Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-30 / 176. szám

www.ujszo.com SZALON 2022. JULIUS 30. 13 Aházunk kertjében la­kik egy barackfa. Még csak süldő, amolyan magának való fácska; oda ültettük, ahol az előző fánk elpusztult, egy öreg, harmincéves - akit kicsavart a szél. Nem bírta a gyűrődést tovább sze­gény; egy esős vasárnap döbbenten láttam, hogy a nagy barackfánk gyökerestől kibillent. Pedig micsoda lakomákat ren­deztünk a lombjai alatt, micsoda beszélgetéseket hallgathatott végig, s micsoda pálinka készült a gyü­mölcséből... Családi tragédiaként éltük meg, hogy elpusztult, évekig nem hoz­tunk helyette semmit, s csak a las­san múló gyász után ültettünk egy fiatal facskát - aki szépen belopta magát a szívünkbe. Ezt az új fánkat az idén tavasszal egy csöppet megcsókolta a korai fagy, s ezt a zord csókot megérezték a virágok is. A méhek pedig hiába zümmögték körül, keserűen figyel­tük a sötét virágokat, s tudtuk, az idén nem lesz barackunk. A szőgyéni sógor szerint, aki­nek van vagy kétszáz faja, szóval ért a gyümölcsösökhöz, a barackfa Mezopotámiából származik, ezért olyan érzékeny, s noha folyamato­san nemesítik a fajtákat, O hiszi, hogy ezek a barackfák akkor a leg­sebezhetőbbek, mikor régi hazá­jukról álmodoznak, s ha ilyenkor szájon csókolja őket a dér, menthe­­tedenül megtorpannak, álmukból sokkosán ébrednek. Hiába minden igyekezetünk, ha a mesés Mezopo­támia szárazsága és derűs melege után sóvárgó barackfáinkat gorom­ba módon kóstolgatja a hazai fagy - ezért állandó beszédtéma, megörö­kítendő esemény a népek körében, miképpen él nálunk a kertekben a barackfa, ez a pipiske jószág, akit annyira, de annyira imádunk. Isten útjai kifiirkészhetedenek, mondják, s noha a mi fánkat meg­csapta a korai fagy, kicsit odébb, Mátyusfoldön, Alsószeli-Körtvé­­lyesen bőséges termést hozott bará­tainknak az öreg, átöröklött barack­fájuk. Majdnem sírva fakadtam, ahogy bemutatták a bőségtől roska­­dó behemót öreget a kert tövében. Az érett barack vénséges, meghajló öregembert csinált a fából, karók­kal támasztották meg az ágakat. Mi voltunk a ki mdja, hányadik család, Győry Attila Baracklekvár amelyik abban a kegyben részesült, hogy szedhetett a bő termésből. Az ember élete mit sem ér, ha nem érezte még, milyen az érett gyümölcstől roskadozó barackfa előtt állni, szagolni. Behatol az em­ber szívébe, mámorítóan elárasztja az embert, a nyár, a nap, az édes élet, a finom bőség, a narancssár­gás, aranyló, mosolygós gyümölcs látványától ragyogó a pillanat. A napon felhevült barackot a hűsítő víz alá tenni otthon, a kony­hában, megmosni őket... érezni, látni, ahogy álmosan felélednek pihe-puha álmukból, megcsodálni, üdvözölni őket, ahogy éppen rácso­dálkoznak a világra az édes álmukat megtörve, miközben az egész ház bőszítő illattal telítődik - az élet csodálatos, misztériumokkal teljes pillanataihoz tartozik. A barackból először a magot szedjük ki. Jó félretenni a magot, kitenni a napra, hogy megszáradva feltörjük a vastag héját, s miközben vidám dolgokról csevegünk, befal­juk a belsejét. Az íz, amellyel meg­ajándékozza az embert a szárított barack magja, örökre visszahívja arra a helyre, ahol először megkós­tolta. Olyan, mint az első csók, az első dinnye, mindenből a misztikus első — mindenki tudja, hol és kivel tört életében először barackmagot. Megvan az a gyereknyár, amikor fél téglával csapkodta azt a kórságos csonthéjast... Jó mélyen belenyomni a hü­velykujjunkat a barack húsába. Azt úgy kell. Kettévájni, szétfeszíteni a barack testét, elegánsan kipenderíteni a magot, s közben már harapni is, kóstolni, tömni magunkba az érett barackot. Az első kör után a kivájt, kima­gozott barackhúst tálba gyűjti az ember, hogy a közelben tüsténke­dő, ólálkodó asszony lemérhesse a házi mérleggel, agyaljon, osszon­­szorozzon, mert ő az, aki ismeri a baracklekvár főzésének ősi, mély misztériumát, mert az anyja megta­nította neki, vagy az öreganyja, az még jobb, az már gyökércsakra, az már metafizika, valóságtan. Az asszony ebben a folyamatban is a góré, aki levezényli az eseményt. Jó ilyenkor fickóból lenni, aki csak csinálja, amit kell, apró vezénysza­vaknak engedelmeskedik, mint a bányaló, csináld ezt, mosd el azt, tedd bele ebbe, vedd ki onnan, nyisd ki - mozdul -, s nincs gond egy szál se, hiszen az ember lopva zabái, mindaddig, amíg színültig tele lesz barackkal, s már-már a fosás kerülgeti. Életérzésnek sem rossz, ahogy a barackhúst széttrancsírozza egy erre kiszemelt mélységes, fenekeden fazékban az ember fia. Ha majd felmegyen az ember fia a mennyek­be, s levetítik neki az elhagyott élet­ciklust az angyalok, ez az a pillanat, amikor holtbiztosán megállítják a videót, s rákérdeznek; „...hogy vót, hogy vót?” És csak legyint az ember fia ilyenkor boldogan... Kevergetni, kavargatni a barac­kot, bő lángon, közben figyelni, hogy le ne égjen az aranyló massza. Az idő megszűnik létezni. Örökkévalósággá válik. Mély, meditativ állapot ez. Régen talán a menyecskéknek való munka volt ez, ilyenkor lemérték, miféle jószág jön a családhoz, van-e türel­me, van-e kitartása, ereje, méltósága. Mert baracklekvárt főzni, keverget­ni, kavargatni - transzállapot. Eltűnik az idő, a tér - csak az aranyló, forgó, bugyogó masz­­sza létezik, az illat, ami immár az egész házat uralja, odakint meg­torpannak a sétálók, meglett párok mosolyognak, mikor megérzik a barackillatot, tudják, mi történik a házban, egymásra néznek, lehet, hogy ők is kedvet kapnak, kósza gondolatok követik egymást, sie­tősre veszik, aztán az átélt roman­tikától otthon egymásnak esnek... Elkerülheteden, hogy ilyenkor tűnődjön, fantáziáljon az ember, amikor mély révületben, kitaszítva az időből, csak kavargatja a barack­masszát, s nézi, hogy miképpen for­golódik a test a fazékban, mereszti a szemét, bugyog-e már. ...Vajon, ha éppenséggel egy fáintos zen-mester lennék... ...s eljönnének hozzám messzi tájakról a tanítványok, s tisztelettel megszólítanának, ahogy ott ücsör­gők egy kolostor emelvényén... — Mester... Mi az élet értelme? - kérdeznék suttogva, lesütött szem­mel, mélyen meghajolva előttem. — A baracklekvár... - monda­nám nekik sejtelmesen, s ez az üze­net, tanítás elég lenne talán egész életükre, lenne min meditálni... — Főzzetek baracklekvárt - mondanám nekik barátságosan, s engedném, hogy döbbenten eltá­vozzanak. Van az a boldog pillanat egy fic­kó életében, amikor az asszony bele­pillant a fenekeden fazékba, s azt mondja hosszú, elpazarolt évek után, miközben a lekvárkavaró fickó már derékig érő szakállt növesztett, megőszült, fogai kihullottak, vaksi és meggörnyedt, szóval azt mondja, hogy az élet újra elkezdődött... mert elkészült a baracklekvár. Valami hiheteden. Talány. Boszorkányság. u Nézni az üvegekbe zárt életet. A sárgán rikító aranyló masszát. Ez - maga a zen. Baracklekvár. Édes, mint a méz. Arany. Barátkozz sorozatgyilkossal! Paul Walter Hauser (Hall) és Taron Egerton (Keene) a nyár legjobb soro­zatában (Fotó: Apple TV+) Sorozatbeismerő. így hívják azokat az em­bereket, akik olyan bűncselekményeket ismernek be a hatósá­goknak, amelyeket valójában nem ők követtek el. De mi van, ha egy sorozatbeismerő tényleg sorozat­­gyilkos? Erről szól a Fekete madár. Larry Hall első ránézésre ártal­matlan, bár enyhén zakkant figu­rának tűnhet. A túlsúlyos, halkan motyogó, bizonytalan alakról a legrosszabb, amit el tudnánk kép­zelni, hogy gyerekként szerette kínozni az állatokat. Larry Hall azonban ennél sokkal durvább bűncselekményeket ismert be; állítása szerint fiatal lányokat gyil­kolt meg. Azt gondolnánk, ezzel tálcán nyújtotta át magát a rend­őrségnek, de volt ezzel egy prob­léma: egyrészt, a részletek kap­csán sok volt a bizonytalanság, hiányosság, másrészt, Hall több olyan bűncselekményt is magára vállalt, amelyet bizonyítottan nem ő követett el, ezért a zsaruk nem igazán vették komolyan. Ráadá­sul egy idő után azt állította, hogy a gyilkosságokról csak álmodott, valójában nem ő követte el őket. Hall végül 1995-ben került rács mögé. A rendőrség szerint tizen­négy lány haláláért lehet felelős, akiket berángatott a furgonjába, majd valamilyen elhagyott tájon megerőszakolta és meggyilkolta őket. Egyes feltételezések szerint Hall ennél jóval többször gyilkolt, a szám valójában a negyvenet is elérheti. Bár rács mögé került, az ügy nem ért nyugvópontra: Hall ügyvédje azzal védekezett, hogy kihasználva ügyfele ingatag elmeállapotát a rendőrök kikény­szerítették a vallomását. Mivel viszonylag kevés bizonyíték állt rendelkezésre, a nyomozóknak gyorsan ki kellett találniuk vala­mit, ha nem akarták, hogy a fic­kó pár hónapon belül szabadlábra kerüljön. Meggyőztek egy drog­ügyekért és illegális fegyvertartásért tíz évre ítélt sármos simlist, Jimmy Keene-t, hogy a börtön­ben barátkozzon össze Hall-lal, és szedje ki belőle, hol ásta el a lányokat. Ha sikerül neki, elen­gedik a büntetését. Keene később Odabent az ördöggel címmel könyvet írt a történetéből, ebből született most meg a Fekete ma­dár című Apple TV+ sorozat. A sztori főhőse tehát Keene, és nem Larry Hall: utóbbit a főhős és a rendőrök szemszögéből ismer­hetjük meg. Az amúgy is az elme­­betegség határán táncoló karakte­reiről (Richard Jewell balladája, Én, Tonya...) ismert Paul Walter Hauser félelmetesen hasonlít a va­lódi Halira: a játékával eléri, hogy a figuráját eleinte együgyű alaknak lássuk, majd epizódról epizódra villantja meg egyre jobban a ka­rakter sötét oldalát. Amit a harma­dik rész nagyjelenetében művel, az egyik legfélelmetesebb dolog, amit valaha képernyőn láttam. A rácsok mögött arról mesél Keene-nek (a Rocketmanből ismert ifjú tehet­ség, Taron Egerton alakítja), hogy szerinte hazudik az a férfi, aki azt mondja, hogy a nők vaginája ned­ves is lehet, mert neki mindig csak szárazzal volt dolga... A hatrészes minisorozat egyszer­re követi a Hali ügyében nyomozó rendőrök munkáját, valamint mu­tatja be Keene és a sorozatgyilkos rács mögött alakuló kapcsolatát: Keene-nek úgy kell barátságot mímelnie, hogy közben valójá­ban mélyen undorodik Halitól. A könyvet a zseniális Dennis Lehane (Titokzatos folyó) adaptál­ta forgatókönyvvé, ami garancia a jól adagolt feszültségre, az életszerű párbeszédekre és a pazarul bemuta­tott karakterekre. A Fekete madár a nyár legjobb sorozata, kár lenne kihagyni. Tóth Csaba SOROZATDARÁLO A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3 I

Next

/
Thumbnails
Contents