Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-13 / 188. szám
SZALON ■ 2022. AUGUSZTUS 13. www.ujszo.com Németh Zoltán A palóc nyelv Férfiként születtél, majd gyerekké váltál, hajlítható, titkos anyanyelwé, Te drága nyelv, amelynek egyeden magánhangzója is többet ér, mint Kuyait olaj mezői, Te földbe ásott szív, amelyből fák sarjadnak, kiszáradhatatlan bozótos, learathatatlan vetés, megzabolázhatatlan folyó, a természet vadvirága, Te, vázába helyezhetetlen, ércsatornáidban Európa és Ázsia véréből egyszerre építesz egyetlen hatalmas körmondatot a versben, az erdő szavait a sztyeppe akcentusával formálod, Te gyermek, aki általános iskolában megbukott magyar nyelvből, hogy aztán megkapja a fonetikai Nobel-díjat, Te óriáscsecsemő, akit nem fognak védeni palóc nyelvművelők, akinek nem mesélnek állami meséket, Te magzat, embrió, akiből bármi lehet, és ami bármi volt, akit úgy szopogatunk beszéd közben, mint a világ csokoládéját, ízébe töltve gyerekkorunkat, Te hibátlan működés, mert álom, a vigasztalás csodakertje, lefordíthatatlan szótlanság. Sumartin, 2022. július 28-30. Vasárnap-előzetes: a Márai házaspár hányattatásai az emigrációban Egyik szeme kék volt, a másik barna. Úgy hívták: Matzner Ilona. Úgy becézték Lola. O volt Márai Sándor felesége, 62 éven át. S végig naplót vezetett. Nem maradt meg az összes, de közel háromszáz füzet igen. Ezek alapján jelentette meg idén a Helikon kiadó Márai Ilona kétkötetes, vaskos naplóját, 1700 oldalon! A feleség napi feljegyzései azonban egészen mások, mint a férj naplója. Más műfej, más optika. Márai minden írását a publikumnak szánta, Lola viszont magának jegyezte föl a napok alakulását Mit vásárolt, mit főzött, hová utaztak, kikkel találkoztak, kitől kaptak levelet. Neki leltár, nekünk csemege. Márai, aki sem jobb-, sem baloldali diktatúrákat nem volt hajlandó támogatni, 1948-ban döntött az emigráció mellett. Magyarországot hármasban hagyták el: a férj (Márai Sándor), a feleség (Márai Ilona) és a fogadott gyermek (Babócsay János). Negyven évig éltek számkivetetten, Olaszországban (Nápoly, Salerno) és az Egyesült Államokban (New York, San Diego). Márai könyvei ezalatt indexen voltak Magyarországon, nem árusították, sőt még a könyvtárakból is bevonták őket, nevét nem írták le a lapokban, s a kommunista kultúrpolitika megpróbálta az egykori sikeres írót - az 1940-es évek legnépszerűbb magyar prózaíróját és publicistáját - kitörölni a magyar társadalom kollektív emlékezetéből is. Lola naplójából most sok mindent megtudunk arról, hogyan éltek az emigrációban, mikor írt Márai, mivel töltötték szabadidejüket, milyen viszonyuk volt a szomszédokkal, és így tovább. A Vasárnap következő számában Gazdag József foglalja össze, mi derül ki a Márai házaspárról a több mint másfélezer oldalon. Németül és franciául például mindketten anyanyelvi szinten beszéltek, olaszul és angolul viszont alig - miért választották mégis Olaszországot és Amerikát? Milyen volt az anyagi helyzetük az emigrációban? Miből éltek, miután búndáikat eladták, s az ékszereiket iszálogházba tették? Hol dolgoztak? S miért nem örült Lola annak, ha Márai bort ivott? Hogyan élték meg a közönség hiányát, a visszhangtalanságot, az emigráns írói lét kiúttalanságát? Miért utasította el Márai az írókonferenciákra szóló meghívásokat? Miért nem volt hajlandó a külföldi magyar lapokba írni, és miért nem tartotta a kapcsolatot az amerikai magyarokkal? Milyen volt Márai emberi habitusa? Hogyan nyilvánult meg nála a szerelmi féltékenység? Mi lett a sorsa a virágcsokornak, amelyet Lola egy kassai ismerősétől kapott? Milyen volt Márai viszonya testvérével, Radványi Géza filmrendezővel, aki szintén emigrált? Lottóztak-e Máraiék? Ettek-e hamburgert? Néztek-e fötballmecscset a tévében? Milyen betegséggel kerültek kórházba? Mit jelentett számukra Kassa? A Márai család titkairól Gazdag József cikkében olvashatnak, amely a Vasárnap jövő heti, augusztus 16-i számában jelenik meg!
