Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-09 / 133. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ 2022, JUNIUS 9. OTTHON A Szent Ubaldo-kolostort egykor csak hegymászással lehetett megközelíteni A krónikák szerint in nyomtatták ki először Dante Isteni színjátékát. Mi meg szépen hallgatunk a másik krónikáról, honfoglaló őseink romboló kalandozásairól errefelé. Később másfajta álomvilágba jutunk. Norciáig és még tovább megyünk érte. Aprócska város, dombmagasságban. Bájos régi központját, s benne a híres, Szent Benedek-templomot a 2016-os földrengés lerombolta. Restaurátorok függönyei mögött folyik a helyreállítás, nincs mit látni. A főutca helyi finomságokat kínáló sajt, prosciutto és olívaolaj árusai csak reménykednek a turistákban. A regény sem hoz ide sok Holdvilágutast, hisz az író csak ugródeszkaként tekint Norciára. Mihály innen menekül a hegyekbe. De nem ezért jön az ödet, hogy autózzunk mi is egyre magasabbra. A hol vad, hol lágy umbriai táj csalogat tovább és tovább. 2300 méteren még virágok ácsorognak az út mentén, a láthatáron meg barna és havas csúcsok. Mintha festették volna őket. Feljutunk egy hegyi faluba. A romos házak között csak néhány áll a lábán. Vagy már helyrehozták, vagy megúszták a földrengést. Egykét bodega frissítőt és szendvicset kínál. Minden asztalka foglalt, tele a poros tér motorosokkal, bringásokkal, túrázókkal. Elet a semmi tetején. A szírt széléről olyan a mélyben elterülő zöld-barna völgy, mintha drónnal fotóznánk. A nap finom felhők sziluettjét rajzolja a földekre. Muszáj itt egy percre egyedül lenni, átélni a valószínűden valóságot. Assisi és a föld alatti templom Távolról a magasban elnyújtózó Perugia megyei város olyan, mintha a Subasio-hegy szerves része lenne, és nem is emberi kéz, hanem a természet teremtette volna. Ahogy besétálunk az egyik szűk, terméskő házakkal, kerítésekkel erődített utcán a dómhoz, nemcsak tudjuk, látjuk is, hogy - miként Szerb Antal írja - franciskánus világban járunk. Nem jámbor zarándokcsoportokba bodunk, hanem fekete vagy barna csuhába öltözött szerzetesekbe. Mintha továbbképzésre jöttek volna Szent Ferenc szülővárosába. Nem zavarja őket, ha egy-két idegen is besétál a templomba, ahol épp megbeszélést tartanak. Koszto-A Subario-hegy rózsaszín és fehér kőkockáiból épült Foligno ló barátokba bodok, egy kőpadon pizzáznak. Visszamosolyognak, amikor jó étvágyat kívánok nekik. Már nem a regény vezet, amikor belépek a város védőszentjének román stílusú templomába. Assisibe Rufinus püspök hozta el a kereszténységet, 238-ban. Róla nevezték el az 1163-ban elkészült katedrálist, amit az első ferences templomként tartanak számon, mert a rendalapítót és Klárát is itt keresztelték. Ferenc gyakran szólt az emberekhez a katedrálisban, és ment le imádkozni követőivel a kriptába, az ősi, föld alatti bazilikába, a valaha volt kolostor megmarad kövei közé. Odalent nincsenek látogatók körülöttem. Magam vagyok a 11. századdal a sejtelmesre világított, terméskő boltíves, faragott oszlopfős, korabeli freskóval díszített termekben. Gubbio, a holtak kapuja, beüvegezve Az egyik legnagyobb misztériumot Mihály a hegyre kapaszkodó Gubbióban élte meg. Keressük hát, amit Szerb Antal láttat, a várost, „leroskadva”, házait „omladozóban”. Itt derül ki igazán, hogy nem kaphatjuk meg ma, a nyolcvanöt évvel ezelőtt ábrázolt világot. Még a középkor is változik. Elég hozzá, egy utca tatarozása. Vagy az, hogy ha egy település sorsa jobbra fordul, a lakók igyekeznek lakhatóbbá tenni a sok száz éves házaikat. Gubbio nekünk, olvasóknak a holtak kapujának városa, a sötét sikátoroké, csuklyás koporsóvivőké, mágikus gyógyítóké, a világtól elhúzódó szerzeteseké. Nekünk, utazóknak viszont a sikátorok nem sötétek, hanem barátságosak. A város fölötti hegyről figyelő Szent Ubaldokolostor - a regény másik fontos helyszíne - látogatókra kalibrált, világos, szépen restaurált templom. Csupán az üvegkoporsó kelt borzongást az oltárnál, amiben a városvédő szent jól láthatóan pihen. Az óvárosban furcsán sok az ajtó, vagy arra hasordító boltív. Eredetileg minden háznak két kapuja volt. Az egyik az élőknek, mellette a másik, egy kisebb, keskenyebb a holtaknak. Ha valaki meghal, itt adják ki a koporsót a temetéshez. Utána gyorsan befalazzák a holtak kapuját, mert a hiedelem szerint ugyanott visszatérhet a szellem. Azt pedig ki akarná? Ma már kevés a befalazott kapu. A lakók inkább elegáns faajtóval rejtik, sötétre pácolt lécekkel takarják, virágládákkal díszítik, sőt akad, aki ablakká alakította az egykori kijáratot, beengedve a fényt és az életet. A 14. századi Palazzo dei Consoli, ahonnan a konzulok igazgatták a városállamot, viszont nem okoz csalódást. Az épület magas tornyával a város minden pontjáról látszik. A templomok is viselik születési koruk stílusát. A lakóházak némelyike viszont olyan, mintha nemrég húzták volna fel. Régi fotók oszlatják el a gyanút, de azokon, ugyanazok a házak valóban, mintha omladoznának. Hat nap alatt tizenegy városban jártunk. Nosztalgia ellen nincs orvosság - mondja Szerb Antal főhőse. Van, hogy nem is kell, mert az útra és az utazásra egyszerűen jó visszaemlékezni. Völgyi Vera Virágokkal szelídített halottak kapuja Gubbióban (A szerző felvételei) Ezen a helyen élt és írta zenéjét a leghíresebb olasz zeneszerző, élvezve a kreatív zsenialitáshoz szükséges elszigeteltséget (Fotók: Facebook/Vllla Giuseppe Verdi) Verdi mester szerette a szépen megterített asztalt, étkezés közben pedig az eleganciát és a pontosságot. 17:00-kor megszólalt a csengő, és a villa minden vendégének át kellett öltöznie vacsorára. Ha a szabályokat nem tartották be, az étkezést kihagyták. A ház egy része múzeumként működik. ► ◄ A villában ma is élnek örökösök, akik Giuseppe Verdi végrendeletének teljes tiszteletben tartása mellett változatlanul őrizték meg a szobákat Verdi ágya Eladó lesz Giuseppe Verdi villája Valószínűleg elárverezik azt az olaszországi villát, ahol Giuseppe Verdi (1813— 1901) olasz zeneszerző csaknem 50 éven át élt, és ahol múzeumot rendeztek be az emlékére. A Rigoletto, az Aida, az Otelló és sok más világhírű opera szerzője 1848-ban építtette a villát Emilia Romagna tartományban, SanfAgata di Villanova-i birtokán, városa, Busseto közelében. Eleinte szülei lakták, Verdi és második felesége, Giuseppina Strepponi 1851-ben költözött a házba, ahol haláláig élt. A villa jelenlegi tulajdonosa négy testvér, Maria Filomena Verdi, a zeneszerző unokatestvére, fogadott lánya leszármazottai. A Carrara Verdi család tagjai - Maria Mercedes, Ludovica, Angiolo és Emanuela, aki két éve meghalt - azonban az elmúlt 20 évben nem tudtak megegyezni abban, hogy mi legyen az épülettel, és mivel egyikük sem tudta volna megvásárolni a villát és kifizetni a testvéreit, eldöntötték, hogy eladják a házat, melyben ma is megtalálhatók Verdi bútorai, festményei, könyvei és néhány műve is. A villát valószínűleg elárverezik, az olasz államnak elővásárlási joga lesz. Az épületért 2010 óta a testvérek egyike, Angiolo Carrara Verdi a felelős, részben múzeumot alakítottak ki benne. A látogatók végigjárhatják a szobákat, köztük azt is, amelyikben annak a milánói hotelszobának a bútorait helyezték el, ahol Verdi meghalt. „Nagyon sajnálom. Csak idő kérdése volt. Nem tudtunk megegyezni, ezért a villára ez a szomorú sors vár” - közölte a Liberta című lappal Carrara Verdi. Verdinek első feleségétől, Margherita Barezzitől két gyereke született, de kicsi korukban meghaltak. Édesanyjuk 1840-ben hunyt el. Carrara Verdi szerint a zeneszerző azt szerette volna, ha otthona élettel teli és lakott marad. „Tiszteletben tartottam a kívánságát. Remélem, a jövendő vásárló is otthonként használja majd. Nem lehet belőle pusztán egy rideg múzeum” — tette hozzá a tulajdonos. (MTI)
