Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-12 / 85. szám
www.ujszo.coml 2022. április 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Múlt, jövő, matek Nem elvont tankönyvi izékről van szó, hanem az ellenségképről KORPÁS ÁRPÁD ..............................i F rdekes figyelni, hogyan E csapódik le az istenadta nép felnőtt fiaiban és lányaiban egy-egy politikusi szólam, hírfoszlány vagy éppen álhír. Sokszor úgy, mintha elemibe se jártak volna. A minap második világháborús bombát találtak az érsekújvári vasútállomás közelében. Az USA-ban gyártott robbanószerkezetet hatástalanították. A szövetséges légierő 1944 őszén és 1945 tavaszán többször is azért bombázta az akkor Magyarországhoz tartozó Érsekújvár vasútállomását és annak környékét, mert fontos közlekedési gócpontnak számított: kapocsnak a közép-kelet-európai hadszíntér és a hitleri Németország között. A vasút biztosította a németek ellátását, fékezve a szovjet hadsereg és szövetségesei előnyomulását. Tragédia, hogy a városra hulló bombák több ezer áldozatot követeltek, házak százai dőltek romba vagy váltak lakhatatlanná. A tényszerű tájékoztatók mindig utalnak a kontextusra: sok civil áldozattal járt, de a német hadsereg visszaszorítása kapcsán bombáztak. És most azt hallom a vonaton egy „biztonságpolitikai szakértőtől”, hogy azért találhattak bombát Érsekújvárban, mert a „mocskos amerikaiak” már akkor is támadták Szlovákiában (!) az oroszokat (!). Hasonló „történelmi” fejtegetést hallhattunk a Szlovákia és az USA közti védelmi szerződés elleni egyik szélsőjobboldali tüntetésen is. Az tette tanulságossá, ami nem hangzott el. Egy szónok elmondta, az amerikaiak már a második világháború idején is támadták a szlovákokat, amikor a pozsonyi Apollo kőolaj-finomítót bombázták. És itt kitette a pontot. Ennyi! Tragikus tény, hogy ez is áldozatokat követelő, nagy károkat okozó támadássorozat volt, szörnyű következményeit senki sem vonhatja kétségbe, de az információ úgy teljes és korrekt, ha kiderül, miért bombáztak. Az akkori szlovák rezsim a hitleri Németország csatlósa volt, azaz az Apollo is a német hadigépezetet szolgálta. És a tényszerűség kedvéért hozzá kell fűzni, hogy az 1944—45-ös amerikai bombázásokon kívül 1945-ben szovjet légitámadás is érte a várost. Csakhogy ezt egy olyan társaság előtt, amely egyszerre rajong a nácibarát Tiso-rezsimért és tüntet az amerikaiak ellen, ciki lenne elmondani. A csápoló közönség így is benyalja. Taps. Miért említem ezeket a példákat? Mert jelzik, milyen a népesség egy részének tudásszintje, s ez milyen veszélyeket hordoz magában. Nemcsak a tényszerű, körültekintő múltértelmezés lehetőségét „tapsolhatják el” ezek a választópolgárok, nemcsak elvont tankönyvi izéről van szó, hanem arról, hogy bűnbakkereső, ellenségképekre épülő lesz-e a hivatalos iskolai történelemtanítás és a közhangulat, ha 2024-ben vagy előbb egy radikálisabb kormánykoalíció rendezkedik be az országban. Volt már erre kísérlet, amikor Vladimír Meciar 1994 és 1998 közti kormánya idején a Szlovák Nemzeti Párt által jelölt Éva Slavkovská oktatásügyi miniszter Milan S. Durica Szlovákia és a szlovákok története című afféle „történelmi segédtankönyvét” akarta bevezetni az oktatási intézményekben. Durica úgy súlyozta, csoportosította vagy éppen hallgatta el a történelmi tényeket, hogy például szebbnek tűnjön fel a Jozef Tiso-féle totalitarizmus (1939- 1945) időszaka. Szlovákia akkor kivédte Slavkovskáék kísérletét. Ma képes lenne hasonló ellenállásra? Persze, ez itt csak a történelemoktatás példája. Ha szélsőségesebb koalíció alakulna a következő választás után, mindent próbálna a maga képére formálni. Éppen ezért az is kérdés, hogy egy ilyen forgatókönyvnél mit tudna tenni az egyre eszköztelenebbé váló itteni magyarság, miközben igazából kedvezőbb helyzetre és rövidebb távra sincs konszenzusosán megfogalmazott, hatékony koncepciója. A baj nem az, hogy ez kérdés. A baj az, hogy a csetepaték közben erre és az ehhez hasonló kérdésekre igazából nem is keressük a választ. A válaszkereséshez ugyanis párbeszéd kellene, az meg megy ki a divatból. Hiába álmodják magukat egyesek a parlamenti patkóba, a másik kirekesztésével ez nem fog menni. Megint a tényéknél vagyunk, de ez már egy másik tantárgy: a matematika. A Die Weltnél folytatja a háború ellen tiltakozó orosz tévés Maria Ovszjannyikova orosz újságíró akkor vált világszerte ismertté, amikor az ukrán háború ellen tiltakozó táblát mutatott fel az orosz állami tévécsatorna élő hírműsorában. Ovszjannyikova ezentúl a német Die Welt lapjába és műsoraiba tudósít az Ukrajna ellen indított orosz háború történéseiről. Ovszjannyikova korábban azt mondta, nem bírta tovább a Kreml propagandáját, és meg akarta mutatni, hogy igenis vannak olyan oroszok, akik ellenzik a háborút. Március közepén élő adásban a következő feliratot mutatta fel: „Nem a háborúra. Ne higgyetek a propagandának, itt hazudnak nektek. Oroszok a háború ellen”. Az akció után őrizetbe vették, 14 órán át hallgatták ki, végül 30 ezer rubelre, azaz körülbelül 370 euró pénzbírságra büntették. Ezen felül volt főnöke hazaárulásnak nevezte a tiltakozását. Kirill Kleimenov, az 1-es csatorna vezetője egy műsorban bejelentette, a tévés a tiltakozással hazaárulást követett el. A csatorna vezetője arról is beszélt, gyanús, hogy az akcióról szóló hír perceken belül megjelent a nyugati híroldalakon és Ovszjannyikova feltehetően Nagy-Britanniának kémkedik. (Telex, Nsza) Államférfiak és politikusok HEGEDŰS NORBERT A címben megjelölt két fogalmat sokan felcserélhetőnek tartják, pedig van köztük némi különbség. Nekünk pedig a sajátjói felfogott érdekünk, hogy ne keverjük őket. Az államférfi a politikus egy olyan formája, aki a népe hoszszú távú érdekeit tartja szem előtt, és annak érdekében cselekszik, olykor-olykor felvállalja a kevésbé népszerű, nehéz döntések meghozatalát is. Minden államférfi politikus, de nem minden politikus államférfi, hiszen a többségük kizárólag a saját érdekét tartja szem előtt, a politikai pontok gyűjtögetése érdekében bármikor meghajol a közvélemény előtt, még akkor is, ha tudja, ennek később meglesz a böjtje. A kizárólag a saját pecsenyéjét sütögető politikus esetére remek példát mutatott a múlt héten Robert Fico, a Smer vezetője, aki egy titkos katonai akciót kompromittálva vonta kérdőre a kormányt, hogy az általa megosztott videón nem a szlovák S-300-as légvédelmi rendszer látható-e, amit épp Ukrajnába vontatnak. Ez a tett nemcsak felelőtlen - Ficónak volt kormányfőként tudnia kell, hogy ezzel közvetlen veszélynek teszi ki a szlovák katonákat -, hanem képmutató is, hiszen a Smer vezetője úgy vádolja háborús uszítással a jelenlegi kormányt, hogy közben ő maga is szlovák kontingenseket küldött háborús övezetekbe. Ráadásul ha a híreknek hinni lehet, mindezt Szlovákiától távol, egy luxusnyaralásról bejelentkezve tette, ahová magángéppel repül régi cimborájával, Robert Kalinákkal. Fico tehát pont olyan hiteles hazafinak, mint szociáldemokratának. Aztán itt van Eduard Heger, akit már én is sokat kritizáltam ezeken az oldalakon. Annak ellenére, hogy miniszterelnök, az egyik legjellegtelenebb szlovák politikusnak számított - egészen a múlt hétig. Akkor ugyanis a háború sújtotta Kijevbe utazott és nem üres kézzel érkezett, hanem átadta Ukrajnának a szlovák haderő S-300-as légvédelmi rendszerét. Heger tudta, hogy egyes körökben ez igen népszerűtlen döntés lesz, amit a Ficóhoz hasonló demagógok azonnal ellene fordítanak. De azt is tudta, hogy Szlovákia hosszú távú érdeke - az elemi emberi szolidaritáson túl -, hogy segítse az orosz agressziónak áldozatul esett szomszédját. Ez az egy légvédelmi rendszer nem fogja megváltoztatni a háború menetét, de életeket menthet, és itt minden megmentett élet számít. Heger ráadásul Ukrajnából jelentette be a hírt, miután végigjárta Kijev elpusztított utcáit és szemmel láthatóan megviselték őt a látottak. Talán mondhatjuk, hogy politikusként ment oda és államférfiként érkezett vissza. Érdekes módon ebben a kérdésben sokan Fico pártján állnak. Nem is azért, mert különösebben kedvelnék mint politikust, hanem mert attól félnek, hogy a légvédelmi rendszer adományozásával provokálni mertük az orosz medvét. Ezzel kapcsolatban sajnos van egy nagyon rossz hírem: ezen a ponton már rég túl vagyunk. Talán Oroszország jogosan támadta meg szomszédját, mert Ukrajna azzal „provokált”, hogy be akart lépni a NATO-ba? Mi már rég a NATO-ban vagyunk. Vagyis évek óta provokálunk. És akin nincs rózsaszín szemüveg, az azt is látja, hogy Oroszország rég ellenségként kezel minket: Pozsonyban egymásnak adták a kilincset az orosz kémek, amíg pár hete ki nem lettek utasítva. Plusz Putyin hivatalosan is az „ellenségek” listájára tett minket, minden EU-s országgal együtt, hetekkel ezelőtt. Itt tényleg azt hiszi néhány szlovákiai magyar, hogy másképp viselkednének vele, mert naponta hűségnyilatkozatot tesz Putyin cárevics mellett a Facebookon? Az oroszok és az ukránok testvérnép voltak: sokkal szorosabb kapocs, ezerszer mélyebb kötelék fűzte össze őket, mint bármilyen hazai Putyin-rajongót fog. Ezért kellett titkolni az orosz katonák elől még februárban, hogy hova is viszik őket: egy átlagos orosz kiskatonának eszébe sem jutott volna, hogy Ukrajna ellen vonuljon. Most pedig ott tartunk, hogy az orosz hadsereg háborús bűnök sorát követi el Ukrajnában, civilekre lőnek, tömegsírokat ásnak. A szomszédban háború van, mindenki fél. De nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy a sorsunkat jól hangzó ígéretekkel házaló perc-emberkékre bízzuk, akik néhány rövid távú engedményért cserébe a teljes jövőnket zálogosítanák el, a saját boldogulásuk érdekében. FIGYELŐ Putyin új tagokat terel a NATO-ba Felgyorsíthatja a NATO bővítését az Oroszország által indított háború. A The Times úgy tudja, Finnország már júniusban, Svédország nem sokkal később hivatalosan is beadja csatlakozási kérelmét. Oroszország így északon a rövid norvég-orosz határ után már az 1300 kilométeres finnorosz szakaszon is közvetlenül határos lenne a NATO-val. Az invázió megindulása után a finn kormányfő közölte, hogy a támadás megváltoztatta a tagságról szóló vitát az országban. Az orosz külügyi szóvivő viszont azt mondta, „súlyos katonai és politikai következménnyel járna”, ha akár Svédország, akár Éinnország csatlakozna a NATO-hoz. „Oroszország nem olyan szomszéd, mint amilyennek hittük” - mondta Sanna Marin finn kormányfő. Ivan Korcok szlovák külügyminiszter emlékeztetett, hogy a NATO múlt heti brüsszeli értekezletén részt vett Ann Linde svéd és Pekka Haavisto finn külügyminiszter is. „Mindkét országban pontosan látják, mi zajlik a szomszédságukban, és nyilvános párbeszéd kezdődött a NATO-csatlakozásról” - mondta Korcok. Az orosz támadáshoz a területszerzési célokon túl az is ürügyet szolgáltatott Putyinnak, hogy Ukrajna NATO-tag szeretett volna lenni. (telex, úsz) Szétlőtt orosz tank a második világháborús szovjet tanknál, valahol Ukrajnában (TASR/AP-feivétei)
