Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-02 / 153. szám
www.ujszo.com SZALON 2022. JULIUS 2. H Győry Attila Erik a ropogós cseresznye... Dragomán György mester szerint - akit rajongva követek - nála akkor kezdődik a nyár, amikor érik a ropogós cseresznye. Nos, nekem kicsit hamarabb kezdődik. Türelmeden vagyok, sürgetem, rányomulok - és az eper első megjelenése máris jelzi a nyarat. Nincs nagyobb pillanat annál, amikor az ember beleharap az első eperbe. Na jó, megvan azért az a pillanat is, amikor az első ropogós cseresznyédet leszeded a saját fádról, élvezettel belekóstolsz a piroska csodába, érzed a zamatát, a húsát, s ez a privát hedonizmusod odáig fajulhat, hogy szinte kiiszod, kiszürcsölöd a saját szádból a cseresznye édes levét. Isten szerintem a legbőségesebb, legvidámabb kedvében járhatott, amikor kitalálta a cseresznyét, s odaajándékozta nekünk, ostoba embereknek. A kertünkben áll egy cseresznyefa. Hidd el, drága olvasóm, számomra ez a jelenség sokáig elképzelheteden mulatságnak számított. Aki egy panelház hatodik emeletén szocializálódott, annak megdöbbentő az élet újabb csodája: nézem a cseresznyefánkat, hogyan lehetséges ez, miképpen fejlődik, hogyan tud ennyi gyümölcsöt adni... Az a jó a mi cseresznyefánkban, hogy miközben élte a családunk a hétköznapjait, ez az egykor beteges, csenevész, kidobásra ítélt cseresznyefa családtaggá vált. Egy ismerős beszerezte, de betegnek hitte — igaz, retek volt -, az asszony megsajnálta, s rám parancsolt, hogy ássak ki neki szépecskén egy kis gödröt, és ültessem el a kertben. Ez a mi cseresznyefácskánk pedig egyszeriben nekilendült, kapta magát, meggyógyült, s a régi kis csenevész „nyilasmisi” azóta a kertünk domináns fájává nőtt, igazi királynő lett. Ott tartok, hogy már nem is tudom, mikor költözött be hozzánk, mikor kezdett nálunk cseperedni. Mintha ősidők óta itt lenne a kertünkben. Itt van. A családhoz tartozik. Ősszel, amikor minden megtelik burjánzó illattal, almafák, körtefák, szilvafák versenyeznek egymással, kinek van bőségesebb termése, ez a mi cseresznyefánk éppen elkezdi a vedlését, unottan, morózusan, öregesen kezd búcsúzni az óriási lombkoronájától, feledve az izgalmat, amit O is átélt, réges-régen, még a nyár kezdetén. Ember nem tudja elképzelni, mekkora levéllobonca lehet egy ilyen cseresznyefának, van mit vele vesződnie az emberfiának, mire az összes lehullajtott levelét összeszedi. Aztán ez a cseresznyefa csak úgy van. Egész télen. Rigók, verebek pihennek meg a csupasz ágain, olykor néhány varjú is dülöngél, hintázik rajta, miközben a közeli mezőről jövet a belváros felé veszi az irányt valami zsírosabb falat után kajtatva. ...és aztán, amikor jön a tavasz, a kikelet, s a fél világ azt szajkózza, hogy micsoda élet van ott, Japánban, mert megint virágoznak a cseresznyefák - a mienk meg itt a kertben csendesen, mindennemű dáridó nélkül újra virágba borul. A méhek megőrülnek ilyenkor. Egész napokat döngicsélnek, duruzsolnak a cseresznyefa virágainak, s ettől a mi fánk szabályosan begerjed. Mire észbe kapsz, azt látod, hogy máris kicsattantak, már növekszenek a pirinyó zöld pitykék, golyók nőnek ki a semmiből, s hallod magad, ahogy a fa előtt állsz a napsütésben, és azt dünnyögöd elégedetten, pont úgy, mint tavaly ilyenkor, hogy jó termés lesz... Mire meghallod a ballagó diákok hangját, ahogy a szomszéd utcába jönnek szerenádozni a gimnázium egyik tanárához, a cseresznye odakint épp megérett. Eleinte csak böngészel, itt is, ott is bevigyorog a képedbe egyegy szem, aztán mire észbe kapsz, azt látod, hogy a cseresznyefa már tüzel. Roskadásig megteltek az ágai ropogós cseresznyével, abból a prémium kategóriás ferrarisan cse-' resznyepiros fajtából. Bólintasz, vigyorogsz, elégedett vagy, hogy még idejében elkaptad tavasszal is és két hete is a köpőlegyek rajzását, s lepermetezted azzal a faintos vegyszerrel, amit a sógor ajánlott, neki kétszáz fája van, tudta, mit beszél, a cseresznyéid meg ennél fogva kicsattannak, mosolygós szűzikék lettek, akiket még senkinek az égvilágon nem sikerült megrontania. I Aztán létrázni, fát mászni, nyújtózkodni, kihajolni, dülöngélni, s közben szedni a cseresznyét, bele a tradicionális zöld kiblibe - na, az az élet esszenciális pillanatai közé tartozik. Szedni a cseresznyét, gyűjteni, módszeresen levadászni a szemeket, s közben négyet-ötöt betolva a szádba fuldokolva küzdeni, darálni a fogaid között. Ha marokra szeded, szétnyomod a törékeny gyümölcsöt. Ha a szárával szeded, lelassulsz, hirtelen légszomjad támad, felizgulsz ettől a lassú menettől, s újra azt veszed észre, hogy megint tömöd magadba a cseresznyét, ballal isi jobbal is, kihajolsz, mert látod, a szélén ott vigyorognak rád a vörhenyes szemek, ujjaiddal óvatosan araszolsz kifelé - eléred. A magokkal nem törődsz. Kiköpöd, lazán, kibuggyantva a szádból, gyorsan egymás után. Boldogságodban még a szemes rigót is hagyod, hogy veled lakmározzon a szemközti ágon, s csak nézed fémről a világot, a kertet, Rittyentesz egyet a rigónak, mutatod, milyen új cseresznye-fülbevalót kaptál. Nincs az a mámor, amit az ízlelőbimbóid ott, akkor, cseresznyeszedés közben átélnek. Pornó az. Vad orgia. Perverz lét. Tömöd magadba a cseresznyét, közben kiszámolod, hány kiblirevalót termett megint a fád. Négy vagy öt kibli, az már majdnem ötven kiló. Az egész család a cseresznye uralma alatt áll. június közepére aztán eljön az az egyedülálló, különös, mámorosán tömör hét is, amikor szinte minden nap rászedhetsz egy kiblivel, annyi cseresznye őrjöng a fán, kérlelnek, mint Holle anyó meséjében, hogy szedj le, szedj le engem is - és leszeded, mert derék, dolgos gyerek vagy, aki immár otthonosan mozog a saját fáján. A fa magához enged, felismer. Segít a mászásban, s érzed, mintha tudatosan úgy növesztette volna az ágait, hogy a gazda a fa koronájára is eljuthasson. Szeded a cseresznyét, s közben érzed, ahogy elfogad, érzed a júniusi kis szelet, ahogy a szilárd, kemény ágak lágyan csavarodnak, rugalmasan hajladoznak, a vékonyabbak is engedelmesen odahajtják a csúcsukon lévő gyümölcsüket, mint szelíd jószágok fejőskor a tőgyüket. Csak szeded, szeded a cseresznyét, nyújtózkodsz, hajladozol, hintázol, előre-oldalt-hátra, csimpaszkodsz, támaszkodsz, egyensúlyozol, átkarolod a fát, beülsz egy ágvillába, ráhasalsz egy vastagabb ágra, s közben emlékezel a tavalyi szedésre, a fa alakjára, kiugró ágaira, a tartóágakra, s merészen kihajolsz, hogy a szomszéd már azt várja, mikor esel le, de te nem - mdod, hogy biztonságban vagy, megbízol a cseresznyefádban. Aztán egyszeriben csak leszedted a cseresznyét. Kopaszra szedted a fát. Csak a levelek maradtak. Azok is már csak az októberi levélhullajtásukra várnak, mint az utolsó komolyabb eseményre tél előtt, amikor mindennek vége. Különös pillanat. Kicsit megtépáztad őt, nézed a lekaszabolt leveleket, ez a látvány a türelmeden városi telhetetlenségedet mutatja, a szőgyéni sógor csak csóválná a fejét... Kéthetes intenzív cseresznyetudat után az egész család színültig megtelik cseresznye-életérzéssel. Nem telik el nap, hogy ne együnk cseresznyét. Nyersen faljuk, a lányok sütiket variálnak, aszalunk, receptezünk. A többit lefagyasztjuk, abból még bármi lehet. Cseresznyelekvár — megvan? Cseresznyés nyári leves - megvan? Cseresznyebefőtt - megvan? Novemberben, vasárnap - cseresznyét eszel. Megvan? .. .és akkor ott a hidegben, miközben kinézel a kertbe, megint nyár költözik a szívedbe, igazi kora nyár, szűzike június, amikor még minden megtörténhet, mert előtted a dögös, buja nyár, s látod, ahogy megvadult a kert, ott van még előtted a ribizli, a barack, a málna, oldalt meg érik a paradicsom. .. De november van, vasárnap. Locspocs. De a szívedben cseresznyeszedés van. Megvan? Cowboyok és rejtélyek A Nem vénnek való vidék óta tudjuk, hogy Josh Brolin szófukar westernhősnek született, most is viszi a hátán a sorozatot (Fotó: Prime Video) A western az egyik legnehezebben házasítható műfaj. Időről időre azért vannak próbálkozások, de ezekből rendre olyan balgaságok sülnek ki, mint a Wild Wild West vagy a Cowboyok és űrlények. Az Odakinn című sorozat sokkal ügyesebb az elődeinél. Mystery box. Az amerikai szaksajtóban így nevezik azokat a sorozatokat, melyeknek a szerkezete alapvetően egy nagy, leginkább természetfeletti rejtély köré épül. A mystery box sorozatok egyik legismertebb képviselője a Lost - Eltűntek, de ide szokás sorolni A hátrahagyottakat, a Westworldöt vagy akár a Stranger Thingset is. A Prime Video új sorozata, az Odakinn (eredeti címén Outer Range) egyértelműen berakható a mystery box skatulyába, még akkor is, ha elsőre inkább egy sima modern westernnek látszik. A sorozat középpontjában két család évtizedes viszálykodása áll, amelyek egymás szomszédságában élnek. Abbotték élete nagy küzdelem, privát tragédiák váltják egymást anyagi mélyrepülésekkel: alig bírják fenntartani a családi farmot, és félő, hogy a sokkal gazdagabb, jobb kapcsolatokkal rendelkező szomszédaik, Tillersonék egy joghézagot kihasználva ki tudnak harapni egy nagyobb területet a földjükből. A klasszikus drámai alaphelyzet fokozásaként az Abbott és a Tillerson fiú egy részeg este összefut egy kocsmában, a két srác között verekedés támad, a Tillerson fiú belehal, a bepánikoló Abbotték pedig eltüntetik a holttestet, és megpróbálják megúszni a dolgot. A családok és farmerek közti viszálykodás régi, kedvelt western alaphelyzet, az Odakinn azonban attól lesz más, hogy a holttestet nem csak úgy elássák a ranchen, hanem a családfő, Royal Abbott egyenesen egy a földjén levő óriási lyukba dobja be, ami első látásra valamiféle dimenziókapunak tűnik. Ráadásul feltűnik a farmon egy furcsa, magányos idegen, Autumn is, aki fizet Royalnak azért, hogy a területén kempingezhessen, ám nagyon gyorsan kiderül róla, hogy nem a vadkemping iránti szenvedélye hajtja. Ahhoz képest, hogy az Odakinn Brian Watkins showrunner első ilyen jellegű munkája, kimondottan hatásos darab, és erős atmoszférájával gyorsan bevonzza a nézőjét. A Nem vénnek való vidék óta tudjuk, hogy Josh Brolin szófúkar westernhősnek született, Royal Abbott szerepében viszi a hátán a sorozatot, de az őt kísérő mellékszereplőkre sem lehet panasz. A nézők egy részét talán zavarhatja az egyre több és egyre vadabb rejtély feltűnése, a sorozat pedig nem igazán dolgozik azon, hogy magyarázatokkal lásson el bennünket, pontosabban a magyarázatok többségét az utolsó epizódokra hagyja. Az alkotóknak azonban szerencsére sikerül a sci-fis, időutazásos/ dimenziókapus elemeket ízlésesen vegyíteni a modern neowesternes jegyekkel, így a végeredmény egy izgalmas, látványos és hangulatos sorozat lett, ami épp annyi rejtélyre ad választ az első évad végén, hogy ne legyünk elégedetlenek, és várjuk az esetleges folytatást. Lapzártáig az Amazon Prime Video még nem rendelte be a második évadot, viszont a készítők azt nyilatkozták, hogy vannak az ötleteik. Tóth Csaba SOROZATDARÁLÓ A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
