Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-16 / 112. szám
www.ujszo.coml 2022. május 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Katonadolog A háború okozta traumák több generáció életét beárnyékolhatják A hagyományos felfogás szerint a biológiai nemünk determinálja a társadalomban betöltött szerepünket. Viszont ha a világban körülnézünk, egyáltalán nem ezt látjuk. Annak ellenére, hogy mind a nők, mind a férfiak még gyakran falakba ütköznek, ha nem a tőlük évszázadok óta elvárt viselkedési mintákat követik, egyre többen vannak azok, akik vállalják a hagyományostól eltérő életet. Mi is a hagyomány? Őseink hátrahagyott tudása? Tapasztalat, amelyet követni kell, mert valaki (a társadalmi vagy politikai hatalom) azt sugallja, sőt követeli? A hagyomány nem önmagában létező tudás vagy követelmény - vagy nevezzük bárminek -, hanem konkrét emberek által kialakított rendszer. Lássuk a férfiaktól megkövetelt hagyományos viselkedési módokat, sőt jellemvonásokat! Az igazi férfi bátor, önmegvalósító, határozott, erős, győző, ne mutassa ki az érzéseit, mert az gyengeséget jelent. Valljuk be, hogy ez nem természetes elvárás, mert a bátorság, az önérvényesítés, a határozottság nem köthető a biológiai nemhez. A társadalmi hierarchia által ránk ruházott jelekről van szó. Hiszen a férfiaknak is vannak érzéseik, ők is tudnak gyengédek, gondoskodók lenni, a nők pedig erősek, határozottak. „Katonadolog!” - mondják a kisfiúnak, aki sírni kezd, ha megüti magát, vagy fáj valamije. A katona nem sír, minden fájdalmat csendben tűr. A katona hős, példamutató, büszkének kell lennie rá a családjának. Ha elpusztul a háborúban, háborús hősként szintén büszkének kell lenniük rá. A nők és a gyerekek pedig várnak, hogy visszatérjen a harcokból, biztosítják a hátországban mindazt, amire szükség van. Ha a harcok elérnek hozzájuk, akkor pedig áldozattá válnak, és senki sem tudja megvédeni őket. Ők azok, akiket el kell pusztítania az ellenségnek, testileg, lelkileg megalázni, eltiporni. Ha nem ölik meg őket, akkor csak azért, hogy örökre megjegyezzék, hogy ők a legyőzöttek, az áldozatok, és ezt továbbadják leszármazottaiknak, sőt szüljék meg az ellenség gyerekeit! A népirtás és az ellenség morális legyőzésének módjaihoz ez is hozzátartozik. A háborút, mint az erőszak egyik formáját, gyakran romantizálják. A katonák, a fiatal fiúk, akik hősiesen, csillogó szemmel, vidáman indultak a háborúba, a mindenkori propagandaszövegekkel felbuzdítva, ha visszatérnek, megtörve, helyüket nem találva, mély traumákkal próbálják tovább élni az életüket, ami gyakran nem sikerül nekik. Sokukat egy életre tönkreteszik az átélt borzalmak, a gyilkolás, az erőszak, amiben részt kell venniük, nincs választásuk. Sérült lelkiállapotuk miatt a családjukkal is bántalmazóként viselkedhetnek, de önmagukat is károsíthatják. A poszttraumás szindróma pszichiáter, pszichológus segítségét igénybe véve javulhat, de évente sok katona vet véget önkezével az életének, mert nem tudja elviselni az átélt borzalmak súlyát. A háború okozta traumák - legyen szó a katonák vagy a civil lakosság által átélt borzalmakról - több generáció életét beárnyékolhatják. De a harctéren nincs menekvésük: „Ha nem teszed meg, te leszel az áldozat. Ha nem ölsz, téged ölnek meg. Ha gyenge vagy, elpusztulsz.” Katonadolog. Az oroszok Mariupoltól Harkivigtöbb helyen kitűzték a győzelmi szovjet vörös zászlót (Shutterstock-felvétel) A szovjet vörös zászló üzenete A legerősebb szimbólummal, szovjet zászlókkal próbálják megüzenni az oroszok: nincs önálló Ukrajna. Amikor az invázió második napján egy Krímből Ukrajna felé tartó orosz katonai konvojban, egy tankon feltűnt a szovjet zászló, még lehetett azt gondolni: egyéni akcióról van szó, talán egy Szovjetunió iránt nosztalgiát érző katona túllelkesült a háborúban, és hozott magával egy lobogót. Aztán ahogy gyűltek a hasonló jelenetek, lassan világossá vált: szó sincs egyéni lelkesedésről, ez egy szervezett, szándékos dolog az oroszok részéről. Elég végignézni egy Rob Lee nevű hadászati szakértő tíz részből álló Twitter-folyamát, amin összegyűjtötte a szovjet zászlók megjelenését Mariupoltól Harkivig. Az egyik jelenetet Lee szerint az orosz védelmi minisztérium is megosztotta a saját Telegram-csatornáján. A vörös alapon sárga sarló-kalapács és felette egy ötágú csillag 1922-től 1991-ig volt a Szovjetunió hivatalos lobogója, .ennek valamilyen módosított verzióját használták a tagállamok, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság például alulra egy vízszintes kék csíkot kapott. A zászló 2022-es használatának megfejtése nem túl bonyolult: azt üzeni, hogy Ukrajna az oroszoké, önállóan nem létezik, az orosz birodalmi törekvések, a Szovjetunió iránti nosztalgia jele. Moszkva kétségkívül erősen rajta van ezen a szálon a szimbólumokat illetően, nem véletlenül hívják a szakadár területeket is népköztársaságnak - ez az államforma-megnevezés népszerű volt az egykori Orosz Birodalom területén, illetve a szovjet időkben Kelet-Európában. A zászlós történet második felvonása április közepe-vége felé következett, az invázió akkor ért el egy olyan pontra, hogy az oroszok városokat, városházákat, erőműveket tudtak elfoglalni, és elkezdték több helyütt az épületekre vagy terekre kitűzni a szovjet zászlókat. Volt, ahol a hivatalos győzelmi zászlót tették ki, ez egy olyan vörös zászló, amin fehérrel van rajta egy szokásosnál nagyobb sarló-kalapács és egy felirat, hogy melyik hadsereg melyik hadosztályának melyik ezredéről van szó. Ez volt az a zászló, amit 1945-ben tűzött ki három szovjet katona a Reichstagra, és ez az a zászló, amelyet azóta a május 9-i nagy orosz parádékon is felvonultatnak, (telex) Digitális Kánaán MOLNÁR IVÁN Lefagyhat a mosoly az ellenzéki politikusok arcáról, akik azzal vádolják a Heger-kabinetet, hogy nem törődik a nyugdíjasokkal. A szlovák kormány minisztereinek igenis rengeteg álmatlan éjszakát okozott az idősebb generációk nehéz helyzete, ennek azonban most vége. Hirtelen rájöttek, mi is a nyugdíjasok legfőbb problémája, és - pénzt nem kímélve - azonnal segítenek rajtuk. A legfrissebb statisztikai adatok szerint az elmúlt hónapban is folytatódott az árak látványos növekedése. Áprilisban 22 éve nem látott ütemben ugrottak meg az árak, és az elemzők szerint balgaság lenne abban reménykedni, hogy hamarosan javul a helyzet. Hogy a drágulás - a gyermekeiket egyedül nevelő szülők mellett - a nyugdíjas háztartásokat sújtja a legnagyobb mértékben, azt a Statisztikai Hivatal felmérése is alátámasztja. Míg Szlovákiában a lakosság 12 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, az egyedül élő, 65 év feletti nyugdíjasok körében ez az arány meghaladja a 28 százalékot. Számuk az elmúlt években megháromszorozódott. így egyre több nyugdíjas kénytelen dönteni aközött, hogy a rezsiköltségeit fizeti ki, és alig marad pénze élelemre és gyógyszerre, vagy inkább az energiaszolgáltatókkal szemben halmoz fel tetemes tartozást. A kormány által nagy hírveréssel beharangozott infláció elleni mentőcsomagból ennek ellenére a nyugdíjasok döntő többsége egy centre sem számíthat. Még azt az egyébként vérlázítóan alacsony 100 eurós kolduspénzt is sajnálják tőlük, amelyet a „kiemelt csoportoknak” vetnek oda nagy kegyesen. Mára azonban kiderült, hogy igazságtalanok voltunk a kormánnyal. A Heger-kabinet segíteni akar a nyugdíjasokon, csak előtte szerették volna felmérni, hogy mi is az a legégetőbb problémájuk, ami nem tűr halasztást. A megoldással a kormány egyik „oszlopos” tagja, Veronika Remiäová kormányfőhelyettes rukkolt elő. Végre megtudhattuk, hogy a nyugdíjasok legnagyobb problémája nem a magas infláció okozta tényleges nélkülözés, hanem a „digitális szegénység”. Magyarul: Remisová szerint a nyugdíjasok nem tudják használni az okostelefont, a táblagépet, az internetről nem is beszélve. „A digitális szegénység leginkább az idősebbeket sújtja. Épp ezért forradalmi programot hirdetünk számukra” - jelentette be büszkén RemiSová. A több mint egymillió nyugdíjasból 172 800 vehet majd részt egy digitális tanfolyamon, ahol megismerkedhetnek a táblagép használatával, a tanfolyam végén pedig minden résztvevő ingyen hozzájuthat egy-egy táblagéphez. Az egész potom 70 millió euróba kerül, amit az uniós helyreállítási alapból finanszíroznak, a „digitális szegénységben sínylődő” nyugdíjasok pedig egy erre a célra létrehozott internetes portálon jelentkezhetnek majd. Es nem, ez nem vicc, ez a szlovák valóság. Remiáová bizonyára jó mókának tartja majd, ha az éhségtől szédelgő vagy a gyógyszerek hiányában görcsökben fetrengő nyugdíjasok „vicces” TikTok-videókat töltenek majd fel magukról a netre, az emberek többségénél azonban betelt a pohár. És persze mondhatnánk, hogy minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel, ekkora szélhámosokra azonban még Szlovákia sem szolgált rá. FIGYELŐ Száznál több gyerek halt meg a háborúban Az orosz hadsereg már elpusztított az Ukrajna elleni háborúban 570 ukrán egészségügyi létesítményt és 101 kórházat - közölte Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. A New York Times tudósítása szerint azt is hozzátette: több iskolát találat ért Csemihivben, Észak-Ukrajnában. Az ENSZ is kiadott egy nyilatkozatot, melyben azt írták: súlyos árat fizetnek a gyerekek a háborúért. A szervezet szerint csak áprilisban 100 gyerek halt meg a háborúban, de a számuk valójában sokkal több lehet - mondta Omar Abdi. Hozzátette: a gyerekeket érintő válság ennél is súlyosabb, hiszen hosszú távú traumákkal néznek szembe, az oktatás romokban van, az iskolákat katonai célokra használják, sok iskola megsérült vagy el is pusztult. (hvg.hu) Az oroszok elvittek 190 000 gyereket Május elejéig több mint 190 000 gyerek érkezett Oroszországba a Donbaszból, köztük nagyjából 1200 a donyecki és luhanszki „népköztársaságok” árvaházaiból. A gyerekek között sok a fogyatékkal élő és a testvér - derül ki Marija Lvova-Belova gyermekjogi elnöki megbízottnak a Vedomosztyi orosz lapnak adott interjújából. Lvova-Belova elmondta továbbá, hogy a gyerekek státuszának rendezését úgy képzelik el, hogy orosz családok felügyelete alá rendelik őket, és megadják nekik az orosz állampolgárságot is. A menekültek a két „népköztársaság” területéről származnak, és a szakadár államok törvényhozása utólag fogja jóváhagyni az orosz lépéseket. Ezzel csak az a gond - nyilván azon felül, hogy 190 000 gyereket elszakítottak a családjától, hogy orosszá neveljék őket -, hogy nem derül ki, hogy mit értenek a „népköztársaságok” területe alatt. Amikor az oroszok elismerték a két szakadár állam függetlenségét, akkor azt a „népköztársaságok” által megálmodott és nem az általuk akkor ténylegesen ellenőrzött határok között állapították meg. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy minden gyerek a szakadár államokból érkezett, jó sokan jó eséllyel a háború elején még az ukrán kormányerők kezén lévő területekről származnak. Ez már csak azért is valószínű, mert az orosz előrenyomulás következtében a Donbasz ezen részén dúltak a hevesebb harcok, amelyek a helyi lakosságot menekülésre késztették. (hvg.hu)
