Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-07 / 131. szám
www.ujszo.com | 2022. június 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Isten óvja a királynőt! A királynő egy mese főszereplője, amely mesét életben kell tartani Igencsak elítélendő módon arra gondoltam a minap, hogy II. Erzsébet királynő halála után meg kell változtatni az Egyesült Királyság himnuszának szövegét, amelyet hetven éve énekelnek. Prozódiailag nem nagy változás lesz ez, amúgy is hímnemben írta a szöveget bizonyos Henry Carey, abban az időben, amikor férfi ült a trónon. Az elmúlt hétvége a jubiláló királynőről szólt, vele voltak tele a híradások, még a háború is háttérbe szorult miatta. Az is kiderült, hogy a 96 éves uralkodó nincs jól. Vélhetően a háta közepére sem kívánta a grandiózus ünneplést, a szuperkoncerttel megkoronázott második napot ki is hagyta, ha úgy tetszik, igazoltan hiányzott a buliról, amely róla szólt. Bár a királynő a család legnépszerűbb tagja (Vilmos herceg és Katalin hercegné követi őt a dobogón), a britek tulajdonképpen azt akarták demonstrálni, hogy a monarchia él és virul, egyáltalán nem elavult modell, továbbra is van létjogosultsága. Azaz a „Tik-Tok világban” is hangsúlyozni szerették volna a hagyományok, az állandóság megnyugtató jelenlétét. Egy olyan pillanatban, amikor senki sem tudja, mi vár ránk. Persze nem minden angol osztja ezeket a nézeteket. Vegyük csak a legendás punkzenekar, a Sex Pistols 1977-es slágerét. A királynőt „nem emberi lény”-nek tituláló God Save the Queen antimonarchista himnusz lett, anno mesterségesen kellett megakadályozni, hogy vezesse a brit kislemezlistát. Most azonban újra kiadták a dalt, és azonnal a lista élére ugrott, mert digitális korunkban már nem lehet kiküszöbölni az ilyesmit. Szóval nagy viták dúlnak a színfalak mögött, és a brit lakosság korántsem egységes annak megítélésében, hogy érdemes-e tovább finanszírozni az adófizetők pénzéből a királyi családot, akiknek alanyi jogon jár az életfogytiglani jólét és semmittevés. De csitt!, további ünneprontás helyett képzeljük magunkat ennek a nőnek a helyébe. Alig 26 évesen került a trónra, apja korai halála után — tudják: a dadogós György király A király beszéde című filmből - úgy, hogy ifjú férjével épp Afrikában „turnéztak”, és fekete ruhát sem vitt magával, annyira nem számított semmi rosszra. Hazatérve már ő volt a királynő. Nyilván kiskorától mondogatták neki, mi vár rá, de mégiscsak tény, hogy nem volt választási lehetősége. Senki sem kérdezte, akarja-e ezt az egészet. Főleg, miután a család első botrányhőse, Erzsébet édesapjának bátyja, a leendő király elhúzott egy amerikai színésznővel a szabad életbe. Ha ez a skandallum nem történik meg, Erzsébetből sosem lett volna királynő. Nem tudjuk, milyen. Csak anynyit tudunk róla, amennyit az általa játszott szerep enged. És II. Erzsébet remekül játssza ezt a karaktert, jobban, mint A korona című Netflix-sorozat összes szereplője együttvéve. A nép, az istenadta nép pedig oly kíváncsi minden apró kulisszatitokra, hogy arra nincsenek is szavak. A királynő egy mese főszereplője, amely mesét életben kell tartani minden áron. Isten óvja őt, a címszereplőt, az asszonyt, akit kész helyzet elé állított a sors, és aki hősiesen végigreprezentálta az életét, egy letűnt kor utolsó bástyájaként. Rakétákkal válaszoltak Észak-Koreának Dél-Korea és az Egyesült Államok harcászati rakétákkal gyakorlatozott hétfőn Dél-Korea keleti partjainál, válaszul az Észak-Korea által az előző nap indított rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták sorozatára - írja az MTI. A múlt hónapban hivatalba lépett dél-koreai elnök, Jun Szűk Jól keményebb fellépést ígért északi szomszédjával szemben, és a májusi szöuli csúcstalálkozón megállapodott Joe Biden amerikai elnökkel a közös hadgyakorlatok és a közös elrettentő erő fokozásáról. Észak-Korea az idén több rakétakilövést hajtott végre, és Jun szerint Phenjan rakéta- és nukleáris fegyverprogramja olyan szintet ért el, amely már veszélyt jelent a regionális és a világbékére. Dél-Korea „folytatni fogja az alapvető és gyakorlati biztonsági képességek kiépítését, valamint az északi nukleáris és rakétafenyegetések elrettentését” - szögezte le Jun. A Yonhap dél-koreai hírügynökségjelentése szerint Dél-Korea és az Egyesült Államok hadserege hétfő hajnalban mintegy 10 perc alatt nyolc harcászati rakétát indított válaszul az Észak-Korea által vasárnap felbocsátott nyolc rakétára. A szöuli védelmi minisztérium egyik tisztviselője megerősítette, hogy a gyakorlaton az amerikai ATACMS harcászati rakétarendszer nyolc rakétáját vetették be, egyet az amerikai hadsereg és hetet a dél-koreai. A Koreai Köztársaság és az Egyesült Államok szövetsége továbbra is elkötelezett a béke és a jólét mellett a Koreai-félszigeten és az egész indo-csendes-óceáni térségben - írják a szöuli hivatalos közleményben. Észak-Korea vasárnap végrehajtott rakétatesztje minden korábbinál nagyobb volt, és egy nappal azután történt, hogy Dél-Korea és az Egyesült Államok befejezte közös hadgyakorlatát. Japán és az Egyesült Államok szintén közös hadgyakorlatot tartott vasárnap, válaszul a legutóbbi észak-koreai rakétakísérletekre. Washingtoni és szöuli tisztviselők nemrégiben arra is figyelmeztettek, hogy Észak-Korea 2017 óta először készen áll a nukleáris fegyverek tesztelésének folytatására. A múlt hónapban az Egyesült Államok további ENSZ-szankciókat sürgetett Észak-Koreával szemben a ballisztikus rakétaindítások miatt, de Kína és Oroszország megvétózta a javaslatot, és ezzel nyilvánosan megosztotta az ENSZ Biztonsági Tanácsát Észak-Korea ügyében, először azóta, hogy 2006-ban, amikor Észak-Korea végrehajtotta első atomkísérletét, a testület büntetni kezdte az országot. A helyzet pikantériája, hogy a rendszer rotációs működéséből fakadóan, átmenetileg Észak-Korea vette át az ENSZ nukleárisfegyver-leszerelési fórumának vezetői posztját. (24 hu) Tektonikus mozgások VATAŐŐIN PÉTER Mit jelent elveszteni egy területet, s az ott élők szívét? Az eddig sokszor és sok helyen fájdalmassá vált kérdést egészen drámai módon hívta ki újra a történelem színpadára az ukrajnai háború. A The Guardian angol napilap által vasárnap közölt, Shaun Walker munkáját dicsérő helyi riport (Az ellenség nyelve: a kelet ukrajnaiak elutasítják az orosz anyanyelvűket) szédítő egyéni példák útján érzékelteti azt, amit február 24-e előtt legföljebb csak sejthettünk: hogy egy agresszor által indított nyílt háború micsoda folyamatokat indít meg a társadalom mélyében - ezúttal nem épp a páncélos tömegeket mozgásba hozó hatalom javára. A cikkben szereplő helyiek egyike a 35 éves Gamlet Zinkivszkij, aki orosz anyanyelvű harkivi művész, ám szavai szerint többé már „nem kellemes ugyanazt a nyelvet beszélni, mint az a hadsereg, amely az országunk egész területeit pusztítja el”. A váltás - amely egyben etnikai és nemzeti színezetű is - társadalmi szinten nem a semmiből jött. Sok jel szerint már a 2014-es krími és donbaszi események is rontottak a helyzeten, viszont február 24-e óta szélsőségesen megváltozott a helyzet. A brit lap hasonló módon hozza fel a 22 éves Olekszandra Pancsenko esetét, aki 2014 óta erőteljesen dolgozott azon, hogy jobban beszéljen ukránul, s úgy tervezi, mire szülővé válik, csak ezt a nyelvet fogja használni otthon is. A harcok előtt majdnem másfél millió ember által lakott Harkiv etnikailag ugyan kétharmados ukrán többséget mutatott már 20 éve is. Nyelvileg azonban ez nem volt így, e téren egyértelműen az orosz dominált. A The Guardian által sorolt példák alapján azonban úgy tűnik, súlyos presztízsveszteséget szenvedett az orosz nyelv, amely átalakítja eddigi hordozói értékrendszerét is. A Harkivra is jellemző nyelvi és kulturális heterogenitás ha talán nem is veszik el végleg, de radikálisan átalakul. A lap politikusokat és köztisztviselőket is említ, többek közt Odessza és Krivij Rih nagyvárosok polgármestereit. Őket korábban inkább oroszpártinak tartotta a közvélemény, ám február óta egyértelműen Kijev mellett tették le a garast. Ilyen esetekben talán felmerül az opportunizmus gyanúja is, amely azonban, még ha igaz is lenne, a lényegen nem változtat: keleti szomszédunknál sokan nem bágyadt integetés, hanem dühös ökölrázás közepette búcsúznak a Russzkij Mirtől. Nyilvánvalóan nem látszik még a „leválási” folyamat vége, így az sem, hogy az ne adj’ isten menynyire fogja még felkorbácsolni a vadabb ukrán nacionalista érzületet is. Ez azonban szinte már csak részletkérdés a fájdalmas repedések mentén széthulló orosz-ukrán viszony szempontjából A példák és a mélyből felsejlő folyamat azonban messze túlmutat Ukrajnán. „K-Európában” nem ez volt az első, s kis szerencsétlenséggel nem is az utolsó alkalom, hogy a szívekért folyó politikai versenyt holmi politikai határok - s ezzel együtt emberek - tologatásával kívánják rendezni, segítségül hívva a csatakürtök zaját. Ám vajon a „Nagy” előjelű országprojektumok hívei mikor fognak elgondolkodni arról, hogy az elméjük mélyén dédelgetett játék semmilyen téren nem ígér (mert egyszerűen nem ígérhet) garantált sikert? FIGYELŐ Köztes uniós tagság Ukrajnának? Kari Nehammer osztrák kancellár szerint új szintet kellene létrehozni a teljes jogú európai uniós tagság és az együttműködés között az olyan országok számára, mint Ukrajna és Moldova: létre lehetne hozni egy úgynevezett „előkészítő szakaszt” számukra, amíg nem teljesítik az Európai Unió tagfelvételi feltételeit. Nehammer szerint ehhez az Európai Gazdasági Térség (EGT) és az Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (EFTA) működése nyújthatna mintát. A kancellár hangsúlyozta: „Ukrajna jelenleg a politikai és területi túléléséért küzd. Összes erőfeszítésünk elsősorban arra irányul, hogy véget vessünk az orosz agressziónak. Egy ilyen időszakban amúgy sem lehet sürgető kérdés a gyors és teljes csatlakozás az unióhoz”. Nehammer szerint félre kellene tenni az érzelmeket az Ukrajna uniós tagságáról szóló vitákban, mert a gyorsított csatlakozás nem realisztikus elvárás. Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter a múlt hónapban leszögezte: Ukrajnának elege van a különleges megoldásokból, és teljes tagságot akar. Az osztrák kancellár támogatja Emhianuel Macron francia elnök javaslatát egy új európai politikai közösség létrehozására azokból az országokból, amelyek szeretnének csatlakozni az Európai Unióhoz, vagy szorosabb kapcsolatot ápolni a tömbbel. Kijev jelezte: attól tart, hogy egy ilyen közösséget a tagság alternatívájaként „használnának”. (MTI) Az oroszok halálra ítélnék a foglyokat Elfogott külföldiek fölött készülnek ítélkezni az oroszok. Az Ukrajinszka Pravda az önkényesen kikiáltott szakadár donyecki „népköztársaság” főügyészségére hivatkozva közölte, hogy a szakadár fegyveresek elraboltak, és ítélkezni készülnek 3 külföldi állampolgár fölött, akikre akár halálbüntetést is kiszabhatnak. Két brit és egy marokkói állampolgárról van szó, akit az oroszok azzal vádolnak, hogy Jutalom fejében részt vettek Ukrajna fegyveres agressziójában, amely arra irányul, hogy átvegye a hatalmat” a donyecki szakadár entitás fölött. Az ukrán hírportál rámutatott: a nemzetközi jog szerint a külföldiek fogva tartása emberrablásnak minősül, és fölöttük a szakadár terület „bíróságának” nincs joghatósága. A foglyok kivégzése pedig háborús bűnnek minősül, amelynek nincs elévülési ideje, (infostart)
