Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-09 / 133. szám
2022. június 8., csütörtök, 16. évfolyam, 23. szám Putyin történelmi baklövése Aki válaszol: Adam Michnik (Fotó: TASR) IGG: Meglepte Kijev bombázása? AM: Megmutatta, hogy Putyin ezt a meccset elvesztette. Először is, illúziónak bizonyult, hogy három nap alatt sikerül elfoglalni Ukrajnát, ahogy 2014-ben a Krímet. Mélyen meg volt győződve arról, hogy oroszbarát ukránok masszív „ötödik hadoszlopa” fogadja majd a csapatait nagy lelkesedéssel. Sok oroszhoz hasonlóan ő is hisz abban, hogy Kijev Oroszország része. Másodszor, Putyin teljesen alábecsülte, kivel van dolga. 2014 óta az ukrán hadsereg jelentős modernizáción ment keresztül. Csodálatosan harcolnak, motiváltak, miközben az orosz katonák nem tudják, mit keresnek ott. Harmadszor, Putyin nem számított arra, hogy a Nyugat úgy fog reagálni, ahogy az megtörtént. Azzal kalkulált, hogy megismédődik a Krím utáni helyzet, vagyis tulajdonképpen a válasz hiánya: néhány nyilatkozat, súlytalan szankciók. Ami ehelyett történt, biztosan megdöbbentette. IGG: Úgy tűnik, Putyin tévedett, de továbbra is kalkulál. AM: Kering egy pletyka, mely szerint x idővel ezelőtt Putyin Donald Tuskkal, a volt lengyel miniszterelnökkel és az Európai Tanács elnökével beszélgetett, és egyszer csak tréfásan megjegyezte: „Mi elvesszük Kijevet, Donbászt, Harkovot, Odesszát, ti meg vigyétek, ami valamikor a tietek volt: Lwówot, Drohobyczot, Stanislawówot.” Ezek egykori lengyel városok, amelyek ma Ukrajnához tartoznak: Lviv, Drohobics, Ivano-Frankivszk. Utólag viszszagondolva, nem viccelt. Putyin tévedése az volt, hogy a terveit azokra a téves információkra alapozta, amelyeket a hadseregtől és a hírszerző szolgálatoktól kapott. De Kijev bombázása nem józan számításon alapult. Szimbolikus gesztus volt a világ többi része felé. Egy dolog azt állítani, hogy a Krím nem Ukrajna, vagy hogy az orosz ajkú Donbász Oroszországhoz tartozik Egészen más dolog bombázni Kijevet, egy fíiggeden állam fővárosát, amelyet Oroszország“ maga is elismert a budapesti memorandumban csaknem három évtizeddel ezelőtt. Oroszország kötelezettséget vállalt, hogy tiszteletben tartja Ukrajna határainak sérthetedenségét, cserébe Ukrajna lemond az atomfegyverekről. Ez az a pont, ahol Putyin átlépte azt a bizonyos határt. Szétbombázott egy várost, amely állítólag az orosz államiság bölcsője... IGG: Valóban, meglehet, hogy inkább a nagyorosz birodalmi gondolat folytatását tartotta szem előtt, semmint a NATO-val fennálló jelenlegi viszonyt. AM: Ezek teljesen idejétmúlt elképzelések, ez a történet elkerülhetedenül rossz véget ér Putyin Oroszországa számára a mai Adam Michnik lengyel történész, politikai újságíró, a Gazeta Vyborcza főszerkesztője. A rendszerváltás időszakában a Szolidaritás egyik vezetője, a kommunista érát lezáró Ellenzéki Kerekasztal meghatározó alakja volt. Irena Grudzinska-Gross irodalom-és eszmetörténész, publicista, a Lengyel Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézetének professzora. Az elmúlt évtizedekben számos amerikai egyetemen adott elő, több nemzetközi szervezet, illetve alapítvány munkatársa volt. Beszélgetésükben Vlagyimir Putyin új birodalmi projektjének történeti és kulturális gyökereit járták körül, valamint a háborúra adott nemzetközi választ igyekeztek értelmezni. Irena Grudzinska-Gross: Legutóbb február elején beszélgettünk, három héttel azelőtt, hogy Putyin megindította volna a háborút Ukrajna ellen. Ön akkor nagyon meggyőzően érvelt amellett, hogy az invázió nem fog megtörténni. Adam Michnik: Kiderült, hogy az élet még a leglogikusabb gondolatmeneteket is képes felülírni. IGG: Miért gondolta eredetileg azt, hogy nem valószínű a háborús agresszió? AM: A helyzetértékelésem egyértelmű érveken alapult. Putyinnal többször találkoztam, eleinte jó benyomást tett rám. Tényszerű volt, kerülte a harsány gesztusokat és a szovjet kliséket. Válaszolt a kérdésekre. Természetesen nem volt liberális, de olyan embernek tűnt, aki folytatni akarja Borisz Jelcin politikáját, miközben megreformálja. Érdemes megjegyezni, hogy lényegében Jelcin számolt le a bolsevizmussal, ami addig Oroszország hajtóereje és fő politikai projektje volt. Putyin most határozottan más irányt vett. A háborút előrevetítő beszédében megkérdőjelezte Lenin örökségét, és Sztálin nevében lényegében elutasította. Az ő nézőpontjából Lenin felszámolta Oroszország hatalmát, míg Sztálin éppen helyreállította. ra már az volt a benyomásom, hogy Putyin bandita. De számító gengszternek láttam - nem olyannak tűnt, mint Hider, aki megőrült, hanem bizonyos tekintetben Sztálinra emlékeztetett, aki tudta, hol álljon meg. Sztálinnak olyan volt az étvágya, mint a cápának, de tudta, mit ne nyeljen le. Kivonult Finnországból, amikor nem tudta leigázni. Megállapodásra jutott Berlinről, illetve Berlinnel; a falat csak Hruscsov idejében húzták fel. Nem falta fel egész Ausztriát, helyette beleegyezett a befolyási övezetekbe. Amikor Putyin elkezdte lőni Kijevet, arra a meggyőződésre jutottam, hogy már nem egy számító gengszter, egyszerűen pszichopata. IGG: Hogyan változott a Putyinról alkotott véleménye az évek során? AM: Csak a kezdeti benyomásaim voltak pozitívak. 2010-ben, egy konferencián szóba hoztam Mihail Hodorkovszkijt, azt az oligarchát, akit 2003-ban megkérdőjelezhető vádak alapján tartóztattak le és ítéltek börtönbüntetésre. Putyin dühösen válaszolt. Addig
