Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)

2022-08-13 / 188. szám

www.ujszo.com SZALON ■ 2022. AUGUSZTUS 13. JLi / ^ ószújfalu répa-V. _ ipari központ r~W volt, de senki . J M nem evett répát. ^ A kilencvenes évek végén Zebétömi Rezső helyi vállalkozó megörökölte nagyap­ja tyúkfarmját. A farmot az öreg egy életen át építette - tökélete­sen működött, a csirkék szabadon mászkáltak, szaporodtak, bőséges adag tojást termeltek, lelegelték a gazt, ami dúsan nőtt, hiszen a tyúkszar és a tojáshéj fantasztikus, tápanyaggazdag talajt biztosítottak neki. Tökéletes ökoszisztéma. Rezső okos ember volt, azonnal meglátta a farmban rejlő lehető­séget - Szószújfalu lakosságának nagy része jó munkásember a he­lyi répaüzemben, mind szerették a paprikás csibét nokedlivel, az olyan dolgos embernek való étek. Rezsőnek végtelen csirkehúshoz és tojáshoz volt hozzáférése, egy-egy adag paprikás csibe elkészítése csu­pán 20-30 fillérjébe került. 5 pen­gőén adta el. Az egész falu ráállt a paprikáscsibe-evésre, hiszen 3 pengő egy ebédén semmiség volt, a répaüzemben termelt répákból és az erdőben fogott vagy útköz­ben elütött nyúlból készített vadas 8-9 pengőből jött csak ki, nem számolva, hogy az egészet maguk­nak kellett megfőzniük. Pont jókor nyűt meg Rezsi Papa Paprikáscsibézője, hiszen a következő években a répaüzem bevétele megcsappant: nem igazán vették többé a répát az emberek Szószújfalun, arról nem is beszélve, hogy a nyulak is jobban elszaporod­tak ezidőtájt valamiért, és komoly károkat okoztak a répafoldeken. Az üzem kénytelen volt a munkások bérét lejjebb vinni, hogy működő­képes maradjon, így az olcsó pap­rikás csibe hamarosan az egyeden megfizethető étkezési lehetőség lett.- Hát így megy ez! Jó, hogy Re­zsi papa itt van, no! - mondották a falubeliek, és szerencsésnek érez­ték magukat, hiszen a szomszéd községben, ahol nem volt egy ilyen Zebétömi Rezső-féle jótét lélek, a lakosoknak magukra kellett főzni­ük és saját maguk után mosogat­niuk. Szószújfaluban nem kellett ilyesmikkel vacakolni (Rezsi papa (Fotó: Shutterstock) R. Nagy Krisztián Rezsi Papa Paprikáscsibézője eldobható tányérokon, eldobható evőeszközökkel adta ki a paprikás csibéjét), ami jól jött, így maradt idő túlórázni a répaüzemben. A sok felgyülemlő szemét oda­­vonzotta a rókákat. A répaüzem ve­zetői nyilatkoztak a helyi újságban, kifejezve aggodalmukat a rókaszi­tuáció miatt, hiszen a körzeti orvos nem győzött veszettség elleni oltá­sokat osztogatni. Zebétömi Rezső papa azonban megmondta, hogy a rókák jók, hisz megeszik a nyula­­kat, így azok nem dézsmálják meg a répát, az pedig, hogy a répaüzem vezetősége a rókák ellen kampá­nyol, elgondolkodtató, maguk el­len beszélnek, csak azért, mert nem akarnak betegszabadságot fizetni a dolgozóiknak. Mindenki tapsolt, végre valaki, aki nem fél megmon­dani a véleményét az undok, nye­részkedő iparosokról! A helyi élelmiszerboltok és ét­termek bezártak, hiszen mindenki paprikás csibét evett. Rezsi papa bevezette a babakedvezményt, akik friss szószújfaluiakat szülnek, 4 pengőért vehetik a paprikás csirkét. Ez fontos volt, hiszen a répaüzemi munkahelyek egyre fogytak, és sokan átköltöztek a környező fal­vakba, ahol nem kellett veszett ró­kákat kerülgetniük. Ahogy fogyott a lakosság, úgy fogytak a kidobált csirkecsontok - a rókák pedig már hozzászoktak ehhez az étrendhez, így vadnyulak hajszolása helyett Rezső papa tyúkfarmját kezdték látogatni. A következő tavasszal Zebétömi Rezső két új kukásautót ado­mányozott a falunak. Mindenki dicsérte, mivel ez négy új kukás munkahelyet jelentett, és végre megszabadulhat Szószújfalu a sze­méttől (és így a rókáktól). Ez a Re­zsi papa igazi szent. Szent volt, nem is vitás. Amikor felvetette egy falugyűlésen, hogy megvásárolná az önkormányzat­tól a csirketanyája és a répafóldek közötti útszéli erdőt-mezőt (ahol a vadnyulak élnek), mindenki él­jenzett. Csirkefarm lesz belőlük, olcsóbb lesz a paprikás csibe, és azok a fránya réparongáló nyuszik is eltűnnek. Nem mintha szükség lett volna a közösség támogatására, ekkor már tizenkettedik éve Rezsi papa unokaöccse volt a falu polgár­­mestere, így a jó öreg Rezső potom áron megkapta a területet. Kivágta az erdőt, kiűzte a nyula­­kat, és nekiállt kibővíteni a csibefár­­mot. A nyúlpopuláció szétszéledt, sokan a répafoldekre költöztek, so­kan a szomszéd falu kelbimbóültet­vényeire (ennek a szomszéd község nyilván nem örült, de Rezső meg­mondta, csak irigykednek, hiszen náluk nincs olcsó paprikás csibe). A nép alig várta, hogy eljöjjön a nagy nap, amikor Rezsi csökkenti végre a paprikás csibe árát, ahogy ígérte. Az öreg azonban türelemre intette a lakosságot, a csibefarm bővítése lassú és drága folyamat, de amikor elkészül, mindenkinek nagyon jó lesz.- Na de mikor? - kérdezték pá­ran, akiket rövidúton lehurrogtak a többiek. Ha nem tetszik, hogy épül-szépül a csibefarm, elmehet­nek a szomszéd faluba kelbimbót legelni. így is tettek. Mint kiderült, a kelbimbó a szomszéd faluban egé­szen finom. Aztán amikor rájöttek, hogy van ott munka is, és nem kell paprikás csibét enni minden nap, maradtak.- Felháborító - háborodott fel Szószújfalu maradék lakossága. - Ezek a semmirekellők nem tudják, milyen nemes dolog az egyszerűség, a napi paprikás csibe gyertyafény mellett, a túlóra a répaüzemben... Hadd menjenek, fütyülünk mi rájuk. És fütyültek - legalábis próbál­tak, de már jó húsz éve volt, hogy utoljára répát ettek, szóval nem iga­zán ment. Sajnos nem is lehetett volna csak fütyülni rájuk. A paprikáscsibéző bejelentette, hogy a várva várt csök­kentést Rezsi csak később tudja eszközölni, mert a gonosz Kelbim­­bófálu magához csábítja a község fiatalságát, így kisebb a keret az építésre. Kelbimbófalu, mivel már kezdtek beleunni ebbe az egész­be, bejelentette, hogy Rezső papa befoghatná végre a száját, mert ha ők nem vennék a répát, már réges­­rég összeomlott volna Szószújfalu egyeden iparága. Halladan szemtelenség volt ilyet mondani. Olyannyira, hogy egy szószújfalui patrióta, Ruszlán Anton, azonnal feltankolta déd­­nagyapja hátsó kertben porosodó T-90-es tankját, és megindult vele a pofádan község felé. Majd ő megtanítja nekik, mi a tisztelet, gondolta. A legrövidebb út Ruszlán Anton hátsó kertje és Kelbimbófalu között átvezetett Rezsi papa tyúkföldjén, Anionnak azonban nem futotta elég üzemanyagra (a tank sokat fo­gyaszt), hogy hosszadalmas kerülő­ket tegyen, és eleve azért van a tank, hogy ne kelljen utakkal foglalkozni, így tehát végiggázolt mindenen, vérgőzös tekintetét a célon tartva. Anton tankja ugyan lerobbant a répafóldek közepén, a kár azon­ban már megtörtént. Rezsi papa csirkéinek nagy részét összetapos­ta, a tojások széttörtek, a kerítések kidőltek, szabad utat hagyva a rókáknak, akik szerényen a mara­dék szárnyasállomány ritkításába fogtak. Rezsi papa még a héten bejelen­tette, hogy a paprikás csibe árán emelni kell, és mindez a fránya Kelbimbófalu hibája. Akinek nem tetszik, főzzön magának vadast ré­pából és vadnyidból, mint régen. A szószújfalusiak hevesen bó­logattak, bizony régen is elvoltak nyúlból és répából készült vadason. Persze régen voltak nyulak, és a ré­paüzem is működött, és volt erdő, amiből lehetett fát szerezni a főzés­hez, és voltak tányérjaik és evőesz­közeik. Továbbá akkor még tudtak főzni, volt idejük is rá, mert nem kellett túlórázni és hetente kétszer veszettség elleni oltásra járni, illetve tartottak otthon fűszereket, amiket a boltból szereztek, ami akkoriban még létezett. De régen is volt valahogy, most is lesz! Olyan még nem volt, hogy va­lahogy ne lett volna, mondogatták miközben lassan éhenhaltak. A magányos milliárdosnő esete a jótékonykodással Mi történik akkor, ha valakire hirtelen rászakad 87 milliárd dollár és egy csomó szabadidő? Erre a kérdésre keresi a választ a Lóvé című vígjátéksorozat. (Fotó: Apple TV+) bevallják, ha nem, a Lóvét nézve elég nyilván­valónak tű­nik, hogy a sorozatot az Amazon­tulajdonos Jeff Bezos válása ihlette. 2019-ben még a csapból is az folyt, hogy hosszú évek látszólag boldog házassága után Bezos és Macken­zie Scott külön folytatja tovább, ráadásul azonnal kiderült az is, hogy a bejelentés idején a férfinak már új párkapcsolata volt. Mivel Bezos és Scott házassági szerződés nélkül kelt egybe annak idején - ez a körülmény abból adódha­tott, hogy akkoriban a férfi még messze nem volt a világ leggaz­dagabb embere -, így elképesztő summa ütötte Mackenzie Scott markát, aki egy csapásra a világ leggazdagabb nőjévé vált. Rögtön teli voltak a hírek azzal, hogy a pénze jó részét különféle alapítvá­nyokon keresztül kívánja jó célra fordítani, de ennél többet nem igazán tudhattunk meg az amúgy meglehetősen zárkózott életet élő nőről. Csakhogy ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy beindítsa a Városfejlesztési osztály című so­rozatukról ismert showrunnerek, Alan Yang és Matt Hubbard fantáziáját: milyen lehet, ha va­lakinek hirtelen sokkhatásként véget ér egy hosszú-hosszú éveken át tartó házassága, majd hirtelen ott marad egyedül, ám annyi pénzzel, amennyit ép ésszel szin­te képtelenség elkölteni? A két kreatív fickó azonnal meglátta a történetben egy pompás vígjáték lehetőségét, amihez rögtön meg­találták az ideális társat a sajátos humorral bíró komika, Maya Rudolph képében, és már meg is született az Apple TV+ legújabb komédiasoro­zata, a Lóvé. A Lóvé illeszkedik Yang és Hubbard korábbi sorozatának világához, lévén a lényegét tekintve ez is egy munkahelyi komédia. Hősnőnk, Molly Novak ugyanis unalmá­ban elkezd kicsit foglalkozni a pénzügyeivel, feltűnik neki, hogy van egy fű alatt működő alapít­ványa, és mivel találni szeretne valami célt, értelmet az életében, ezért úgy dönt, hogy mostantól kezébe veszi az alapítvány ügyeit, és személyesen fogja irányítani. Csakhogy a hosszú évek óta lu­xuséletet élő Molly szociális érzé­kenysége és a tudása a hétköznapi emberek gondjairól gyakorlatilag a nullához közelít, ráadásul legbelül még mindig gyászolja a házasságát Johnnal (Adam Scott rutinból hozza az irritáló milliárdos figu­ráját). Molly megjelenése olyan furcsa helyzeteket szül, mint ami­kor a korábban minden dollárt megfogó alapítvány emberei hir­telen magánrepülővel mehetnek csapatépítőre. Ráadásul tényleg fogalma sincs, mit csinál, ami egy olyan jelenetben csúcsosodik, mint amikor egy hajléktalanszálló megnyitóján luxus ajándékokkal teli táskákat ad a beköltözőknek az újságírók szeme láttára. A Lóvén sokat lehet nevetni, teli van jó ka­rakterekkel, de részről részre egyre több benne a jellemfejlődés és ke­vesebb a poén, ami nem feltétlenül viszi jó irányba a sorozatot. Sebaj, a második évadnál javíthatnak. Tóth Csaba Ha SOROZATDARÁLÓ A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova@ujszo.com. Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3

Next

/
Thumbnails
Contents