Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-08 / 208. szám

www.ujszo.coml 2022. szeptember 8. KULTÚRA I 9 Szegények és gazdagok: bestsellerből film A hollywoodi keret nem bírja el Owens szerteágazó történetét (Fotó: intercom) NAVARRAI MÉSZÁROS MÁRTON Világszerte 12 millió példány­ban kelt el Delia Owens ame­rikai zoológus Ahol a folyami rákok énekelnek című regé­nye, melynek rövidesen ná­lunk is látható filmadaptá­ciója sikerrel vette be a ma­gyarországi mozikat. Habár a könyv és a film is közelebb áll a B kategóriás munkákhoz, a körülötte keltett hűhó föltar­­tóztathatatlannak bizonyul. Kyának van becsületes neve is, Catherine Danielle Clarke-nak még­sem szólítja senki, kivéve a hivatalos szerveket, akik időről időre felbuk­kannak a furészpálmák takarásában megbúvó lápvidéki kunyhónál. Kya még csak hat-hét éves, szüleivel és négy idősebb testvérével Észak-Karo­lina világtól elzárt mocsaras területe­in él, még egyetlen napot sem töltött iskolapadban és barátai sincsenek, amikor Delia Owens georgiai zoo­lógus bemutatja őt nekünk debütáló regényének hasábjain. Nem véletlen, hogy a kislány visszahúzódó: édes­apja masszív alkoholista, rettegésben tartott édesanyja és testvérei pedig záros határidőn belül - egymást kö­vetve - menekülnek el hazulról. Kya egyedül találja magát a halk szavú, bődületes pofonokat osztó, általá­ban mogorva és gyakran napokra eltűnő szeszkazánnal, így mostantól egyedül kell elzarándokolnia a nem is olyan közeli vegyeskereskedésbe, miközben az ön- és szülőfenntartás megannyi formája (például a taka­rítás, sütés-főzés, pénzbeosztás) is a nyakába szakad. A regény 2018-as megjelenésekor már hatvankilenc éves Owens azonban nemcsak hőse felnövéstörténetére hegyezi ki a cse­lekményt, hanem az első részt nyitó rövid prológusban egyből teret enged a bűnügyi fő/mellékszálnak: Chase Andrewst, a lápvidékhez legközelebb eső (fiktív) település, Barkley Cove alfahímét 1969. október 30-án holtan találják a mocsárban, halálának oka megmagyarázhatatlan. Ezen a ponton visszaugrunk tizen­hét évvel korábbra, Harry S. Truman társadalmilag megosztott, a világégés után éppen talpra álló Amerikájába, hogy a rendőrségi nyomozás és bí­rósági tárgyalás filmszerű, ám mo­noton jeleneteit Kya színes fejlődése válthassa. Nem puszta bűvésztrükk a cselekmény két szálon futtatása: fe­jezetről fejezetre több sejlik fel abból a bonyolult háttérből, amely Chase tragikus halálának előzményeként szolgál. Az 1950-es években indu­ló történet rendületlenül követi Kya életének alakulását: a „lápi tyúknak” vagy „mocsári patkánynak” csúfolt kislány megpróbálkozik az iskolával, de nem megy vele sokra, mert inába száll a bátorsága (osztálytársai előíté­lete hatalmas traumát eredményez), normalizálja a kapcsolatát az egyre több whiskey-t nyakaló apjával (a vi­lágháborús veterán rokkantsegélyén élnek), megismerkedik egy jóravaló sráccal, akivel egymásba szeretnek (a fiú szeretetből és önszorgalomból megtanítja ími-olvasni), fiatal felnőtt­ként pedig elismert természettudomá­nyos szerzővé lép elő (rangos kiadó jelenteti meg a saját maga által illuszt­rált könyvét). Persze, mit sem érne az egész, ha a történet egy pontján nem ütné fel a fejét valamiféle szerelmi gubanc: az élővilág iránt már kiskorától lel­kesedő Kyát nemcsak olvasnivalók­kal, hanem egyedi madártollakkal is megajándékozó udvarlója, Tate a Chapel Hill biológia szakára megy, de hiába ígéri, az egyetemről többé már nem keresi a lányt. Habár eleinte úgy érzi, hogy beleőrül az „erósz” tá­vozásába, idővel újabb férfi jelentke­zik Kya életében a jóképű és jómódú Chase személyében. Nehéz Owens könyvét nem a tör­ténelmi párhuzamok és a trendi vi­lágjelenségek felől olvasni: a Chase megölésével vádolt Kya ugyanúgy a gyűlölet és kiközösítés áldozata, mint valamennyi városon kívüli (el­lentét húzódik a feketék és a fehérek, a település és a lápvidék lakói, a gaz­dagok és a szegények között), a meg­nyerő új szerelemről pedig hamar ki­derül, hogy egyáltalán nem angyali, sőt, éppen ellenkezőleg,'gátlástalan és erőszakoskodó szoknyapecér. És hogy mi a helyzet a rejtélyes halál­esetével? Talán nem árulunk el nagy titkot, ha csak annyit mondunk, ar­ra a kötet második feléig várni kell - nagy meglepetésre azért ne szá­mítsunk! Hiába vérszegény és kiszámítha­tó a cselekmény, az Ahol a folyami rákok énekelnek százhetvenhat hete szerepel a New York Times bestsel­lerlistáján, miközben a Libri magyar kiadása több különböző borítónál és formánál, összesen 80 ezer példá­nyos eladásnál tart. A könyv jelen­tős - alapvetően tinédzserekből és fiatalokból álló - rajongótábort tud­hat magáénak, és a nyáron már a kö­zép-európai mozikba is bekúszott a hollywoodi adaptáció (már a költség- i vetés hatszorosát hozta vissza). Reese Witherspoon Oscar-díjas ; amerikai színésznő már 2018-ban ajánlotta a Hello Sunshine néven fu- i tó könyvklubja tagjainak a regényt, : és nem kellett sokat várni arra sem, hogy a Sony Pictures Releasing meg­­í vegye a megfilmesítési jogait, Wit­herspoon produkciós cége pedig a gyártásért kezeskedjen. A regényt ol­vasva mégsem rajzolódnak ki egyér­­: telműen a nagy érdeklődés mozga­­; tórugói: a cselekmény olvasmányos, gondosan megrajzolt, Owens stílusa minimalista és szórakoztató, ráadá­sul az észak-karolinai vidék kellően misztikus, akárcsak a balladai ho- i mállyal megrajzolt bűnügyi szál. Az olvasó párhuzamot érezhet Lisa Win­gate Elrabolt életek című, valós ese­mények ihlette regényével, Madeline Miller Kirké című, a nőkre leselkedő veszélyeket tematizáló munkájával, a város-vidék ellentét miatt pedig akár Jane Austin, Jókai Mór, Mark Twain és Zadie Smith neve is felderenghet. A független filmes Olivia New­man mozgóképverziója sem nyújt biztosabb tájékozódási pontot: a hollywoodi keret nem bírja el Owens szerteágazó történetét - a co­ming of age, a történelmi korrajz, a társadalmi előítéletek leleplezé­se, a romantikus vagy tárgyalótermi dráma teljesen alábukik az arány­talanság tengerében. Habár köny­­nyen elszalad a kétórás játékidő, a Normális emberek című BBC-szé­­riában megismert brit főszereplő, Daisy Edgar-Jones egyáltalán nem hiteles a magára utáltán felnőtt, ma­gának való vádlottként. Alomgyári debütálásához nagynevű színész­társak sem csatlakoznak, hacsak nem vesszük figyelembe a joviális védőjét játszó Oscar-jelölt amerikai színészt, David Strathairnt, aki vi­szont hol Atticus Finch kosztümébe képzeli magát, hol ragyogó honfi- és pályatársa, Sam Waterston parodis­­tájaként hat. Tulajdonképpen nem is számít, mert ez a konvencionáli­sán elmesélt, súlytalan dráma akkor sem tudná megtartani őket, ha egy­mást játszanák le a vászonról. Elet, könyv, de nem irodalom GRENDELÁGOTA Egyszer csak az ölembe poty­­tyant egy aránylag vastag - a tartalma alapján akár vaskos­nak is jellemezhető - életraj­zi kötet. Borítóján egy nem ki­fejezetten barátságos, de nem is tenyórbemászó arcú fiatal­ember képe, amelyről lerí, sok mindent átélt és túlélt az alvi­lágban. Egyszóval maffiózó a javából. Elnézést, volt maffió­zó. Mára megszelídült, kislá­nyáért biztonságosabb, kihall­­gatásmentesebb, csetepatétól nem hangos életmódot folytat. Bolya Zoltán Ököljog! című, Egy volt maffiózó önéletrajza alcímű könyve tipikusan az a kötet, amelyet megvesz valaki, aztán továbbadja, mert nem ez az a könyv, amelybe még egyszer bele fog lapozni, fölöslegesen ne foglalja a helyet a könyvespolcon, a helyére két karcsúbb irodalmi termés befér. Nem tudom, pontosabban, nem vagyok biztos benne, hogy Bolya saját kezével írta ezt a szöveget, bár több helyen hangsúlyozza, ő intelligens ember, ezzel ki is tűnt sok társa, de még testvérei közül is. Azok a maffió­zók nevezik egymást testvérnek, aki egymást segítik, támogatják, ha kell, kihúzzák egymást a bajból kapcsola­taik révén - nyugodtan gondoljunk nyomozókra, bírókra, ne kizárólag más maffiózókra, ők is tagjai ennek a mentőegységnek, mert soha nem lehet tudni, csak a maffia családfáján elin­dulva, kihez kell fordulni, hogy egy vallomást meg lehessen változtatni, egy bírósági ítélet olyan legyen, hogy a vádlott a tárgyalás után békésen ha­zasétáljon, illetve hazafuvaroztassa magát „testvérével” egy luxusautón. Igen, a luxusautó is a maffiózók is­mérve, akinek nincs menő kocsija, az nem számít. A szöveg itt-ott kemé­nyen szókimondó, általában nem rosz­­szabb, mint a hasonló témájú köny­vek, de vigyázat, köze nincs a szép­­irodalomhoz. Van, aki nehéz körülmények közül tanulással verekszi föl magát, van, aki azzal, hogy elindul az bűnözés útján. Bolya Zoltán talán akár magyar vá­logatott kapus is lehetett volna, de a családi háttér miatt nem ezen az úton indult. Mert a szülei egyetlen meccsé­re sem mentek ki. Viszont akkor sem fogták a kezét, amikor az első bűncse­lekményeket elkövette. Mégis. Kinek mit bizonyított? Természetesen első­sorban önmagának, hogy aki mínusz­ról indul, az is eljuthat a pluszra, ha elég kemény legény, ha nem ijed meg a saját árnyékától, sem más maffiave­zértől, hogy helyenként és időnként maga mellé tud sorakoztatni több tíz embert, akik ha kell, legények a tal­pukon, viszont egyik-másikban a be­tyárbecsület is munkál, de mivel ők is csak emberek, ha mások is, mint a nem maffiózók, nem riadnak vissza az árulástól. A legkevesebb szó - saj­nos - éppen a rendőrségen posztolók­­ról, a bírókról és hasonló hatalmassá­gokról esik, akiknek ugyan nem elég néhány százezer forint, de egy több­milliós kocsival lekenyerezhetők. Bolya Zoltán: Ököljog! Egy volt majfiózó önéletrajza, 2021, Művelt Nép Kiadó RÖVIDEN Rácz Olivór író zsidókat mentett Bazin. Két év szünet után szep­tember 5-én Izrael állam szlová­kiai nagykövetsége ismét meg­rendezte a Yad Vashem Holo­­kaúszt Emlékközpont által ala­pított Világ Igazai (Righteous Among the Nations) kitüntetés átadó ünnepségét. Ezt a díjat azok kaphatják, akik a múlt század negyvenes éveiben, a holokauszt idején zsidó személyeket bújtattak és mentettek meg. A kitüntetése­ket Izrael szlovákiai nagykövete, Eitan Levon adta át, az ünnepsé­gen jelen volt az izraeli kormány egy minisztere, Eduard Heger miniszterelnök és Boris Kollár, a szlovák parlament elnöke, vala­mint a Szlovákiai Zsidó Hitköz­ség vezetőségének több tagja. A kitüntettek között volt Rácz Olivér író is, akinek nevét és munkásságát a hazai magyar kö­zösség jól ismeri. A díjat unokája, Loksa-Miechowka Katalin vette át Ganz Tomas kardiológus pro­fesszortól (aki a Rácz Olivér által megmentett Ganz Vilmos fia) és a Simkó család egy hozzátartozó­jától. A díjátadót felvételről ma 20 órától nézhetik meg az STV2 csatornán. (k)

Next

/
Thumbnails
Contents