Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)

2022-08-10 / 185. szám

www.ujszo.coml 2022. augusztus 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 r Álmatlan éjszakák A gyengébbek előtt mindig jól megy az erődemonstráció ^ ppen Kínába szerződött Fj’ Liu Shaolin Sándor edző­­je, amikor Bandika és M Ervin megtudta, hogy Ferenc pápa nyugdíjba akar vonul­ni. A rettenthetetlen rókagombához címzett, erdő széli kiskocsmában ültek, és nézték, ahogy az eső tönk­reteszi aznapi terveiket. Ilyenek a tervek, barátom - röpített egy ru­mot a garatjába Ervin. De én még mindig azt mondom, hogy jobb ma egy Vihorlat, mint holnap egy szi­gorlat. Sárban pedig nem túrázok, úgyhogy ezennel tudatom önnel, hogy a következő busszal hazame­gyek. A következő buszon rajta le­szek én is - bólintott Bandika, és beszippantotta a rönkasztalon vára­kozó stampedli borovicskát. Egyéb­ként pedig a pápa is ember, úgy­hogy joga van a nyugdíjhoz, nem? De, felelte Ervin, majd paradicso­mot, szalonnát, zöldpaprikát vett elő. Most megmutatom magának, hogyan kell az uzsonnából tízóra­it csinálni. Mert hogy ezt már haza nem cipelem, az biztos. A rádióból Jaromír Nohavica da­la recsegett, az, amelyikben arról énekelt, hogy amíg éjszaka írt, az íróasztala mellől egy egér figyel­te őt. A pápa azért pápa, hogy azt csinál, amit akar, jelentette ki Ban­dika, majd bólintott, jelezve, hogy : egyetért a saját maga által mon­dottakkal. Meg a másik, a hogy is hívják... Parancsol? - kérdezte két szelet szalonna közt Ervin. Tudta i jól, hogy Bandikának nincs szüksé­ge kilométerekre ahhoz, hogy elfá­radjon, más belügyeibe viszont nem szeretett avatkozni. Nem az, csak i mondom, ha már így ráérünk, meg­­! kérdezem, nincsenek-e álmatlan éj­­; szakái amiatt, hogy Kína hadgya­korlatozik Tajvan mellett, erejét : demonstrálandó - vette vissza a szót Bandika, miközben a terasz alá T rohant két rommá ázott cseh kerék­páros. Na schledanou - köszöntöt­­! te őket, de amazok jelezték, hogy I mivel örülnek, hogy ideértek, még j maradnának egy picit. Nincsenek, felelte Ervin, majd félbevágott egy paradicsomot. A gyengébbek előtt mindig jól : megy az erődemonstráció, tudja. Az okos ember nem mutatja meg az erejét. Ha ugyanis az ellenfél tudja, mit tudunk, arra is következtethet belőle, hogy mit nem. De ha már így kérdezi, mitől nem tudok alud­ni, elárulom. A legyektől. Sok a légy idén, a fene tudja, miért. Talán kellene kezdenünk velük valamit. Fejleszthetnének nekünk áramot, vagy fűthetnénk velük. Lehet, hogy ingyen is megtennék, ha megtalál­nánk velük a hangot. De még a le­gyeknél is jobban zavar, hogy most ezek miatt az úgynevezett sztárté­mák miatt, mint a nyersanyagok, meg az étolaj ára, meg a háború, meg a tankolás, meg a többi, hogy most ezek miatt megint csak a lé­nyegről vonják el a figyelmünket. Amit már évek óta szajkózunk, hogy figyeljünk rá, mint a bolti hús, meg a paradicsom minősége, meg a sok reklám, amit megnézetnek velünk. Ezekről most megint nincs szó. Mindenre az lesz a válasz, hogy ne válogass, örülj, hogy van. Mert holnap majd talán nem lesz, aztán hoppon maradunk. Hoppon?- kapta fel a fejét Bandika. Hoppon- bólintott Ervin. Négy perc múlva pedig megérkezett a busz, és nem maradt a teraszon más, csak a két elázott cseh turista. A szerző a Vasárnap munkatársa Kiszáradnak az európai szántóföldek -Egy felbátorodott Kína DUDÁSTAMÁS Hatalmas vihart kavart a múlt héten Nancy Pelosi Tajvanon tett látogatása. Mivel az amerikai Képviselőház elnöke äz egyik legmagasabb rangú amerikai politikus, ez komoly el­lenérzéseket váltott ki a kínai politikai elitben, amely a mai napig a Kínai Népköztársaság rebellis részének tartja a szigetet. Kína nagyszabású katonai gyakorlatokkal válaszolt Nancy Pelosi látogatásá­ra, melyek célja elsősorban az volt, hogy figyelmeztessék Tajvant arra, hogy a kínai néphadsereg már készen áll a szigetország elfoglalására. Ma egy nagyon magabiztos kínai politikai vezetést látunk, mely tudatá­ban van Kína politikai, gazdasági és technológiai erejének, és nem ha­bozik használni a rendelkezésre álló eszközeit. Ez relatíve új fejlemény a kínai külpolitikában, mely az elmúlt évti­zedben kezdett egyre jobban megfigyelhetővé válni. A változásokat jól illusztrálja Newt Gingrich 1997-es tajvani látogatása is. Az amerikai Képviselőház akkori elnöke is kivívta a kínai politikai vezetés kritiká­ját, de Kína megmaradt a kritikus hangvételű diplomáciai kijelentések­nél. 25 évvel később kínai vadászgépek törtek be a tajvani légtérbe és kínai ballisztikus rakéták szálltak Tajvan körül. Kína külpolitikáját tekintve figyelembe kell venni, hogy a Kínai Népköztársaság egészen az 1970-es évekig diplomáciai izolációban volt, és az ország gazdasága is rendkívül elmaradott volt. A kínai kül­politika ezért egészen a 21. századig Teng Hsziao-ping, a kínai gazda­sági reformok atyja mottóját követte, melynek a lényege, hogy „rejtsd el az erődet, várd ki az idődet”. A kínai politikai elit jól érezte, hogy Kí­na még nem elég erős gazdaságilag, katonailag és technológiailag arra, hogy nagyobb szerepet játsszon a nemzetközi porondon. A kínai külpo­litikai stratégiai dokumentumokban már az 1990-es években is megfi­gyelhető, hogy a kínai politikai vezetés az USA-t tekinti a legnagyobb fenyegetésnek, de Kína még nem volt abban a helyzetben, hogy erőtelje­sebben hallassa a hangját. A kínai külpolitika fordulópontjának a 2008-as globális pénzügyi és gazdasági válságot tekinthetjük, mely az USA-t és Európát egyaránt re­cesszióba sodorta. Kína, amely ekkor már a világ legnagyobb exportőre és második legnagyobb gazdasága volt, sikeresen elkerülte a gazdasá­gi visszaesést, és a külpolitikában is stratégiát váltott. Hu Csin-tao kínai elnök 2009-ben új külpolitikai doktrínát hirdetett, melynek vezérelve az „aktívan megvalósítani valamit”. Kína erős gazdasági háttere új le­hetőségeket biztosított a kínai politikai vezetésnek, legyen szó akár az Egy Övezet, Egy Út befektetési programról vagy a kínai haditengeré­szet gyors modernizációjáról. Ezzel párhuzamosan a kínai diplomácia is egyre asszertívabb lett, megjelenik a kínai érdekeket keményen védő „farkas harcos” diplomácia. így jutottunk el a mai Kínához, mely nemcsak regionális nagyhatal­mi babérokra tör, hanem nyíltan dacol az USA-val is. Ennek fényében az önálló Tajvan jövője nem tűnik túl biztatónak, de Kína jelenleg még nem áll készen a sziget visszahódítására. Hszi Csin-ping kínai elnök ra­cionálisabb vezető, mint Vlagyimir Putyin, és jól érzékeli, hogy Kína egy gazdaságilag pusztító hatású háborús kaland nélkül is elég gazdasá­gi és társadalmi kihívással küszködik. Észben kell tartani azonban azt, hogy 2049-ben a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 100 éves évfor­dulóját a kínai kommunisták már a Tajvant is magába foglaló egységes Kínában tervezik megünnepelni. Fel kell készülni ezért arra, hogy Kína egyre erőteljesebben fogja érdekeit érvényesíteni a nemzetközi poron­don, és egyre nyíltabban próbálja majd a Nyugat vezette liberális világ­rendet a saját kínai világrendjével felváltani. csökkent a talajnedvesség Az elmúlt 40 évben az európai mezőgazdasági területek felén lényegesen csökkent a talajnedvesség a vegetáci­ós időszak javát jelentő nyári fél évben, de az éves átlagok alapján a negatív tendencia szinte az egész kontinen­sen megfigyelhető - derül ki a European Journal of Agro­nomy folyóiratban megjelent friss tanulmányból. Az ELTE Természettudományi karának Pinke Zsolt által vezetett kutatócsoportja naprakész agrára­datbázisok és az elmúlt négy évti­zed terepi vizsgálatainak eredmé­nyei alapján kimutatta, hogy a vizs­gált időszakban a legkomolyabb mértékű csökkenés Kelet-Európá­­ban, Ukrajnában, Moldovában és Romániában történt, míg Észak-Eu­­rópa szenvedte el a legkisebb mér­tékű veszteséget. Nem meglepetés, hogy az alpe­si, a balti és a nyugat-balkáni or­szágok termőföldjei a legnedve­sebbek, a legszárazabb földek pe­dig a mediterrán és a kelet-európai régióban találhatók. Az utóbbihoz tartoznak a magyarországi agrár­tájak is, annak ellenére, hogy a Kárpát-medencét nem sújtotta az elmúlt két évezred legtartósabb európai aszályhulláma. Az ide­it megközelítő szárazság legutóbb 2015-ben csapott le az országra. A termésátlagokat limitáló ténye­zők közül a talajok nedvességtar­talmának csökkenése az egyik leg­fontosabb faktor. A talajnedvesség nem más, mint a felszínről a talaj­ba leszivárgó, illetve a talajvízből felszívódó, a talajszemcsékhez ta­padó és a szemcsék közötti rések­ben előforduló víz. A talaj nedves­ségtartalma, különösen a talaj felső néhány deciméterében, érzékenyen reagál a hőmérsékleti változások­ra és a csapadék szezonális elosz­lására. Ez azért meghatározó, mert a lágyszárú növények nagy része a legfelső talajrétegből veszi fel a vi­zet: a termesztett gabonafajták gyö­kérzetének fele például a talaj felső 15 centiméterében fejlődik ki. Nem véletlen, hogy az agrártudományok a klimatikus tényezőkre való érzé­kenysége és a növények fejlődésére gyakorolt hatása miatt a talajned­vességet gyakran az aszály indiká­toraként értelmezik. „Az országos termésátlagok alap­ján elvégzett számítás eredményei azt mutatják, hogy a talajnedvesség ingadozása az európai mezőgazda­­sági területek kétharmadán jelentős hatást gyakorolt a búza termésátla­gaira” - magyarázta az eredménye­ket Pinke. A talajnedvesség a búzánál is job­ban befolyásolja a kukorica termés­átlagait. „Ez elsősorban a növény életciklusával magyarázható, hi­szen, szemben az őszi vetésű búzá­val, a kukoricának át kell vészelnie az év legmelegebb és aszályra legin­kább hajlamos szakaszát. Másrészt, mivel trópusi eredetű, a növény gyö­kérzónája a búzáénál sokkal seké­lyebb talajrétegben koncentrálódik, és sokkal érzékenyebb is a talajned­vesség változásaira” - mondta a ku­tató. A globális éghajlatváltozás az el­múlt évtizedekben északi irányba tolta a termőterületek és termés­átlagok növekedési súlypontját. A Dél-Európában és a Balkánon az elmúlt évtizedekben tömege­sen hagytak fel a termelők a szán­tóföldi búzatermesztéssel; ezzel párhuzamosan Észak-Európában, a német, a lengyel és a kelet-euró­pai síkság északi részein növeke­dett a kenyérgabona vetésterülete. A talajnedvesség általános csökke­nése miatt azonban legfeljebb átme­neti megoldást jelent a földművelés kezdetei óta alkalmazott termény­vagy művelésiág-váltás. A klímavál­tozás ugyanis alaposan megbolygat­ta a mérsékelt övi kontinentális ég­hajlat csapadékeloszlását. így a késő őszi, téli és kora tavaszi időszak csa­padékhiánya miatt egyre többször elmarad a talajok nedvességpótlása olyan területeken is, ahol az éves átíag változatlan marad. Vannak azonban olyan alkal­mazkodási technikák, amelyek je­lentős mértékben hozzájárulhatnak a talajnedvesség megtartásához. A vetéskor megnövelt tőtávolság, a szántásmentes, minimális talajboly­gatással járó talajmunkák, a mul­­csozással és más takarással operáló módszerek széles körű alkalmazá­sa már jelentősen fékezi a nedves­ségvesztést. De ennél nagyságren­dekkel nagyobb hatásúak a felszíni vízvisszatartás különböző formái. „A felszíni víz, a talajnedvesség és az alacsony talajvízszint közötti szoros és háromdimenziós kölcsön­hatás ismeretében a vizes élőhelyek helyreállítása és a szisztematikus, kontrollált elárasztások jelentik a klímaváltozás negatív hatásaival szemben való védekezés leghatéko­nyabb formáját” - mondta Pinke. A nagy területen talajba szivárogta­tott víz egész tájakat tehet ellenálló­vá az aszályokkal szemben. (444.hu)

Next

/
Thumbnails
Contents