Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-30 / 176. szám

141 KULTÚRA 2022. július 30. lwww.ujszo.com A versek rétegei között JUHÁSZ KATALIN Pár éve, talán még a világjár­vány alőtt, talán már alatta, Tőzsár Árpád egy pozsonyi iro­dalmi randezvényan említést tett arról, hogy az öregséget próbálja versbe foglalni. Mi sem egyszerűbb ennél, futott át az agyamon akkor. Most meg már szégyenkezem emi­att. Persze el kellett olvasnom hozzá Tőzsár új kötetét. Az öregségről ugyanis nem lehet számvetés nélkül írni, az átélt, meg­tapasztalt dolgok mellett pedig ott az a rengeteg tárgyi tudás, az egyetemes kultúra kincsei, az összefüggések sű­rű hálója, amelyből az átlagember jó, ha egy-két szálat észrevesz és lekövet. Ott vannak a szellemi értékek, mint magántulajdon, illetve mint közkincs, és a közt, a közösséget épp úgy alkot­hatja egy falu népe, mint az egész em­beriség. Vagy azok a hajdan élt embe­rek, akik hatással voltak ránk. Vagy azok a most élők, akik pillanatnyilag hatással vannak ránk. Hadd mondjak egy személyes pél­dát, bár „gondolta a fene” (Arany Já­nos híres mondása), hogy valaha egy mondatban fogom szerepeltetni Tő­­zsér Árpádot és Joni Mitchellt - no meg Arany Jánost. A minap épp be voltam zárkózva az új Tőzsér-kötettel, amely igazi elvo­­nulós könyv, idő kell hozzá, nem túl­élőüzemmódban pihegő olvasóknak való, hanem csakis azoknak, akik megengedhetik maguknak az elvo­nulás luxusát. Pittyent a telefonom, mert úgy neveltem, hogy figyelmez­tessen, ha valami fontos történik a világban. És tényleg fontos történt, a newporti folkfesztiválon fellépett a 78 éves Joni Mitchell - erre tény­leg senki sem számított. És én bi­zony megkönnyeztem azokat a da­lokat, amelyeken anno nevelkedtem, és hálát adtam az égnek, hogy vala­mikor a szocializmus végnapjaiban ráakadtam erre a nőre, aki a huszadik század egyik legfontosabb dalnoka. Más ember lennék nélküle. Például a Both Sides Now című dala nélkül. De hogy jön a képbe Tőzsér Árpád? A Both Sides Now arról szól, hogy az ember idővel kellően bölccsé vá­lik ahhoz, hogy egy-egy múltbe­li eseményt, illetve magát az életet is több perspektívából vizsgálja, az érme mindkét oldalát lássa. Tőzsér Árpád új kötete ilyesfajta szembe­nézésekkel van tele, amellett, hogy az olvasó részéről is igényel egyfaj­ta érettséget, az élettapasztalatokkal egyenes arányban növekvő nyitott­ságot. A versek többrétegűek, de az is elégedett lehet, aki nem jut el az alsóbb rétegekbe. Aki pedig utána­néz a megannyi mitológiai, kul­túrtörténeti, irodal­mi, közéleti utalásnak, bekerül ab­ba a bizonyos sűrű hálóba, az nagyon las­san halad majd előre - megtör­ténhet, hogy na­ponta csak egy­két verset tud el­olvasni. Ami azt •jelenti, hogy egy hónapig is „cipel­heti” magával min­denhová ezt az alig 70 oldalas köny­vecskét. A szöveg legtöbb­ször nem oszlik versz­­szakokra, ez a „faltól falig” forma a grafikai élményen túl a belehe­­lyezkedést, beleveszést is segíti. Tágasak a terek, az idő pedig olyan relatív, hogy szinte nem is té­nyező már. Minden most történik, az is, ami évszázadokkal ezelőtt megtör­tént. Az ember úgy néz vissza, hogy a jelent is látja, ezt az összekuszált, ha­lálra ítélt világot, amelyben már nem lehet nevükön nevezni és a helyükön kezelni az érté­keket. Már a kötet­eim is egyfaj­ta meg nem értettségre, fal­nak beszélésre utal. A járvány csak egy-két szövegben jelenik meg, a szerző nem híve a manapság oly di­vatos karanténköltészetnek. Ebben a látszólagos nemtörődömségben ben­ne van a befelé figyelés igénye, vala­mint az a tény, hogy a költő karan­ténban is azt csinálja, amit egyébként - otthon ül és ír, vagy olvas. És bi­zonyos kor után csak a legfontosabb (Somogyi Tibor felvétele) dolgokba fektet energiát. Másképp nézi a csillagokat is, mint anno - ezt a kötet címadó versében fejti ki a szerző -, mindenre új rétegek rakód­nak, és a visszaemlékezés olyasfajta hátrálás az időbe, amely ugyanaddig tartana, mint idefelé - szóval csak a legmerészebb időmilliomosok vág­janak bele. Idézni nem is igazán tudok a kötet­ből, mert csak egész szöveget lenne érdemes, a kiragadott sorok ez eset­ben olyanok lennének, mintha egy finom ételnek csak egyik összetevő­jét kóstolnánk. De talán a (szerzőre kevésbé jellemző) könnyedebb ver­sek közül belekukkanthatunk egy­be: „Takaréklángon a nyárfa,/ más húrokon zsong az erdő. / Lemerül a szín, le a fény is,/ a lenti homály meg feljő./ Felhők lefüggönyözve/ úsznak az alacsony égen, /föléjük nyúlik egy hegycsúcs/- Parnasszosz volt talán régen./ Utolsó levelét ejti/ az erdők juhara, tölgye - , a Parnasszoszról egykor/versek hulltak a völgybe./ Ta­karéklángon a költők, - /asztráltest­­ben virrasztasz./ A juhar mintha ne­vetne,/sok foga sárgán villog.” (Ősz a Parnasszoszon) A humor is ki-kivillan időnként a rétegek közül, de ilyenkor szinte mindig valami szívszorító dologgal vegyül. Vagy szemmel látható, mert történetesen egy mobiltelefont for­máz meg, az egykor avangárdnak számító képversek mintájára. „A készülékből egy kahácsoló, krákogó, el-elhaló hangot hallok - ki garantálja, hogy kedves barátom, L., akit egyébként már egy éve nem láttam, még életben van, nem vala­honnan a túlvilágról kahácsol bele a telefonba?” És vannak az úgynevezett prob­lémafelvető versek. „(Apropó: nem megy fejembe, hogy az/ember, a Semiramis-függőkert, a burmai / tízezer templom, a Pena Mesepalo­ta s /Az égő zsiráf szürrealizmusá­nak / megálmodója a túlvilágot több­nyire csak az/ evilág másolataként tudta/tudja elképzelni./ Csoda-e, ha mi, vének immár lángban, / fejünk a tagadott égben, más túlban vagy / legalább végleges végben remény­kedünk!)^ Tőzsér Árpád nyolc évvel idősebb Joni Mitchellnél. Ez a 2019-2021 között született verseket tartalmazó kötet legalább akkora fontosságú tett volt a részéről, mint az a bizonyos newporti fellépés. Lám, a legnagyobb szlovákiai magyar költőnek még min­dig van mondanivalója számunkra. Érezzük magunkat megtisztelve. Tőzsér Árpád: Suttogások sötétben, Kortárs Könyvkiadó 2021 ígéretes világpremierek a torontói filmfesztivál versenyprogramjában Szeptember 8. és 18. között rendezik idén a Torontói Nemzetközi Filmfesz­(Fotó: Shutterstock) RÖVIDEN Stabil filmtámogatás lenne a cél Prága. Hatszázmillió koroná­val növeli idén a cseh kormány a filmforgatások állami támogatá­sát, jelentette be Martin Baxa kulturális miniszter. Az állami filmalap támogatásokra használ­ható kerete már tavasszal kime­rült. Miután főleg a külföldi film­stábok csehországi forgatásai ko­moly bevételeket hoznak az ál­lamnak, a kormány az állami film­alap támogatásokra fordítható ösz­­szegének növeléséről döntött. A kulturális minisztérium munkabi­zottságot állít fel, amelynek fela­data egy jobban működő és stabi­labb filmtámogatási rendszer ki­dolgozása lesz. A filmproducerek kimutatása sze­rint a külföldi filmstábok 2021 - ben rekordnagyságú összeget, 12 milliárd koronát költöttek el Cseh­országban. A filmtámogatások kö­rüli problémák azonban ahhoz ve­zettek, hogy az idei évben néhány stáb elhagyni készült Csehorszá­got. Martin Baxa közölte, hogy a filmtámogatásokra szánt összeg 2023-ban és 2024-ben is minden­képp eléri majd az idei 1,4 milli­árd koronás szintet. (MTI) Újra teljes lesz a Quimby csapata Budapest. Két év kihagyás után ősztől ismét Kiss Tibivel koncer­tezik a magyar alternatív könnyű­zene egyik legnépszerűbb formá­ciója, a Quimby. Sajtóértesülések szerint október 1-jén lép fel teljes létszámban a zenekar, a koncer­tet a Budapest Parkban tervezik megtartani. A Quimby több mint két éve je­lentette be, hogy Kiss Tibi hatá­rozatlan időre visszavonul, mert alkoholfiiggősége miatt terápi­ára van szüksége. A frontember alkoholproblémái miatt ugyanis egyre nőtt a feszültség a csapat­ban. Balanyi Szilárd, az együt­tes billentyűse tavaly februárban azt nyilatkozta, hogy rengeteg beszélgetésnek kell megelőz­nie azt, hogy a Quimby újra tel­jes létszámban álljon a színpadra, nagyon sok dolgot kell át- és ki­beszélni ahhoz, hogy megint mű­ködni tudjon a zenekar. A zenekar több posztja utalt arra, hogy ezek a beszélgetések már hetek-hóna­­pok óta zajlanak, legutóbb a ze­nészek egy vidéki házba vonultak vissza egy időre, hogy együtt le­gyenek. (hk, telex.hu) Nyilvánosságra hozták a szep­temberi Torontói Nemzetközi Filmfesztivál díszbemutatói­nak programját: Anna Kend­rick, Emma Thompson, Rus­sell Crowe, Jane Fonda, Jes­sica Chastain, Viola Davis és Jennifer Lawrence is szerepel majd új filmjével a szemlén. A fesztivál 47. évadának számos világpremierje között lesz Tyler Per­ry új Netflix-filmje, az A Jazzman's Blues, Peter Farrelly vietnámi há­borús mozija, a The Greatest Beer Run Ever, amelyben Russell Crowe és Zac Efron játszik, valamint Cathe­rine Hardwicke Prisoner's Daugh­ter című drámája, amelyben Kate Beckinsale és Brian Cox látható. A szeptember 8. és 18. között zajló fesztivál szervezői 18 gálavetítéssel készülnek. Vörös szőnyegen vonul­nak majd a Black Ice című, fekete ho­kisokról szóló dokumentumfilm al­kotói, az Alice, Darling című pszicho­lógiai thriller szereplői, köztük Anna Kendrick, és a Nicolas Cage szerep­lésével forgatott Butcher's Cros­sing stábja is. A programban látha­tó majd Shekhar Kapur What's Lo­tivált ve Got To Do With It című romanti­kus vígjátéka, amelyben Lily James és Emma Thompson játszik, a Ray­mond & Ray című film Ewan McGre­gor és Ethan Hawke főszereplésé­vel, akik apjuk temetésén találkozó féltestvéreket alakítanak, valamint Reginald Hudlin Sidney című doku­mentumfilmje az Oscar-díjas Sidney Poitier-ről. Vetítik még Paul Weitz Moving On cimű filmjét Lily Tomim­nál és Jane Fondával, továbbá a Roost című filmet is, amelyet Amy Redford, Robert Redford lánya rendezett. A torontói Különleges bemuta­tók-szekcióban 45 filmet láthat a közönség, köztük Zachary Wigon Sanctuary című filmjét, Henry Selick és Jordan Peele Wendell & Wild című stop-motion animációját, Richard Eyre Allelujah című kórházas filmjét Judi Denchcsel, valamint a Nyuga­ton a helyzet változatlan című német irodalmi klasszikus adaptációját Dániel Brühl főszereplésével és a Jennifer Lawrence közreműködésé­vel forgatott Causeway című vete­rándrámát. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents