Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)

2022-06-13 / 136. szám

8 I KULTÚRA 2022. június 13. | www.ujszo.com Festményekből született gondolatok Oláh Mara és Háy János rendhagyó párbeszéde a Vecsei H. Miklós által útnak indított Poket-sorozatban Omara festményei inspirálták Háy Jánost (Oláh Csaba felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Kicsi a könyv, két tenyérben elfér, összekulcsolt kezekben lüktet, akér a szív. Az is van benne, nem is egy. Oláh Mara és Háy János szíve. Kivételes vállalkozás. Az első ilyen ötlet a sorozatban. Egy szen­vedélytől fűtött kortárs magyar ro­ma festőművész miniatűr alkotásai az egyik oldalon, a képek hangula­tát, motívumait követő, kísérő, köz­vetítő fél- és egyoldalas szövegek a másikon. Egy takarítónőből lett, fantáziadús festőnő és egy szavak­kal, gondolatokkal brillírozó lélek­búvár különös szimbiózisa a könyv. Háy János és Oláh Mara közös tár­lata. Hatvan kis kép, hatvan kis írás együtt, egy kötetecskében, zsebben is elegánsan megbúvó szépművészet. Firkálgató naiv művésznek nevez­te magát az asszony. Zenész cigány volt az apja, edényfoltozó beás ci­gány az anyja. Az általános iskolát felnőtt fejjel fejezte be. Fél szemmel kezdett el festeni negyvenhárom éve­sen. Rákos daganat miatt kellett el­távolítani a bal szemgolyóját. Attól fogva sötét szemüveget hordott. Egy­szer egy temetésen annyit sírt, hogy kiesett az üvegszeme, a fűben kereste a gyászoló sereg. Oláh Mara a leiké­vel látott. Főleg kínt, fájdalmat, sér­tettséget, megalázást. Ki is kiabálta mindezt egyetlen szó nélkül, színes képeivel. Első önálló kiállítása Ka­nadában volt, aztán Bécsbe, Bonn­­ba, Fiumébe, Rotterdamba hívták. A Velencei Biennáléra is taxi vitte Szarvasgedéről. Bekerült a Nemzeti Galériába, a Ludwig Múzeumba. El­adott képei árából luxusputrit építte­tett ágya mellé vájt medencével. Tar­ka emléktárgyainak gyűjteményével, ahogy ő nevezte: kacatmúzeumával messze földön híres lett. Kalamajkái­ért súlyos ezreket fizettek. Ezt is ő mondta így. Festett vászonra és szét­szedett cigarettásdobozokra. Művé­szetén ájultak a parasztok, hangoz­tatta kacagva. Hetvennégy évesen halt meg, 2020-ban. Háy János hálás a sorsnak, hogy Vámosmikolán cseperedett fel, ahol cigányok és nem cigányok együttélé­se természetes közeg volt számára. „Olyan dolgokat tapasztaltam meg, amelyek máig velem vannak, olyan világot, ahol az alakoskodás, a hamisság főben járó bűn, ahol a ki­szolgáltatottság, a létfélelem a min­dennapi kenyér. Ettől sem magánem-Háy János: „A kép és a szöveg egy­mástól függetlenül is létezik, de Így összebújva mégis mást mutatnak magukból. Többet." (Képarchívum) bérként, sem íróként nem fogok, és nem is akarok eltérni. Törekszem rá, és követem a léthez való tiszta viszonyt, és kerülök mindenfajta művészi korrupciót, amikor siker és pénz miatt vagy csak egyszerűen fé­lelemből elárulnám a bennem műkö­dő írói akaratot.” Nemrég megjelent könyvének, a Mamikának is vannak cigány szerep­lői, ugyanis változatlanul benne van abban a világban, amelyben felnőtt, nem számolta fel a gyerekkorával va­ló kapcsolatot. „Tudom, mit jelent felfelé integrá­lódni, mennyi sérelem éri ilyenkor az embert, és azt is tudom, hogy a sérelmek nem rosszindulatból szület­nek, hanem az integrálódási folyamat következményei. Szóval, aki ilyene­kért bosszút akar állni, az helytelen úton jár. Kötelezőnek érzem, hogy mindig jelezzem, a mélyszegénység felszámolása nemzeti sorskérdés, a mobilitás beindítása és a pozitív diszkrimináció elősegítése a több­ségi társadalom kutya kötelessége.” Oláh Mara munkássága művé­szi irányadás, hogy csak maximális szabadsággal lehet hiteles művet al­kotni, vélekedik a József Attila-díjas író, költő. „Az intézményrendszer, a társada­lom működése hiába akadálya sok­szor a szabad alkotásnak, csak az al­kotót tudja összetörni, aki maga vál­lalja be a köteleket. Két dolog fontos, hogy mindig az alkotó szeme előtt le­gyen. Az egyik, hogy hol van a szint, amit meg kell ugrani, a másik, hogy ezt csakis tiszta, mondjuk úgy, üveg­szívvel lehet megtenni. A hamisság felzabálja a legerősebb tehetségeket is. Oláh Marát sajnos személyesen nem ismertem, de amit ránk hagyott, az maga a személyesség.” Hogy melyik a kedvence a kötet­ben helyet kapott hatvan kép közül? „Hol ezt szeretem, hol azt. Ez vál­tozó. Néha a vicceitől hidalok le, mint például az a kép, ahol a cigá­nyok lopják az internetet. Máskor, amikor olyan intim anyai szeretetet olvasok ki a képéből, hogy magam is odabújnék, lennék része annak a képnek. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan tudom ezt a hatvan kicsi tör­ténetet megírni. Egyszer beugrott a hang, a kislány, néha a kisfiú hang­ja, és akkor elkezdett futni a szöveg. Ahogy a barátnőm mondta, végre ki­nőtt, vagy visszanőtt a szívem.” Oláh Mara szövegeket írt a képe­ire, nehogy bármelyik alkotását fél­reértsék. „Néha úgy kellett írnom, hogy ne rontsam el az ő szövegét, hogy az én munkám is önálló mű legyen, de a kettő együtt egy új figyelmi hori­zontot rajzoljon ki. A kép és a szöveg egymástól függetlenül is létezik, de így összebújva mégis mást mutatnak magukból. Többet.” A festőnő látomásait Háy János szövegei esszenciálisán tükrözik. Szabad asszociációinak színes „le­vélgyűjteménye” felkérésre született, az ilyen munkát azonban nem tart­ja ördögtől való dolognak, ha azzal alkotóként azonosságot tud vállalni. „Van olyan felkérés, amit helyből elutasítok, van olyan, amihez gon­dolkodási időt kérek, és van olyan, amire ugyan gondolkodási időt ké­rek, de tudom, hogy nem akarom el­engedni. Az Omara kötet ez utóbbi volt. A felkérőktől szabad kezet kap­tam, a sorrend és a szövegek tekinte­tében is. A sorrend aztán egy érzelmi gondolkodás sorrendje lett, amiben vizuális szempontokat is figyelembe vettem, például hogy ne legyen sok absztrakt kép egymás után. Amikor a sorrend készen lett, akkor indult el a gondolkodás. Ha oda eljutok, hogy tudom, mit akarok, a megírás gyorsan halad. Tudtam, hogy mifé­le érzelmi tartalmak lesznek benne és milyen hangnemben, de még azt is, hogy mivel gyerekek a beszélők, nem kerülöm el azt sem, hogy szin­te versbe forduljanak a sorok. Volt már, hogy felolvastam közönség előtt. Gördültek le könnycseppek, ahogyan nekem is, amikor írtam.” Tetszetős, könnyű kis könyv az Amit gondolsz - az van lefestve. „Arany Tököcskéim, édes Herceg­nőim — mondaná Oláh Mara, ha a kezébe vehetné. - A boldogságtól azt sem tudom, hová legyek.” A szerző a Vasárnap munkatársa Pozsonyban a Változó terek A Magyar Filmakadémia életmüdíjasai Huszti Péter, Rófusz Ferenc, Udvaros Dorottya, Szakács Györgyi és And­rás Ferenc, miután átvették a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíjait (Fotó: MTI /Mátyus Tamás) Pozsony. A pozsonyi várban szeptember 4-ig látható a Válto­zó terek - A Duna menti térség történeti térképeken, 1650—1800 című vándorkiállítás, mely a Du­na menti térség térképészetének fejlődését mutatja be. A kiállítást a Baden-Württemberg tartomány két intézménye, a karlsruhei Tar­tományi Központi Levéltár és a tübingeni Dunai Sváb Történelmi és Országismereti Intézet tervez­te, alapjául pedig az a térképekből és látképekből álló gazdag gyűj­temény szolgált, amelyet a badeni őrgrófok katonai, hadászati célok­ból hoztak létre. A tárlat a Duna menti térség számos városában volt már látható. A nálunk a napokban megnyílt kiállítást, mely a külföl­di intézményekkel együttműködve a Szlovák Nemzeti Múzeum és a Szlovák Nemzeti Galéria (SZNG) jóvoltából valósult meg, az SZNG grafikai gyűjteményéből 21 kora­beli alkotással egészítették ki. (tb) Átadták a Magyar Filmakadé­mia Egyesület életműdíjait a Magyar Mozgókép Fesztivá­lon, a balatonfüredi Kisfaludy Galériában tartott szombati gálaesten. Balatonfüred. Az elismerések átadása előtt mondott köszöntőjében Káéi Csaba filmügyi kormánybiztos úgy fogalmazott: a 121 éves magyar film történetének jó pár mérföldkö­ve ül a Kisfaludy Galériában. Ok olyan dolgokat hagytak az utókor­ra a mozgókép csodáján keresztül, amelyben mindenkinek részesülni kell - emelte ki. Bóka István, Balatonfüred pol­gármestere nagy dolognak nevezte, hogy már második alkalommal ad­hat a tóparti város otthont a Magyar Mozgókép Fesztivál programjainak. Rengeteg filmnek volt kulisszája a Balaton és Balatonfüred, de ilyen in­tenzíven és magas színvonalon még nem jelent meg a filmművészet a vá­ros életében - jelezte. A köszöntőket követően átadták a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíjait, amelyet András Ferenc Kossuth-díjas rendező, Huszti Péter színművész, Rófusz Ferenc Oscar-dí­jas animációs rendező, Szakács Györ­gyi jelmeztervező és Udvaros Doroty­­tya színésznő vehetett át a színpadon, a nemrég elhunyt operatőr, Hildeb­rand István munkásságát pedig posz­tumusz életműdíjjal ismerték el. A Magyar Mozgókép Fesztivál­nak csütörtöktől vasárnapig Veszp­rém, Balatonfüred és Balatonalmádi adott helyet, ahol kilenc helyszínen mintegy száz magyar filmet láthatott a közönség. (MTI) Hans Sibmacher - Lucas Schnitzer: A visegrádi erődítmény ostroma, 1603 körül, a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményéből (Forrás SNG)

Next

/
Thumbnails
Contents