánnal, kettőkettőt id. Andrássy Gyulával, Damjanich Jánosnéval, Jászai Marival, Léhár Ferenccel, Liszt Ferenccel és Munkácsy Mihállyal, hármat Tisza Kálmánnal, négyet-négyet Kossuth Lajossal és Mikszáth Kálmánnal. Ezek az interjúk tehát jóval a tévé és az internet megjelenése előtt készültek, egy olyan világban, amelyben egyedüli forrásként - a bizonytalan hírértékű, és a legmagasabb köröktől az utolsó falusi kis viskóig forgó szaftos szóbeli pletykák mellett - a nyomtatott sajtó szolgált. Éppen ezért a 19. század emberét hihetetlen mértékű kíváncsiság és híréhség jellemezte. Ezt az igényt igyekeztek kielégíteni az újságírók (és az újságba írók), hiszen a jó interjú „...az olvasót- mintegy harmadik szereplőként- bevonja két ember találkozásába, miközben információk gazdagságával-látja el, nem mellesleg egy korszak képét is felrajzolja”, és azt is bemutatja, milyen környezetben él és dolgozik, milyen testi-lelki állapotban van az interjúalany. A kötet a legtöbb személyiség esetében hatalmas és tartalmas, nagy ívű életpályákat mutat be, ennek ellenére, roppant szimpatikus módon, nem várja el, hogy az olvasó halálos csendben és mély áhítattal közelítsen egyik vagy másik portréhoz: „Olvasson ráérősen! Lapozzon szabadon!” A könyv más tekintetben is formabontó, ami mindenképpen a javára válik. Izgalmas felfedezésekre, rácsodálkozásokra ad okot és lehetőséget, hogy a hírességeket nem ábécé- vagy időrend, foglalkozás, tevékenység szerint csoportosították, hanem aszerint, hogy közülük ki kivel élt, állt valamiféle „interakcióban”. „Nyomozzon tehát, és találjon kapcsolatokat a kötet szereplői közt - akkor is, ha a könyv lapjain messzebbre kerültek egymástól” - hangzik a szerkesztői biztatás. Szót fogadtam: szerintem id. Andrássy Gyula az, aki a legtöbb könyvbeli kortárssal hozható kapcsolatba. Meglehet, hogy ő volt Jókai Mór fogadott unokájának apja, vendégeskedett Munkácsynál, Kossuthtól kapott hideg'et-meleget, modellt állt Benczúr Gyulának, támogatta a Damjanichné által létrehozott árvaházat. A különböző lapokban - Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Budapesti Szemle, Az Est, Független Magyarország, Nyugat stb. - felkutatott és a könyvben közölt interjúkat pár soros felvezető szöveg és egy alapos, olvasmányos, érdekes és a legfrissebb (szak)irodalomra is támaszkodó Bevezető előzi meg, amely sok esetben árnyalja, új információkkal egészíti ki az eddig ismert (arc)képet. Az interjút értékelő, a bennük szereplő ismert és kevésbé ismert történelmi eseményeket, személyeket megmagyarázó, bemutató Zárszó követi. A „nagyok” mellett megismerkedhetünk a velük interjút készítőkkel, és részben a beszélgetés lejegyzett formájának teret adó sajtóorgánumokkal is. Az eredeti szövegek írásmódját a szerkesztő némileg modernizálta, de törekedett arra, hogy megtartsa a korra jellemző eredeti helyesírást is. Talán nem csodálkozunk rajta, hogy az első ismert magyar interjú készítője maga Petőfi volt, aki atyai jó barátját, katonai feljebbvalóját, Bem apót kérdezte. A költő kézírásával készült beszélgetéstöredék a Marczius Tizenötödike című lap számára íródott, de végül újságban nem jelent meg, a Petőfi-kiadások munkálatai közben került elő. Nemcsak a korabeli olvasóközönség számára, de (újra)felfedezésének köszönhetően a mai irodalmároknak is szenzációt jelentett Sturm Albert interjúja a híresen zárkózott Arany Jánossal. Könynyen lehet, Arany nem is tudott arról, hogy a hozzá bejáratos Sturm- egyes műveinek német fordítója- nyilvánosságra hozta a nála tett látogatásról készült beszámolót. Damjanich Jánosné Csernovics Emíliát, az aradi vértanút hatvan éven át gyászoló özvegyet rendszeresen október 6-án és március 15- én keresték fel a kezüket az aktuális események ütőerén tartó újságírók, hiszen ő a csúnyán elmarasztalt Szendrey Júliával ellentétben valóban sírig gyászolt. A kíváncsi 0 Ezek az interjúk egy olyan világban készültek, amelyben egyedüli forrásként - a bizonytalan hírértékű szóbeli pletykák mellett - a nyomtatott sajtó szolgált. zsurnalisztáknak köszönhetően sem volt esélye kitörni a „nemzet özvegye” szerepből, de valószínűleg nem is akart. Bonuszként kapunk egy 1936- ban készült interjút Jókai özvegyével, Nagy Bellával. A szaftos sztorira joggal számító olvasók hoppon maradtak, az idős író és az évtizedekkel fiatalabb színésznő botrányos házasságának körülményeiről egy szó sem esett. A nagy mesemondó özvegye a múlton merengve mesél a Jókai-relikviákkal teli lakásban. Ezek a beszélgetések elfeledve feküdtek a régi újságok sárguló lapjain, míg Császtvay Tünde irodalom- és társadalomtörténész kötetté nem rendezte őket. O írta a könyv bevezető és magyarázó szövegeit, és az interjúszövegeket is ő válogatta. A történelmi-politikai vonatkozású fejezeteket Hermann Róbert történész lektorálta. Irodalom- é történelemtanároknak, jelenlegi é volt diákoknak, az életrajzok ked velőinek valódi csemege. Egy icipici hiányossága azér van a könyvnek: a borítón szerep lő tizenkét interjúalany többség könnyűszerrel azonosítható, mive a széles közönségnek (tankönyvek bői, internetes felületekről) ismerő arcképük került a fedelére, mégi legalább egy rövid jegyzetben hasz nos lett volna feltüntetni a képe ken szereplők nevét. Egy esetlege második részben ez még könnyei pótolható. Én bizony örülnék ; folytatásnak! Benyovszky Mánya Agne Híres magyarok - Beszélgetések nemzetünk nagyjaival 1849—1914 Kossuth Kiadó, 2021 440 oldal Vasárnap-előzetes: Ott jártunk a Pressburg forgatásán (Fotó: Szászi Fanni) Forog az első szlovákiai magyar sorozat. Nem kis dolog ez, hiszen ilyen még nem volt, és ahogy Molnár Csaba rendező nyilatkozott, lehet, húsz évig megint nem is lesz. M indannyian kíváncsiak vagyunk rá, milyen egy forgatás. A kulisszák mögötti videók nézettsége hatalmas. Plusz infót ad, más megvilágításba helyezi kedvenc filmünket, sorozatunkat, ha látjuk, hogyan készült. Én pont egy Vasárnap lestem be a sorozat forgatásába. Sosem voltam még ilyen helyen. Viccelődtem is, hogy kiélhetem az újságíró lét egyik legjobb részét: kíváncsiskodhatok, kérdezősködhetek anélkül, hogy furcsán néznének rám. A Pressburg egy 8 részből álló dramedy (a dráma és a vígjáték kellemes egyvelege) lesz, melyet a Szlovák Televízió fog sugározni. Egy részt 20 perc körülire terveznek, a megjelenés jövőre várható. A Tehelná Poliklinikára futunk be. Furcsa, hogy hétvégén üres az épület, persze, a forgatás szempontjából ez ideális. Kocsik jönnek, kellékeket hoznak-visznek. Előkészítik a terepet. En a jelmeztervező lányokkal tartok, mondják, hogy úgyis náluk kezd mindenki. A sorozat története több szálon fut. A két fő vonal egy-egy fiatal szemszögéből mutatja meg Pozsonyt, és a kettejük közti kapcsolatot. Az egyik szál a csicsói Tóth Attila. A mezőgazdász családból származó fiú nem szereti a szlovák fővárost, anyagi okokból mégis itt vállal munkát. Aztán megismeri Pozsonyt, na meg persze egy lányt is... A másik a női főszereplő, Zita Auenbach, igazi kozmopolita, aki egy régi pozsonyi családból származik, ám a szlovák fővárosban már csak a nagyanyja él. Zita imád utazni, bejárta a világot. A szerepet Anna Jakab Rakovská alakítja, akinek szintén ismerős a szlovák-magyar kavarodás, helyzet, hiszen férje egy ilyen vegyes családból származik. És van még egy szál, melyben Attila is benne van, de más hangulatú. Túlzásokkal, komédiával, önkritikával teli a titkos, földalatti Felvidéki Betyárok mozgalmat leíró vonal. Matusek Attila érkezik a sminkbe. A főszereplőt már azelőtt Attilának nevezték, hogy Matuseket kiválasztották volna a szerepre. Nevetve meséli, előfordult, hogy a filmben kellett bemutatkoznia, és a saját vezetéknevét mondta. Egy forgatást átlagban izgalmasnak képzelünk el, és az is. Csak máshogy. Kell a türelem, az állóképesség. Itt a stábon belül barát a hangulat. Ölelések, kávék, cigik sztorizások is vannak. És nagyol befogadó a stáb. Fél nap után úg; beilleszkedtem a csapatba, hogy a egyik statiszta tőlem kért útmuta tót. És tudtam is neki segíteni. Szászi Farm A folytatásban választ kap nak például arra is, hogy: Hogi jutott Matusek Attila Tóth At tikként főszerephez? Különbö zik-e valamiben a valódi Attil: a filmbelitől? Milyen magya anyanyelvűként szlovák filmbei szerepelni? Melyek azok a kö zös pontok, amelyek segítettél összecsiszolódni a női főszerep lővel? Mennyit árul el a soroza rendezője, Molnár Csaba? Miér éppen szlovákiai magyar soro zat? Miért Pozsony? Milyen útor valósulhatott meg a projekt? K mindenki dolgozik egy ilyet produkcióban? Mikor láthatja : nagyközönség? Várható-e folyta tása? A teljes írást elolvashatják a Vasárnap jövő keddtől, szeptember 13-ától kapható számában.
