Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)

2022-04-22 / 92. szám

www.ujszo.coml 2022. április 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 • • Üzenet a tolvajnak Akiktől már nem lehet elvenni semmit, azoknak már csak adni szabad SZÁZ ILDIKÓ Nem menti fel tette alól a tolvajt, ha nem isme­ri személyesen áldoza­ta hányatott sorsát, ne­héz életútját. Előre is elnézést ké­rek azoktól az olvasóktól, akik az erőszakmentes konfliktuskezelés hívei. De én ezt az embert úgy or­rba vágnám vagy fenéken billente­ném, hogy megemlegetné! Holott túl vagyok néhány konfliktuskeze­lés-tanfolyamon és békéltetőként is van némi gyakorlatom. Meg kellene értenem a tolvaj lelki világát, azon nyomasztó vagy kényszerű körül­ményeket, amelyek hatására oda­­állt a földszinti íakás ablakához és egy erőszakos mozdulattal belökte. Körülnézett, felmérte a konyhaasz­talon lévő holmik értékét, meg se rettent, amikor meglátta valamivel arrébb a rengeteg gyógyszeresfiolát, a speciális fertőtlenítő eszközöket. Lazán szétnézett, mint egy bolhapi­acon, keresett, kutatott, válogatott. Napok óta forr bennem az indu­lat, és nem bírok napirendre térni a történtek felett, mert amikor meglá­togattam egy megannyi gonddal és betegséggel küzdő családot, azzal a hírrel fogadtak, hogy tolvaj járt ná­luk. Még a lépteit is hallották, jó ide­je figyelhette őket odakintről. Egy felnőtt ember derékmagasságában lehetnek a lakás ablakai, mégis félel­metes, ha visszaélnek az itt lakók ki­szolgáltatottságával. Lopni csaknem lehetetlen onnan, ahová már csak adni és hozni szabadna! Mert elven­ni tőlük az illetéktelenül behatoló már csak egy valamit tud, a béké­jüket. Megfosztja a beteg családtag miatt folyamatosan aggódót, amúgy is éberen alvót a pihenéstől, az álom adta menedéktől. Azoktól a merész álmoktól, hogy egyszer a gyógyulás biztos ösvényére léphetnek, és on­nantól kezdve kitárul féltve gondo­zott kis kincsük előtt a világ! Érkezésemkor éreztem, ahogy pókhálóként még mindig félelem szövi át a szűk folyosót, a szerényen bútorozott szobák sarkait, minden kis résbe behatol, és nem enged szabadon lélegezni, mosolyogni. Akarva-akaratlanul is rávetítettem a történteket a jelenlegi helyzetre, mert csaknem minden otthonban félelem honol a háborús hírek halla­tán. Talán nincs is olyan település, ahol ne adtak volna menedéket uk­rán anyáknak és gyerekeiknek, akik közül néhányan már végérvényesen otthontalanok, hadiözvegyek és fé­lárvák lettek. Amikor azt olvasom a kommentek özönében, hogy ők aztán nem segítenének, mert rajtuk sem segít senki, mindig elképze­lem, ahogy a karosszék nyugalmá­ból, szőnyegezett, meleg otthonuk biztonságából kiszólnak egyesek. Üzenetem nekik is szól. Akik­től már nem lehet elvenni semmit, mert már mindenük odalett, azok­nak már csak adni szabad, legyen az szép szó, együttérzés, támogatás, megélhetési lehetőség, jövőkép. Üzleti érzék (TASR/AP-felvétel) yy két éve Robert Fico egy parlamenti ülésen élesen bírálta Igor Matovicot, mire az akkori kormányfő sokatmon- I dóan vágott vissza: jobb lesz, ha csendben várja, mikor kopogtat nála a bűnüldöző ügynökség, a NAKA. Mára közel kerültünk ahhoz, hogy Matovié fenyegetése valóra váljék. Tegnapelőtt jelentették be, hogy Róbert Ficót és Robert Kalinákot bűn­­szervezet megalakításával, hivatali hatalommal való visszaéléssel gya­núsítják, valamint adótitkok megsértésével Andrej Kiskát és Matovicot igyekeztek lejáratni. Egyelőre az egykori belügyminisztert állították elő, az exkormányfo esetében viszont képviselői mentelmi jogának felfüg­gesztését kell kérni a törvényhozástól. Ezért rendelhették be Ficót csak jö­vő keddre kihallgatásra, mert addig a képviselők dönthetnek a kérelemről. Hacsak a főügyész nem áll elő valamilyen váratlan húzással. Fontos rendőrségi információk hiányában korai bármilyen következ­tetéseket levonni a NAKA egyik legnagyobb, egyben legkockázatosabb akciójáról. Ha összerakjuk az eddig napvilágra került tények és esemé­nyek mozaikját, indokoltnak tűnhet a bűnüldözők lépése. A több tucat le­tartóztatott, korábban fontos állami pozíciót betöltő személy - akik főleg a Smer, néhányan a Szlovák Nemzeti Párt jelöltjei voltak - közül többen beismerő vallomásokat tettek. így rajzolódott ki a nyilvánosság előtt az általuk működtetett korrupciós háló képe, amelynek a szereplői eurómil­­liókat vágtak zsebre, fontos döntéshozókat fizettek le. A Fico-rezsim ide­jén a hajuk szála sem görbült, hiszen a rendőrséget az eddigi informáci­ók alapján Norbert Bödör tartotta szemmel, Tibor Gáspár pedig országos rendőrfőkapitányként főleg a Smer vezéreinek igényei alapján irányította. A nagy kérdés nem az, hogy Fico és Kalinák tudott-e ezekről a korrup­ciós összefonódásokról. Csak a nagyon naivak és a Smer elvakult hívei hihetik, hogy ezekről fogalmuk sem volt, és minden piszkos ügy a hátuk mögött zajlott. A nyomozók minden bizonnyal azt firtatták, mennyit tud­tak ezekről a Smer vezetői, s mennyiben voltak haszonélvezői a nagy ösz­­szegeket vándoroltató korrupciós láncolatnak. Az úgynevezett vezeklő ta­núk nyilván sokat csiripeltek a nyomozóknak. Ám azt a bíróság dönti el, beismerő vallomásaik hitelesek-e, s ezeken felül a rendőrségnek vannak-e további, a két megvádolt politikus ellen egyértelmű, terhelő bizonyítékai. Tomás Gális szlovák publicista szerint figyelmeztető lehet, ami 22 évvel ezelőtt történt: Vladimír Meciart nagy dirrel-durral előállították, aztán kellő bizonyítékok híján, sokak megrökönyödésére kénytelenek voltak felmenteni őt még a gyanú alól is. Ilyen döntésben bízik Fico és Kaliflák, valamint az ugyancsak megvá­dolt Marek Para, a Smer udvari ügyvédje. Az ellenzéki párt elnöke vál­tig hangoztatja, hogy a volt két kormánypárt vizsgálati fogságban levő vagy szabadlábon védekező emberei Matovic és Mikulec belügyminisz­ter bosszújának áldozatai. Fico szerint ugyanolyan kíméletlen koncepciós per folyik ellenük, ugyanúgy meg akarják semmisíteni a politikai ellen­zéket, mint a múlt század harmincas éveiben a hitleri Németországban. Hozzáteszi, ezzel a cirkusszal a kormány igyekszik elterelni a közfigyel­met arról az egyre nagyobb közfelháborodást kiváltó tényről, hogy a kor­mánykoalíció képtelen hathatós megoldást találni a megélhetési költségek drasztikus növekedése miatt bajbajutott százezreknek. Eduard Heger kormányfő ezt azonnal cáfolta és közölte, a bűnüldözők autonóm módon, nem politikai nyomásra cselekednek. Amiben - Ma­ros Zilinka és Daniel Lipsic, továbbá a rendőrség egyes alakulatai közötti csatározást ismerve - Fico hívei, de kormánypárti szavazók is kételked­nek. Az elkövetkező napok, hónapok, talán évek döntik el, melyik tábor tamáskodása indokolt. A Donbasz elfoglalása élet-halál kérdése a Kreml számára Az orosz hadsereg teljes ere­jével a kelet-ukrajnai Donbasz régió meghódítására fókuszál. Donyeck és Luhanszk megyét már 2014-ben megkísérelte elfoglalni az orosz szeparatis­­ták révén, akkor egyharmaduk került az oroszbarát alakula­tok kezére. „A háború előtt az ukrán hadsereg körülbelül fele a Donbasznál állomá­sozott, a szeparatistákkal szembeni frontvonalon, ezt a vonalat tartották. Ennek az ukrán főerőnek a bekerí­tése az orosz hadműveletek egyik célja. A másik, hogy megszerezze Donyeck és Luhanszk megye teljes területét” - mondta Rácz András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézeté­nek munkatársa. A bekerítését úgy kell elképzelni, mint egy harapó­fogót: az orosz erők déli szárnya Donyeck mellől indulna észak felé, az északi szárny Harkiv mellől dél­re - ez 500 kilométeres frontvonalat jelent. A hadművelettel körbezár­hatnák az ukrán haderő közel felét - azonban ezt addig nem lehet el­indítani, amíg a végsőkig ellenálló Mariupolban harcok folynak. Miért olyan fontos Donbasz az oroszoknak? Egyrészt a háborúban a moszkvai vezetés egyelőre nem ér­te el a célját. Nem sikerült Ukrajnát elfoglalni egy villámháborúban, de eredményt kell felmutatni Vlagyimir Putyin elnöknek. A Kreml eredeti cél­ja az volt, hogy egyszerre hódítsák meg az ország északi, déli és kele­ti részét, azonban kudarcot kudarcra halmoztak: komoly veszteségek árán kénytelenek voltak visszavonulni a Kijev környékéről. Kelet-Ukrajna el­foglalása azért is fontos Moszkvának, mert jelentős stratégiai előnyökkel járna. Ukrajna szén- és acéltermelő területei végig az orosz határ mellett húzódnak, egészen az ostromlott Ma­riupol kikötővárosig. Ez a régió az uk­rán hazai össztermék közel 20 száza­lékát adja, az ország többi része nagy­részt mezőgazdaságra épül. Tehát a Donbasz nemcsak nyersanyagokban gazdag, hanem iparilag is fejlett. A keleti rész bekebelezésével teljesül­ne az orosz elnök néhány ideológiai célja is. Donbasz eleve Oroszország szíveként jelenik meg a moszkvai propagandában. Jelezzük, szó sincs ún. ősi orosz földről, ugyanis a térség két nagyvárosa alig 200 éves, ráadá­sul britek alapították: Donyecket egy walesi vasmester alapította 1869-ben, Luhanszkot pedig 70 évvel korábban egy skót iparos. Ha sikerülne lega­lább ezeket orosz ellenőrzés alá vonni, akkor Putyin győzelemként adhatná el odahaza a háborút május 9-én, az orosz nemzet politikai-katonai naptá­rának legjelentősebb dátumán. Az ün­nep a Szovjetunió 2. világháborúban Németország felett aratott győzelmé­nek évfordulója. Olyankor a moszkvai Vörös téren impozáns katonai dísz­szemlét tartanak, s ha bevennék Don­­baszt, lenne mit ünnepelni. Csakhogy a 2. világháború utá­ni legvéresebb európai ütközetekre kell felkészülni. A Kijev környékéről Donbaszba visszatérő orosz erőket a legjobb esetben is csak összefol­tozták, más, megfogyatkozott egy­ségek katonáival töltötték fel. A ka­tasztrofális orosz katonai morálról és az állandó logisztikai problémákról szóló jelentések azt mutatják, hogy az orosz egységek tényleges harci ereje nem átütő. Ezen az új parancs­nok kinevezése sem okvetlenül segít. A Kreml új hadszíntérparancsnokot nevezett ki, Alekszandr Dvornyikov tábornokot, az orosz hadsereg koráb­bi grozniji és Szíriái parancsnokát, aki az ottani brutális taktikáiról hír­hedt. Már önmagában ez jelzi, hogy az ukránok nem számíthatnak kö­­nyörületre. Az orosz tűzerő koncent­rációja és a nagyobb létszám kime­rítheti az ukrán állásokat, de ennek is óriási ára lesz. A donbaszi nyílt terep komoly előnyt kínál az ukrán védőknek, ugyanis akár több tucat katonából álló szakasz, akár páncélo­zott járművekkel teli zászlóalj próbál előrenyomulni, olyan területeken kell átkelnie, ahol nincsen fedezék. Már­pedig az ukránok bebizonyították, hogy az orosz erők feltartóztatásában hatásos a stratégiájuk: lerombolják a saját infrastruktúrájukat, például gátakat, hogy árvizet okozzanak, hi­dakat, utakat. Az sem mindegy, hogy a nyugati fegyverellátás mennyire lesz gördü­lékeny. Az USA már nehézfegyver­zetet, nagy teljesítményű ágyúkat küld, sőt a korábban tabunak számí­tó repülőket, helikoptereket. A ret­tegett Javelin páncéltörők és a heli­kopterek rémének számító Stingerek mellett érkeznek a Switchblade ön­gyilkos drónok is - a sufnituningolt orosz tankok kezelőinek legnagyobb rémületére... Volodimir Zelenszkij ukrán elnök abban bízik, ha elég fegyvert kap, akkor a jelenlegi patt­helyzetet győzelemre tudja váltani. Az oroszok győzelme a térségben rémisztő üzenet lenne a Nyugatnak, és megmenthetné Putyin háborús céljait, míg egy vereség történelmi kudarcot jelentene az orosz elnök számára. (hvg, Tx, 444, atv, shz) Bosszú? g // ■ ■■■■■ / A SZILVÁSSY JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents