Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-02 / 77. szám
Hizsnyai Tóth Ildikó tárcája a Szalonban 17, oldal 2022. április 2., szombat, 16. évfolyam, 13. szám f l'm űk 11 éve terje^ delmes írásban t M foglalkoztam a . ^ M zsákutcás maw J MmJ gyár „fejlődés” egyik legfontosabb problémájával: a józan, középjobb gazdasági reformvonal teljes eltűnésével a magyar politikából1. Ezt követte négy éve a következő, aggódó cikk („Magyarország tragédiája II”)2, amely emellett már azt is kénytelen volt megállapítani, hogy az Orbán-kormányok a demokráciát is leépítik. A helyzet azóta tovább romlott. A gazdasági jobbközép reformvonal továbbra is csak nyomokban lelhető fel, a demokrácia leépítése pedig folytatódott, mára Magyarország nemzetközileg is látványosan elszigetelődött, Putyin utolsó csadósává, pária állammá vált az Európai Unión (EU) belül, még legközelebbi visegrádi szövetségesei, a lengyelek is eltávolodtak tőle. Döbbenetes, hogy mindennek alig van hatása a Fidesz támogatottságára, így a kormánypárt újra az esélyesebb félként fűt neki a parlamenti választásnak, már negyedszer. Az állami propagandagépezet és a kormánypárti médiabirodalom által hipnotizált hívek túlnyomó többségét, úgy látszik, semmi sem tántoríthatja el. Orbánnak sikerült egy párhuzamos valóságot teremtenie, amelyben egyik fölényes győzelmet aratja a másik után, jórészt kitalált ellenfelei felett: újra és újra legyőzi Brüsszelt, Sorost és a hálózatát, a migránsokat, a baloldalt meg a libernyákokat (a sor szabadon és hosszan folytatható), megvívja a rezsiharcát és szabadságharcát, majd 12 év háborús retorika után békegalambbá változik, és az ellenzékét vádolja azzal, hogy háborúba akarja rángatni Magyarországot. És a hívek ezt is beveszik, nincs az a mennyiségű 180 fokos fordulat, ami megingatná a tábort. Ebben a közegben már nincs semmiféle racionalitás, számonkérés, a korábbi tervekkel, ígéretekkel való szembesítés, kétkedésnek helye nincs. Helyette maradt a kollektív amnézia, társadalmi szintű Stockholm-szindróma meg a vakhit a vezér képességeiben. Magyarország egyre inkább következmények nélküli ország. Magyarország tragédiája III. A kelet-közép-európai (KKE) posztszocialista országokban a rendszerváltás óta egyetlen kormányzat sem volt hatalmon olyan sokáig és rendelkezett akkora - alig korlátolt - hatalommal és olyan nagy gazdasági erőforrások felett, mint Orbán és csapata az elmúlt 12 évben. Ehhez képest a gazdasági csoda elmaradt, helyette van konzerválódó leszakadás a régiós versenytársakhoz képest, balkanizáció és egyre fokozódó elszigetelődés. A valódi kihívások már keményebb dió Pedig az ország állapota és a választók pénztárcájának vastagsága nem a Fidesz-médiában megvívott győzedelmes harcoktól függ, hanem a valós kihívásokra adott válaszoktól. S ezeket is jó régiós összehasonlításban szemlélni a hasonló adottságú versenytársakkal. Itt a következő kép rajzolódik ki: Orbán és a Fidesz gyakran jól látja a problémákat, és helyes, de legalábbis legitim célokat követ, például a népességfogyás lassítása, az államadósság csökkentése, az exportpiacok diverzifikálása vagy a gazdaság versenyképességének javítása. Aztán bombasztikus nevekkel és médiakampánnyal tálalják a dolgokat: demográfiai súlypontú kormányzás, adósságellenes harc, keleti nyitás, Széli Kálmán Terv stb. Az eredmény legtöbbször kudarc, Magyarország még a régióban is a sereghajtók közé süllyed, de ezt is sikerként tálalják, és a sikereken felbuzdulva meghirdetik a folytatást (déli nyitás), vagy még nagyobbat mondanak, jó távoli, 2030-as határidőkkel. A számonkérésre, kritikára való reagálás Orbán felcsúti kisvasúiról szóló kijelentésének jegyében szól: „Ha támadják a kisvasutak akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.” De nézzük a tényeket. A természetes fogyás (halálozások mínusz születések száma) 2010 óta, a három Orbán-kormány egy meat évében félmillió fő volt, miközben Magyarország lakossága összesen 325 ezer fővel fogyott, és 9,7 millió alá csökkent a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) szerint. Vagyis a döbbenetes mértékű természetes fogyást csak a bevándorlás (igen a „migránsok”) ellensúlyozta némiképp, de a migrációs többlet is csalóka lehet, hiszen a nagyszámú külföldön dolgozó, élő magyar állampolgár többségének még van magyarországi állandó lakhelye, így egyelőre nem került ki a magyar statisztikákból, de egy részük nem fog visszatérni. így könnyen lehet, hogy a tényleges fogyás a félmillióhoz lesz közelebb. (Csak az Egyesült Királyságban - a brexitet követően — 161 ezer magyar állampolgár kért tartós letelepedési engedélyt tavaly év végéig.) 2017- ben Orbán még azt mondta, hogy népességfogyást nem migrációval, hanem a családpolitika erősítésével kell megoldani, meg azt, hogy a demográfiai programmal a népességcsökkenés lassítását, megállítását, majd a népesség számának növelését, a biológiai reprodukciót akarja elérni a kormánya, amelynek gazdaságpolitikája középpontjában ezért a demográfiapolitika áll. Nos, a valóságban a népességfogyás nem lassult, hanem gyorsult, holott migrációval is próbálják megoldani. Demográfiai fronton egyeden területen van érdemi javulás, az ún. teljes termékenységi mutató (az egy anyára jutó gyermekek száma) számottevően nőtt, 1,6 közelébe, de továbbra is messze van a 2,1-es ún. reprodukciós szinttől - ennek eléréséhez az Orbán által (2018- ban) kitűzött céldátum, 2030, ami teljesen irreális, jelenleg a termékenység egyeden európai országban sem éri el ezt a szintet. Az már más kérdés, hogy a bekövetkezett javulás mennyire a kormányzati politikák eredménye, a termékenység emelkedése ugyanis az egész KKE régióra jellemző tendencia. 2019-ben (az unió statisztikai hivatalának az Eurostatnak ebből az évből valók a legfrissebb adatai) a magyar termékenységi mutató még mindig a harmadik legalacsonyabb volt a térségben a lengyel és a horvát után. Egy dolgot azonban valószínűleg jelentős mértékben előmozdítottak a családtámogatási politikák: a lakóingadanok árának drasztikus emelkedését. 2015 óta ezek több mint megduplázódtak, és az Eurostat adatai szerint ez volt a legnagyobb mértékű növekedés az egész EU-ban. Az aligha lehet fiiggeden attól, hogy a családtámogatási pénzek nagy része ingadanvásárlásra, felújításra ment. A népességfogyást az utóbbi két évben jelentősen megemelte a koronavírus okozta többlethalálozás is. Természetesen ez Európában szinte mindenhol így volt, csakhogy nem mindegy, mekkora mértékben. Orbán 2020 szeptemberében még azt mondta, hogy a védekezés sikerét a halálesetek és a megmentett életek számában lehet mérni. Ezek után a csaknem 46 ezer halottat aligha teszik ki a kirakatba, a hivatalos adatok szerint a Covid-19 miatti magyar lakosságarányos halálozás a negyedik legmagasabb volt az egész világon. Igen, sokszor a hivatalos adatok pontadanok, ezért jobb a többlethalálozást nézni, de Magyarország itt is az első 20 között van (az élbolyt egyébként a posztszocialista országok alkotják). A példaként oly sokat emlegetett szomszédos Ausztriában a lakosságarányos többlethalálozás a magyar szintnek kevesebb mint a fele volt - ennyit tesz az egészségügyi rendszerek fejlettségének és a járvány elleni védekezés hatékonyságának a különbsége. Versenyképességben sereghajtó, demokráciában (hátulról) első A 2011 -es Széli Kálmán Terv szerint a közszféra adóssága a GDP 50 százaléka alá csökkent volna 2018- ra, ehelyett újra 80% körül van, ugyanott, ahol 2010-ben, amikor Orbánék átvették a kormányrudat (és államcsőddel ijesztgettek). Közben sikerült elvesztegetni 12 évet, és felélni 10 milliárd eurónyi, a GDP 10 százalékának megfelelő, 3 millió magyar dolgozótól elkonfiskált második pilléres magán-nyugdíjpénztárnyi vagyont. Figyelembe véve a választási osztogatás miatt teljesen elszabadult államháztartási hiányt, és az ukrajnai orosz agresszió miatt várható gazdasági lefékeződést, a magyar államadósság idén jó esélylyel minden korábbi rekordot megdönthet. Ezzel akár az élre is törhet a régióban, mivel 2021 harmadik negyedévében csak a horvát GDP- arányos államadósság volt picivel magasabb, de az épp csökkent. De vessünk egy pillantást a sokat hangoztatott versenyképességre is. Az EU-hoz 2004-ben csatlakozott posztszocialista államok (V4-ek, baltiak, Szlovénia) közül Magyarország utolsó helyen állt a svájci világgazdasági fórum (WEF) 2019-es versenyképességi rangsorán és a Világbank vállalkozói környezetet vizsgáló összesítésében (Doing Business 2020). Hátulról a harmadik volt az IMD 2021-es globális versenyképességi rangsorán (Szlovákia és Lengyelország előtt). Azoknak, akik kapásból rávágnák, hogy kit érdekelnek ezeknek a Soros-hálózathoz tartozó szervezeteknek a kamu elemzései, íme egy idézet a második Orbán-kabinet (Matolcsy György által vezetett) Gazdaságfejlesztési Minisztériumának honlapján 2011 végén közzétett Magyar Növekedési Tervből. „A Versenyképességi Program azt a középtávú célt tűzi ki, hogy a három legelfogadottabb nemzetközi versenyképességi rangsorban (IMD, WEF, Doing Business) Magyarország három éven belül a legjobb 15 EU-tagállam - és ezzel egy időben a 3 legjobb kelet-közép-európai EU- tagállam - között legyen.” Az amerikai Heritage Foundation gazdasági szabadságot vizsgáló 2022-es rangsorában a fend versenytársakon kívül még Bulgária, Horvátország és Románia is megelőzte Magyarországot, így itt abszolút régiós sereghajtó, a kanadai Fraser Instimte hasonló, 2021-es világranglistáján hátulról1 a negyedik a régióban (Szlovénia, Horvátország és Lengyelország van mögötte). A Transparency International Korrupció Érzékelési Indexe szerint az elmúlt pár évben Magyarország általában Bulgáriával és Romániával osztozott az uniós
