Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-07 / 156. szám

www.ujszo.coml 2022. július 7. KULTÚRA 9 Volkonogov kapitány: Nincs bocsánat! Karlovy Vary fesztiválján őszinte vallomást tettek a csehek, az oroszok, de hírek jöttek Ukrajnából is, Liev Schreiber révén Minden idők egyik legkeményebb orosz filmje... (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Szélesre tárta kapuját Karlo­vy Vary idei fesztiválja a cseh filmek ás az élvonalbeli cseh színészek előtt. Az amerikai Liev Schreibertől eltekintve nem is volt más külföldi sztár­ja az elmúlt napoknak. Nem véletlenül alakult így a hely­zet. Ahogy Jirí Bartoska, a mustra igazgatója elmondta: stábjával egye­temben szükségszerűnek érezte, hogy Kelet-Európa legrangosabb fil­mes rendezvénye hosszú idő után is­mét a hazai alkotókról szóljon. Ezért került a versenybe két cseh produk­ció: a Szó, amely Beata Parkanová rendezése és A szerelem határai, To­rnász Winski alkotása. Előbbiről már most elmondható, hogy nagy eséllyel fut a tizenkettes mezőnyben. Felka­varó családi dráma a hatvanas évek Csehszlovákiájából, a kommunista párt hatalmi mechanizmusáról, hű szolgáinak szörnyűséges módszere­iről. Egy becsületes kisvárosi köz­jegyző a történet központi alakja, aki nem enged a szorításnak, a szűn­ni nem akaró fenyegetéseknek. Még akkor sem, ha lelkileg beleroppan, és idővel pszichiátriai kezelésre sző­rül. Őt nem lehet megfélemlíteni, mo­rális tartását nem tudja kettétörni a párt. Neki nincsenek bűnei. Őt nem lehet semmilyen ügynek megvenni, őt nem lehet megvesztegetni. Csalá­dos ember. Felesége és két kisgyereke van. Kiegyensúlyozott életet él. Elvei kristálytiszták, értékrendje felbont­hatatlan. Őt legfeljebb elűzni lehet, megszokott közegéből durván kisza­kítani, a derekát azonban akkor sem adja be. Parkanová „hozott anyagból” dolgozott. Forgatókönyvében azt írta meg, amit gyerekként a saját szüleivel megélt. A legapróbb mozzanatokban is hiteles rendezése Martin Finger és (a feleség szerepében) Gabriela Mi­; kulková megrendítő alakításával ma­gasan kiemelkedik a mezőnyből. A másik film, Tomas Winski (len­­: gyei vendégrendező) munkája a szerelem határait próbálja kijelölni. Meddig mehet el egy szenvedélyes kapcsolatban álló fiatal pár a szexu­alitás terén? Mi szabhat gátat egyre veszélyesebb erotikus játékaiknak? i Mikor válik megemészthetetlenné a : másiknak megadott szexuális sza­­: badság? Mit von maga után a teljes i kilengés? Petr és Hana előbb csak ; egyetlen személyt, aztán egy ismerős párost hívnak meg otthonukba, majd saját vágyaikat követve választanak újabb partnereket. De akkor már kü­lön utakon járnak. Az intimitás leg­különbözőbb változatait kóstolgatják mindketten. Olyan helyzetekbe ke­verednek, amelyekkel tabukat dön­tögetnek. És még videóra is veszik egymás kalandjait, beszámolóit. Cseh film ilyen merész utakat sosem tett még az erotika terén. Szereplői egytől egyig ágyban végzik, jelmeztelenül. Mindez mégsem öncélú: Mátyás Rez­­níceknek és Hána Vágnerovának, a főszereplő párosnak, valamint a ren­dezőnek pontosan sikerült érzékeltet­nie, mit mutat a lélek, amikor a test mindent megkap, csak éppen az ér­zelmek hiányában. * Nem hagyja hidegen a nézőt az sem, amit a Volkonogov kapitány el­menekül című orosz filmben lát. A sztálini tisztogatások idején Lenin­­grádban játszódó film egy embertelen rendszer legkegyetlenebb téteményeit mutatja meg. Mindazt a szörnyűsé­get, amit az illetékesek „a haza vé­delmében” elkövettek. Ártatlan em­bereket, köztük nőket és gyerekeket kínoztak meg, vertek félholtra, má­sokat főbe lőttek, előbb persze hamis tanúvallomásra kényszerítették őket. Szabotázzsal, hazaárulással, terro­rizmussal, kémkedéssel, ellenforra­dalmi szervezetben való részvétellel kellett megvádolniuk önmagukat. Brutális jelenetek sora a film. Nata­sa Merkulova és Alekszej Csupov, a két rendező egy picit sem kíméli a néző lelkét. Hiteles dokumentumok alapján ábrázolják mindazt, ami a le­­ningrádi palotatermekben, a rögtön­zött kínzókamrákban történt. Nem szeretném részletezni, amit láttam. Azt meg nem is tudnám, amit nem, mert többször is elfordítottam a fe­jem. A címbeli Volkonogov kapitány is egy a gyilkos gépezet tagjai kö­zül. Fiatal kora ellenére a „rendvé­delem” szolgájaként sok vér tapad a kezéhez. De még mielőtt bűnözőnek nyilvánítanák, elmenekül a végrehaj­tók csapatából. Rádöbben ugyanis, hogy megbízható láncszeme lett a ha­lálosztók gárdájának, amelyből ő sem tud majd büntetlenül kiszállni. Ke­zében a kivégzettek aktájával keresi fel azok hozzátartozóit, hogy elnézést kérjen tőlük mindazért, amit elköve­tett. Úgy érzi, ha legalább egy ember megbocsát neki, akkor a halála után a mennyországba kerül. A földi po­kolból azonban nem könnyű kijutni. Volkonogovra kemény megpróbálta­tások várnak. Jurij Boriszov meggyő­zően alakítja a kapitányt. Bele sem merek gondolni, hányszor kellett vé­gignéznie a felvételek során azt, amit a nézőnek egyszer is bénítóan nehéz. Liev Schreiber, a neves amerikai színész-rendező az Ukrajnában ké­szült friss felvételeit hozta el Karlo­vy Varyba. Akárcsak kollégája, Sean Penn, ő is belső késztetést érzett, hogy a saját eszközeivel tudósítson a háborús eseményekről. Schreiber - ukrán nagyapja révén - mélysé­gesen átéli mindazt, amit a helyszí­nen, majd később, a menekültek kó­réhen, Lengyelországban tapasztalt. BlueCheck segélyszervezete jelentős mértékben támogatja az érintetteket. „Semmi ne kerülje el a figyelmét!” „Legyen ott is, ahol nem tud jelen lenni!” „Ossza meg fesztiválélmé­nyeit!” Ezek az idei rendezvény jel­mondatai. Karlovy Vary a modern hírközlés minden formáját igyek­szik meglovagolni. De az sem kevés, ami szájhagyomány útján terjed. A fesztivál kilenc napja alatt valóság­gal felbolydult az egyébként halk, nyugodt életet élő fürdőváros. Itt a nappal most sokak számára hajnali ötig tart, a reggel viszont délben kez­dődik. A fesztiválpalotától, vagyis a Thermal Szállótól egészen a Grand­­hotel Puppig már délelőtt hömpölyög a tömeg. Égyedül a forró vizű gyógy­források szabadok. A fürdővendégek kora reggel róják le köreiket. Rajtuk kívül itt most szinte mindenki a hű­tött „üdítő” italoknak hódol. Ez is egy szabadon választott programpontja a fesztiválnak. A szerző a Vasárnap munkatársa Hamisított Michael Jackson-dalok? A Michael című album borítója (Képarchívum) Woody Allen Párizsban forgatná utolsó filmjét A rajongák már évek áta vitáznak különböző fórumo­­kon arrál, hogy tényleg Michael Jackson hangja hallhatá-e néhány dalban a 2010-es posztumusz albu­mon. A streamingszolgáltaták azokkal ártanak egyet, akik szerint nem. A Michael című, tíz dalt tartalma­zó albumról a napokban a Spotify, az Apple Music és a YouTube Music is törölt három számot. A 50 Cent rap­­perrel közös Monster, a Keep Your Head Up és a Breaking News cik­künk írásának idején nem elérhető a felsorolt streamingplatformokon, az indoklás pedig nem más, mint az előadó személyének kérdésessége. Talán még emlékeznek arra a per­re, amelyet egy rajongó, bizonyos Vera Serova indított 2014-ben a Sony Music és a popsztár hagyaté­kát kezelő alapítvány ellen, azt ál­lítva, hogy aljas nyereségvágyból olyan, félkész állapotban maradt szá­mokat is feltettek a posztumuszle­mezre, amelyeken mások utánozzák Jackson hangját. Serova független audioszakértővel vizsgáltatta meg a dalokat, aki arra az eredményre jutott, hogy minden valószínűség szerint nem Jackson hallható a fel­vételeken. Az ügyben 2018-ban született ítélet: a kiadó és az alapít­vány nem bűnös, és jogilag meg­kérdőjelezhetetlen, hogy Michael Jackson jelen volt a stúdióban. A Sony Music képviselője elismer­te, hogy nem feltétlenül Jacksoné volt a „fő szólam” az említett felvétele­ken. A biztonság kedvéért azt is hoz­zátette, hogy nem tudja, mi zajlott a stúdióban 2008-ben, egy évvel a popsztár halála előtt. A Jackson-csa­­lád több tagja is a rajongó pártjára állt, kétségbe vonva a felvételek hi­telességét. Azaz tovább élt a gyanú, hogy „hangdublőrt” alkalmaztak. A legnagyobb streaming-szolgáltatók mostani, összehangolt lépése azt mu­tatja, hogy nem a bíróság, hanem a zenefogyasztási szokásainkat uraló és alakító nagy cégek kezében van a végső döntés - ha úgy tetszik, ők hirdetnek „ítéletet”. (juk) A New York-i rendező, aki előszeretettel választ eurápai városokat filmjei helyszínéül, legutábbi produkciája, a 2020-as Rifkin fesztiválja francia­­országi bemutatójának kapcsán azt nyilatkozta, hogy következő filmjét Párizsban tervezi forgatni. Woody Allen erről a Le Journal du Dimanche nevű francia napi­lapnak mesélt. A tervek szerint a 86 éves rendező szeptemberben látna munkához a francia fővá­rosban, melyhez francia színésze­ket kér majd fel. Egyelőre azon­ban nem árulta el, honnan szerzi a szükséges anyagi forrást a film­hez. Míg a rendező azt állította, hogy a forgatás anyagi háttere már biztosítva van, egy, a projekthez közel álló forrás úgy nyilatkozott, ez nincs még így. A forgatás költ­ségeit 10 millió dollárra saccolják. Néhány francia színészt már fel­kerestek a projekt kapcsán, a teljes szereplőgárdát pedig akkor mutat­ják majd be, amint ismert lesz a forgatás pontos dátuma. A rendező szerint a film a 2005- ös Match Pointhoz hasonlóan egy­fajta „mérgező romantikus thril­ler” lesz. Woody Allen szívesen emlékszik vissza a 2010-es Éjfél­kor Párizsban forgatására, mely annak idején a legjobb forgató­­könyvért kijáró Oscar-díjat vitte el. „Imádom azt a várost, gyakran járok oda, és minden alkalommal varázslatos helyeket fedezek fel” - mondta a rendező, aki azt is el­árulta, hogy lánya, Manzie Tio jelenleg is Párizsban tartózkodik az Emily Párizsban forgatásának kapcsán. Ahogy arról már előzőleg is em­lítést tett, Woody Allen úgy gon­dolja, a tervezett projekt - mely az ötvenedik filmje lenne - lehet majd pályája utolsója. A szexuális visszaéléseivel kapcsolatos vádjai miatt Woody Allent jobbára már száműzte a filmipar: a Rifkin fesz­tiválját például, mely egy ameri­kai házaspár történetéről szól, akik részt vesznek a baszkföldi San Se­­bastianban a Nemzetközi Film­­fesztiválon, több országban csupán korlátozottan hajlandóak vetíteni a forgalmazók. (hk, variety.com)

Next

/
Thumbnails
Contents