Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-06 / 182. szám
www.ujszo.coml 2022. augusztus 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 A hibakusák üzenete Talán két párhuzamos világ létezik, a fegyvereké és az embereké Manapság túl gyakran kerülnek szóba az atomfegyverek. Hogy a nagyhatalmak ezzel ijesztgetik egymást, az nem újdonság, de attól még nyugtalanító és veszélyes, hiszen puskaporos hordó, nem csak átvitt értelemben. Úgy gondolom, erre az egyetlen józan emberi reakció a határozott nem. Vagy rosszul gondolom? Hallok, olvasok fegyverszakértőkkel készült beszélgetéseket. A maguk módján érdekesek, mert érdekes, hogy az emberiség egy része rutinból és teljes lelki nyugalommal úgy talál ki, tervez és állít elő napi szinten tömegpusztító fegyvereket, s pénzeli, mint ahogy én főzöm az ebédet. S érdekesek a műszaki részletek, az ilyen-olyan hatótávolság, a becsapódás ereje és a többi, ami mind az emberi találékonyságot és tudást bizonyítja. Ugyanakkor hátborzongatók és számomra elfogadhatatlanok ezek a beszélgetések. Azt a látszatot keltik, hogy két párhuzamos világ létezik, a fegyverek és az emberek világa. S mintha a fegyverek világa csupán technikai, sőt tudományos kérdés lenne, pusztán a fejlesztésről szólna, nem pedig arról, hogyan lehet elpusztítani az emberek világát. Mindez azt sugallja, hogy a fegyverek világa tulajdonképpen szükséges és normális. Vagyis elfogadható. S miután szakértő és újságíró nagy élvezettel kicseverészte magát az atombombáról, elhangzik a kérdés, hogy pusztán elméletileg mi lenne, ha... Nem! Semmi ha, még pusztán elméletileg sem, tiltakozik minden egyes idegszálam, de a válasz, no, az aztán kiborít. Mert a szakértő szerint „azt nem lehet megjósolni”. Nem kell jósolni. Minden látható azokon a felvételeken, amelyeket amerikai katonák készítettek, miután 1945. augusztus 6-án és 9-én, a világon először élő célpontra, Hirosimára, majd Nagaszakira ledobták az atombombát. Harry Truman, az USA elnöke a meglepetésszerű bombázás mellett döntött, pedig tudott az elődje, Roosevelt és Churchill közötti egyezségről, mely szerint az elkészült bomba esetleg felhasználható lesz a japánok ellen, de előtte figyelmeztetni kell őket. Hát a figyelmeztetés elmaradt, mert a hatás így még nagyobb volt. S nemcsak az akkor még harcoló japánokat kényszerítette térdre, hanem a Szovjetuniónak is szólt, hiszen az amerikaiak azt hitték, a szovjeteknek legalább 20-30 év múlva lesz csak atomfegyverük. Hát itt kezdődött az egész. S mit ábrázolnak a felvételek? Ordító emberek rohannak egy híd felé, égett bőrük cafatokban lóg és röpköd a testük körül. Egy kisgyerek haldokló testvérét élesztgeti. Egy nő üszkös, szénné égett kis testet magához szorítva fut valahova. Megszenesedett holttestek az utcán. Haldoklók, akiket belepnek a legyek. Egy emberi árnyék, amely a becsapódástól 250 méterre a lépcsőbe ivódott. Zsírfolt, ami ember volt. Talán meglepődve nézett fel az égre, hogy mi a csoda zuhan lefelé. Az első napon mindkét városban tízezrek haltak meg. Hozzászámítva az eltűnteket, továbbá a sérülések és sugárfertőzések miatt nagy szenvedésben elhunytakat, egy hibakusaszervezet szerint a két városban csaknem 600 ezerre becsülhető az áldozatok száma. A hibakusák a túlélők. Én találkoztam ilyenekkel. Többüknek a gyermeke is betegen vagy nyomorékként született. A mai fegyverek még hatékonyabbak. Ha Tajvan térdre kényszerülne BRAUNSTEINER KRISTÓF ACovid-pandémia kezdete óta egyik krízis követi a másikat. Most jön a következő fejezet a hanyatló geopolitikai szituáció forgatókönyvében. Nancy Patricia Pelosi, az Egyesült Államok Képviselőházának elnöke, kedden elrepült Tajvanba. Normál helyzetben ez nem is lenne különös, hiszen magasrangú politikusok folyamatosan utaznak egyik országból a másikba. De ez nem normál szituáció. Kína már egy héttel a látogatás előtt fenyegetőzni kezdett, hogy ez komoly következményekkel fog járni. A nagy feszültség oka? Kína szakadár tartománynak tekinti a 23 millió lakosú és vibráns demokráciával rendelkező szigetet, és saját kijelentései szerint mindent megtesz azért, hogy visszakerüljön a Kínai Népköztársaság hatósága alá, valamint, hogy a világközösség ne fogadja el önálló államként. Az utóbbit gazdasági és diplomáciai nyomással éri el, mivel a világ túlnyomó része jelentős mértékben függ a kínai importoktól. Az ENSZ sem ismeri el Tajvant önálló államként, ami eléggé ironikus, hiszen Tajvan az ENSZ egyik alapító tagja volt. High-tech ipara végett mégis nagyon fontos gazdasági partnere a világnak, és sok ország tart fenn velük gazdasági és katonai együttműködés mellett, de facto diplomáciai kapcsolatokat is. Csak nem ismerik el hivataj losan önállóságát. De ez még így is egyre kevésbé tetszik Kínának. Hszi Csin-ping politikájának egyik fő pontja Tajvan visszafoglalása, akár katonai úton is. Ehhez hozzáadódnak belpolitikai és gazdasági nehézségek, valamint a katasztrofális zero-Covid-taktika, ami mind olyan tényező, ami egy hatalmát minden áron megtartani akaró autokratát egy háború kirobbantásához vezetheti. Ezért olyan aggasztó a jelen pillanatban lefolyó többnapos katonai gyakorlat Tajvan körül. Egy nagyhatalom, amely olyan terület határain hajt végre katonai gyakorlatot, melyet saját tartományának tekint, miközben a világ abban bízik, úgysem nyernek bevonulni. Ismerős a helyzet? Most ez nem jelenti azt, hogy Kína tényleg meglépi a katonai beavatkozást. A Tajvant körülvevő vizekbe lőtt ballisztikus rakéták, légterét megsértő vadászgépek és a temérdek harci hardware lehet, hogy csak a félelemgerjesztés eszközei, annak reményében, hogy a tajvaniak mégis önszántukból csatolják magukat vissza a Népköztársasághoz. De lehet, hogy azáltal, hogy a Nyugat jelenleg már az ukrajnai háborúra fókuszál, a kínai vezetőség éppen most fogja elszánni magát az invázióra. Tajvan elesése pedig nemcsak a Nyugat, hanem az egész világ számára felettébb negatív következményekkel járna. Ennek több oka van. Tajvan a világ legnagyobb csipgyártója, a félvezetők 65%-a innen származik. Háború esetén nagy valószínűséggel minimalizálódna vagy akár teljesen leállna a gyártás és az export, és mivel a csipeket előállító gépek rettentően komplikáltak, és nem lehet őket csak úgy újraindítani, ha egyszer leállnak, hosszantartó hiány alakulna ki. Arról nem is beszélve, mekkora előnyt nyerne Kína azzal, ha ez a kapacitás az ő kezükbe kerülne. Továbbá már a mostani katonai gyakorlatok leállították a Tajvani-szorosban a hajóközlekedést, ami óriási késésekhez vezet az áruszállításban, hiszen ez az egyik legforgalmasabb hajózási vonal a világon. De legfőképp aggasztó üzenetet küldene Tajvan cserbenhagyása a többi demokratikus, csendes-óceáni szövetségesünknek: nem biztos, hogy megvédünk titeket a kínai agresszióval szemben. Ráadásul Tajvan elfoglalásával megnyerné a teljes kontrollt a Dél-kínai-tenger felett és kiváló kiindulópontot kapna a terjeszkedéshez. A világ demokratikus országai, összes tökéletlenségükkel, még mindig a legjobb lehetőséget biztosítják a szabad társadalom megmaradására és fejlődésére. Ha nem vagyunk hajlandók másokat megvédeni, akkor magunkat sem fogjuk. És szép lassan belecsúszunk egy diktatúrába. Meg kell mutatni a világ önkényurainak, hogy ha fel akarják számolni a demokráciát, akkor megégetik magukat. A kérdés csak az, hogy készen állnak-e az emberek ahhoz, hogy a szabadság tüzévé váljanak. Óva intett az ASEAN a nagyhatalmak konfrontációjától A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) csütörtökön óva intette a nagyhatalmakat attól, hogy elszámítsák magukat, ás „komoly konfrontációba" keveredjenek Tajvan miatt. Az ASEAN külügyminiszteri találkozóján a kambodzsai fővárosban, Phnompenben 27 ország képviseltette magát. A megbeszélésekre árnyékot vetett Nancy Pelosinak, az amerikai képviselőház elnökének a pekingi vezetés heves tiltakozása ellenére megtett tajvani látogatása. Az ASEAN a lehető legteljesebb önmérsékletet sürgetett és figyelmeztetett, hogy a feszültség „nyílt konfliktusba csaphat át, illetve beláthatatlan következményekkel járhat”. „Az ASEAN kész konstruktív szerepet játszani a felek közötti békés párbeszéd elősegítésére” - olvasható a szervezet állásfoglalásában, tekintettel az amerikai politikus tajvani látogatását követő, megfélemlítésnek szánt kínai hadgyakorlatra. További diplomáciai feszültséget szült, hogy a nap folyamán Kína, az Egyesült Államok, Oroszország és Japán külügyminiszterei bilaterális tárgyalásokat tartottak az ASEAN-tagállamokkal. Vang Ji kínai külügyminiszter és amerikai hivatali partnere, Antony Blinken például szándékosan elkerülték egymást Phnompenben. Vang Ji emellett lemondta találkozóját japán kollégájával, Hajasi JosimasZával, arra hivatkozva, hogy Kína határozottan helyteleníti a világ leginkább iparosodott demokráciáit összefogó G7-országcsoportnak a tajvani helyzetről előző nap kiadott közleményét. A CCTV kínai állami műsorszolgáltató közlése szerint Vang Ji mániákusnak, felelőtlennek és rendkívül ésszerűtlennek nevezte Pelosi látogatását Tajvanon, amelyet Kína saját területének tart, noha nincs fennhatósága felette. A feszültséget érzékelteti, hogy Vang Ji helyi idő szerint este megérkezett ugyan az ASEAN gálavacsorájára, de néhány pillanattal később ott is hagyta a rendezvényt a Reuters hírügynökség tudósítója szerint. Egyelőre nem világos, hogy mi késztette a kínai tárcavezetőt erre. Hajasi, Blinken és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter mindazonáltal jelen voltak. Blinken beszédében Tajvan ügyére tekintettel hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok „ellenzi a fennálló helyzet egyoldalú megváltoztatására irányuló törekvéseket, különösen ami erő használatát illeti”. „Mi és a világ számos országa úgy véljük, hogy a helyzet elmérgesedése nem szolgálja senki érdekét, és nem kívánt következményekhez vezethet, többek között az ASEAN-tagországok, de Kína számára is” - tette hozzá Blinken. (MTI)
