Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)

2022-06-30 / 151. szám

281 SZOMBATI VENDÉG 2022. június 30. | www.ujszo.com Ölébe hullott a cseh filmszerep Jókai Ági: „Mindig akkor talál meg egy új feladat, amikor a legkevésbé számítok rá. Most is ez történt. Prágába hívtak" SZABÓ G. LÁSZLÓ Két filmben játszott párhu­zamosan Jákai Ági, miköz­ben Budapesten Nemes Nagy Ágnes gondolatait köz­vetítette az Egy másik Ráma című színházi produkciában. Szlovák filmesekkel dolgo­zott már, cseh produkciában most állt először kamera elá. Az Emma és a halálfejes lepke című szlovák filmben fiatal vidéki feleség a negyvenes évek politikai viharában, a vegyes nemzetiségű Püspökin. A Kígyógáz című, ké­szülő cseh alkotásban bájait árusító magyar nő nagyvárosi luxuskörnye­zetben. Még be sem fejezte az előb­bit, amikor már prágai műtermekben játszott. David Jafab, a neves cseh rendező instruálta a Komáromban érettségizett, Pozsonyban diplomá­zott, A pásztor című magyar filmben nyújtott játékáért Helsinkiben díja­zott színésznőt. Hol érte a felkérés, itthon vagy Budapesten, ahol pár évvel ezelőtt lehorgonyozott? Épp itthon voltam. Garamszent­­kereszten forgattuk az Emma és a halálfejes lepkét, amikor felhívtak a pozsonyi ügynökségtől. Minden olyan gyorsan történt. Közölték ve­lem, hogy elküldték a fotómat a ren­dezőnek, és várják a visszajelzését. Akkor még semmit nem tudtam a filmről, csak az izgalom kerekedett úrrá rajtam, hogy külsőleg megfele­lek-e az elvárásainak. Vasárnap aztán értesítettek, hogy igen, és csütörtö­kön már utaztam is Prágába, jelmez­próbára. Pénteken pedig már kamera előtt álltam. Casting nélkül, egyetlen fotó alapján? Időközben a filmjeimből összevá­gott anyagot is látta a rendező, ebben több arcomat is megmutatom. Ez már a digitális világ, a gyors információ­­áradat hozama. Nem rángatják el fe­leslegesen az embert egy másik or­szágba, hanem megnézik a felkínált filmes anyagát. Az alapján ugyanis már el lehet dönteni, hogy alkalmas vagyok-e a feladatra. David Jafab pe­dig meglátta bennem azt, amit kere­sett. Fontos adaléka a történetnek az is, hogy mivel nem egy országban, hanem Kelet-Európábán és a balkáni világban játszódik, jól jött a szerep­hez, hogy magyar vagyok. A film alapjául ugyanis Joseph Conrad A sötétség mélyén című re­génye, a 20. század egyik legjelen­tősebb prózai műve szolgált, amely a lélek sötét bugyrait tárja fel. Ez a regény inspirálta Coppolát az Apo­kalipszis most című filmje megál­modásában, Orson Welles rádió­játékban dolgozta fel a történetet, de ez ihlette Cseh Tamás, Másik János és Bereményi Géza Angol re­mény című dalát is annak idején. Főhőse Robert Klein, aki ritkán lá­tott mostohafivérét keresi Európa egyik megközelíthetetlen pontján. A nézőnek csak sejtései lesznek ar­ról, hogy milyen emberek alkotják a közeget, ezért is örült a rendező, hogy magyar anyanyelvű vagyok. A ka­merapróbán aztán meg is kért, hogy szólaljak meg magyarul az egyik je­lenetben. Ezzel is jelezni akarta, hogy olyan helyen játszódik a film, ahol nemcsak szláv nyelveken beszélnek. Mivel Lenka Libjakovával két lu­xusprostit formálunk meg, az egyik intim jelenetben, egy hétvégi házban azt mondom: „Ez a figura érdeke­sebb, mint a tegnapi.” Sylva Zimula Hanáková, a film jelmeztervezője két alkalommal is dolgozott a Vígszínházban. Előbb a Bűn és bűnhődésben, majd az Egy éj a paradicsomban című Fey­­deau-vígjátékban. Meg is osztott velem sok történetet, így már az első napon nagyon közel éreztem őt magamhoz. Ilyenkor min­dig arra gondolok: milyen kicsi ez a szakma. Elmegyek Prágába, és ta­lálkozom valakivel, aki Budapesten is otthon érzi magát, és nagyon sok pesti kollégámmal dolgozott. David Jafab elsősorban színházi rendezőként dolgozik, a Kígyógáz a harmadik játékfilmje lesz. Az első napokban még nem iga­zán foglalkoztam azzal, hogy mibe csöppentem, hiszen váratlanul ért a felkérés. Már javában forgattunk, amikor a rendező munkamódszeré­ből és profizmusából rájöttem: nem egy kispályás alkotóval dolgozom. Ez egyébként már az első napon meg­nyilvánult, amikor kosztümpróbára mentem. Kiderült ugyanis, hogy ol­vasópróbával folytatjuk a napot. Da­vid Jafab megnézte, hogyan áll raj­tam a ruha, majd átmentünk a mű­terembe, és elkezdtünk dolgozni a szöveggel. Percre pontosan kidolgoz­ta velünk mindazt, amit másnap fel­dező. Nincs benne vérdráma, vígjáté­kot kért tőlünk. Felpörög a csevegés, mindenki mondja a magáét. El is be­szélnek egymás mellett, azért mondja Nikol, akit én játszom, hogy ez még érdekesebb, mint a tegnapi figura. Homlokegyenest más szerep, mint az, amelyet Iveta Grófová tör­ténelmi drámájában, az Emma és a halálfejes lepkében kapott. Ott egy magyar asszony által felne­velt szlovák gárdista felesége vagyok. és érvényes ez fordítva is. Bán Já­nos mekkora népszerűségnek örvend Csehországban és Szlovákiában a Jifí Menzellel forgatott Az én kis falum óta! Forman, Chytilová és a hatvanas évek cseh új hullámának többi ren­dezője Magyarországon is ismertté vált. Nekem is nagy ajándék az élet­től, hogy most Prágában találtam ma­gam. Ráadásul csodás helyszíneken. A Barrandov és a Cseh Televízió mű­termében. Erről eddig csak álmodoz­hattam, most végre sikerült eljutnom oda is. Igaz a mondás: amikor min­dent elengedsz, akkor talál rád egy remek lehetőség. „A belső nyugalom visz előbbre mindig...' vettünk. Bár nem vagyok nagy filmes tapasztalatokkal megáldott ember, olyan még nem történt meg velem soha, hogy egy forgatás ilyen nyu­godt körülmények között zajlott vol­na. Minden egyes felvétel után visz­­szanéztük magunkat, korrigáltunk, ha kellett, és nem volt feszültség, ba­ki vagy tévesztés, csak nyugalom és odafigyelés. Úgy csináltuk végig a napot, hogy tudtuk, végig hatékonyan dolgoztunk. Ráadásul egy órával ko­rábban végeztünk, mint ahogy ere­detileg eltervezték. Ez nem nagyon fordul elő filmes berkekben. Ellent­mond minden tapasztalatomnak. Ed­dig mindig, minden forgatáson túló­ráztunk. Milyen helyzetben találkozik a két nő a történet főhősével? Komikus helyzetben, amelyet ab­szurd humorral fűszerezett meg a ren­Pályakezdő szlovák rendezők filmjében többször feltűnt már, cseh filmes körökben mos.t tette le a névjegyét. Magyar kollégáim körében min­dig nagy elismerést vált ki, ha valaki cseh vagy szlovák rendezővel dolgo­zik. Tudnak mindkét ország filmes sikereiről, a nyelvi különbségek el­lenére értjük és értékeljük egymás kultúráját. Hasek és Hrabal óta a cseh humor is közel áll a magyarokhoz, A cseh és a szlovák film mennyire volt jelen az életében, mondjuk ko­máromi gimnazista korában? Természetesen mi is néztük ott­hon, a tévében a csehszlovák filme­ket. Főképp karácsonykor. A Három mogyoró Hamupipőkének, főleg a nagynéném révén, hozzátartozott az ünnepekhez. Azt minden évben láttuk. Lenyűgöztek a csehországi helyszínek, amelyek a mesefilmek­ben megjelentek. Cesky Krumlov azóta is nagyon vonz. Anyukám mindig szólt, hogy gyere, szép cseh film lesz! Aztán magyarul is meg­néztük ugyanazt a filmet, ha adta a tévé. Mivel magyarnyelvű közegben nőttem fel, elsősorban a magyar fil­mek felé nyitottam. VHS-kazettán édesapámtól is mindig magyar fil­met vagy színházi előadást kaptam. A sorozatokat is nagyon szerettem. Később, amikor már a színművészeti főiskolára jártam, még közelebb ke­rültem a cseh és szlovák filmekhez. Amióta Budapesten élek, a neten kö­vetem nyomon az otthoni és a csehor­szági kulturális híreket. Sajnos a mai cseh és szlovák filmrendezőket nem ismerem annyira, mint a magyaro­kat. Ha kollégaként tekintettem volna David Jafabra, vagy ha tudtam vol­Még valami... Ha hosszabb idő után érkezik haza, Komáromba, édesanyja már tudja, hogy csigatésztás paradicsomlevessel kell őt várnia, ami nem édes, inkább sós-savanykás, második fogásként pedig jöhet a rakott krumpli. Gútai nagymamájánál a kelt tésztából ké­szült tejfölös lapított és a paprikás kattancs a nagy kedvence. na, micsoda jó rendező, zavaromban talán máshogy viselkedtem volna a forgatáson. Nem lettem volna teljesen az, aki vagyok. Tudat alatt állandóan ellenőriztem volna magamat, hogy elég jó vagyok-e egy ilyen kaliberű rendezőnek. De így, hogy nem vol­tam tisztában azzal, kitől kaptam a le­hetőséget, önmagamat prezentáltam. A teljes valómat mutattam meg. Nem volt bennem semmiféle megfelelési kényszer. Úgy viselkedtem vele, mint bármelyik más kollégával, akivel már ismerjük egymást. Természetes han­gon tudtam szólni hozzá. Ötleteket mertem ajánlani neki. Visszatérve a gimnazista éveimre: mivel édes­anyám egyik kedvenc regénye a Sör­gyári capriccio, vers- és prózamon­dó versenyekre készülve többször is foglalkoztam ezzel a szöveggel. A cseh filmvígjátékok sem kerültek el bennünket. Bólék Polívkát a bogaras mesékből még gyerekként ismertem meg, aztán jött az Örökség, azon is jókat szórakoztunk. Nyelvi nehézségei, már a főisko­lán, adódtak olykor? Édesanyámmal óvodáskoromban cseh és szlovák mesefilmeket néz­tünk a tévében. Ez adta az alapokat. Utána kapcsoltunk át a magyar Es­ti mesére. A Mézga családot csehül is, magyarul is imádtam. Iszonyato­san élvezetes volt a cseh szinkron, akárcsak a magyar. A csehek is visz­­sza tudták adni az eredeti karaktere­ket. A szlovák nyelvhez azonban fel kellett nőnöm. Anyukám, pedagógus lévén, rengeteget tanult, foglalkozott velem. A főiskolán már nem is voltak ilyenfajta problémáim. Két-három évtizeddel ezelőtt szlovákiai magyar színész elvétve jutott szerephez cseh filmben. De ma is szűk körből válogatnak az ot­tani rendezők. A Kígyógázzal most remélhetőleg belépett ebbe a körbe. Mindig akkor talál meg egy új fel­adat, amikor a legkevésbé számítok rá. Most is ez történt. Ha sóvárog­tam volna egy cseh film után, biztos, hogy elmegy mellettem. A tapasz­talataim azt mutatják: .nem érdemes rágörcsölni valamire. A belső nyu­galom visz előbbre mindig. Hogy azt mondom: majd csak jön valami! A sok munkának idővel úgyis beérik a gyümölcse. És az ölébe hull. Olyankor konstatálom, hogy meg­érte ennyit várnom. Nem kell min­dent mindenáron akarni. Akkor úgy­semjön. Várakozni persze így sem lehet könnyű. Sokszor elcsodálkozom, hogy mi mindenből maradtam ki eddig. Már készen van a film, amikor eljut hoz­zám a híre. Hogy létezik, nem is hal­lottam róla? - kérdezem ilyenkor magamat. Leforgatnak egy minősé­gi sorozatot, és már csak az óriás­plakátokról szerzek róla tudomást. Még a casting is elkerült. Ez azért van, mert sokszor még a megméret­tetésig sem jutok el Magyarországon. Erre jön egy cseh filmszerep, amelyet úgy kapok meg, hogy még válogatás­ra sem kellett mennem, mert a rende­ző bízik bennem. Akkor hogy is van ez? Mi van e mögött? Különös pálya a miénk. Nem adja könnyen magát. A szerző a Vasárnap munkatársa Két Jókai Komáromban: az író és a színésznő (Torma Sándor felvételei) i

Next

/
Thumbnails
Contents