Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-08 / 183. szám
RÉGIÓ www.ujszo.coml 2022. augusztus 8. I 3 Felfedeztük a Szigetköz páratlan szépségeit Indulás előtti pillanatok. A túra végére mindenki egyetértett abban, milyen kár, hogy egy évet kell várni a következő közös csónakázásra. TORNYAI BIANKA A Kis-Duna kedvelői is evezhetnek nóha más vizeken, avagy miért érdemes a Szigetközben csónakázni? DUNASZIGET Nem először kaptam meghívást, de más elfoglaltságok miatt idén először vettem részt evezőtúrán azzal a barátokból és családtagokból álló csapattal, amelynek tagjai nyaranta legalább egyszer elmennek együtt csónakázni. Vízre szállás előtt Idén az úticél a vodnetury.sk oldalon hirdetett Szigetköz 11-es túra volt, amely a magyarországi Dunaszigetről indult. Több napig tartó egyeztetés és szervezés után a Mátyusföld és a Csallóköz különböző pontjain élő társaságnak többé-kevésbé sikerült telekocsis módszerrel elutazni a kiindulási helyre, a Kisvesszősi Kempingbe. Az érkezés utáni első 10-15 perc ismerkedéssel telt, hiszen a társaság minden tagja kapcsolódott valahogyan az ötletgazdához, Andráshoz, de nem mindenki ismert mindenkit. A túravezető, Brunczlík Tibor szintén bemutatkozással, majd elméleti felkészítéssel kezdte a túrát. Tőle megtudtuk, mit szabad csinálni és mit nem a csónakban, mi a teendő, ha valaki a vízbe borul, miért jó, ha a nagy melegben is felvesszük a mentőmellényt, és ami a legfontosabb, elmagyarázta az evezés alapjait. Ez a rész nagyon egyszerűnek tűnt, a gyakorlatban azonban hamar kiderült, ki figyelt oda a magyarázat alatt és ki nem. Kezdeti izgalmak Jómagam többször vettem részt egynapos, illetve sok évvel ezelőtt egész hetes csónaktúrákon, de mindig csak a Kis-Dunán. A szigetközi túrát hirdető leírásban feltűnt egy félmondat, amely fölött lazán átsiklottam, mi szerint „egy rövid zúgó leküzdése után utunkat keressük a nádasban”. Miután elindultunk a szinte állóvíznek ható, nagyon lassú folyású Dunaágon, előjött az a kis izgalom, ami minden túra első fél óráját jellemzi. Amikor kicsit bizonytalanok a mozdulatok, még nem szoktuk meg egészen, hogy a víz ringatja a csónakot, amikor próbálunk visszaemlékezni, hogyan is magyarázta a csónak irányítását a túravezető, de mégsem arra haladunk, amerre szeretnénk. Mivel Tibor szerencsére egész nap kísérte a csapatot, így segítségével volt alkalmunk korrigálni a kissé hiányos evezőtudásunkat és rövid idő eltelte után kezdtünk ráérezni a dolog ízére. Ekkor jött az első meglepetés. A folyó beszűkült, a csónakok feltorlódtak, majd hangos kiáltások közepette elúszott mellettünk egy törött evező. Csak mikor közelebb értünk, tudtuk meg, hogy tényleg egy zúgón kell átkelni, árral szemben, ami csak messziről tűnt jó mókának. Az egyik csónak evezője itt törött bele a feladatba, de végül mindegyik csónak sikeresen, borulás nélkül átjutott a sokkal nyugodtabb, de egyre vadregényesebb szakaszba, ahol különféle vízinövények között folytattuk utunkat. Hűsölós a folyóban A társaság kezdett egyre lazább és vidámabb, ugyanakkor egyre éhesebb és fáradtabb is lenni, így mindenki nagyon megörült az első pihenőnek. A csónakokból előkerültek az elemózsiás csomagok, a csapat legtöbb tagja megmártózott a kánikula ellenére is meglehetősen hideg Dunában, vagy legalább a lábát áztatva felfrissítette magát, a vagányabbak pedig a víz gyors sodrását kihasználva átengedték magukat a híd alatt. A következő egy-két órában számos ágvízen keresztül haladtunk tovább. Brunczlík Tibortól megtudtuk, hogy ez azért lehetséges, mert az ágvízrendszer nemrég megújításon esett át, így újabb ágvízek teltek meg vízzel és jutott el azokba az élet. A következő pihenő a Denkpáli hallépcsőnél volt, amely Magyarországon az első és eddig egyetlen természetes jellegű hallépcső, 1998-ban készült el. 1992-ben a bősi vízlépcső üzembe helyezésével a Duna vízhozamának csaknem 80 %-át az erőmű üzem vízcsatornájába terelték, ezért a közel 50 kilométer hosszú szigetközi folyószakasz négyötöd részén megszűnt a főág és a mellékágak közvetlen kapcsolata. Azóta a mellékágrendszert átfogóan rehabilitálták, a hallépcső segítségével pedig felúszhatnak a halak a mélyen fekvő főmederből a mellékágakba. Az úgynevezett meanderező, vagyis kanyargó, kígyózó ágvízben ismét lehetőség volt a fürdőzésre, a parton piknikre és pihenésre. A mentőmellény tisztelete Tibort, a túravezetőt a denkpáli pihenőhelynél kérdeztem a munkájáról, az élményeiről. Elmondta, hogy nagyon fiatalon, 14 éves korában kezdett vízitúrákra járni. Az első időszakot az ágvízrendszer felfedezésével töltötték, nem volt egyszerű tájékozódni és megtanulni az egyes útvonalakat a kinyomtatott, műanyag lapok közé vasalt térképek segítségével. Időközben túravezetői vizsgát tett és általában egy társával együtt, lehetőleg mindig ketten kísérik a csoportokat. Erre azért van szükség, mert gyakran kell a vízbe borult csónakokat, illetve elsősorban az utasaikat és a holmijukat kimenteni. Hangsúlyozta, mennyire jól érzi magát a mi csapatunkkal, mert mindenki jókedvű, de felelősségteljes. Ez azonban nincs mindig így, elmondása szerint nagyon különböző reakciókat vált ki emberekből az, ha élessé válik a helyzet. „Nagyon sok a felelőtlen ember, aki úgy gondolja, az evezés semmiség, a mentőmellény és az egy ideig vízhatlan hordó a személyes tárgyaknak csak az ügyetleneknek kell. Amikor azonban minden a víz alá kerül, már egészen máshogy gondolják” - mondta el. Mesélt alkoholmérgezés miatt félidőben megszakított túrákról, amikor a mentőt az erdőbe kellett hívni, vérre menő verekedésekről, a tűző napon szerzett másodfokú égési sebekről és olyan balesetekről, amelyek majdnem tragédiával végződtek, pedig egy kis alázattal és odafigyeléssel elkerülhetőek lettek volna, és akár élménydús kirándulás is lehetett volna, a hely és minden más feltétel ugyanis adott hozzá, csak az embereken múlik, milyen a végkifejlet. A társaság legtapasztaltabb evezőse az egész túrán mentőmellényt viselt. Megjegyezte, hogy minél több időt tölt a folyón, annál nagyobb tiszteletet tanúsít iránta. Csodaszép élmények Tibort hallgatva azon tűnődtem, hogyan lehetséges mindaz, amit elmondott, miért indul el valaki evezőtúrára, ha nem szereti és tiszteli a vizet, és nem azért a csodáért száll vízre, amit csak ott lehet átélni. A folyóvíz maga olyan nyugalmat áraszt, amelyet sehol máshol nem tapasztalhatunk, a körülöttünk lévő élővilág csak fokozza a hatást, egész nap gyönyörködhetünk a természet szépségeiben, kincseiben. Ha hajlandóak vagyunk hallgatni a csöndet, egészen biztos, hogy semmi máshoz nem lesz kedvünk, csak mosolyogni. Ha előtte nem is, a Szigetköz II túra utolsó szakaszán, az úgynevezett japánkertben a leghangosabbak is elhallgattak, anynyira lenyűgöző táj tárult elénk. Többen halkan megjegyezték, az ilyen pillanatokért, élményekért érdemes élni és csónakba ülni. Az átkelés a zúgókon nem mindig sikerült elsőre és elkélt a segítség r Újabb kerékpárút jöhet létre Komáromban vataSőin Péter KOMÁROM Sikeresnek bizonyult a város pályázata, így a Rákóczi út északi oldalán is megépülhet a kerékpárút. Közben zajlik Komárom átfogó kerékpáros koncepciójának a kialakítása is. Az újabb nyertes pályázatnak köszönhetően az Integrált Regionális Operatív Programon (IROP) keresztül 233 ezer euróból épülhet meg az útvonal a forgalmilag egyébként rendkívül terhelt Rákóczi úton a Vág-hídtól kezdődően egészen a Komensky utcáig - tájékoztatta lapunkat Keszegh Béla polgármester. További jó hír a bringával közlekedő lakosoknak, hogy néhány nap múlva elkezdődnek a munkálatok az utca déli oldalán is, ahol a járda szélesítésével - ugyancsak az IROP keretében -vegyes kerékpáros, illetve gyalogosát létesül. A város a napokban az újabb pályázatot adott be a kerékpárút folytatására. Ha zöld fényt kapnak a helyreállítási terv keretében, a Komensky és a Petőfi utcák között mindkét oldalon kiépülhetne a kétkerekű közlekedési folyosó. Ezen túlmenően előkészületben van a város átfogó kerékpáros koncepciója (generel) is. A városházán már javában gondolkodnak a következő szakaszok építésének mikéntjéről. „Első körben szeretnénk bekötést az autóbusz és vasúti pályaudvarhoz. Ez jól szolgálná a lakosokat, a lakótelepekről át tudnának menni kerékpárral az állomásokhoz. Aztán folytatnánk tovább az út mellett, ahol a járda engedi” - mondta a polgármester. Hozzátette, nem mindenhol futna az úttal párhuzamosan a bringaút, így például a Petőfi utcán azt javasolták a szakértők, hogy a lakótömbök között építsék meg azt. A Vág-híd közeledő felújításának fényében az is lényeges kérdés, hogy lesz-e külön sávjuk a kerékpárosoknak, lévén a hídon fut keresztül az EuroVelo 6-os korridor. Keszegh elmondta, már jelezték a kivitelezőnek, hogy kívánatos volna csatlakozásokat létrehozni a már meglevő kerékpárutak számára. Az önkormányzat mindenképpen azt szeretné, hogy biztonságos megoldás szülessen, így például jó volna, ha a lakótelepek felől érkező kerékpárosoknak - ha Gúta és a Vág-torkolat felé akarnak továbbhaladni - fel se kelljen menniük a hídra.
