Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)

2022-04-19 / 89. szám

www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2022. ÁPRILIS 19. SERIE A 9 Ezt az olasz csapatot mindenki szereti Látványos foci, szórakoztató meccsek, jövőbeli nagy csillagok 1 Olaszország észak­___ nyugati ’ felében Ll r f megbújó kisváros /% § népe 2016. szep- JL \ £ J tember 15-én va­lami különlegesre készült. A Mo­dena tartományban található 41 ezres település lakói addig nem igazán szokhattak hozzá ekkora ranggal bíró sporteseményhez. Aznap a helyi csapat első euró­pai kupás fellépése alkalmából a neves Athletic Bilbaói fogadta a Stadio Cittá del Tricolore stadi­onban - ilyet pedig egy évtizeddel azelőtt senki sem tudott elképzel­ni arrafelé. 2006-ban még az olasz labdarúgás negyedik osztályában senyvedett a Neroverdi, és alighanem nagyon kevesen remélték csak, hogy a zöld-feketék ennyire gyorsan és ilyen messzire jutnak. Azon az es­tén azonban „lecsapott” a valóság: a Sassuolo 3-0-ra győzött és meg­érkezett az európai színpadra. Mi­után az 1980-as és 1990-es évek­ben a Serie C2 és a Serie D között vándorolt a klub, a történelmi felemelkedés még a meglett férfi­akat is könnyekre fakasztotta - így porolja le az emlékeket a Guardian akkori cikke. Nagy nevek a pádon A Sassuolo tehát 2006-ban csupán a negyedik osztályban szédelgett, ám azon a nyáron feljutott a Serie Cl-be, hogy aztán egy „konszoli­dációs” szezont követően a Juven­tus jelenlegi főnöke, Massimiliano Allegri vigye őket tovább. Mad Max a Serie B-ig kormányozta a zöld-feketéket, 2009-ben pedig már egy bizonyos Stefano Piofi igazgatta a csapatot. Piolival még nem jött össze a nagy álom, de Eusebio Di Francescóval meglett a feljutás a legjobbak közé. 2013 decemberében a klub megszerezte a közeli Reggio Emíliában találha­tó Mapei Stadion tulajdonjogát, miután Giorgio Squinzi tulajdo­nos egy árverésen megvásárolta a létesítményt. A Serie A-s klubok közül így a Juventus és az Udinese mellett a Sassuolo len a harmadik egyesület, amelyik teljes mérték­ben a saját arénája felen rendelke­zik. Ekkor már a keret tagjai között találtuk az éppen csak nagykorú, saját nevelésű Domenico Berardit, aki első felnőtt Serie A-idényében 16 gólig jutott, vagy Francesco Acerbit, akinél hererákot diag­nosztizáltak és kemoterápiás keze­lésen is átesett, mégis a bajnokság legtöbbet fejlődött védői között emlegették a nevét. Hazaiakra épülő műhely Az elkövetkezendő évek klubfilo­zófiájában az olasz játékosok je­lentenék az alapot. Saját nevelésű ifjoncokkal és fiatal korban meg-Manapság nem a Juventus, a Milan vagy az Inter adja a legtöbb játékost szerzen ismereden tehetségek fel­építésével próbálták megcibálni a nagyobb oroszlánok bajszát, majd a befutott labdarúgók jó pénzért történő értékesítésével feltölteni az egyenleget. Utóbbira jó példa a Roma U19-es csapatától alig több mint egymillió euróért elhappolt Lorenzo Pellegrini, a 21 esztendő­sen százezer euróért kikölcsönzött Matteo Politano vagy a Cesenától néhány millióért behúzott Stefano Sensi. Többe került, de később mutatós nyereséggel távozott Simone Zaza és Nicola Sansone, mint ahogyan a Milántól elkül­dött Manuel Locatellin is kerestek nagyjából huszonöt millió eurót - hogy csak az ismertebb nevek legyenek kiemelve. A zöld-feketék addigi aranybetűs idénye a 15/16-os volt, amikor megverték a Napolit, a Juven­­tust és az Intett, a campionato végén pedig a Milant és a Laziót megelőzve hatodikként végeztek a tabellán. Ez után valamennyi évadban a középmezőny stabil tag­jaként a 8-12. hely között zártak a bajnokságban; a kieséstől sosem kellett igazán rettegniük, ellenben a mindenkori nagycsapatok gyo-Mi a közös a Liverpoolban, a Real Madridban és a Sassuolóban? A topligák mezőnyében az angol és a spanyol sztárcsapat mellett egyedül az olasz klub mondhatja el magáról, hogy két olyan játéko­sa is van, aki legalább 13 gólnál jár ebben a szezonban. A Sassuolo esetében 14 találatnál tart Berardi és 13-nál Scamacca. morgörccsel léptek ellenük pályá­ra, mert nem nagyon akadt olyan szezon, amikor ne kaptak volna el legalább egy nagyvadat. Sikeres utódlás 2018 júniusában ült le a kis­­padra Roberto De Zerbi, lénye­gében onnantól kezdve számít „hipszterkedvencnek” a csapat. A csupán 39 esztendős tréner gyor­san belépett a modern felfogású futballal próbálkozó fiatal olasz edzők klubjába. Irányításával a Sassuolo az egyik legszórakozta­­tóbb focit játszó olasz csapatként lett ismert, amely taktikai szem­pontból is kellemes meglepetése­ket tudott okozni. A leginkább a 4-2—3-1-es for­mációt kedvelő De Zerbi fut­­ballfilozófiája a labdabirtoklásra és a szűk területeken való gyors, rövid passzokra épült. Támadásait a szélsőkre helyezte ki, de fontos szerepet kapott az építkezésben a kapus is. Második idényében klubrekordot hozott az innovatív és támadó szellemű játék mind a szerzett gólok (69), mind az összegyűjtött pontok (62) tekin­tetében. A keretben ott figyelt a mostani csapatkapitány Gian Marco Ferrari, a későbbi Eu­­rópa-bajnok Manuel Locatelli, elöl pedig a rettegett Domenico Berardi-Francesco Caputo-Jere­­mie Boga trió, melynek tagjai egy­aránt két számjegyű góltermést pakoltak a közösbe a koronavírus miatt zaklatott 2019/20-as sze­zonban (Caputo egészen 21-ig (Fotó: TASR/AP) benyelt négyes. Ebből is látszik, hogy a szélsőséges produkcióért elsősorban a védelem, pontosab­ban a csapatvédekezés gyengesége okolható. Mindezt persze „nem bánják” a semleges szurkolók, mert egy mindenkori Sassuolo­­mects szórakoztató faktora igen magas. Ezért pedig jó értelemben a támadás a ludas. A színolasz Domenico Berardi- Gianluca Scamacca-Giacomo Ras­­padori hármas elképesztő ütemben termeli a gólokat és a gólpasszo­kat. Az Eb-győztes Berardi 14+11- gyel, a szintén kontinensbajnok, mindössze 22 éves Raspadori 9+4-gyel, míg a nyaktetoválásáról könnyedén kiszúrható Scantacca 13 gólnál áll. Érthető módon he­tente csörög a telefonja a Sassuolo sportigazgatójának; egyre-másra fúrnak be a hívások a klub játéko­saiért. Nehéz ebben a zajban ki­szűrni a releváns információkat, de ha minden igaz, a center Scamacca az Interben folytatja majd, talán a fiatal válogatott kerettag középpá­lyással, Davide Frattesivel együtt; Ez még akkor is így lehet, ha a napokban a Sassuolo a hivatalos oldalán bejelentette, hogy 2026-ig szerződést hosszabbított a 3-szoros olasz válogatott csatárral. Hamed Traorét a Napoli kerülgeti, és szin­te biztosan nem tudják megtartani a jövő olasz válogatottjában alap­embernek gondolt Raspadorit, valamint Berardit sem. A csapatot azonban aligha kell félteni, a kö­vetkező szezonra is találnak majd csiszolható gyémántokat. Csáki Csaba az olasz válogatottba, hanem a Sassuolo jutott). Nem meglepő módon De Zerbit nem sokáig sikerült meg­tartani, igaz, a tréner következő klubját - az ukrán Sahtart - keve­sen mondták volna be előre. Amiért érdemes leülni a tévé elé A most futó bajnokságot meg­előzően Alessio Dionisi vette át a munkafolyamat irányátását. Az Empolit feljuttató 41 éves szak­ember jó választásnak tűnt, hiszen a Milant, a Laziót és a Juventust maga mögött tudva negyedikek ebben a mutatóban meccsenként ádagban 55,3%-os labdatartással, míg a passzhatékonyságban szin­tén negyedikek 85,1%-os pontos­sággal. Előkelő helyen posztóinak a mérkőzésenként bemutatott sikeres cselek tekintetében is: át­lagban 10,6-al mindjárt másodi­kak, vagyis a támadóharmadban Dionisi szeret a játékosai kreativi­tására hagyatkozni. elődjével megegyezően progresz­­szív, építkező felfogású edzőnek számít és sok szempontból ha­sonlóan gondolkodik. A nehézkes kezdés ellenére világosan látszott a folytonosság: Dionisi megtartotta a labdabirtoklásra épülő filozófiát és legtöbbször az alapfelállást is, bár ellenféltől függően 4-3-3- ra, vagy agresszív támadójáték alkalmazása esetén 4—1—4—1-re is átvált, de a lényeg, hogy igyek­szik sok mozgással megkerülni az ellenfél letámadásait, valamint le­hetőség szerint többet birtokolni a labdát. Ez olyan jól megy, hogy Skalpvadászat A 21/22-es évad első komoly zsákmányát a Juventus idegenbeli legyőzésével mutatták be. Október végén némileg váradanul megtré­fálták az akkor még csak kóválygó torinóiakat, a siker viszont valamit elindított házon belül. A hullám­vasutat. Megverték - idegenben - a Milant, otthon a Laziót, ik­szeltek a Napolival és a Romával, majd egy újabb milánói kirándu­lás végén az Intert pofozták fel a Meazzában. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy akkor miért nem a Bajnokok Ligája-helyért har­col a Sassuolo? Nos, azért, mert a köztes meccseken nem tudtak konzisztens teljesítményt nyújta­ni - egy-egy földrengető bravúrt általában kijózanító pofon köve­tett. Példaként említhető a Lazio és a Fiorentina elleni bajnokikon összegereblyézett négy pont után az értheteden hazai összeom­lás a Bologna ellenében, vagy az Empoli idegenbeli lemészárlását követő körben a Veronától otthon

Next

/
Thumbnails
Contents