Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-21 / 91. szám
www.ujszo.coml 2022. április 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A háború ára Tudathasadásos helyzet: Ukrajnát és Oroszországot is támogatjuk RONALD l2lP gyre nehezebb anyagi helyzetbe kerül az ukrán kormány, hiszen a háború drága, a gazdaság pedig romokban. A vállalatok harmada teljesen leállt, további harmaduk kénytelen volt jelentősen csökkenteni a termelését. A külkereskedelem a kétharmadával zuhant. A Világbank becslése szerint az ukrán gazdaság idén 45 százalékkal esik vissza, a kormány bevételei pedig a gazdasággal együtt omlanak össze. Márciusban 3 milliárd dollár volt a deficit, április végére 6 milliárdra nőhet. Hitelt felvenni öngyilkosság, a rövid lejáratú kölcsön kamatai akár az 50 százalékot is elérhetik. De Ukrajnának készpénzre van szüksége, így maradnak az ajándékok és a hitelek. Az USA 13,6 milliárd dolláros segélyt hagyott jóvá, ugyanakkor védelmi és humanitárius segítségről van szó - más szóval a saját fegyvereiket és áruikat ajándékozták oda. Ez pedig nem tömi be az ukrán költségvetési hiányt. A Nemzetközi Valutaalap 1,4 milliárd dollárt kölcsönzött, az EU 1,2 milliárdot. A Világbank 3 milliárdos csomagot hagyott jóvá, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 2 milliárdot, az Európai Beruházási Bank 600 milliót. Ám mindez együtt is kétségbeejtően kevés az okozott károkhoz képest. Ukrajna becslése szerint az infrastruktúrájában keletkezett eddigi károk minimum 270 milliárd dollárra rúgnak - és persze minden egyes nappal növekednek. A nemzetközi Gazdaságpolitikai Kutatóközpont becslése szerint 220 és 540 milliárd dollár közé tehető a kár, egyelőre. Még néhány hét, és meghaladja az európai újjáépítési keretet. Ukrajna újjáépítése eszméletlenül drága lesz. A kijevi kormány szeretné, ha a Nemzetközi Valutalap finanszírozná (persze szóba kerül a lefoglalt orosz vagyon), de ha elkezdődnek Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásai, akkor az összeg egy jelentős részét Brüsszel és a tagországok állnák. És itt óriási ellentmondásba ütköznek az európai politikusok (jobban mondva mindenki). Egyrészt Ukrajna támogatása rendkívül költséges lesz, a másik oldalon viszont mindannyian Moszkvát is pénzeljük a földgáz és kőolaj vásárlásával. Naponta körülbelül 900 millió dollárral. Szkizofrén helyzet. Főleg ha figyelembe vesszük azokat a számításokat, melyek szerint elég lenne két hónapig nem vásárolni orosz energiahordozókat, és Putyin kénytelen lenne befejezni a háborút. Ez az oka, hogy az uniós miniszterek a hatodik szankciós csomagba beleöntenék az orosz kőolajat is. Bár feltehetően nem általános embargóról lenne szó, hanem vámok és más korlátozások bevezetéséről. De ez nem ma lesz. Egyes információk szerint ilyen szankciók komolyan csak a francia elnökválasztás után kerülhetnek terítékre, és hosszabb átmeneti időszakról lenne szó, mint például a szénnél. Oroszország adja az európai kőolajimport negyedét. A szankciók miatt az OPEC számítása szerint napi 7 millió hordó árától eshetne el. Tegyük hozzá: igen, képesek vagyunk túlélni azt, hogy kevesebb olajat használunk. Szélsőséges helyzet volt, de például 2020 tavaszán, a koronavírus-járvány elején globálisan 20 millió hordóval csökkent a felhasználás, ez a világ fogyasztásának ötödé. Képesek vagyunk tehát arra, hogy átvészeljük a 7 milliós kiesést. A gazdaságra azonban mindez romboló hatással lenne, további gyors infláció, további gazdasági visszaesés és stagfláció - az infláció és a stagnálás együttes hatása, globális szinten. A háború árát nemcsak az oroszok és az ukránok fogják viselni, a teher Európa vállát is nyomja. Egyáltalán nem olcsó mulatság mindkét fél pénzelése egy háborúban, melynek nem látjuk a végét. A szerző a Trend kommentátora Szent Javelin-matrica. Ukrajna újkeletű védőszentje páncéltörővel. A matricák eladásából a menekülteket segítik (TASR/AP-felvétel) Helyreállt a kapcsolat Csernobillal Helyreállt a közvetlen kapcsolat, újra kap adatokat Csernobilból a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség. Az atomlétesítmény és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) közötti kommunikáció azt követően szakadt meg, hogy az orosz egységek elfoglalták az erőmű területét az Ukrajna ellen indított invázióban. A NAÜ március 10-én vesztette el a közvetlen kapcsolatot az erőművel, ahonnan végül március 31-én vonultak ki az oroszok, de előtte még megrongáltak két laboratóriumot. Ezeket az ukránok szerint radioaktív anyagok hatásának vizsgálatára hozták létre. Rafael Grossi, az atomügynökség igazgatója nagyon jó hírnek nevezte, hogy bő egy hónap után helyreállt a kapcsolat, és jelezte, a NAÜ még ebben a hónapban szakértői csoportot küld a helyszínre, hogy felmérjék a helyzetet. Úgy tűnik, vihettek magukkal némi szuvenírt is az orosz katonák Csernobilból, a baj az, hogy ezek a tárgyak erősen radioaktívak, ezért nem tanácsos őket élő szervezet közelében őrizgetni. Az ukrán kormány szerint az orosz csapatok radioaktív anyagokat zsákmányoltak a két csernobili laboratóriumból, amikor március végén kivonultak. A csernobili zóna kezeléséért felelős állami hivatal szerint a megszálló oroszok 133 sugárszennyezett eszközt loptak el, amelyek összesen 7 millió becquerel radioaktivitást mutatnak. Még ennek a töredéke is halálos lehet, ha nem megfelelő módon kezelik - és kicsi az esély arra, hogy az orosz katonák értenek az ilyesmihez, tekintve, hogy egy erősen radioaktív erdőben is ástak lőállásokat. Az ukrajnai hivatal szerint emellett számítógépeket, irodai berendezéseket vittek el, valamint laboratóriumi berendezéseket, mérőeszközöket tettek tönkre. Nem tudni, hogy a radioaktív eszközök most hol lehetnek. (Tx, 24.hu, hvg) A népirtás forgatókönyve FELEDY BOTOND A orosz elnök kitüntette Azatbek Omurbekov alez-M redest. Ez önmagában nem is lenne hír. Csakhogy / > M a 64. Különleges Gépesített Lövészdandárt vezető JL. JL. MLLi orosz tiszt a bucsai mészáros néven vált ismertté. Az üzenet Putyintól: nem kell félnetek, jól tettétek. Úgy is mondhatnánk, hogy ez hivatalos felhatalmazás a további bűnökre. A jobb napokat is megélt orosz hírgyár, a Rí A Novosztyi éppen a bucsai vérengzés kitudódásának napján (!) hozott le egy írást, amely tíz pontban szedi össze, hogyan kell bánni a leigázott Ükrajnával. Ezt Timothy Snyder történész úgy címkézte: a „népirtás forgatókönyvét” tették közzé. Ez és a többi uszító cikk, továbbá az orosz tévécsatornák a dehumanizált ukrán ellenségkép valódi legyártói. A terv az orosz nyelv elsőbbségétől az oktatás átvételén át az ellenállók felszámolásáig terjed. Minden kegyetlenkedés egyik első lépése, hogy az ellenséget az elkövetők fejében megfosszák emberi mivoltától. Nem ember, tehát állatként lehet bánni vele. Ruandától Srebrenicáig megvolt erre a szókészlet, most is ez látszik. A szervezettség a másik kérdés. Az elmúlt két hétben minden napra jutott egy ukrán tömegsír feltárása, kínzókamra felfedezése és hasonlók. Bucsa mellett megismertünk még számos helyszínt. Csakhogy ez nem pusztán a „kiszolgáltatott kiskatonák” elkeseredéséből következő emberi bosszú. Amikor azt ordítja a gyereklányt erőszakoló orosz fegyveres, hogy „addig erőszakolunk, hogy ne legyél képes több ukránt szülni” (BBC), ez maga a dehumanizáció. Azt jelenti, hogy az orosz politikai vezetés elérte, hogy a „náci” ukránt (még ha ez mást is jelent Moszkvában, mint nyugaton) nem tekintik embernek. Innentől viszont a háború tudatos része a civilek módszeres irtása, megfélemlítése, elüldözése, kitelepítése. Sok vita folyik arról - és nincs végleges megfejtés hogy mi a Kreml és Putyin valódi célja. Mit jelent a denacifikálás, a demilitarizálás a maga teljes orosz értelmezésében? Meddig mennek el, ha az ukrán ellenállás megroppan? Ha megszereznék Donyeck és Luhanszk teljes területét, még elmennek Kijevig? Onnan szétlövik még a rakétáikkal Nyugat-Ukrajnát is? Egy pillanatra fogadjuk el azt a feltételezést, hogy az orosz politikai vezetés szándéka, hogy az ukrán ellenállást fizikai létében évtizedekre megsemmisítse. A lehető legnagyobb mértékben redukálja Ukrajnát és az ukránokat. Ha ez a „feladat”, akkor mit tenne a Kreml? Körülbelül azt, amit most látunk. Az ukrán katonai front mellett civil infrastruktúrát támadna, civilek elleni masszív megtorlásokkal, hogy a maradék ellenállók kedvét is elvegye. Deportálna: ahogy Mitrovits Miklós fogalmazott a lengyel OSW intézet anyagából írt összegzésében: „Zelenszkij szerint a megszállt területekről Oroszországba deportált ukrán lakosok száma meghaladja a félmilliót, az ukrán emberi jogi ombudsman szerint közülük 120 ezer gyermek. Az Oroszországi Föderáció Védelméért felelős Nemzeti Központ vezetője arról tájékoztatott, hogy Oroszország Ukrajnából 821 000 főt hozott át evakuációs művelet révén, melyek közül 151 000 gyerek”. Ezek a számok a háború második hónapjában. Több mint tízmillióan hagyták el lakhelyüket, kisebb felük az országot is. Más orosz források arról szólnak, hogy több mint kétmillió ukrán „önként” jelentkezett az áttelepítésről szóló adatbázisba. Tanárokat hurcolnak a Krímbe, hogy kiképezzék őket a „helyes” oktatásra. 923 iskolai épület sérült meg eddig és 91 megsemmisült. Csak a közoktatás szintjén ötmilliárd dolláros az épületekben keletkezett kár. 120 milliárd dollárnál tartott április elején a teljes kárszámláló. Több mint hatvan templom (ortodox, zsidó, egyéb) és 53, az UNESCO által is számontartott kulturális hely is jelentősen megsérült. Legalább 70 kórház, 163 óvoda, 300 híd, 8000 kilométernyi út... és pörög a számláló tovább. Holott az infrastruktúra rombolásában még mindig az az elsődleges, aminek katonai értéke is van (úthálózat, vasút stb.), de egyértelmű volt a városok ostrománál, hogy az alapellátási helyeket és a szimbolikus tereket is rombolják. Valójában a fejünkben zajlik a kihívás: Fel tudjuk fogni, hogy ez zajlik a szomszédunkban, amikor a Nyugatnak ilyen típusú megsemmisítő háború nem tartozik már az eszköztárába? Hogy nem sok kis atrocitás van, néhány orosz katonával, hanem egy tervezett „demilitarizáció” zajlik, amelybe még az is beletartozik, hogy az ukrán anyák ne szüljenek ukrán kiskatonákat. Hogy ezek a háborús bűnök politikai cél részét képezik. Ha be tudná fogadni a tudatunk az emberi gonoszságnak ezt a szintjét, ez vajon mit változtatna a magatartásunkon? Egyszerűen nehéz ép elmével és az európai szocializációval felfogni, hogy mások egy megsemmisítő műveletet racionálisnak látnak. Es amíg ezt nem lépjük meg, addig marad a szemellenzős értelmezés, illetve az, hogy a saját gondolkodásunkat várjuk el Moszkvától. Mi sem áll távolabb a Kremltől. Sőt, másoktól sem. Az elmúlt néhány évben újratanultunk olyan kifejezéseket, mint „átnevelő tábor”, „patrióta tábor”, börtönbeli szervkereskedelem, szibériai internálás, börtöntelep. Politikai gyilkosságok. Hongkongi ellenzékiek eltűnése. Vagy éppen Ján Kuciak szlovák újságíró és jegyese hidegvérű agyonlövése egy békés mátyusföldi faluban. A hatalom bárhol, bármikor kegyetlenül viselkedik, ha hoszszabb ideig nincs ellensúly, nincs ellenőrzés fölötte. Az egykor elfogadott „fékek és ellensúlyok” rendszere nem ideológiai kérdés, hanem arról szól, hogy az életünket befolyásoló döntéseket meghozó politikusokat intézmények és más politikusok képesek-e ellenőrizni - és ha kell, visszarántani. Na ez 22 év alatt alighanem zuzmók szintjére redukálódott a Kremlben.
