Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-25 / 171. szám
8 KULTÚRA 2022. július 25. lwww.ujszo.com Megrepedt, málló alapok Szinte nincs olyan alkotó, akinek ne volna valami köze a Litfondnak nevezett szervezethez CSANDAGÁBOR A kulturális tárca január elsejóvel meg kívánja szüntetni az Irodalmi, a Zenei és a Képzőművészeti Alapot, s helyettük egy érdekképviseleti ernyőszervezetet akar létrehozni. Az alapok romjain. Mivel csak az Irodalmi Alapot (Literárny fond) ismerem, csak erről írhatok. Sok szerző pedig még ezt sem ismeri, noha - akár akaratán kívül - évekig támogatta, de azok is, akik ismerik, a nevéből eredően, eléggé logikusan az irodalom és az irodalmárok támogatójaként gondolnak rá. Támogatások ás díjak Az Irodalmi Alap szerkezetének bemutatása nem túl érdekes olvasmány, így erről csak annyit, hogy tíz szekciója van: szépirodalmi, szakirodalmi, újságírói, rádiós, színházi és szórakoztató, filmes, televíziós, videoművészeti, szak- és műfordítói. Ezek a következő szolgáltatásokat nyújtják az alkotóknak: alkotószabadság, alkotói ösztöndíj, s végül az alapnak számos díja van, az előző évi alkotásokat ítélik meg szakmai bizottságok. A szakfordítók szekciója például évente Bél Mátyás-díjat ítél oda a legjobbnak tartott szakfordításért; a tévések, filmesek, videósok Igric-díjakat osztanak; a szépirodalmi bizottság az elsőkötetesek Krasko-díját ítéli oda évente valakinek, ugyanez a szlovák irodalom legjobb müveit is díjazza több kategóriában, s ez ítéli oda azt a díjat is, amelyet a legtöbb magyar olvasó ismer: a Madách-díjat. A Madách Imréről elnevezett díjat 1967-ben alapították (maga az Irodalmi Alap 1954-ben jött létre), s az előző év legjobb eredeti művének jár: verses- vagy prózakötetnek vagy irodalomtudományinak, s van fordítói Madách-díj is: ezzel az elő-A 2017-es díjkiosztó: Tőzsér Árpád kapja a hazai magyar irodalom legrangosabb elismerésének számító Madách Imre-díjat (Fotó: Somogyi Tibor) ző évben megjelent, szlovákból magyarra fordított legjobb kötet jutalmazható, és mindkét esetben kiosztható három-három nívódíj is. Tárgyi megnyilvánulása ennek: plakett, oklevél és pénzjutalom. Mielőtt a Covid megroppantotta volna az alapot, a Madách-díjhoz ezer euró tartozott, a nívódíjakkal együttesen tehát évente 3600 eurót ítéltek meg a legjobbaknak. A Madách-díjnál azért érdemes kissé elidőznünk, mert máig az egyetlen nagy tekintélyű elismerés, amit magyar szerző Szlovákiában megkaphat. Ez a díjat odaítélő (évente változó összetételű) bizottságnak köszönhető: ha gyenge volt az előző év irodalmi termése, nem osztották ki. A járvány óta az átadás nem a pozsonyi Zichy-palota tükörtermében történik, ünnepélyes keretek közt, hanem csak értesítik a szerzőt, s eljuttatják neki a díjat. Ezért máig kevesen tudják, hogy tavaly Csehy Zoltán lett Madách-díjas, a műfordítóit pedig Pénzes Tímea kapta. Egészen pontosan, mivel nem a szerző személye dönt, hanem az általa létrehozott mű: a Grüezi! című útinapló és Mária Modrovich Flesbek című regényének fordítása, a Kalligram és a Phoenix Library kiadásai. Idén pedig a Tektonika verseskötet (Németh Zoltán, Kalligram) és Katarina Kucbelová Főkötő című regényének fordítása (Mészáros Tünde, Phoenix Library). S ha a díjat nagy tekintélyűnek neveztem, ugyanez vonatkozik a nívódíjakra is: egy Madách-nívódíj azt jelentheti, hogy nagyon jó könyvről van szó, csak a szakbizottság szerint volt az előző évben jobb is, az kapta a díjat. A terhes múlt (és a jelen) Az Irodalmi Alapnak sok bírálója volt és van, kezdve az olyan kevésbé vitaképes sommás véleménynyel, hogy a múlt csökevénye, az elmúlt rendszer elavult maradványa - egészen a konstruktív változásokat sürgetőkig, ezek az alap jobb átláthatóságát, rugalmasságát, naprakészségét, modern, használóbarát honlapját szorgalmazzák. A legtöbb bírálat azért érte, mert a szerzői honoráriumokból levont 2%-ot kezelte, osztotta újra, és ebből tartotta fenn magát. Ennek a százaléknak a fizetését a Covid miatt felfüggesztették, így a szerzők megkapják a teljes honoráriumot, az Irodalmi Alap meg források nélkül maradt. A tíz szekció nagyjából évi 700 ezer euróból gazdálkodott, előbb mindegyiknél megnézték, mennyi futott be hozzá a levont két százalékokból, aztán elsimították a nagy különbségeket úgy, hogy a gazdagabb szekciók (a filmesek, a rádiósok, az újságírók) megtámogatták a szegényebbeket, a szakirodalom-fordítói szekciót, de a szépirodalmit is. A szépirodalmi évi mintegy 25 ezer eurót tudott begyűjteni a megjelent szépirodalmi alkotások 2%-ából, ezt egészítették ki a fent említett gazdagabbak mintegy 75 ezerre. Ebből futotta alkotói ösztöndíjakra és díjakra is. A 2%-os levonást ellenző kiadók vagy szerzők nem fizették ezt az illetéket, mondván, nem kényszeríthetik őket önmaguk megrövidítésére - ki tudja, kiknek a javára. Ami alapjában véve természetesen igaz lehet, ha így érzik-érezték. Most, hogy felfüggesztették ezt a kötelezettséget, az Irodalmi Alap szinte cselekvésképtelen lett, az indoklás azonban azt hangsúlyozta, hogy így több pénz marad a szerzőknél. Meg kell jegyeznem, hogy több jónevű kiadó és szerző sem fizette az illetéket, mégis, ha szerzői alkotói ösztöndíjért folyamodtak, ezt megkapták. Tény, hogy már két éve nincs levonás a honoráriumokból, a kulturális minisztérium pedig csütörtökön közzétette, hogy január elsejével végleg megszűnik ez a százalékosdi. Az már ma tudható, hogy ha valóban megszüntetik az Irodalmi Alapot, akkor nem lesz Madách-díj (sem semmilyen más díj, de most maradjunk csak ennél). Ha valaminő oknál fogva mégsem szüntetnék meg (ismétlem: összesen három művészi alapot), például mert annyi szervezet tiltakozik ez ellen, akkor a 2% megvonásával feltehetően magától is elvérzik. Ötvenöt év támogatói története érhet így véget. Visszapillantó Szinte nincs olyan szlovákiai magyar alkotó, akinek ne lett volna valami köze a köznyelvben csak Litfondnak nevezett szervezethez: ki díjat, ki nívódíjat, ki ösztöndíjat vagy alkotószabadságot kapott. Az alkotószabadság első magyar élvezői Egri Viktor, Bábi Tibor és Gyurcsó István voltak, még az ötvenes évek elején. A hatvanas évek elején aztán sorra Gál Sándor, Monoszlóy Dezső vagy Dobos László. 1973-ban, hat évvel a Madách-díj után létrejött az Ivan Franko-díj, a szlovákiai ukrán irodalom díja. Kerekes Péter 1999-ben kapott a Litfondtól Igric-díjat, 2017-ben Macsovszky Péter Holly-díjat. Kevésbé ismert, hogy 1973 és 1990 között volt az Irodalmi Alapnak egy magyar fordítói bizottsága, ők döntötték el, melyik kézirat érdemes támogatásra. Elnöke Kulcsár Tibor volt, tagjai közt ott találjuk Hubik Istvánt és Mayer Juditot is. 1990-től szlovákiai magyar képviselője is volt az eredeti magyar irodalom szekciójának, Szeberényi Zoltán személyében (1997-ig), magam tőle vettem át a stafétát. S adom vissza ez év végén, mint már okafogyott posztot. Roma koncentrációs tábornak állítanak emlékhelyet Csehországban RÖVIDEN Új Beatles-filmet készít Peter Jackson Los Angeles. Peter Jackson új-zélandi rendező, aki 2021-ben készítette el a The Beatles: Get Back című dokumentumfilm-sorozatát, ezúttal filmet tervez forgatni a legendás zenekarról. A rendező a Deadline-nak nyilatkozott a projektről. Azt mondta, közös munkáról tárgyal Paul Mc- Cartney-val és Ringó Starr-ral, a zenekar még életben lévő két tagjával. „Beszélgetek a Beatlesszel egy újabb projektről, valamiről, ami egészen, egészen más, mint a Get Back. Átnézzük a lehetőségeket. Ez nem igazán egy dokumentumfilm” - fogalmazott. Az új-zélandi rendező négy éven át dolgozott az előző projektjén, amelyhez közel hatvanórányi nyers felvételt és kétszer annyi hanganyagot nézett át és hallgatott meg. Ezekből állt össze a majdnem nyolcórás Get Back című dokumentumfilm, amely bepillantást ad a világ talán legnagyobb hatású rockzenekarának alkotómunkájába. (hvg.hu) Meghalt Stefan Soltész karmester München. Stefan Soltész magyar származású karmester a Müncheni Nemzeti Színház péntek esti előadása közben összeesett, majd nem sokkal később a kórházban meghalt. Soltész A hallgatag asszony című Richard Strauss-vígoperát vezényelte, amikor rosszul lett. Stefan Soltész 1949-ben Nyíregyházán született Soltész István néven, 1956-ban családjával költözött ki Ausztriába. A Bécsi Zeneművészeti Főiskola elvégzése után pályáját 1971 -ben a Theater an der Wienben kezdte, majd tíz éven át a Bécsi Állami Operaházban dolgozott, Grazban is rendszeresen vezényelt. Hamburgban és a berlini Deutsche Operben is volt állandó dirigens, 1997-2013 között az essem Aalto-Musiktheater intendánsa és az Esseni Filharmonikusok zeneigazgatója volt. Rendszeresen kapott meghívásokat operák és hangversenyek dirigálására Párizsba, Londonba, Washingtonba és San Franciscóba. (MTI) Megkezdték ez évek óta használaton kívüli sertéstelep elbontását a dél-csehországi Lety na Písecku településen, amely egy roma koncentrációs tábor helyére épült Csehországban. A nagy sertéshizlaldát, amelynek helyén 1942-ben és 1943-ban romákat begyűjtő és kényszermunkára fogó náci láger működött, 2018-ban 450 millió koronáért vásárolta meg az állam. Martin Baxa kulturális miniszter pénteken adta át hivatalosan a területet a bontással megbízott vállalatnak. A bontást az év végéig tervezik befejezni. Emberi jogi aktivisták jelképesen maguk is hozzáláttak a sertéstelep lerombolásához a pénteki ceremónián azáltal, hogy néhány percig csákánnyal és kalapáccsal próbáltak szétverni néhány épületet. Az emlékhelyet a brünni Roma Kultúra Múzeuma fogja szakmailag igazgatni. Várhatóan felépítik az egykori fabarakkok másait, információs centrumot alakítanak ki, amelyben A sertéshizlalda helyén áll majd az emlékhely (Fotó: Roma Kultúra Múzeuma) a látogatók megismerkedhetnének a tábor és a csehországi romák történetével, különös tekintettel a háborús évekre. Az emlékhely első része, a látogatóközpont már jövő tavaszra elkészül, a komplexum teljes kiépítése azonban évekig eltarthat - közölte Jana Horvathová, a brünni múzeum igazgatója. 1942 májusa és 1943 augusztusa között mintegy 1300 roma férfi, nő és gyermek járta meg a Prágától 75 kilométerre délnyugatra található letyi koncentrációs tábort, amely az auschwitz-birkenaui megsemmisítő táborhoz vezető út utolsó állomása volt. Csaknem 330 roma, közöttük legkevesebb 241 gyermek vesztette életét az embertelen körülmények miatt. Az 1970-es években, a kommunista rendszer idején sertéshizlaldát építettek az erdő közepén, ahol annak idején a láger barakkjai álltak. Az épületektől kétszáz méterre csak egy, az 1989-es rendszerváltás után emelt nagy kereszt és egy cseh, angol és romani nyelvű felirattal ellátott sírkő emlékeztet a táborra. Roma szervezetek 1989 óta tiltakoztak amiatt, hogy a magánkézben lévő sertéstelep a cigány népirtás emlékhelyén áll. Á témával az Európai Unió is foglalkozott, az Európai Parlament határozatban követelte a letyi sertéshizlalda lebontását és egy emlékmű felépítését. (MTI)
