Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-02 / 77. szám
IIXfSHHHHBHH szalon ■ 2022. április 2. WSSSBSSM utolsó helyeken, a legutóbbi, 2021- es ranglista szerint Bulgária után az EU második legkorruptabb tagállama volt. A Freedom House legutóbbi elemzései szerint Magyarország egyedüli EU-tagként került a „részben szabad” kategóriába, vagyis az unió legkevésbé demokratikus országa. Ugyanezen szervezetnek az átalakuló (volt szocialista) országokat elemző jelentéseiben („Nations in Transit”) Magyarország ugyancsak az egyedüli EU-tag, ami már nem fért be a „részben konszolidált demokrácia” fogalmába sem, és hibrid rendszerként jellemzik (a demokrácia és autokrácia közötti elhelyezkedésére utalva). Magyarország a német Bertelsmann Alapítvány (a demokratikus és szabadpiaci átalakulást vizsgáló) Transzformációs Indexei szerint is utolsó az EU átalakuló államai között. A Riporterek Határok Nélkül sajtószabadságról szóló indexe szerint az utolsó előtti helyen áll az EU-ban, csak Bulgária van mögötte - ez egyébként a 180 vizsgált országból a 92. helyezést jelenti, egy sor harmadik világbeli, köztük afrikai ország is megelőzi. A fentieket figyelembe véve talán nem túlzás sem balkanizációról, sem eredménytelenségről beszélni. Elmondhatjuk, hogy Orbánék harcoltak a népességfogyás ellen, és a népességfogyás győzött, harcoltak a koronavírus ellen, és a koronavírus győzött, harcoltak az államadósság ellen, és az államadósság győzött, harcoltak a versenyképességért, de nem jött össze, harcoltak az exportpiacok diverzifikálásáért, de a keleti nyitás teljes csőd lett. Harcoltak a korrupció ellen... illetve, elnézést, nem is (vö. Lánczi András: „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”). Összegezve, a valós kihívásokkal szembesülve a kormány rendre megbukik, a saját maga által kitűzött célokat is képtelen elérni. A populista autokraták ezzel persze világszerte gyakran így vannak, ha nem a saját maguk által teremtett ellenségekkel harcolnak a saját médiaterükben. n Magyarországon volt a legmagasabb a pénzromlás mértéke az EU-ban, a magyar forint a régió egyik leggyengébben muzsikáló valutája. Vannak eredmények is Kétségtelenül vannak eredmények is, bár a régiós összehasonlítás ezek jó részét zárójelbe teszi, de mivel nem a Fidesz-média módjára működöm, leírom őket. A legnagyobb előrelépés a foglalkoztatottság terén történt, bár az ígért egymillió munkahely nem jött össze, illetve nem tíz év alatt, itt olyan nagyságrendi változás történt - mintegy bő 800 ezer új foglalkoztatott -, ami nem csak Fidesz-propaganda. Bár belesegít kicsit a közmunka meg a külföldi átmeneti munkavállalás is, de tény, hogy a foglalkoztatottsági ráta a régióban kiemelkedően magas, a cseh szint után a második legmagasabb lett Magyarországon, valamivel meghaladva a lengyelt és a szlovákot, meg az EU-27 ádagát is. Az elmúlt pár évben a gazdasági növekedés is viszonylag magas volt, akárcsak az ádagbérek emelkedése, és a minimálbért is lendületesen emelte a kormány, de a régió egészében is nagyjából ez történt. Ezért Magyarország nem tudott „kilőni”, az egy főre eső vásárlóerőre vetítve mért GDP tekintetében, továbbra is előtte van Csehország, Szlovénia, a baltiak meg Lengyelország, visszaelőzte viszont Szlovákiát, azonban egyre jobban felzárkózott mögé Románia. Hozzá kell tenni, hogy az Eurostatnál komoly gondok vannak a vásárlőerő-paritás kiszámolásával, Szlovákia esetében visszamenőleg revidálták az adatokat, így nemcsak Magyarország, de Románia is megelőzte, ami nem túl életszerű. Mindenesetre, ha a magyar előzés valós is, csak az történt, hogy visszaelőztek egy olyan országot, amelyet három cikluson, 12 éven át vezetett, egy autokrata hajlamú, a baloldali demagógiát az idegengyűlölettel vegyítő, egyeden reformot meg nem valósító, mérhetedenül korrupt maffiaállamot teremtő garnitúra (a Robert Fico vezette Smer-SD és szövetségesei). Ez azért nem nagy dicsőség. A gond ott van, hogy a magyar kormánymédia kizárólag a fenti sikerekről számol be, és a kedvezőtlen összehasonlításokat már nem köti a hírfogyasztó orrára. Például, hogy már a nagy inflációs hullám előtti években is Magyarországon volt a legmagasabb a pénzromlás mértéke az EU-ban, hogy a magyar forint a régió egyik leggyengébben muzsikáló valutája, hogy a pedagógusbérek már Romániában is magasabbak, mint Magyarországon, hogy a magyar háztartások egy főre jutó végső fogyasztása (vásárlóerőparitáson számolva is) a második legalacsonyabb az unióban Bulgária után. Nyilván a fent említett kudarcsorozatot sem igen ragozzák. Azt sem fogja senki elmagyarázni, hogy a növekedés fenntarthatadan, mert újra gyors eladósodáson alapul, meg az elszabaduló energiaárak miatt a rezsicsökkentés is egyre inkább az, és a választások után (bárki kerüljön is hatalomra) komoly korrekció kell - igen, ez megszorítást jelent. Végleges (és végzetes?) elszigetelődés Röviddel a 2022-es választás előtt előállt az a kivételes helyzet, hogy az Orbán által kiépített rendszer elkezdett ráomlani teremtőjére - teljes összeomlás nincs, valószínűleg nem is lesz, de elég jelentős rogyadozás van. Ezt jórészt a hívek is érzékelik, mert majd kiszúrja a szemüket. A legelkötelezettebb Fidesz-szavazókét leginkább. Láthatják az egészségügy valóságos állapotát, hogy sokszor településükön évek óta betölteden a háziorvosi praxis, a 400-as szintig gyengülő euró-forint árfolyamot, az elszálló árakat. Szembesülnek vele, hogy 99 A hintapolitika oda vezetett, hogy a demokratikus világban úgy tekintenek rá, mint Putyin utolsó csatlósára az EU-ban. 700 forint felett lenne a benzinár, de mivel a kormány 480-ban maximalizálta ezért sok helyen hiány van. (Hurrá, visszatért a jó öreg szocialista árhivatal és a hiánygazdaság!) Sokszor ők kapják a közmunkásbért, a minimálbért, az ő gyerekeik kénytelenek Nyugatra távozni a jobb megélhetésért. Ha nem fordítják el a fejüket, láthatják a korrupt helyi fideszes kiskirályok működését is, az urizálást, meg az oligarchák tollasodását, meg a képmutatást (Borkai és Szájer botrányai). Mert a bulvár is megírja, megmutatja, arról nem is beszélve, hogy még mindig országosan is elérhetők a fiiggeden médiák (s ehhez nem kellenek számítógépes ismeretek sem). És valamit érzékelhetnek a külügyi összeomlásból is. Annyi azért leeshet, hogy először volt a „ruszkik, haza”, aztán Orbán lett Putyin legnagyobb haverja, Brüszszel meg a gonosz, most meg Putyin megtámadta Ukrajnát, és még sok fideszes is azt mondja, hogy agresszor, meg újra „ruszkik, haza”, Brüsszeltől meg mégis kérjük a hitelt is - szóval valami nem stimmel. A kérdés az, mindez elég-e ahhoz, hogy a tábor legalább tizede, huszada elbizonytalanodjon, vagy inkább maradnak a kényelmes párhuzamos valóságuk hazugságai között. Továbbá, hogy az alibisták, közömbösek meg tétovázók legalább egy része tíz percet törődjön az ország sorsával, hogy a kiszolgáltatottak legalább töredéke megmakacsolja magát. Ha nem, akkor Magyarország tovább halad a diktatúra felé, kifelé az EU-ból, keletre, folytatódik a leszakadás. Az ellenzéknek egyre nehezebb lesz nyerni, a kilátástalanság nő. Ha kisebb csoda folytán Orhán veszít, akkor is az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy legkésőbb négy év után diadalmasan visszatér, mert olyan rendszert teremtett, olyan aknamezőt hagy maga után, és annyi hatalmat meg pénzt szervezett ki a sajátjaihoz, ráadásul nemzetközileg is súlyos válsághelyzet van. És ennek szinte semmi köze az ellenzékhez. Igen az távol van a tökéletestől, de ha csupa angyalból meg zseniből állna, akkor sem menne sokkal többre. Megint az lenne az igazságos, ha folytatódna a rendszer ráomlása a Fidesz fejére - egyétek meg, amit főztetek alapon, de ebben nagyon sok a kockázat, gádástalanságukat figyelembe véve. Félek leírni, de lehet, hogy Magyarország végleg elveszett, vagy legalábbis nagyon hosszú időre. Kívülről nézve talán jobban látszik, hogy kormánya mennyire elszigetelődött. A hintapolitika oda vezetett, hogy a demokratikus világban úgy tekintenek rá, mint Putyin utolsó csadósára az EU-ban, Putyinék meg úgy, mint egy hivatalosan is ellenségessé nyilvánított országra. Két szék között a pad alá estek, a keleti nyitás teljes kudarc, a remélt gazdasági haszonnak annyi, alighanem Paks II-nek is (ami persze nagyon is jó hír az országnak). Az Orbán által sztárolt, vagy inkább autokrata példaképei által vezetett országok most omlanak öszsze: Erdogan Torökországában 50 százalék feletti az infláció, Oroszország teljes gazdasági összeomlás elé néz. S ezt a magyar közvélemény jó része, főleg a „fideszes”, alig érzékeli. Ha mégis, akkor is fontosabb neki az ádátszó módon 12 év ígérgetés után odaadott 13. nyugdíj, a fenntarthatadan rezsiharc meg a hazug párhuzamos álomvilág. Fontosabb, mint a szabadsága, jó híre, történelmi hagyománya és most az ukránok vére is. Magyarország tragédiája itt és így folytatódik. Nem örömteli látvány. Gál Zsolt Politológus, közgazdász, a pozsonyi Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Magyar Fórum alelnöke 1 https://ujszo.com/velemeny/ magyarorszag-tragediaja (Publikálás dátuma: 2011. október 23.) 2 https://ujszo.com/kozelet/ magyarorszag-tragediaja-ii (Publikálás dátuma: 2018. március 31.) Rendszer ellen lázadók 2018-ban láthattunk utoljára új magyar HBO-sorozatot az Aranyélet harmadik évada formájában, és ugyan négy év hosszú idő, de a streaming-szolgáltató a várakozásunkat az eddigi legambiciózusabb magyar projektjükkével, A besúgóval hálálta meg. már a magyar kereskedelmi tévék ontják magukból az új magyar sorozatokat, de közben ne feledkezzünk meg arról, hogy a hazai sorozatdömpinget nagyrészt az HBO olyan sikeres projektjeinek köszönhetjük, mint a Társas játék, a Terápia és az Aranyélet. A besúgó olyan értelemben rúgja fel az eddigi hagyományokat, hogy nincs külföldi mintája, teljesen hazai fejlesztésű show, ráadásul a streaming-szolgáltató egy fiatal, hasonló léptékű produkciókban teljesen járadan alkotó, Szentgyörgyi Bálint projektjét karolta fel. Ez részben jókora kockázatvállalást jelent, és persze azért is furcsának tűnhet, mert Szentgyörgyi a nyolcvanas évek Magyarországáról mesél, egy olyan korszakról, amelyben még nem is élt. Persze, ezzel nincs semmi baj, legalább biztosítva lehetünk arról, hogy a Kádár-rendszer utolsó éveit nem a nosztalgia szűrőjén keresztül mutatják be nekünk, és kétségtelenül érdekes, hogy mit gondol egy fiatalember a rendszerváltás előtti utolsó néhány évről. Ha a korszak nem is, a sztori hősei már közelebb állnak korban Szentgyörgyihez: húszas éveik elején járó, az egyetemet éppen csak megkezdett fiatalok, akiknek nagy álmaik és nagy vágyaik vannak, azonban a szocialista Magyarország erősen korlátozza őket abban, hogy az álmaikat valóra válthassák. A közeg egy budapesti egyetem kollégiuma, ahová az ország minden részéből érkeznek a fiatalok, köztük Gergő, akit már a főváros felé tartó vonatúton megkörnyékez a titkosszolgálat. Zsarolással veszik rá a fiút, hogy épüljön be a kollégium ellenzéki, demokratikus érzelmi fiataljai közé, jelentsen róluk, és meséljen olyan információkat, amelyekkel rács mögé tudják juttatni őket. A fiú elkezd kettős játékot játszani: megpróbálja úgy teljesíteni a feladatát, hogy közben félrevezeti a szolgálatot, de ez hosszú távon egyáltalán nem egyszerű. A besúgó elsőre leginkább azzal lepett meg, hogy mennyire pörgős. A legtöbb magyar sorozat inkább karakter-, mint sztoriközpontú, ám itt leginkább a történetmesélésre és a fordulatokra helyeződik a hangsúly. Ennek következménye, hogy elsősorban típuskarakterekkel dolgozik, akiket gyorsan megismerhetünk, és általában pont olyanok, mint amilyennek már elsőre is látszanak. Mivel nagyrészt fiatal színészekkel dolgozik, öröm látni, hogy SOROZATDARÁLÓ sok friss arc is lehetőséget kapott, akik közül elsőre a lázadók vezéregyéniségét játszó Patkós Márton, a seftest alakító Varga Adám és a KISZ-es Hermányi Mariann tűnik igazán nagy felfedezésnek. Őket olyan veteránok egészítik ki, mint Thuróczy Szabolcs, Hajdú Szabolcs és Mácsai Pál. A korszak megidézése működik, bár a bemutatott rendszer szigora engem inkább a hatvanas évekre emlékeztetett, mint 1985-re. Akad néhány zavaró logikai buktató, és talán jót tett volna a sorozatnak, ha a száguldó tempó helyett jobban elmélyed a karakterekben, és több időt hagy nekik a kibontakozásra, de öt rész alapján azt tudom mondani, hogy A besúgó nem okoz csalódást. Tóth Csaba
