Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-19 / 115. szám
www.ujszo.coml 2022. május 19. KULTÚRA 9 Párizs 13. negyede tizennyolcas karikával Hárman, felemás párban - ahol mindenki kapcsolatba kerül a másikkal (Forrás: ASFK) TALLÓSI BÉLA Vigyázat, Jacques Audiard fekete-fehér drámájában meglehetősen tömény az egy négyzetméternyi filmkockára eső fedetlen emberi test, a szabadjára engedett erotika és a fizetett internetes pornó egyenes adásban! De a háttérben legalább ugyanannyira tömény emberi dráma dúl és tombol egy négyzetméternyi filmkockán. Szóval, intenzív élményt nyújt a francia főváros 13. negyede, a helyszín, Ahol a nap felkel Párizsban. Nyomban leszögezem - bár Magyarországon 18-as karikával vetítik, nálunk 15+ a film korhatár-besorolása azért nem megbotránkoztatóan tömény (és főleg nem öncélúan tömény, hanem az őszinteség kifejezője) a fedetlenség és a hancúr. Legalábbis Cannes-hoz képest nem az, ami lazán annyit tesz, hogy ezzel a francia produkcióval nem mainstream vizeken evezünk. Elfordulni sem kényszerül a néző egyes jeleneteknél, valamint alvómaszkkal sem szükséges felvérteznie magát a film nézéséhez - az Ahol a nap felkel Párizsban nem tartalmaz a közönség nyugalmának megzavarására alkalmas képi és hanghatásokat. Legalábbis a pozsonyi előbemutató közönségénél elutasító hatásjegy vagy botrányért kiáltás nem volt tapasztalható (annál inkább váltottak ki kacagásba torkolló tömeghatást a film ütős poénjai). Apropó, pozsonyi előbemutató! Erre most érdemes pár szóval külön is kitérni (részint, mert a filmminőség fokmérőjeként is eligazító infó): a francia film, amelyet nálunk a Szlovákiai Filmklubok Asszociációja (ASFK) forgalmazásában vetítenek, a 12 napig tartó, mások mellett az utóbbi öt év Arany Pálmával díjazott alkotásait megnézésre kínáló Cannes a Lumiere moziban elnevezésű filmciklust indította el. Az elő.bemutató közönségeként, némi képzeletátvitellel, cannes-i résztvevőknek is érezhettük magunkat vörös szőnyegen vonulva a Lumiere nagy kapacitású egyes vetítőjébe (csak zárójelben informálva arról a mellékadalékról, hogy ki-ki pezsgős pohárral a kézben). Azért az Ahol a nap felkel Párizsban című filmmel nyitották a pozsonyi cannes-i mustrát, mert rendezője, a cannes-i Arany Pálma-nyertes, kétszeres BAFTA-díjas kultrendező, Jacques Audiard a cannes-i versenyprogramban debütált, ahol filmje a legjobb zeneszerzőnek járó díjat nyerte el - Rone megszólaló elektronikus zenéje külön szám, a füleket is érdemes felkészíteni, hogy nem akármit hallanak! A filmre visszatérve, hagyatkoznék inkább a hivatalos ismertetőre. A képregénysztorik alapján íródott történetben a fiatal lány, Émilie egy nagy presztízsű egyetemen végzett, mégis egy call centerben kénytelen dolgozni. Párizs tömbházakkal teli 13. negyedében lakótársat keres, így kerül az életébe az elbűvölő tanár, Camille. Bár kettejük között viszony alakul ki, a férfi mégis egy másik lányhoz, Nórához vonzódik. Nórát a diáktársai összekeverik Amberrel, a híres szexchatmunkással. Nora szeretne megszabadulni a róla kialakult képtől, ezért felkeresi a hasonmását. Ezzel a kusza viszonyrendszerrel a film átvitt értelemben arról szól, milyen bizarr megoldásra ragadtatja el magát egy nő, akinek nincs ínyére, hogy lábbeli van a férfin. Vagyis azt vizsgálja a traumákkal, elfojtásokkal élő szereplők ízlés- és tűréshatárát feszegetve, hogy mit képes bevállalni egy nő (de ugyanúgy a férfi), hogy a csúcson legyen, mindenféle szempontból. Az élet azonban nem úgy rendez, amiként a filmet rendezi az arra hivatott művészember. Ezért minden szereplőnek a testi-lelki életét összekuszálja a családi háttere, a munkája, a szexuális játszmákkal telített ágyon túli léte. Mert, hogy csak néhány befolyásoló tényezőt soroljunk, kinek-kinek van egy alzheimeres nagymamája, egy dadogó húga, aki stand up fellépőként megözvegyült apja szexuális életéről mesél, egy kedélytelen, marcona főnöke, egy bulibeli ismerőse, aki összetéveszti valaki mással, ami gonosz tréfaként sül el, vagy csak egy szimpla penészes szobafal a bűnös. Az ember életébe akaratától független olyan drámaian ható körülmények merülnek fel, amelyek meggátolhatatlanul kibillentik az egyensúlyából. Mint Párizs filmbéli 13. negyedében, ahol a sok vergődés után, a cannes-i anti-mainstream ellenére, szentimentálisán is tud végződni a tévelygő, de jobb sorsot érdemlő figurák love storyja. Filmes diktátorokról és a reményről Egy munkás egyengeti a filmfesztivál plakátját (Fotó: TASR) Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs Rómája A némafilmes című Oscar-díjas film rendezője, a francia Michel Hazanavicius legújabb, Coupez! (Ennyi!) című zombikomédiájának díszbemutatójával kezdetét vette kedd este a 75. cannes-i filmfesztivál. Az ezt megelőző megnyitóünnepségen videón bejelentkezett Kijevből Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. „Egy új Chaplinre van szükség, aki bebizonyítja, hogy a mozi nem néma az ukrán háborúval szemben” - jelentette ki az ukrán elnök a cannes-i fesztiválpalota Lumiere termében összegyűlt, mintegy háromezer fős szakmai közönségének. „Mi harcolunk tovább, nincs más választásunk. Meggyőződésem, hogy a diktátor elbukik” - tette hozzá, párhuzamba állítva Putyin orosz elnököt Charlie Chaplin A diktátor című filmjének címszereplőjével. Az ukrán elnök a háború áldozatairól, a Kijev melletti Bucsában megöltekről, Mariupol ostromáról beszélve közvetlenül megszólította a filmes alkotókat. „Százak halnak meg mindennap. Nem fognak felállni a forgatás végétjelző csapó után. A mozi hallgatni fog vagy beszélni fog minderről? Ha van egy diktátor, ha van egy háború a szabadságért, ismét minden az egységünkön múlik. Kimaradhat-e ebből az egységből a filmművészet?” - fogalmazott Zelenszkij. Az ukrán elnök úgy vélte, hogy a gyűlölet el fog tűnni és a diktátorok meghalnak, de a győzelemhez szükség van a mozira is. Az est nemzetközi sztárja az idén 60 éves Forest Whitaker Oscar-díjas amerikai filmszínész volt, aki tiszteletbeli Arany Pálma díjat vehetett át az életművéért. A fesztiválon mutatják be a Christophe Castagne és Thomas Sametin rendezésében készült For the Sake of Peace című Dél-Szudánról szóló filmet, amelynek Whitaker volt a producere. Az amerikai sztár először 1988-ban szerepelt Cannes-ban, amikor a Clint Estwood Bird - Charlie Parker élete című filmjének címszerepéért el is nyerte a legjobb színész díját. A megnyitó közönsége rövid részleteket is láthatott Forest Whitaker filmjeiből, majd a zsűrielnök Vincent Lindon francia filmszínész alkotásaiból. Az általa vezetett nemzetközi zsűriben fele-fele arányban foglalnak helyet nők és férfiak: Rebecca Hall brit-amerikai, Deepika Padukone indiai, Noomi Rapace svéd és Jasmine Trinca olasz színésznő mellett Aszgar Farhadi iráni, Ladj Ly francia, Jeff Nichols amerikai és Joachim Trier norvég rendező. Köszöntőjében a zsűrielnök is az ukrán háborúról beszélt. „Valószínűleg az lenne logikus, legalábbis emberi, ha most örömmámorban úsznék attól, hogy önök előtt állhatok a világ legjelentősebb fesztiváljának az elnökeként, ünnepelném az eseményt és élvezném a megtiszteltetést, ami engem ért. De van-e hozzá jogom?” - mondta Vincent Lindon. „Erről a helyről nem inkább arról kellene beszélni, amely az egész világot foglalkoztatja, a vérző, szenvedő bolygónk gondjairól, amely a hatalmak közönyében ég el?” - tette fel a kérdést a francia színész, majd a kultúra szerepét méltatta a társadalomban. Emlékeztetett arra, hogy a cannes-i fesztivál a fasizmus elleni küzdelem szándékából jött létre 1939- ben, és a hivatalos programba meghívott filmeknek nem kizárólag az a céljuk, hogy megtöltsék a mozikat. Szerinte a film egy „olyan masszív érzelmi fegyver, amelynek a tudatra ébredést kell segítenie és a közöny ellen kell harcolnia”. (MTI) Május 21. és 26. között szlovákiai turnéra indul Dobri Dániel Egy másik Róma című kamaraoperája, amelynek női főszerepét a komáromi színésznő, Jókai Ági játssza, és amely két fiatal magyar irodalmár életre szélé választásáról szól. Lengyel Balázs Két Róma című esszéjében vall az „örök városhoz” fűződő kapcsolatáról. Azokról az időkről ír, amikor a második világháború után - számos költő, író, zeneszerző és festőművész társával együtt - lehetőséget kaptak egy féléves ösztöndíjra a Római Magyar Akadémián. Ebben az időben együtt éltek és alkottak Rómában a magyar művészeti élet olyan nagyságai, mint Pilinszky János, Weöres Sándor, Károlyi Amy. A témából Nemes Nagy Ágnes verseit feldolgozva Dobri Dániel kamaraművet komponált, mintegy összekötő szövegként használva a Lengyel-esszé részleteit. A darab egy Férfi és egy Nő szerelmi történetét mutatja be a közös római utazástól kezdve a szakításon át az időskorig, halálig. A történet drámaisága abban rejlik, hogy a féléves ösztöndíj és az 50-es évek elkeserítő körülményeinek ellenére is mindannyian a hazatérést választották a nyugati élet helyett. Ahogy Lengyel Balázs írja: „Áz ember a rosszat igyekszik elhárítani magától. Lényegében tehát gyanútlanok voltunk.” A turné állomásai: május 21., 19.00 Komárom, Egressy Béni VMK; május 23., 19.00 - Kassa, Márai Stúdió; május 24., 10.30 - Rimaszombat, Tompa Mihály Református Gimnázium; május 25., 10.00 - Galánta, művelődési központ; május 26., 10.30, Pozsony, Liszt Intézet. (k)
