Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)

2022-06-09 / 133. szám

PRESSZÓ ■ 2022. JÚNIUS 9. 20 RIPORT www.ujszo.com A Sibillini-hegyek kétezernél magasabb ormaikkal A San Rufino-dóm ősi altemploma, Szent Ferenc imaterme Szerzetesek pizzáznak egy kőpadon Assisiben, a ferences zarándokút központi városában (A szerző felvételei) Regényes utazás Umbria, Perugia, Toscana tájain Utas és holdvilág A kagyló alakú mosolygó főtér, a Piazza del Campo 2000-től Assisi világörökségi védelem alatt áll Mién épp Szerb Antal kultikus könyvének van ilyen utóélete, amikor bejár­hatjuk Itáliát Máraival, Rómát akár Bruck Edittel vagy Prágát Hraballal? Mindenkinek megvan a maga válasza erre. Van, akinek tetszik az ödet, egy életút regény­beli helyszíneit követve csatangolni. Van, aki kamaszkora meghatározó olvasmányélményének titokzatos pontjait keresi. S ha már Szerb Antal ilyen, útikönyvnek is remek címet írt életregénye „homlokára”, miért ne vezethetne ő városról vá­rosra minket. De hamar megértjük, hogy valójában nincs Utas és hold­világ-túra. Mihály és megalkotója sosem lesz idegenvezető, csak egy képzelt utastárs, akit meg-megidé­­zünk, hogy közben testben és lélek­ben mind a saját utunkat járjuk Siena és a földön parkoló csíkos Zeppelin Umbriai utazásunkat Toscanában kezdjük Könnyű ki-be járni a szomszédos régiók jelöleden határ­vonalán. A „minden hegyormon egy-egy városka, ágaskodó kated­­rálissal” látványt nem lehet elunni. Errefelé nem a völgyekben építkez­nek Irigylem Szerb Antalt, hogy ki tudta választani a szerinte legszeb­bet azok közül az olaszországi he­lyek közül, ahová elküldte főhősét. Nála a toplistás a masszív városfallal Divat lett az utóbbi években Utas és holdvilág-túrákat szervezni. Már társas utakat is vezetnek a regény főhőse, Mihály nyomdokain. Mi néhány „hétpróbás” baráttal, heten indulunk útnak, bennünket nem fegyelmez a csoportos rend. Mindünkben ugyanaz a kíváncsiság és a kalandvágy. De szabad saját tempóban felkapaszkodni a hegyormokra épült városkákba, lemaradni, ha valami elbűvöl, és felfedezni olyat is, amit előre nem terveztünk. Nemcsak látni akarunk, hanem érezni is. óvott, középkori arcát máig őrző Siena. Az író szerint katedrálisa mindenhonnan látszik és olyan, mint egy tornyos, csíkos, tréfás Zeppelin a város felett. Kapható vagyok a játékos képzettársításokra, alig várom, hogy lássak egy lebegő zebra katedrálist, de nem sikerül, írói fantázia, vigasztal útitársam. Nem szívesen adok neki igazat, de nem kezdem el utcáról utcára ker­gemi a 21. századi animációba illő víziót. Cserébe az író kézen fog szépen, amikor a föld alatti parkolóból, az óváros 62 méteres magasságá­ba repítő mozgólépcsőkkel, pont az egyik északi kapuhoz, a Porta Camolliához vezet. A dombor­művekkel és a Mediciek címerével ékesített boltívek felett a regényből már ismert felirat: „Cor magis tibi Sena pandit..!' „Jobban kinyitja a szívedet Siena...” Lám, pont ott ál­lunk, ahová 1937-ben Szerb Antal képzelte utasát. És igen, jól csak a szívével lát az ember. Rózsaszín terrakotta házak, kanyar­gós szűk utcák, és a non plus ultra, a mosolygó főtér, a Campo. Hatal­mas félköríve olyan, mint egy óriás mai smiley. A jókedvet körben őrző épületegyüttes és lent a régi város­háza vigyázzban álló tornyával, a világörökség része. Mi más lehetne ebben a városban? Beülünk egy hűsítő frappéra a Bar IL Palio teraszára. Véletlen a válasz­tás, de lehet, hogy ez is valamiféle jel? A tér a középkor óta a híres kosztümös lovasverseny, a Palio helyszíne. (Nekem mostantól az egyik legjobb pisztáciafágylalt-tur­­mixé is.) Tovább, a zebracsíkokra vadász­va. A katedrális váratlanul bukkan elő. Nem lebeg persze, de a földön parkolva is megnyerő, rózsaszín homlokzatával,' fekete-fehér már­ványcsíkjaival. Komolytalan azt mondani Olaszország egyik leg­szebb gótikus katedrálisára, hogy „annyira helyes”, de az. Aki inkább a gótikát kedveli a barokk légszomj­jal szemben, nem tud betelni vele. Bent az oszlopok is csinos csíkosba öltöztek Az égbe törő, méretes, hatalmas freskók ellenére az ember úgy érzi, itt ő is számít. Komótosan készült a város főtemp­loma, két évszázadon át. A firenzei­ekkel állandóan versengő (harcoló) sienaiak jóval nagyobb dómot akar­tak, mint amilyen az Arno-partiaké volt. Riválisaik bosszantására úgy tervezték, hogy a ma látható épü­let csak a dóm kereszthajója lesz. Megépítették az új föhajó legtá­volabbi falát, miheztartás végett. Az 1348-as pestisjárvány azonban térdre kényszerítette a várost. Ab­bahagyták az építkezést. A félig se kész szárnyból mára múzeum lett, az árválkodó, impozáns hátsó fiúból meg kilátó a lépcsőzni nem rest utazóknak S hogy az idevetődő idegen földhöz ragadt logikájával elvész a zegzugos alaprajzban? Kér­dezősködjön! Foligno és Norcia -álmok és rémálmok Hiába keresnénk az Utas és hold­világ rejtélyes, ködös, halálos nosz­talgiával, jelekkel és lázálmokkal átszőtt hangulatát a mában. Az umbriai városban, Folignóban pél­dául, ahol a főhős rémálmokkal és ideglázzal kórházba kerül, nekünk álomból a rózsaszín jut. (Szerencsé­re.) A város főterénél Walt Disney sem képzelhetett volna ütősebbet Csipkerózsikájának Bámulatos, hogy a rózsaszín hányféle árnyalatát viselik az épületek és a katedrális.

Next

/
Thumbnails
Contents