Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-06 / 130. szám
8 I KULTÚRA 2022. június 6. | www.ujszo.com A járvány nem ölte ki a kreativitást Idén nem volt előzsűrizés, az összes kész előadást meghívták a döntőre, de egy „kínos" produkciót sem láttunk A szenciek A Pál utcai fiúkkal arattak sikert (Somogyi Tibor felvételei) JUHÁSZ KATALIN A pénteki díjkiosztó gálával véget árt a 46. Duna Menti Tavasz gyermek báb- ás színjátszófesztivál országos döntője. Mivel elődöntők idén a járvány miatt nem voltak, valamennyi kész előadás mehetett egyenesen Dunaszerdahelyre, ami a színvonal tekintetében némi aggodalomra adhatott okot. Aztán valamiért mégsem volt hiányérzetünk. Sőt. Kezdem a „hiányérzet-hiány” okával. A lezárások, betegségek, csúszások miatt a csoportok nem tudtak normálisan próbálni, viszont pont emiatt több idejük volt kiérlelni a produkciókat. Néhány előadás már tavaly kész volt, aztán jöttek az újabb ötletek, amelyeket beépítettek az előadásba. És persze az is tény, hogy a nehézségek összekovácsolják a közösségeket. Kevesen gondolnák, hogy Oroszország ukrajnai inváziója a Duna Menti Tavasz lebonyolítását is veszélyeztette. Márpedig egy ideig úgy tűnt, a szervezők idén nem tudják elszállásolni Dunaszerdahelyen a messziről jött résztvevőket. „Fő szállásadónk, az egyesített szakközépiskola kollégiumából menekültszállást akart csinálni a megye vezetése. Később szerencsére úgy döntöttek az illetékesek, hogy Bősön helyezik el az ukrán menekülteket. így megmadtak a jól bevált szálláshelyeink, nem kellett más alternatíván törni a fejünket. A városban tulajdonképpen nincs is még egy olyan hely, ahol nagyobb létszámú diákcsoportokat lehetne elszállásolni” - tudtuk meg Takács Ottótól, a seregszemlét koordináló Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatójától. A zsűri legtapasztaltabb tagját, a „húsz, de talán még több” éve pontozó Badin Ádám bábművészt kértük a fesztivál értékelésére. A rozsnyói Meseszínház alapítója sokkal rosszabbra számított, ezért kellemesen meglepődött a felhozatalon. Szerinte látszik a csoportokon az a szisztematikus képzés, amelynek során a lelkes pedagógusokból szakavatott amatőr rendezők váltak. „Mindig nagy örömmel jövök a Duna Menti Tavaszra. Nem is értékelésnek nevezném a délutáni öszszejöveteleket, hanem inkább kreatív beszélgetésnek. Az évek alatt nemcsak azt sikerült elérnünk, hogy figyelembe veszik a tanácsainkat, hanem egymásnak is elmondják, mi tetszett és mi nem, azaz kialakult egy kreatív közösség. Idén sokan hiányolták az elődöntőket, mert a zsűri észrevételeit általában beépítik az előadásokba” - tudtuk meg Badin Ádámtól, akit a nézőtéren mögötte ülő gyerekek is alaposan megleptek. „Olyan profi szakmai értékeléseket hallottam tőlük, hogy nem hittem a fülemnek! Folyamatosan kommentálták egymásnak a látottakat, a bábkezeléstől a kísérőzenén át a legapróbb poénokig. Minden kis nüanszot észrevették. Mondtam is utána a pedagógusoknak, hogy működik a dolog, érik a jövő színházának nemzedéke, amely már most képes megkülönböztetni a jót a roszsztól. ” Elfogulatlan nézőként nekem a szenei Tátika Bábcsoport előadása, A Pál utcai fiúk tetszett legjobban a bábos mezőnyből. Új csapatról van szó, a Covid-időszak alatt kezdtek dolgozni Sándor Erika és Molnár Enikő vezetésével, és arany sávos besorolást szereztek, teljesen megérdemelten. A bábok náluk kék és vörös ingekből, illetve külön mozgatott papírmasé fejekből álltak. Kicsik és nagyok természetes öszszhangban működtek együtt, igazi alkotó közösségként. A legvégén a biztonság kedvéért azért bedobták a híres vígszínházi musical slágerdalát, amire szerintem nem lett volna szükség, enélkül is vastapsot kaptak volna. A színjátszók közül a dunaszerdahelyi Fókusz Gyermekszínpad Gaudeamus igitur.. .című előadása fogott meg leginkább, mert kíméletlen realizmussal mutatta be a végzős diákok iskolájukhoz fűződő viszonyát. Sok tanár felszisszent a nézőtéren ekkora mértékű őszinteség láttán, a gyerekek viszont őrjöngtek a széksorokban, azaz valamire rátapintott a két rendező, Jarábik Gabriella és Kuklis Katalin, akik maguk írták a darabot, a gyerekek ötleteit is felhasználva. Különösen meghatott az a rövid jelenet, amelyben felkerültek a szájmaszkok, de már csak kellékként funcionáltak. A színjátszók, pontosabban a szerkesztett játékok kategóriájában gyémánt sávos minősítést kiérdemlő füleki Zsibongók Kisszínpadot sajnos nem láttam, lévén, hogy reggel 9-kor kezdtek, amit Pozsonyból vonattal és busszal is lehetetlen elcsípni. De mivel jól ismerem Szvorák Zsuzsa rendezői munkásságát, simán elhiszem, hogy ők voltak a legjobbak. A csoport vezetője egyébként idén megkapta a Dusza Istvánról elnevezett életműdíjat, Tóth Viktóriának pedig színészi alakításáért különdíjat ítélt oda a zsűri. A Duna Menti Tavasz eredménylistája olyan hosszú, hogy nem fér ide, elnézést kérek emiatt. Lapunk online kiadásunkban viszont már péntek óta olvasható, tessenek odakattintani. A Fókusz Gyermekszínpad előadásában a szájmaszkok már csak kellékek voltak Meghalt Moldova György, az utolsó írósztárok egyike A legolvasottabb kortárs magyar írók egyike volt. Kapott Kossuth-díjat, Karinthy-gyűrűt, de ami ennól is fontosabb: a közönség szerette, olvasótábora rajongása végigkísérte egész életét. Moldova György életének 89. évében elhunyt. Gyakran viccelődött azzal, hogy már két utcát elneveztek róla Budapesten: a Mester utcát és a Szép utcát. Emögött a poén mögött azonban érezhető, hogy szinte szomjazta a sikert, az elismerést. 1934-ben született, munkáskörnyéken, Kőbányán nevelkedett. Dramaturgként államvizsgázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1957-ben, de diplomáját csak 1986-ban vehette át, ugyanis szakdolgozatként a Rajk-perről írt drámát, amelyet osztályfőnökének, Háy Gyulának olvasott fel. Háyt az 1956-os forradalomban és szabadságharcban játszott szerepéért letartóztatták, az új osztályfőnök pedig ragaszkodott ahhoz, hogy Moldova változtasson témát. Erre nem volt hajlandó, és a főiskolát otthagyva bányásznak állt, ezután még számos kétkezi munkát kipróbált. Éppen kazánszerelő volt, amikor egy munkára a filmgyárba küldték, ahol barátai rábeszélték, hogy írjon egy forgatókönyvet. A Szerelemcsütörtököt egymilliónál többen látták, Moldova pedig ott ragadt dramaturgként. Élső könyve, Az idegen bajnok (1963) azonnal a közönség kedvencévé tette. Ezután ontotta a könyveket, a hatvanas években a rádiókabaré, a nyolcvanas években a Ludas Matyi vicclap és a Magyar Nemzet munkatársa volt. Félszáznál több szépirodalmi, harmincnál több riportkönyve jelent meg, és több színdarabját is bemutatták. Közülük a legnagyobb sikert Az ifjú gárda aratta a Játékszínben. Korai elbeszéléseinek kedvelt témája a külváros világa volt, későbbi regényeiben morális hevület fűtötte hősök mondják ki erkölcsi ítéletét. Feldolgozott történelmi témákat is, például a Negyven prédikátor a hitükért gályarabságot szenvedő protestáns prédikátorokról, A napló Che Guevara életéről szól. Szatíráiban és aforizmaköteteiben a társadalmi fonákságokat és a közélet romlottságát ostorozta. Mindig is markáns véleményt formált a körülötte lévő világról, és soha nem tagadta meg baloldaliságát. „Lejjebb már nem süllyedhetünk ennél” - mondta egyik utolsó interjújában Magyarország helyzetéről. Felesége halála után tavaly új társra talált szerkesztője, Palotás Katalin személyében, akihez több mint húszéves barátság fűzte, és akivel össze is házasodott. „Kati a sors ajándéka számomra. Feleségemet tavaly veszítettem el. Hetven-Legalább nyolcvan könyve jelent meg (Képarchívum) kilenc esztendős volt, életrevaló asszony, akiről azt hittem, majd ő temet el engem. Több mint ötven évig éltünk együtt. Meggyászoltam, és most Katalinnal kapaszkodunk össze, igazi lelki társként” - mondta az író, aki utolsó könyvét saját nőügyeiről írta. (MTI, juk)
