Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)

2022-08-18 / 192. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2022. AUGUSZTUS 18. INTERJÚ 17 Véget ért a Duna menti kerékpártúra A kirándulók kiszolgálására vo­natkozóan a sok jó mellett rossz dolgokról is hallani. Volt olyan helyszín, amit külön kiemelnél, ha fontos szempont az igazán barátságos kiszolgálás, a kedves emberi szó? Alapjában véve mindenhol nagyon kedvesek voltak az emberek, elte­kertünk több gyümölcsös mellett, vagy csak jószívű házigazdák mel­lett, akik nemegyszer megállítottak Romániában és Bulgáriában is, szívesen adtak nekünk friss gyü­mölcsöt. Olyan eset is volt, amikor vizet kértünk, mert épp elfogyott, ám nem kaptunk, de kedvesen el­mondták, hol tudunk majd venni, szóval pró és kontra. A nem kerékpározni és nem is a vízpartra kifeküdni vágyó, ha­nem a történelemre, a kulturális életre, a művészetekre kíváncsi kirándulók számára a folyó part­vonala mellett melyik települése­ket ajánlanád meglátogatni? Hát, nehéz valamelyiket kiemelni. Az összes nagyvárosban van látni­való. Németországban szinte mind­egyiket ajánlanám, de lefelé Szerbi­áig tényleg minden nagyváros szép. Mohács pedig rettentően turista­­csalogatónak tűnt nekem. Min­den országban van ilyen. Nekem a kisebb városok tetszettek nagyon, sok volt a helyi program, láttunk ásatásokat, szép kikötőket, vára­kat. Olyan városokra gondolok, mint például a szerbiai Galambóc és Kladovo vagy a romániai Tulcsa és Sulina is, ahova akár autóval is újra elmennék. A Duna-delta volt számomra a legszebb, az egy külön­leges élmény. Pelikánok, gyönyörű vízi madarak sokasága mindenhol, és a Duna ott már hatalmas. Vannak újabb terveid? Hová sze­retnél még eljutni a kerékpárod­dal? Mindenképp kiszemelek egy másik folyót, amely mellett szintén vé­gigtekernék. Talán a Tisza, Mura, ínn, Dráva, esedeg mindegyik szép sorjában. Legalább összehasonlít­hatnám ezeket a folyókat a jó öreg Dunával, hogy a magam számára eldönthessem, van-e nála szebb, vagy legalábbis azt, hogy ezek a ki­sebb folyók is nyújtanak-e szép és sajátos élményeket. Csibrányi Zoltán Teljesült egy évekkel korábban megálmo­­dott-kitűzött cél, vé­gigbiciklizni a Duna mentén. Ágh Péter­nek korábban a Duna németorszá­gi forrásától Bősig, majd Szerbiából indulva a romániai Duna-deltáig levő szakaszt sikerült teljesíteni. Né­hány napja érkezett haza, ezúttal, romániai kezdőrész után, a Duna szerbiai és magyarországi szakasza teljesítésével kerekezett el többed magával Bősig. A több ezer kilométernyi táv során hol voltak a számodra a legkönnyebben teljesíthető és a leginkább embert próbáló sza­kaszok? A legkönnyebben teljesíthető szakasz Magyarország, mivel itt elsősorban síkságon haladtunk ke­resztül, nem kellett fel a dombra, le a dobról tekerni, csak menni egye­nesen. A legnehezebb szakasz a bul­gáriai, ez nagyon embert próbáló a sok hegymenettel. A hőmérséklet szintén itt volt a legmagasabb, ami még jobban megnehezítette a bi­ciklizést. Kétség nem fér hozzá, a Duna­­delta vidékén láthattad a leg­színesebb állatvilágot. De talán másutt is adódtak érdekes talál­kozások a természetben. Igen, ez így igaz. Nagyon érdekes, hogy Bulgáriában több alkalommal is találkozhat az ember szárazföldi teknősökkel. Szabadon sétálgatnak az utakon. A természeti tájak mellett nagy­városok és pid falvak is szép számmal terpeszkednek Európa egyik legjelentősebb folyója mel-A bringás csapat Székelykevén a szállásadóikkal lett. Melyik helyszín nyújtotta a legnagyobb meglepetést abban az értelemben, hogy valami olyas­mit tudtál meg róla ott helyben, amiről előtte sosem hallottál? Történelemórán nem tanultunk például arról, hogy a Duna né­met szakaszán a folyó egy darabig folyik rendesen, egyszer csak eltű­nik, üres a meder, aztán kilométe­rekkel odébb feltör, és folyik to­vább. Nem tudtam azt sem, hogy a második világháború alatt porig bombázott német Donauwörth város főterét fényképek alapján ugyanolyanra építették a hábo­rú után, mint amilyen eredetileg volt. Vagy, hogy a Dunát egy Ágh Péter a szerbiai Péterváradon mesterséges - valaha rabokkal kiásatott - csatornával összekö­tötték a tengerrel. Megbizonyo­sodhattam arról is, hogy a szerbiai Székelykeve a legdélebbi magyar falu, érdekes a horvátországi Vu­­kovár víztornyának a története, és még sorolhatnám... A mindenre nyitott emberek számára a kulináris élvezetek keresése is elmaradhatatlan része egy külföldi útnak. Melyik jelleg­zetes helyi étel ízlett a legjobban? (Fotók: Ágh Péter) Akadt olyan is, amelyik csalódást okozott, és egyáltalán nem ízlett? Megkóstoltam, amit lehetett, tokhalat, ami ízlett, mivel szinte csont nélküli. A jellegzetes grill­­húsok mindenhol elég nyersek és füstösek voltak. Az eredeti Wiener Schnitzel az nagyon finom volt. De megkóstoltuk a szerb lepinját, ami valami olyasmi, mint a knéd­­li, csak sütve készül. Bulgáriában pedig nagyon finom volt egy lán­­gosszerű, de édes tésztából készült lepény, amit reggelire adtak és lek­várral tálalták. Mit tapasztaltál, melyik ország­ban vagy kisebb térségben tö­rődnek a helyiek a leginkább a Duna és partvidéke megóvásával, tisztán tartásával? És hol volt a legtöbb szemét? Amerre mi jártunk, sehol sem volt szemét, igaz, mi csak azokat a tája­kat láttuk, amelyeket megmutattak nekünk. Hiába létezik a Duna part­ját követő EuroVelő 6 útvonal, ami egy nemzetközi kerékpárút-hálózat hatodik vonala, rengeteg olyan nap volt, amikor távolról sem lehetett látni a Dunát. De az út Német­országban a legjobb, és ott végig a Duna mellett halad. A német preci­zitás e téren is megfigyelhető. Már Az esővíz ma mar a Föld minden pontján túl szeny­­nyezett ahhoz, hogy emberi fo­gyasztásra alkalmas legyen, mert a mérgező kémiai anyagok jelen­léte meghaladja az ajánlott határ­értékeket - derült ki a Stockholmi Egyetem tudósainak tanulmányá­ból. .Adataink szerint ma már egyetlen pontja sincs a Földnek, ahol az esővíz elég tiszta lenne az emberi fogyasztásra” - fogalma­zott az AFP-nek nyilatkozva lan Cousins, a Stockholmi Egyetem tanulmányának vezető szerzője. A tanulmány az Environmental Science and Technology című lapban jelent meg. A Cuousins által irányított kutató­sehol sem fogyasztható az esővíz csoport a 2010 óta rendelkezésre álló adatokat tanulmányozta. Arra a következtetésre jutottak, hogy „az Antarktisztól a Tibeti-fennsíkig” meghaladják az ártalmas anyagok azt a szintet, melyet az Egyesült Ál­lamok Környezetvédelmi Ügynök­sége (EPA) határozott meg. Ebben a két, érintedennek számító régióban is 14-szerese a perfluor­­alkil anyagok (PFA-k - az ember által előállított mesterséges vegyi anyagok) szintje az ivóvízzel kap­csolatos amerikai ajánlásoknak. A PFA-kat közérthetőbben „örök vegyi anyagoknak” is nevezik, mi­vel rendkívül lassan bomlanak le. Samponok, csomagolóanyagok és sminktermékek összetevőjeként jutnak el környezetünkbe, bele­értve a vizet és a levegőt is. Elfo­gyasztva pedig felhalmozódnak a szervezetben. Egyes tanulmányok szerint a PFA-knak való kitettség befolyá­solja a termékenységet és a mag­zati fejlődést. Szintén megnöveli az elhízás és bizonyos ráktípusok (prosztata-, vese- és hererák), va­lamint a magasabb koleszterin­szint kockázatát. lan Cousins megjegyzi: az EPA nemrég csökkentette a PFA elfo­gadható szintjét, miután felfedez­ték, hogy ezek a vegyi anyagok befolyásolhatják a gyermekek ol­tóanyagokra adott immunválaszát. A tudós kijelentette: a PFA-k beivó­­dása környezetünkbe ma már visz­­szafordíthatadan folyamat, a boly­gó többé nem képes semlegesíteni ezek környezed hatását. (MTI) Már egyetlen pontja sincs a Földnek, ahol az esővíz elég tiszta lenne az emberi fogyasztásra (Fotó: Shutterstock)

Next

/
Thumbnails
Contents