Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-16 / 112. szám
8 KULTÚRA 2022. május 16. | www.ujszo.com Ne a zenével foglalkozzunk most Az ukrán Kalush Orchestra elsöprő győzelme az Eurovíziós Dalfesztiválon „nemzetközi konszenzust" mutat Az Eurovíziós Dalfesztivál idei győztese, az ukrán Kalush Orchestra (Fotó: TASR/AP) JUHÁSZ KATALIN „Please help Ukraine, Mariupol. Help Azovstal right now!," - kiáltotta a torinói eurovizi- Ó8 színpadon Oleg Psziuk, az ukrán Kalush Orchestra lila kalapos rappere a produkciót követően. Ezt talán le se kell fordítani. A csapatot alaposan túldizájnolták, a breaktáncosuk például szőnyegnek öltözött, két másik tag pedig talán bokornak. Tudták, hogy ezen a fesztiválon hatni szokott az ilyesmi. A február közepén megrendezett nemzeti válogató döntőjén is így néztek ki, hiszen a népzenét a könnyűzenével keverő daloknál különösen fontosak a külsőségek. Akkor mégsem ők győztek, hanem egy énekesnő, aki viszont később visszalépett, mert szabályos gyűlöletkampány indult ellene. Kiderült ugyanis, hogy az egyébként rendkívül hazafias dallal készülő Alina Pas fellépett zenekarával a Krímben 2015-ben, egy évvel azután, hogy Oroszország annektálta a félszigetet. (Az ukrán törvények nem tiltják, hogy egy ukrán állampolgár a Krímbe utazzon, azt viszont igen, hogy ezt Moszkván keresztül, repülővel tegye.) Ez egy hosszú történet, állítólagos hamisított határátlépési igazolással, előírások megszegésével spékelve, úgyhogy szorítkozzunk a lényegre: a Kalush Orchestra hadköteles tagjai különleges engedéllyel elhagyhatták Ukrajnát, és megérkeztek a dalfesztivál idei helyszínére. Már az elején érezni lehetett, hogy esélyesek a győzelemre. (Az orosz indulót nem mellesleg kitiltották a szervezők a dalfesztiválról). A médiában ők szerepeltek a legtöbbet, és mindig elmondták, mekkora szeretet veszi őket körül Torinóban. Ez a szeretet természetesen nemcsak nekik szólt, sőt, nem is a versenydalnak, hanem az ukrán népnek. És megkockáztatom, hogy ugyanekkora szeretet övezte volna a visszalépett énekesnőt is, ha nem derül ki róla, ami kiderült, és ő képviselte volna hazáját. A zene ugyanis egy csapásra másodlagos lett. Ezt a fogadóirodák is tanúsíthatják: legtöbben ukrán győzelemre tippeltek, még mielőtt elkezdődött volna a verseny. Nem mintha egyébként fontos lenne a zene ezen a fesztiválon, amely kívül esik a világ könnyűzenei iparán, fittyet hány a trendekre, irányzatokra, általános fejlődésre, piaci szempontokra. Egy sajátosan deformált, külön kis világot építettek ki ez alatt a 66 év alatt, szirupos balladákkal, vidám lakossági diszkóval, bizarr körítéssel - és lelkes rajongótáborral, amelynek láthatóan pont erre van szüksége. Tavaly viszont az olasz Máneskin zenekar lyukat ütött az Eurovízió és a való világ közötti falba: három daluk is szerepelt az európai top 40- ben, a Rolling Stones előzenekara lettek, folyamatosan turnéznak, szóval tényleg tudtak profitálni az eurovíziós győzelemből. Ezért idén a szigorúbb kritikusok is figyelni kezdtek erre a fesztiválra, hátha megint történik valami. A britek pedig, akik hosszú évek óta félvállról veszik a hazai válogatót (nincs is ilyen, a BBC minden évben elküld valakit, akinek nem ciki ott fellépnie), idén kijelentették, hogy ideje ismét zenei nagyhatalomként viselkedniük. Nagyon akarták a győzelmet. Részben azért, hogy jövőre ők rendezhessék meg az Eurovíziós Dalfesztivált, 1998 után ismét. Ennek is politikai oka van: a brexit elleni lázadás, az Európához való tartozás demonstrálásának igénye. A brexit ugyanis komoly gondokat okoz a brit popzenei export/ importnak, kevesebb külföldi előadó vállalja az ottani turnézással járó adminisztratív procedúrát, és a britek is nehezített körülmények között turnézhatnak Európában. Szóval a való világban zenei nagyhatalomnak számító Nagy-Britannia végre küldött az Eurovízióra egy versenyképes dalt és egy karizmatikus előadót. Sam Ryder meg is nyerte volna a viadalt, ha Oroszország nem rohanja le Ukrajnát. így viszont csak a második lehetett. A szakmai pontozóknak ő tetszett a legjobban, az összesítés felénél tehát az élen állt, amikor azonban a közönségszavazatokat összeszámolták, leszorult a második helyre. Illetve nem egyszerű leszorulásról beszélhetünk ez esetben, hanem a győztes és a második helyezett között valaha tapasztalt legnagyobb pontkülönbségről. Európa népe azt akarta, hogy Ukrajna győzzön. És ez - a helyzet bizarrsága ellenére - nagy dolog. Mert az Eurovíziós Dalfesztiválon úgy zajlik az internetes szavazás (talán még emélkszünk rá), hogy senki nem voksolhat saját országának indulójára. Vagyis az államok közötti jószomszédi viszonynak is komoly szerepe van, illetve kiderülhet, mely országok a népszerűbbek, és melyek kevésbé. A finnek mindig Svédországból kapják a legtöbb szavazatot (és fordítva), a spanyolok Portugáliából (és fordítva), az olaszokat sokan szeretik, a svájciakat kevesebben, az olyan kis közép-európai országok pedig, mint Szlovákia és Magyarország semmi jóra nem számíthatnak, ezért nincsenek is ott. Az, hogy a kontinens most így összefogott Ukrajnáért, igenis, üzenetjelleggel bír. Még Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is gratulált a Twitteren a Kalush Orchestrának, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pedig kijelentette, hogy jövőre az újjáépített és szabad Mariupolban szeretnék megrendezni a dalfesztivált. Adná az ég, hogy így legyen! De én már olyat is olvastam valahol, hogy B megoldásként London jöhetne szóba, ha mégis másképp alakulna ez a háború. RÖVIDEN Arany-emlóktábla Montgomeryben Nádas Péter nyitja a Könyvhetet Cannes-ban vetítik a Mariupolban megölt rendező dokumentumfilmjét London. Emléktáblát avattak Arany Jánosnak a walesi Montgomeryben, amelyet a költő A walesi bárdok című balladájában örökített meg. A táblák amely magyarul, angolul és walesi nyelven méltatja Arany Jánost és költeményét, Kumin Éerenc, Magyarország londoni nagykövete és Jill Kibble, a nem egészen 1300 lakosú walesi kisváros polgármestere avatta fel. A rajta olvasható ismertetés szerint Arany azoknak a walesi regösöknek a hősiességét énekli meg, akik 1277- ben, a híres montgomeryi lakomán halált megvető bátorsággal szegültek szembe a Walest leigázó I. Eduárd angol királlyal. Az emléktábla szövege hangsúlyozza azt is, hogy Arany költeménye az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc hősei előtti főhajtás, a civil kurázsit ünneplő allegorikus himnusz. Az eseményre a helyi sörfőzde különlegesen palackozott sört is készített, amelynek emblémáján Arany János portréja látható. Május 14. mostantól minden évben a walesi-magyar barátság napja lesz. (MTI) Budapest. Egy hibrid formában megvalósult és egy visszafogott őszi könyvhét után idén végre a megszokott helyen és időben élvezhetik az érdeklődők a magyar könyvek és szerzők legnagyobb ünnepét. A június 9-én nyitó 93. Ünnepi Könyvhetet Nádas Péter író nyitja meg a központi helyszínen, a budapesti Vörösmarty téren. A négynapos rendezvényt a Magyar Könyvkiadók és Könyvteijesztők Egyesülése által szervezett központi programok, a részt vevő könyvkiadók műsorkínálata és könnyűzenei koncertek színesítik. Hamarosan elérhető lesz a Könyvheti Prospektus, melynek nyomtatott verziójából a helyszínen, illetve a könyvesboltokban, online formában pedig az Ünnepi Könyvhét weboldalán tájékozódhatnak az olvasók az újdonságokról. A mindenkori könyvheti Jegyzékre ebben az évben is a 2022 áprilisától megjelenő, magyar szerzőtől származó első kiadású művek, illetve klasszikus magyar nyelvű, magyar szerzőjű művek átdolgozott kiadásai, új adaptációi kerültek fel. (juk) A holnap kezdődő 75. cannes-i fesztiválon mutatják be az ukrajnai Mariupolban áprilisban megölt litván Mantas Kvedaravicius dokumentumfilmjót. „A Mariupolis 2 címet viselő 1 óra 45 perces alkotás a bombázások alatt zajló életet mutatja be, és legalább annyira tragikus mint reményteli képekkel teli” - olvasható a szervezők közleményében. A 46 éves, kétgyermekes családapát akkor ölték meg az oroszok, amikor megpróbálta elhagyni az ukrajnai kikötővárost. Munkatársai vágták meg az általa felvett nyersanyagot. Kvedaravicius 2014-ben és 2015- ben is forgatott Mariupolban, amikor a szeparatista erők vonták ostrom alá a várost. Azt a filmet a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be, és nemzetközi ismertséget hozott számára. Idén visszament a Donyec-medencébe, a háború közepébe, hogy találkozzon azokkal, akik szerepeltek előző filmjében. Elsősorban a mikroközösségek működése, a folyamatos veszélyhelyzethez való alkalmazkodásuk, a társadalmi szerepek változásai érdekelték. Szociális antropológiát tanult a Cambridge-i Egyetemen, ahol doktori fokozatot is szerzett, majd a Vilniusi Egyetem professzora lett. Csak ezt követően kezdett el komolyabban foglalkozni dokumentumfilmezéssel. A cannes-i fesztiválon két ukrán filmet is bemutatnak idén. Az egyik a visszatérő vendégnek számító, a 2014-es Maidan és a 2018-as Donyecki történetek rendezőjének, Szergej Loznyicának legújabb alkotása. O ezúttal a második világháborúban a szövetségesek által lerombolt német városokról forgatott dokumentumfilmet (The Natural History of Destruction - A rombolás természetrajza). A másik meghívott ukrán rendező Makszim Nakonesnyi, akinek első filmét, a Butterfly Visiont mutatják be. Ennek főhőse egy, a háborúban elköteleződő tanárnő, akit elrabolnak, és fogolycserének köszönhetően térhet haza Ukrajnába. A fesztivál május 17-én Michel Hazanavicius francia rendező Coupez! (Ennyi!) zombikomédiájával nyílik meg, amelynek címét az utolsó Mantas Kvedaravicius (Képarchívum) pillanatban változtatták meg. Az eredeti cím ugyanis Z mint Z volt, ami sokakat az orosz tankokon látható Z betű szimbolikájára emlékeztethet. A fő programban idén 21 film verseng az Arany Pálmáért, díjátadó május 28-án lesz. Itt mutatják be Baz Luhrmann Elvis Presley-ről forgatott életrajzi filmjét, és David Lynch is visszatér egy új alkotással. (MTI, juk)
