Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-26 / 121. szám

KULTÚRA Egy fiatalos, sodró előadás vonatán Tóth Tibor szerint Görgey Gábor műve egy rendkívüli darab, melyben minden színésznek megvan a saját „áriája" TALLÓSI BÉLA Több helyszínen láthatta már a közönség Görgey Gábor Komá­­masszony, hol a stukker? című komédiáját, a The Art művé­szeti ügynökség és a Pozsonyi Színművészeti Egyetem közös produkcióját. A közeljövőben újabb helyszíneken - egyebek közt Dunaszerdahelyen, So­­morjén, Esztergomban, örsúj­­falun és Szencen - vendégsze­repei az előadás. A darabról és a The Art tevékenységéről Tóth Tibor Jászai Mari-díjas szí­nészt, a művészeti ügynökség vezetőjét kérdeztük. Honnan jött az ötlet, és hogyan született meg a Komámasszony, hol a stukker című előadás? A Görgey Gábor által 1969-ben írt Komámasszony, hol a stukker? című darabot többször olvastam, és több színházi feldolgozásban láttam is már. Legalább tizenöt éve tervezem a bemutatását, ez is azt igazolja, hogy az idő múlásával semmit nem veszít az aktualitásából, sőt... A mindannyi­unkban eredendően jelen lévő vad­állat s a pillanatnyi hatalmon levés kábulatának a groteszk drámája ez a mű. A hatalom és a kisember vi­szonya egy általános, ezerféleképpen működő és megfogalmazható jelen-Tóth Tibor (Tóth Tibor archívuma) Mi az, hogy Az egyik legismertebb uk­rán filmrendező, Szergej Loz­­nyica az orosz művészek boj­kottja ellen emelt szét a 75. cannes-i filmfesztiválon, bér pusztítónak tartja a hazája elleni orosz inváziót. A Cannes-ban visszatérő vendég­nek számító Loznyica - a 2014-ben forgatott Majdan és a 2018-as Donye­­ci történetek rendezője - ezúttal a második világháborúban a szövet­ségesek által lerombolt német váro­sokról forgatott dokumentumfilmet. A rendezőt márciusban kizárta tagjai közül az Ukrán Filmakadé­mia, mert nem értett egyet az orosz művészek nemzetközi embargójá­val. Loznyica szerint groteszk kije­lenteni, hogy kik a jók, és kik a rosz­­szak. „Ez a hozzáállás embertelen. Hogyan határozható meg, hogy mi az, hogy orosz? Valakit az útlevele, az állampolgársága miatt tekintünk ség az ősi társadalmaktól napjainkig. Görgey nagyon egyszerű, de erős dramaturgiai sémát használ: akinél a fegyver, annál van a hatalom. Csak­hogy a fegyver körbejár, s a társa­dalom különböző sztereotipiáit kép­viselő öt szereplő közül mindegyik megtapasztalhatja, hogy milyen érzés megalázódnak és megalázónak lenni. Úgy éreztem, hogy most jött el a megfelelő alkalom, hogy öt tehetsé­ges fiatal színésszel, valamint egy kiváló rendezővel nekivágjunk en­nek az izgalmas munkafolyamatnak, s egy rendkívüli, lebilincselő, mai aktualitással bíró előadást hozzunk létre. Ha már a tehetséges fiatal szí­nészeket és a rendezőt említette, hogyan fogadták az ötletet a da­rabban szereplő színészek, Tóth Károly, Béhr Márton, Melecsky Kristóf, Béhr László István, Sze­­bellai Dániel, valamint az előadás rendezője, Hargitai Iván, a buda­pesti József Attila Színház művé­szeti vezetője? Milyen volt a pró­bafolyamat, milyen szellemben, hangulatban teltek, milyen lelke­sedéssel folytak a próbák? orosznak? Vagy az etnikuma miatt?” - fogalmazott a rendező Cannes-ban. „Határozott meggyőződésem, hogy az embereket a megnyilat­kozásaik, az egyéni tetteik alapján kell megítélni, nem pedig az útleve­lük szerint. Minden egyéni esetet a saját helyén kell kezelni” - mond­ta Loznyica, aki azért szólalt meg a témában, mert ukrán filmesek vala­mennyi orosz filmre nemzetközi boj­kottot kértek a cannes-i fesztiválon, beleértve a Putyin-rezsimet folya­matosan kritizáló Kirill Szerebreny­­nyikov alkotásait. Az orosz rende­ző új filmje, a Csajkovszkij felesége című történelmi dráma a hivatalos programban versenyez az Arany Pá­lmáért. Bár Szerebrennyikov a film bemutatóján nyilvánosan elítélte az Ukrajna elleni háborút, a helyszínen többen szóvá tették, hogy az alkotás finanszírozásához Roman Abramo­­vics orosz oligarchától is támogatást kapott. A rendező és a színészek is nagy örömmel fogadták a felkérést, miu­tán a darab elolvasását követően ők is szembesülhettek azzal, hogy egy dra­­maturgiailag rendkívül tömény, mon­danivalójában égetően aktuális, színé­szi játékstílusban pedig kifejezetten modem kihívásnak néznek elébe. A próbák hangulata remek volt, hiszen öt egyenrangú szerep van a darabban, ezért nincsenek alá- és fölérendelt szí­nészi feladatok, minden színésznek megvan a saját „áriája” az előadás fo­lyamán. Természetesen az sem mellé­kes, hogy az alkotók a próbafolyamat elejétől fogva érezték a siker lehető­ségét, ami benne foglaltatik ebben az előadásban. Az eddigi előadások alapján meg­ítélve, milyen a fogadtatás, és mivel ajánlaná a darabot a nézők figyel­mébe, most, hogy bemutatókörútra indult több helyszínre is, és remél­hetőleg e sorozat nem szakad meg? Eddig három előadást játszottunk. A bemutatón a meghívott vendégek részéről a fogadtatás nagyon pozitív volt. A dél-komáromi Jókai moziban volt egy esti előadásunk felnőtt né­zők számára, valamint egy délelőtti „Mindig rákérdeznek Roman Ab­­ramovics szerepére, aki a filmet fi­nanszírozó egyik alap részvényese. Abramovics nagyon sokat segíti a kortárs művészeti projekteket, a ci­vil szervezeteket. Részt vett az Uk­rajna és Oroszország közötti tárgya­középiskolás közönség előtt. Öröm­mel tapasztaltuk, hogy mindkettő jelentős sikert aratott. A nézők min­denképpen egy mai, lendületes, vi­dám, szórakoztató, elgondolkodta­tó, fiatalos, sodró előadás vonatára szállhatnak fel, és zakatolhatnak ki­lencven percen keresztül. Milyen elképzelésekkel, szándék­kal, tervekkel, célokkal jött létre a The Art? Négy éve alakult a The Art művé­szeti ügynökség azzal a szándékkal, hogy egy picit túlmutasson a klasszi­kus kőszínházi működési, szerkezeti és tematikai stratégián. Olyan témá­kat próbál meg feszegetni különfé­le színházi nyelvezeteken keresztül, melyek a társadalmunkban élő, mai emberek problémáiról szólnak, vagy amelyek még mindig tabuként van­nak jelen, mint a másság elfogadása, a vallási, nemi, faji stb. diszkriminá­ció, a rasszizmus, de említhetném a hatalom és az ember viszonyát vagy a kömyezettudatosságot. A művészeti ügynökség fontos küldetése továbbá a fiatal nézőgeneráció színházra való nevelése, valamint a fiatal színházi alkotók, főleg színészek foglalkoz­lásokon is” - mondta az orosz ren­dező Cannes-ban, hozzátéve, hogy megérti, miért mondják az ukrán fil­mesek, amit mondanak, hiszen ször­nyű helyzetben vannak, de az orosz kultúra eltüntetése hatalmas tévedés lenne. (juk) tatása, ily módon lehetőséget kínál­va és teremtve nekik professzionális közegben történő megmutatkozásra. Nem utolsósorban olyan előadásokat is szeretnénk létrehozni, melyek isko­lákban, tantermi keretek között, szín­­házpedagógiai célzattal szolgálják a diákságot, valamint kisebb kultúrhá­­zakban, minimális díszlettel a vidéki közönség számára is elérhetővé és él­vezhetővé válnak. Mit lehet tudni a művészeti ügy­nökség eddigi, jelen és jövőbeli te­vékenységéről? A The Art repertoárján jelenleg három produkció van. Az évek óta műsoron levő és töretlen sikerrel futó Tetemre hívás című zenés bal­ladaest, mely Arany János balladá­it és az Őszikék líráját dolgozza fel megzenésített változatban, a teljes­ség igénye nélkül. Ezt bátran merem ajánlani a felső tagozatos alapisko­lásoknak, valamint a középiskolás diákoknak. Monoblock kamarada­rabja, a Helló, Náci! című, három­­szereplős interaktív stúdió-előadás, melyet tantermi változatban is ját­szunk, szintén inkább a fiatalabb ge­nerációnak tesz fel kérdéseket. A leg­újabb pedig a Komámasszony, hol a stukker? című groteszk vígjáték. A Kultminor támogatásával ez évben létrehoztuk Feliinger Károly Kin­csesláda című mesehangoskönyvét Holocsy Katalin előadásában, amely CD-n is megjelent. Megszerveztünk továbbá egy színész- és beszédtech­nikai workshopot a Pozsonyi Szín­­művészeti Egyetem magyar nemze­tiségű hallgatói számára. A jövőben tervezünk egy kelet-szlovákiai előa­dás-sorozatot is iskolákba, valamint kisebb településekre, ugyanis to­vábbra is az a véleményem, hogy a keleti régiók színházkulturális szem­pontból sokkal jobban el vannak ha­nyagolva, mint a nyugatiak, gondo­lok itt elsősorban a Csallóközre. Lesz egy további hangoskönyv is, Grendel Lajos Bukott angyalok című kisregé­nyéből, valamint a workshopokat is folytatni fogjuk. A következő szín­házi projekt pedig szintén fiatal szí­nészekkel fog megvalósulni, amiről egyelőre csak annyit árulok el, hogy egy felettébb izgalmas, háromsze­replős produkció lesz. RÖVIDEN A betondzsungel jazzfesztiválja Pozsony. Bármilyen hihetetlen, az ifjú tehetségeket felvonultató ligetfalusi PÉT Jazz az ország második legrégebbi jazzfesz­tiválja. Immár 28. alkalommal rendezik meg hazánk legna­gyobb lakótelepének közepén, a Zrkadlovy háj művelődési házban holnap, május 27-én. Számos országos hírű előadó indult el innen, és az idei kínálat is izglamas. Az estet a gypsy jazz stílusban tevékenykedő csapat, a MegaJazz nyitja 18 órakor, őket követi a cseh-szlo­­vák Oliver Kucharovic Quartet, a Lenka Gálisová Quartet, az Emest Vizváry zongorista által vezetett, Mattia Müller dobossal kiegészült HIPZZ, valamint az elektronikus műfajokat variáló d# pipi araund. (juk) Embertelennek tartja az orosz művészek bojkottját (Forrás: Szergej Loznyica honlapja) orosz? - kérdezi az ukrán rendező A Komámasszony, hol a stukker? című előadásban a fegyver körbejár, s az öt szereplő közül mindegyik megtapasz­talhatja, hogy milyen érzés megalázottnak és megalázónak lenni (Forrás: The Art művészeti ügynökség)

Next

/
Thumbnails
Contents