Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-09 / 133. szám
www.ujszo.coml 2022. június 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Két lehetőség Szlovákiában Most ismét a kormánypártiak viszálykodásától hangos az ország visszatekintünk az elmúlt bő két esztendő belpolitikai történéseire, akkor többször tűnt úgy, hogy ez a szinte állandóan marakodó kormánykoalíció végleg összeomlik. Aztán idáig valahogy mégis kievickéltek a válságból, rövid időre. Elsősorban azért hagyták abba ideiglenesen a szájkaratét, mert a hatalomról semmiképpen sem akartak lemondani, amelyhez még egyszer ilyen összetételben aligha térhetnének vissza. Talán soha. Most ismét a kormánypártiak viszálykodásától hangos az ország. Igor Matovic minden eddiginél durvábban támadja Richard Sulíkot, akinek egyébként a jelenlegi pénzügyminiszter politikai karrierjének kezdetét köszönheti, ugyanis a Szabadság és Szolidaritás elnöke a 2010-es parlamenti választás előtt felvette a listájukra az akkor éledező OEaNO négy alapító tagját. Aztán rövidesen rádöbbent, hogy kígyót melenget a keblén, hiszen a pártfogoltja ott tett keresztbe neki, ahol csak tudott. Matovic évek múltán, kormányfőként sem hagyta abba a fröcsögéseit, immár koalíciós partnerré lett kollégája ellen. Néhányszor Sulíkot nevezte meg fő felelősnek négyezer ember haláláért, mert szerinte a járvány kezdetén gazdasági miniszterként megkésve látott hozzá a koronavírus elleni vakcinák beszerzéséhez. Az elmúlt napokban pedig vetélytársát azzal vádolta meg, hogy legalább négymilliárd eurónyi kárt okozott hazájának azzal, hogy megkésve és téves adatokat szolgáltatott az orosz olaj embargóról Brüsszelben tárgyaló szlovák miniszterelnöknek, aki állítólag emiatt egyezett bele a pozsonyi Slovnaftot, és végső soron az országunkat is sújtó rossz döntésbe. Sulik kedden konkrétumokkal igyekezett cáfolni bírálóját. Ugyanakkor a gazdasági miniszter sem makulátlan kettőjük elmérgesedett viszonyában. Többször előfordult, hogy jobban törődött Ausztráliában vásárolt tanyájának ügyes-bajos dolgaival, mint tárcájának tennivalóival. Amikor meg hetekig Duhajban darvadozott, akkor még a pozsonyi online kormányülésekbe sem kapcsolódott be. Állítása szerint nem talált megfelelő internetes kapcsolatot, ami nehezen hihető. Most viszont azt jelentette be, hogy pártjának képviselői ezután nem vesznek részt a kormánykoalíciós tanács soron következő ülésein. Ezzel a döntéssel akár megbéníthatják a kormány és a parlament munkáját is, amennyiben partnereik tiszteletben tartják a koalíciós szerződésnek azt a rendelkezését, amely szerint a kabinet, illetve a törvényhozás elé kerülő javaslatokról, első fokon ez a négypárti testület dönt. Á jelenlegi zűrzavaros helyzetből kétféle kiút körvonalazódik. Az egyik megoldás az lehet, ha Eduard Heger végre az eddiginél jóval határozottabban lép fel a két egymással acsarkodó politikus megzabolázása érdekében. S ha ez a próbálkozása eredménytelen marad, akkor végső megoldásként mindkettőjük menesztését kezdeményezheti az államfőnél. Ami nem egyszerű, hiszen az egymással viaskodók pártelnökök, vagyis jelentős a befolyásuk a koalícióban. A kormányfő egyik interjújában keserűen állapította meg, hogy erősen korlátozott a mozgástere, mert valójában négy főnöke van, akik a koalíciós pártok elnökei. Ám még ez a tény sem lehet mentség a miniszterelnök tétova magatartására. Ugyanis elsősorban ő a felelős kabinetjének, továbbá minden kormánytagnak a munkájáért. Jórészt a két renitens politikai megnyilvánulásaiért is. Ezért kell azonnal változtatni eddigi határozatlan, a súlyosbodó koalíciós vitákat eltussolni igyekvő magatartásán is. Ha erre különböző okok miatt képtelen, akkor csak az előrehozott választás jelenthet kiutat a jelenlegi zsákutcából. Ebben is sok a kérdőjel, hiszen Ficóék, Pellegriniék meg a szlovák szélsőségesek is^rre vágynak. A jelek szerint Boris Kollár is, aki máris sűrűbben kacsintgat össze a Hlas elnökével. A számos bizonytalansági tényező miatt csak az tűnik bizonyosnak, hogy ez a kormány a jelenlegi összetételében aligha lesz képes még csaknem két esztendeig kihúzni azt az agonizálást, amellyel tetézik a társadalmi bajokat. Főleg egyre több polgár növekvő elégedetlenségét. Ha (Lubomír Kotrha) Eletjelet adott magáról az atomerőmű Több tucat sugárzásérzókelő ismét továbbít adatokat a csernobili atomerőmű környékéről, miután Ukrajna és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) újraélesztette a több mint 100 nappal ezelőtt megszakadt létfontosságú információs kapcsolatot - közölte az ügynökség főigazgatója. Rafael Mariano Grossi közleményben részletezte, hogy június 6-án újra kaptak sugárzásméréseket a csernobili tiltott zónából. Felidézte, hogy a térség sugárzásfigyelő hálózata február 24-én, az orosz-ukrán háború első napján szűnt meg, amikor az orosz erők elfoglalták a csernobili telephelyet, és öt hétig tartották azt, majd március végén kivonultak. Az atomerőműből a NAÜ központja felé a biztosítéki adatok továbbítása is megszakadt akkor, de négy héttel ezelőtt teljesen helyreállt. A NÄÜ szakértői, akik a múlt héten a területre látogattak, technikai tanácsokkal látták el az Ukrán Hidrometeorológiai Központ (UkrHMC) és az Ukrán Állami Nukleáris Szabályozási Felügyelet (SNRIU) munkatársait, akik igyekeztek helyreállítani az adatgyűjtést és az eredmények IRMIS-be történő továbbitását, amely a sugárzással kapcsolatos információk önkéntes megosztására szolgál a NAÜ-vel és a részt vevő országokkal. Az atomerőmű körüli 30 kilométeres körzetben lévő elzárt zónából adatokat küldő 39 detektor többsége már látható az IRMIS térképén, és ugyanúgy frissítve van, mint a megszakítás előtt - mondta Grossi, hozzátéve, hogy az eddig beérkezett mérések a konfliktus előtt mért sugárzási szinteknek megfelelő értékeket jeleznek. (I68.hu) Kell*e telefonálni? FELEDY BOTOND Forró vita alakul arról az Európai Unió vezetői között, hogy szabad-e és kell-e telefonon hívogatni Vlagyimir Putyint. Az észt miniszterelnök, a lengyel kormányfő és sokan kikeltek magukból a legutóbbi uniós csúcson a német-francia tengellyel szemben, akik csoporthívást inditottak a Kremllel. Két logika dolgozik a háttérben. Az egzisztenciális fenyegetést megélő kelet-európai országok számára Putyin egy eltávolítandó veszély, akivel emiatt már „nem érdemes” telefonálni, hiszen a posztputyini korszakra kéne készülni, arra, hogy mi lesz az orosz elnök távozása után. Számukra az emberi jogsértések - Bucsa és a számos atrocitás - amúgy is kiírják a civilizált vezetők köréből Putyint, akivel nemhogy nem lehet, hanem kifejezetten ciki telefonálni. Ezzel szemben Párizs és Berlin máshogy látja a dolgokat. Oroszország ottmarad, ahol van, és a konfliktusnak nem tudnak mást, mint diplomáciai megoldást elképzelni. Ezen a ponton látványosan különbözik a két narratíva, mert a keleti blokk katonai megoldást lát - ukrán győzelem, Oroszország stratégiai meggyengítése, Putyin bukása -, míg a mérsékelt nyugat-európai tábor azt gondolja, hogy egy idei béketárgyalással lenne a leghasznosabb - az ukránok kárára - lezárni ezt a háborút, akár magával Vlagyimir Putyinnal. Mégiscsak ők azok, akik Sztálinnal is szövetkeztek, meg sok más diktátorral azóta is. Ez tehát Rét külön értékvilág, két teljesen más megközelítés. Scholz kancellár és Macron elnök azért tartja a forró vonalat, mert szerintük a párbeszéd elvágása csak tovább rontana a helyzeten, kockáztatnák, hogy Putyin még ezt a kevés kapcsolatot is elveszíti a külvilággal (legalábbis annak nyugati felével). Számukra fontos, hogy egy kis csatorna maradjon, amely párbeszéd egyszer átcsaphat tűzszüneti beszélgetésbe, ha eljön a megfelelő történelmi pillanat. Ennek a pillanatnak az előállítása lényegében hasonló módszer mentén mozog a két táborban, hiszen mindenki az oroszokra helyezett nyomással dolgozik. Ugyanakkor nem mindegy, hogy gazdasági szankciókról vagy modern, precíziós fegyverszállítmányokról van-e szó, illetve veteránok ukrajnai bevetéséről, esetleg másodlagos szankciókról azokkal szemben, akik olajat vásárolnának az oroszoktól. Tehát a nyomás formája sem azonos. Ez a hatodik uniós szankciós csomag után egyre látványosabb különbség Brüsszelben is, mert a közös, átfedésben lévő opciók száma kezd kifutni. A második világháború után létezett a Morgenthau-terv, ami kifejezetten agrárországgá redukálta volna a németeket, teljes demilitarizáció mellett, és a lakosság deurbanizálása is szerepelt ebben. Végül Washington teljesen más utat választott, a Marshal 1-tervvei és később a NATO, illetve az Európai Szén- és Acélközösség beindulása egy erős Nyugat-Európát teremtett, amely ellenállj volna) a Vörös Hadseregnek. Itt bukik ki a leglátványosabban az amerikai szövetségépítés és az orosz birodalomépítés közti különbség. Washington nem bánja, ha szövetségesei erősek, és a megfelelő módon autonómok. Moszkva viszont nem hisz másban, csak a közvetlen kontroliban. Úgy is mondhatjuk, hogy egy durva Morgenthau-tervet hajt végre épp Ukrajnában, amelyet teljesen szétver, és az egykori orosz elnök, Dimitrij Medvegyev legfrissebb Twitter-üzenete szerint lényegében az ukránok kiirtásán dolgoznak. Ebből érthető, hogy a keleti blokk miért érzi frusztrálónak, hogy a tüzszünet lehetőségétől időben ilyen távol is már zajlik a telefonálgatás. De így szép Európa, ha különböző politikai kultúrák a viták ellenére is megférnek egymás mellett. FIGYELŐ Lelőtték Putyin „hóhérját" Megölték a „Hóhér” néven ismert hírhedt orosz zsoldost, akit azzal gyanúsítanak, hogy hadifoglyokat és civileket mészárolt le Ukrajnában. A 44 éves Vlagyimir Ándonovot, Vlagyimir Putyin orosz elnök rettegett magánhadseregének, a Wagner-csoportnak állítólagos tagját a múlt héten Harkivban egy ukrán orvlövész lelőtte - írja a Nejv York Post. A „Vaha” fedőnéven tevékenykedő Andonov 2014-ben szerzett hírnevet, amikor először utazott Ukrajnába a Krím orosz megszállása és annektálása után. A „Hóhér” becenevet azért kapta, mert 2015-ben hadifoglyokat ölt meg a kelet-ukrajnai Donbász régióban. Később bérfegyveresként dolgozott Líbiában és Szíriában, és két kitüntetést is kapott, miközben Putyin árnyékos magánhadseregének tagjaként harcolt, amelyet világszerte háborús övezetekben elkövetett atrocitásokhoz kapcsolnak. (I68.hu) Konténerkáosz a német kikötőkben A koronavírus-járvány kezdete óta első alkalommal az Északi-tengert is elérte a konténeres tengeri fuvarozásban kialakult késés és torlódás. A globális tengeri konténeres szállítási kapacitásnak közel két százaléka rekedt meg Németország, Hollandia és Belgium kikötőiben, és nem lehet sem ki-, sem berakodni - közölte a Kiéli Világgazdasági Intézet (IfW). Az IfW szerint mintegy tucatnyi nagy konténerhajó - amelyek összkapacitása körülbelül 150 ezer szabványos konténer - várakozik a Német-öbölben, hogy Hamburgba vagy Bremerhavenbe befusson. A rotterdami és antwerpeni kikötőknél még ennél is drámaibb a helyzet. Los Angeles előtt már teljesen feloldódott a konténerhajók torlódása -jelentette az IfW. (infostart)
