Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-19 / 89. szám
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2022. ÁPRILIS 19. SERIE A 9 Ezt az olasz csapatot mindenki szereti Látványos foci, szórakoztató meccsek, jövőbeli nagy csillagok 1 Olaszország észak___ nyugati ’ felében Ll r f megbújó kisváros /% § népe 2016. szep- JL \ £ J tember 15-én valami különlegesre készült. A Modena tartományban található 41 ezres település lakói addig nem igazán szokhattak hozzá ekkora ranggal bíró sporteseményhez. Aznap a helyi csapat első európai kupás fellépése alkalmából a neves Athletic Bilbaói fogadta a Stadio Cittá del Tricolore stadionban - ilyet pedig egy évtizeddel azelőtt senki sem tudott elképzelni arrafelé. 2006-ban még az olasz labdarúgás negyedik osztályában senyvedett a Neroverdi, és alighanem nagyon kevesen remélték csak, hogy a zöld-feketék ennyire gyorsan és ilyen messzire jutnak. Azon az estén azonban „lecsapott” a valóság: a Sassuolo 3-0-ra győzött és megérkezett az európai színpadra. Miután az 1980-as és 1990-es években a Serie C2 és a Serie D között vándorolt a klub, a történelmi felemelkedés még a meglett férfiakat is könnyekre fakasztotta - így porolja le az emlékeket a Guardian akkori cikke. Nagy nevek a pádon A Sassuolo tehát 2006-ban csupán a negyedik osztályban szédelgett, ám azon a nyáron feljutott a Serie Cl-be, hogy aztán egy „konszolidációs” szezont követően a Juventus jelenlegi főnöke, Massimiliano Allegri vigye őket tovább. Mad Max a Serie B-ig kormányozta a zöld-feketéket, 2009-ben pedig már egy bizonyos Stefano Piofi igazgatta a csapatot. Piolival még nem jött össze a nagy álom, de Eusebio Di Francescóval meglett a feljutás a legjobbak közé. 2013 decemberében a klub megszerezte a közeli Reggio Emíliában található Mapei Stadion tulajdonjogát, miután Giorgio Squinzi tulajdonos egy árverésen megvásárolta a létesítményt. A Serie A-s klubok közül így a Juventus és az Udinese mellett a Sassuolo len a harmadik egyesület, amelyik teljes mértékben a saját arénája felen rendelkezik. Ekkor már a keret tagjai között találtuk az éppen csak nagykorú, saját nevelésű Domenico Berardit, aki első felnőtt Serie A-idényében 16 gólig jutott, vagy Francesco Acerbit, akinél hererákot diagnosztizáltak és kemoterápiás kezelésen is átesett, mégis a bajnokság legtöbbet fejlődött védői között emlegették a nevét. Hazaiakra épülő műhely Az elkövetkezendő évek klubfilozófiájában az olasz játékosok jelentenék az alapot. Saját nevelésű ifjoncokkal és fiatal korban meg-Manapság nem a Juventus, a Milan vagy az Inter adja a legtöbb játékost szerzen ismereden tehetségek felépítésével próbálták megcibálni a nagyobb oroszlánok bajszát, majd a befutott labdarúgók jó pénzért történő értékesítésével feltölteni az egyenleget. Utóbbira jó példa a Roma U19-es csapatától alig több mint egymillió euróért elhappolt Lorenzo Pellegrini, a 21 esztendősen százezer euróért kikölcsönzött Matteo Politano vagy a Cesenától néhány millióért behúzott Stefano Sensi. Többe került, de később mutatós nyereséggel távozott Simone Zaza és Nicola Sansone, mint ahogyan a Milántól elküldött Manuel Locatellin is kerestek nagyjából huszonöt millió eurót - hogy csak az ismertebb nevek legyenek kiemelve. A zöld-feketék addigi aranybetűs idénye a 15/16-os volt, amikor megverték a Napolit, a Juventust és az Intett, a campionato végén pedig a Milant és a Laziót megelőzve hatodikként végeztek a tabellán. Ez után valamennyi évadban a középmezőny stabil tagjaként a 8-12. hely között zártak a bajnokságban; a kieséstől sosem kellett igazán rettegniük, ellenben a mindenkori nagycsapatok gyo-Mi a közös a Liverpoolban, a Real Madridban és a Sassuolóban? A topligák mezőnyében az angol és a spanyol sztárcsapat mellett egyedül az olasz klub mondhatja el magáról, hogy két olyan játékosa is van, aki legalább 13 gólnál jár ebben a szezonban. A Sassuolo esetében 14 találatnál tart Berardi és 13-nál Scamacca. morgörccsel léptek ellenük pályára, mert nem nagyon akadt olyan szezon, amikor ne kaptak volna el legalább egy nagyvadat. Sikeres utódlás 2018 júniusában ült le a kispadra Roberto De Zerbi, lényegében onnantól kezdve számít „hipszterkedvencnek” a csapat. A csupán 39 esztendős tréner gyorsan belépett a modern felfogású futballal próbálkozó fiatal olasz edzők klubjába. Irányításával a Sassuolo az egyik legszórakoztatóbb focit játszó olasz csapatként lett ismert, amely taktikai szempontból is kellemes meglepetéseket tudott okozni. A leginkább a 4-2—3-1-es formációt kedvelő De Zerbi futballfilozófiája a labdabirtoklásra és a szűk területeken való gyors, rövid passzokra épült. Támadásait a szélsőkre helyezte ki, de fontos szerepet kapott az építkezésben a kapus is. Második idényében klubrekordot hozott az innovatív és támadó szellemű játék mind a szerzett gólok (69), mind az összegyűjtött pontok (62) tekintetében. A keretben ott figyelt a mostani csapatkapitány Gian Marco Ferrari, a későbbi Európa-bajnok Manuel Locatelli, elöl pedig a rettegett Domenico Berardi-Francesco Caputo-Jeremie Boga trió, melynek tagjai egyaránt két számjegyű góltermést pakoltak a közösbe a koronavírus miatt zaklatott 2019/20-as szezonban (Caputo egészen 21-ig (Fotó: TASR/AP) benyelt négyes. Ebből is látszik, hogy a szélsőséges produkcióért elsősorban a védelem, pontosabban a csapatvédekezés gyengesége okolható. Mindezt persze „nem bánják” a semleges szurkolók, mert egy mindenkori Sassuolomects szórakoztató faktora igen magas. Ezért pedig jó értelemben a támadás a ludas. A színolasz Domenico Berardi- Gianluca Scamacca-Giacomo Raspadori hármas elképesztő ütemben termeli a gólokat és a gólpasszokat. Az Eb-győztes Berardi 14+11- gyel, a szintén kontinensbajnok, mindössze 22 éves Raspadori 9+4-gyel, míg a nyaktetoválásáról könnyedén kiszúrható Scantacca 13 gólnál áll. Érthető módon hetente csörög a telefonja a Sassuolo sportigazgatójának; egyre-másra fúrnak be a hívások a klub játékosaiért. Nehéz ebben a zajban kiszűrni a releváns információkat, de ha minden igaz, a center Scamacca az Interben folytatja majd, talán a fiatal válogatott kerettag középpályással, Davide Frattesivel együtt; Ez még akkor is így lehet, ha a napokban a Sassuolo a hivatalos oldalán bejelentette, hogy 2026-ig szerződést hosszabbított a 3-szoros olasz válogatott csatárral. Hamed Traorét a Napoli kerülgeti, és szinte biztosan nem tudják megtartani a jövő olasz válogatottjában alapembernek gondolt Raspadorit, valamint Berardit sem. A csapatot azonban aligha kell félteni, a következő szezonra is találnak majd csiszolható gyémántokat. Csáki Csaba az olasz válogatottba, hanem a Sassuolo jutott). Nem meglepő módon De Zerbit nem sokáig sikerült megtartani, igaz, a tréner következő klubját - az ukrán Sahtart - kevesen mondták volna be előre. Amiért érdemes leülni a tévé elé A most futó bajnokságot megelőzően Alessio Dionisi vette át a munkafolyamat irányátását. Az Empolit feljuttató 41 éves szakember jó választásnak tűnt, hiszen a Milant, a Laziót és a Juventust maga mögött tudva negyedikek ebben a mutatóban meccsenként ádagban 55,3%-os labdatartással, míg a passzhatékonyságban szintén negyedikek 85,1%-os pontossággal. Előkelő helyen posztóinak a mérkőzésenként bemutatott sikeres cselek tekintetében is: átlagban 10,6-al mindjárt másodikak, vagyis a támadóharmadban Dionisi szeret a játékosai kreativitására hagyatkozni. elődjével megegyezően progreszszív, építkező felfogású edzőnek számít és sok szempontból hasonlóan gondolkodik. A nehézkes kezdés ellenére világosan látszott a folytonosság: Dionisi megtartotta a labdabirtoklásra épülő filozófiát és legtöbbször az alapfelállást is, bár ellenféltől függően 4-3-3- ra, vagy agresszív támadójáték alkalmazása esetén 4—1—4—1-re is átvált, de a lényeg, hogy igyekszik sok mozgással megkerülni az ellenfél letámadásait, valamint lehetőség szerint többet birtokolni a labdát. Ez olyan jól megy, hogy Skalpvadászat A 21/22-es évad első komoly zsákmányát a Juventus idegenbeli legyőzésével mutatták be. Október végén némileg váradanul megtréfálták az akkor még csak kóválygó torinóiakat, a siker viszont valamit elindított házon belül. A hullámvasutat. Megverték - idegenben - a Milant, otthon a Laziót, ikszeltek a Napolival és a Romával, majd egy újabb milánói kirándulás végén az Intert pofozták fel a Meazzában. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy akkor miért nem a Bajnokok Ligája-helyért harcol a Sassuolo? Nos, azért, mert a köztes meccseken nem tudtak konzisztens teljesítményt nyújtani - egy-egy földrengető bravúrt általában kijózanító pofon követett. Példaként említhető a Lazio és a Fiorentina elleni bajnokikon összegereblyézett négy pont után az értheteden hazai összeomlás a Bologna ellenében, vagy az Empoli idegenbeli lemészárlását követő körben a Veronától otthon
