Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-05 / 103. szám
www.ujszo.coml 2022. május 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Az internet hálójában Az oroszok sokszor wipereket juttattak az ukránok rendszereibe internet nem adott. Miközben a szabad világ maradék szigetein úgy tűnik, mintha világhálóra való kijárásunk az alapvető közszolgáltatások része lenne, egyre világosabb, hogy ez nincs így. A világ többi, kevésbé szabad részén úgy kapcsolgatják le és fel a szolgáltatók elérését, áhogy az az adott politikai rezsimnek tetszik. Ha a törökök épp úgy érzik, a Twitter vagy épp a Facebook nem elérhető. A kínaiak saját szoftvereket fejlesztettek mindezen funkciókra, bár a nagy tűzfal azért még amerikai technológiákat is alkalmaz. Az orosz kibertérből nagyjából mindenki kivonult, se felhő tárhelyek, se Spotify, se Apple store. Máshol simán rendszeresen áram sincs, vagy éppen adótornyok nem épültek. Európa eközben nagy digitális jogszabályokat tárgyal, amelyektől egy kis levegőt remél a kettős kínai-amerikai versenytársaktól, hogy a saját digitális piacát elkezdje növeszteni. Az internet a maga fizikai valóságában kábeleken fut. Ezeket a kábeleket jól lehet azonosítani, nem titkos helyeken fekszenek. A múlt héten valaki Hawaii mellett, az óceán mélyén kezdett neki a kábelek fizikai támadásának, míg Franciaországban effektive intemetkimaradás volt amiatt, hogy egyszerre több helyen vágtak át optikai kábeleket az országban. Nem beszéltünk még arról, hogy a modem telefonközpontok az internet életében, az ún. internet exchange pontok (ezeket körülbelül a szolgáltatók szolgáltatóiként képzeljük el), ezek is azonosíthatóak, sebezhetőek, támadhatóak. A számkódokat szép, betűkből álló weboldalcímekké alakító szervereket már többször iktatták ki. Vagy csak a forgalmat terelték el... A hidegháborúban az amerikai hadsereg részéről az internetet arra találták ki, hogy ne lehessen random támadásokkal megállítani a működését. De célzott támadásokkal ez már nem gond. A fizikai rész tehát támadható és támadják is. Ne felejtsük el, hogy óriási forgalmat lehet mesterségesen generálni, erre szolgálnak a „túlterheléses” támadások (DDoS). A múlt héten rekord dőlt, immár egy másodperc alatt (!) tizenötmillió lekérést küldött a robot hálózat a támadott szerver irányába. Ezek nagy része nem bírja ezt az óriási terhelést, hacsak nem rendelkezik nagyon komoly védelemmel. Végül az adatok. Ezeket a felhőben, szolgáltatóknál tároljuk, a telefonunk onnan olvassa be, sokszor már az asztali számítógépünk is. Az adatokhoz az fér hozzá, aki bejut a rendszerbe. Az ukrán-orosz háború során terrabájtnyi adatbázisok kerültek ki, évtizedekre visszamenő állami levelezések, banki számlatörténetek, minisztériumi dokumentációk. Ami az internetről elérhető, az előbb-utóbb kiszivárog. Az oroszok pedig sokszor éppen azzal nehezítették az ukrán védők dolgát, hogy wipereket, vagyis az adatokat végleg törlő rosszindulatú programokat juttattak be a rendszereikbe. Az egész számítógépes hálózat az adott cégben vagy minisztériumban pedig mit sem ér, ha az adatokat törlik belőle. így is működésképtelenné tehető a rendszer. Az internet működése tehát rengeteg apró rész és felület sikeres együttműködésén múlik. Kezdhetjük megbecsülni, hogy ha éppen megy a router, bejön a honlap, letölt a film, azt nem cenzúrázták, közben az adatainkat nem lopták el. Az már egy egész jó napnak számít a 21. századi internet globális életében! FELEDY BOTOND Az A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró-szervezet sajtószabadság-ranglistáján Észak-Korea végzett az utolsó helyen (Shutterstock-felvétel) Polarizáció és információs káosz A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró-szervezet kedden közzétette legfrissebb sajtószabadság-ranglistáját, s ez alkalomból a média és az országok nemzetközi szintű polarizációjára, valamint az egyre inkább elhatalmasodó információs káoszra hívta fel a figyelmet. Az RSF 180 országban vizsgálódott. A lista élén változatlanul három skandináv ország áll: Norvégia, Dánia és Svédország. A nemzetközi szervezet szerint ezek az államok példaértékűek: azt a demokratikus modellt jelképezik, ahol a szólásszabadság virágzik. Szlovákia az idén a 27. helyen végzett - az előző évhez képest 8 lépcsőfokot ugrott felfelé, tavaly 35. volt. Javított a szomszédos Csehország is: az előző évi 40. helyről a 20. helyre kúszott fel. Magyarország 7 helyet javított a ranglistán: a tavalyi 92. hely után most a 85. helyet szerezte meg. Az USA a 42., Ukrajna a 102. helyen végzett. Érdekes mozgás a listán, hogy most nem Eritrea az utolsó, hanem Észak-Korea. A szólásszabadsággal kapcsolatos helyzetet az RSF a lista végén szereplő 28 államban rendkivül rossznak tartja - ide tartozik Fehéroroszország (153.) és Oroszország (155.), melyek már a ranglista vörös övezetében szerepelnek. A szólásszabadság szempontjából 10 legrosszabbul minősített állam közé tartozik Mianmar (176.), ahol a 2021 februárjában zajlott államcsíny a szólásszabadságot mintegy tíz évvel röpítette vissza a múltba. Hasonló a helyzet Kínában (175.) és Iránban (178.). Az idei ranglista a globalizáció és az egyáltalán nem szabályozott online információs tér által előidézett információs káoszra és arra hívja fel a figyelmet, hogy mindez elősegíti a különböző álhírek és a propaganda kialakulását és terjedését. (TASR, hvg) Budapest, a szlovák ipar megmentője RONALD l2lP A OEaNO fészkéből származó szlovák miniszterelnökök A y-mj előszeretettel vonzódnak a viszonylag szélsőséges pozí/ > m dókhoz. Nem is volt olyan régen, hogy Matovic kormá- JL M m J nya meg akarta mutatni a világnak: a Covidot orrtörölgetéssel lehet legyőzni. Mintegy negyedéve pedig Eduard Heger miniszterelnölemég erősen ragaszkodott a tervéhez, miszerint a világjárványtól a védőoltás harmadik adagjának a kötelezővé tételével szabadulunk meg. Szerencsére a Covid a szlovák kabinet segítsége nélkül is távozott. A kormány új célpontokat kereshetett. Átirányult a politikai-gazdasági történésekre. A volt kormányfő beharangozta a Szlovákia történetében tapasztalt eddigi legnagyobb adóreformot. Az ötlet nagyszabású sajtótájékoztatók sorozatába fulladt, s azóta már fél éve csönd van. A jelenlegi miniszterelnök vesszőparipáját - az újjáépítési tervet - azonban nem övezi csend. A terv első fázisának a teljesítésével dicsekvő, újabb nagy sajtótájékoztató után nyilvánvalóvá vált, hogy a további terv fázisai veszélyben vannak. Egyre gyakrabban látnak napvilágot olyan információk, hogy a szlovák kórházak építése katasztrófába fog torkollni. Az ország a volt és a jelenlegi kormányfő hozzá nem értése miatt több száz millió eurótól fog elesni. Mivel a hazai gazdasági eredmények minimálisak, a külpolitika vált vonzó témává. A lehetőségek politikáját felváltotta az ideálok politikája. A miniszterelnök hasonló véleményt képvisel, mint Lengyelország, amely hajlandó és képes is egyik napról a másikra megszabadulni az orosz energiától. Csakhogy Szlovákiától eltérően a lengyelek hosszú éveken át építették az energetikai biztonságukat. LNG-terminálok és gázvezetékek létrehozásával készültek az orosz földgázról való leszakadásra. Szlovákia nem gondolt a források semmilyen diverzifikálására, és teljes mértékben megőrizte függőségét az orosz kőolajtól, földgáztól és urántól. Egész Európában mi függünk tőle a legnagyobb mértékben. Ahelyett, hogy ezt a függőséget olyan teherként kezelnénk, melyet a külpolitikában szem előtt kell tartani, a szlovák kabinet az Oroszország elleni szankciók egyik legnagyobb támogatójává vált. Az ideálok szorgalmazása azonban lassan az orosz energiaforrások leállításának lehetőségével összefüggő kockázatokba kezd ütközni. Ebben az esetben Szlovákia a legjobban sújtott európai országgá válhatna, ahol csaknem az összes energia fejadagra lenne. A miniszterelnök azonban bízik az európai szolidaritásban, mely segítségével megbirkózhatnánk ezzel a helyzettel. Csakhogy már az adósságválság megmutatta, hogy az európai szolidaritásnak is vannak határai. Magyarország a szankciókkal szemben Szlovákia pozíciójával merőben ellentétes álláspontra helyezkedett. Az ország teljes mértékben tisztában van az orosz energiától való leszakadás következményeivel. Budapest világosan leszögezte: amennyiben nem kap kivételt, a további szankciókat megvétózza. Richard Sulik pragmatikusan csatlakozott ehhez az állásponthoz. Ugyanakkor, ha a magyar kormány hozzáállása nem lenne ilyen asszertív, kérdéses, hogy a mi kormányunk milyen energetikai biztonságot lenne képes nyújtani a szlovák iparnak. A szerző a Trend főszerkesztője FIGYELŐ Vége az adatok szabad rablásának Sarkára állt az Európai Unió az online óriásokkal szemben: digitális pajzsot emel az európaiak elé az Éurópai Unió azzal, hogy - hatalmas büntetések kilátásba helyezésével - megálljt parancsol a Facebook, a Google és társaik gátlástalan adatkereskedelmének. A minap elfogadott új rendelet a fogyasztói önvédelem hatékony eszközének ígérkezik. Már-már szabadságjogi forradalomnak is beillik, hogy az Európai Unió szombat hajnalban lezárta a nagy online szolgáltatók adatkezelését megrendszabályozni akaró tárgyalásait. Ä digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) 2024-től életbe lépő passzusai egyértelműen megtiltják a gyermekeket célzó reklámtevékenységet, valamint az olyan hirdetéseket, amelyek érzékeny adatok - így különösen vallási meggyőződés, nem, etnikai hovatartozás, politikai preferenciák - alapján találják meg a közönségüket. A DSA arra kényszeríti majd az online platformokat, hogy megosszák algoritmusaik működését, folyamatokat vezessenek be az illegális áruk és tartalmak gyors eltávolítására, és fellépjenek a félretájékoztatást terjesztő felhasználókkal szemben. Ez óriási váltás, eddig ugyanis vállalatok sokasága kereste degeszre magát ilyen információk gyűjtésével és adásvételével. Tilosak lesznek az úgynevezett sötét minták is, vagyis az olyan praktikák, amelyek gyakorlatilag a felhasználók megtévesztésével csikarnak ki tőlük személyes adatokat. Ilyen például az, amikor követhetetlen és logikátlan menürendszerek mélyére rejtik a lemondási, leiratkozási, profiltörlési lehetőségeket. A regulák ellen vétőket óriásbüntetésekkel sújthatják majd, így a Facebookhoz, a Twitterhez, a TikTokhoz hasonló közösségi oldalak, a Google-féle keresőmotorok és egyéb online szolgáltatások működtetőinek a korábbinál sokkal többet kell majd tartalomszűrésre és -ellenőrzésre, a demokratikus értékek védelmére, a szólásszabadság biztosítására költeniük. A szabályok be nem tartása a cégek globális éves bevételének 6 százalékába is kerülhet, ami többük esetében dollármilliárdokra rúghat. (hvg, webdesign)
