Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-19 / 89. szám
Topligák Európai bajnokságok Heti futballmenü 10-11. oldal 2022. április 19., kedd, XVIII. évfolyam, 16. szám Carlo Ancelottit már sokan leírták, de a Real Madridnál újra bebizonyította, hogy még mindig képes a legmagasabb szinten dolgozni (Fotó: tasr/ap) Ancelotti titka? A fejlődés elé kell menni Valószínűleg még Olaszországban is nagyon kevesen adnák szavazatukat Carlo Ancelottira, egy a világ legjobb edzőjét kereső közvélemény-kutatásban. Pedig egyedülálló rekordot tudhat magáénak. Ő az egyetlen edző, aki hamarosan bajnok lesz Európa öt nagy bajnokságában: az AC Milánnál a Serie A-ban, a Chelsea-vel a Premier League-ben, a PSG-vel a Ligue 1-ben, a Bayernnel a Bundesligában, a Real Madriddal pedig a győzelem kapujában áll a La Ligában. A Milan Lab mindent megváltoztatott A Bayern Münchennél, a Napolinál vagy az Evertonnál eltöltött időszaka nem volt túl sikeres, sokan már leírták a nemzetközi topfutballban Carlo Ancelottit. Nem lett igazuk, hiszen az olasz szakember remekül teljesít a Real Madrid élén: szinte biztos a bajnoki cím, és a BL-elődöntő hatalmas túlteljesítés ebben a szezonban, ráadásul ezek után a ManCityt is meglephetik. Hogy mi a szakember titka, arra önéletrajzi könyve, „Az én focim”, illetve David Beckham és Philipp Lahm segítsével keressük a választ, aki visszavonulása óta a német Zeit online változatában publikál. A barátság nem megalázkodás „2016-ban a Bayern München nagyon nehéz feladat előtt találta magát. A klubnak meg kellett találnia Pép Guardiola utódját, és csak egy ember: Carlo Ancelotti jöhetett szóba. Nekünk, játékosoknak ez egyrészt komoly stílusváltást jelentett, hiszen amit Ancelotti egy hét alatt adott át, arra Guardiolának elég volt három óra. Másrészt, ahogy elődjére is, Ancelottira is igaz volt a következő: játékosként jól érzi magát mellette az ember, mert érzi, hogy a mester a teljes edzői repertoárját a csapat rendelkezésére bocsátja. Ezért is lehet sikeres bárhol a világban” - emlékszik vissza Lahm, és ezt erősítik Carlo Ancelotti gondolatai is. ,Amikor egy edző átveszi egy csapat irányítását, számos apró információt gyűjt, amelyek majd segíthetik őt a későbbi munkában. Én is így tettem, de aztán személyesen próbáltam utánajárni ezeknek az információknak. A Real Madrid esetében például azt hallottam, hogy nagy a széthúzás az öltözőben - én ennek ellenkezőjét tapasztaltam: a játékosok egységet alkottak, profi módon, komolyan végzik a munkájukat. Amikor azt hallom magamról, hogy túl jóban vagyok a játékosaimmal, túl közel engedem magam hozzájuk, és ezért nem tisztelnek, mindig dühös leszek. Az eredményeim már régen rádöbbentethették volna az állandó kritikusokat, hogy milyen ostobaságokat beszélnek. Büszke vagyok arra, hogy tudok bánni a labdarúgóimmal, hogy megbecsüljük egymást, hogy bízunk a másikban. Amikor volt csapattársaimnak lettem az edzője, kapcsolatunkat a kölcsönös tisztelet jellemezte. A barátságos hangnem nem jelent megalázkodást.” Nemcsak Lahm, de David Beckham is nagyra tartja Ancelotti emberi tulajdonságait - és persze szakmai kvalitásait. Szakember és barát „Carlo olyan edző,, aki remekül ötvözi a játékosok technikai és lélektani felkészítését, így bárkiből képes kihozni a lehető legjobb teljesítményt. Az évek alatt rengeteg klasszist edzett, de sok olyan focistával is dolgozott, aki éppen csak felkerült az első csapathoz. Mindenki felé bizalmat sugárzott, nem tett különbséget a labdarúgói között. Különleges motivációs érzéke van, és úgy ösztönöz, hogy eközben nem nyomja agyon a csapatát a saját elképzeléseivel, de- ha kérik - mindig készségesen kifejti azokat. A vele való munka, a személyiségének fokozatos megismerése (akkor beszéltem vele először, amikor részt vettem az első edzésemen Milanellóban) óriási élményt jelentett. Amikor úgy döntöttem, hogy karrieremet egy újabb idénnyel meghosszabbítom, az elhatározásom nem volt független attól, hogy Carlo éppen Párizsban edzősködött. A szakmai tudása előtti tisztelet, a személye iránti csodálat és a barátságunk jelentette a vonzerőt a folytatáshoz.” „Volt szerencsém a világ legnagyobb klubjaiban, a világ legjobb szakvezetőinek keze alatt dolgozni, de Carlo taktikai érzéke mind közül kiemelkedik. Ancelotti képes volt alkalmazkodni a mindenkori klubjához, a rendelkezésére álló labdarúgók jelleméhez, a rá váró új feladatokhoz. Ugyanakkor a taktikai fejlődés, a stílusbeli változás semennyiben nem módosított Carlo vezetői erényein, a játékosokkal való kapcsolattartásának mikéntjén- mindig közel engedte magához a focistákat. A mi viszonyunk is ezen a közvedenségen alapult. Ügy ismertem meg, mint szakembert, de aztán hamar barátokká váltunk. A kölcsönös megbecsülés vezérelte a közös munkánkat, onnantól kezdve, hogy 2008. december 30-án bemutatkoztam a Milánban, egészen odáig, hogy 2013. május 18-án a Paris Saint-Germain csapatában lezártam a profi pályafutásomat”- emlékszik vissza a közös évekre Beckham. A játékos csak magára gondol Persze hosszú volt az út, amíg Ancelotti felért a csúcsra, és neki sem adtak semmit ingyen. „Gyakori tévképzet a komoly játékosmúlttal rendelkező focistákról, hogy nekik könnyen fog menni az edzősködés is. Hibás feltételezés”- állítja Ancelotti. ,A tapasztalat segít ugyan abban, hogy a labdarúgókkal könnyebben kialakítsd a kapcsolatot, de semmi többet nem jelent. Ezért is volt fontos, hogy a visszavonulásomat és a játékos-pályafutásomat követően a világ egyik legjobb trénere mellett kezdhettem el a munkát. Arrigo Sacchitól rengeteget tanultam. Sokat követelt - nemcsak másoktól, önmagától is -, de rengeteget adott. Megtanított rá, hogy hogyan kell motiválni egy csapatot vagy egy játékost rövid és hosszú távon. De ő hívta fel a figyelmemet a saját munkamódszer fontosságára, és tőle sajátítottam el a hatékony kommunikációt is. A módszertan rendkívül fontos része a szakmának: ez ad karaktert neked, ez határozza meg a stílusodat, ebben áll össze felgyülemlett tudásod és tapasztalatod. Amikor edzőként megteszed az első lépéseidet, biztosan visszanyúlsz a játékosként szerzett élményekhez. Ez a te szilárd bázisod, amelybe beletartozik az edzőidtől ellesett munkamódszer is - utóbbi azonban az új karriered során már nem bír akkora jelentőséggel. Edzőnek lenni végrehajtói szerepkör, amely feltételezi a megfelelő technikai, pszichés tudást, szervezőkészséget és lelki egyensúlyt. Tudnod kell átültetni a pályán megszerzett tapasztalatot, mindezt úgy, hogy közben folyamatosan tanulsz: nemcsak az intézményesített edzőképzés, de az útkeresés vagy a többi edzővel való találkozás során is. Mint a csapat vezére, az edző fogja össze a játékosokat, ő viseli a felelősséggel járó terhet. Mindig többes szám első személyben gondolkodik - a játékos ezzel szemben szinte kivétel nélkül csak magára gondol. Carlo Ancelotti számos országban dolgozott több különböző csapatnál, melyek stílusa vagy anyagi háttere is eltért. "Csak egyféleképpen lehetett sikeres: ha folyamatosan változott ő maga is, alkalmazkodva a körülményekhez és a világfutball fejlődéséhez. ,Az edzők világa folyamatosan fejlődik. Újabb és újabb játékstílusok, módszertanok és ötletek bővítik a már meglévő ismereteket. Amikor a ’90-es évek közepén elkezdtem a karrierem előbb a Reggiana, majd a Parma csapatánál, a munka jószerivel kizárólag a pályára koncentrálódott. Szinte csak edzések zajlottak: technikai feladatokat végeztünk, gyakoroltuk a taktikát, egyéni és csoportos foglalkozásokat tartottunk. A maradék időben esetleg súlyzóztunk. Manapság az edzőközpontokban szakmai műhelyek működnek, ezek elemzéseket végeznek, amelyeket megvitatnak egymás közt: régen nem kerülhetett sor specifikus felmérésekre, hiszen hiányzott hozzá a technológia. A rendelkezésre álló adatok gyakran hozzávetőlegesek és pontadanok voltak. Szinte minden az edző vagy az erőnléti munkáért felelős szakember tapasztalatán és hozzáértésén múlott. Bevallom, a kezdeti időkben én sem voltam oda a számítógépért, értelmedennek tartottam, és folyamatosan ugrattam a segítőmet, aki mindenképpen rá akart bírni a használatára. Most már belátom, hogy a technológia nélkülözhetetlen a munkámban. Az óriási változást az hozta az életemben, amikor - már edzőként - a második milánói évemben a Milan Lab csapatával dolgozhattam együtt: folyamatosan elemezték az edzéseket, még a technikai-taktikai gyakorlások során fellépő fizikai terhelést is vizsgálták.” Az edző még nem szakvezető „Ettől kezdve teljesen másképpen álltam hozzá a munkámhoz. Eddig a pillanatig igyekeztem magamhoz vonni a lehető legtöbb feladatot, később már ezt nem engedhettem meg: újabb és újabb szakemberekre lett szükség, aztán összhangot kellett teremteni a különböző szakterületek között. Más szóval: a stáb hatalmasra duzzadt, a hagyományos másod- és kapusedzőhöz, valamint az erőnléti trénerhez számos szakterület képviselője csatlakozott. Addig szinte csak a vezetőedző szavának volt súlya, innentől viszont már számos döntést más hozott meg - így jöhetett létre egy valódi szakmai team, ahol a munkacsoportok egymást segítve, integrált módon működnek.” „Ez a változás azt jelentette, hogy az edzőt inkább már szakmai vezetőnek vagy szakvezetőnek kellett tekinteni: egy olyan figurának, aki már csak kontrollt gyakorol az egyes szakterületeken dolgozók felett. A szakvezető legnagyobb erénye, hogy képes összerakni egy olyan profi és felkészült hátteret, amely a lehető legjobban segíti a játékosok fejlődését, sőt a sajátját is: hiszen minél többet megtanul a szakmából, annál inkább képes koordinálni a stábot. Kijelenthetjük, hogy a szakvezető pozíciója teljesen mást jelent, mint korábban az edzőé. Eltérő a működés, változtak a játékra és a focisták technikaierőnléti felkészülésére vonatkozó elvárások. Ha csak azt nézzük, hogy mennyit gyorsult azóta ez a sportág ahhoz képest, amikor még én is játszottam, elképzelhetjük, hogy mennyit változott a modern kor labdarúgóinak felkészítése. Régen megkaptad a labdát, átvehetted, átgondolhattad, hogy hova passzolod, majd végrehajtottad a passzt. Manapság pedig már azelőtt tudni kell, hogy mit akarsz kezdeni vele, mielőtt megkapnád a labdát. Egy szakembernek sosem szabad megrekedni egy ponton, hanem arra kell törekednie, hogy a módszerei folyamatosan fejlődjenek. És nem csupán követnie kell a fejlődést. Az kevés. Elébe kell mennie” - vallja Carlo Ancelotti, aki nemcsak a levegőbe beszél, de teljesít is - akár a Real Madrid élén is. Pincési László
