Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-11 / 84. szám
8 I KULTÚRA 2022. április 11. | www.ujszo.com Az éhes színész mindig kifőz valamit A kassai Tháliában bemutatott Apa, Anya, Pia a színház utóbbi éveinek egyik kiemelkedően fontos, jelentős előadása HIZSNYAN GÉZA „Végy egy jó színészt!" - így kezdődhet minden értékteremtőnek szánt színházi előadás receptje. Nevezhetnénk ezt a jó előadás alapfeltételének is, ami különösen igaz lehet, ha egyszemélyes színhézról van szó. A „végeredményt" azonban még ilyen esetben is számos egyéb körülmény befolyásolja. További szükséges „hozzávalók” a jó rendező, dramaturg, látványtervező(k), esetleg más társalkotók, jó szövegkönyv, zene... és sorolhatnánk tovább. A kassai Thália Színház legutóbbi bemutatóján mindez „összejött”. Meg is született belőle a színház utóbbi éveinek egyik kiemelkedően fontos, művészi (színházesztétikai) és gondolati, morális szempontból is jelentős előadása. Az „alapfeltételt” ezúttal Lucskay Róbert jelentette, aki Kassáról indult, de mára - legalábbis térben - nagyon távolra került szülővárosától. A Pozsonyi Színművészeti Főiskola elvégzése után egy évadot a Komáromi Jókai Színházban, majd néhány évet a budapesti Bárka Színházban töltött, jelenleg Angliában él. Kevés, tájainkról származó színművész mondhatja el magáról, hogy olyan társulatokban játszott, játszik, mint a Globe Theater vagy a Royal Shakespeare Company. A sikeres színészi pálya mellett azonban több dolgot is kipróbált. Megrendelésre gyermekeknek vagy felnőtteknek interneten meséket, történeteket mond, alkalmanként szakácsművészetét csillogtatva utcai kifőzdét működtet, például fesztiválok alkalmával. Egyszóval Lucskay Róbert sokoldalú, sokszínű tehetség. RÖVIDEN Frici és Aranka a költészet napján Április 11-én van a magyar költészet napja. Ebből az alkalomból mutatja be a Duna TV ma este 21.35-től a Karinthy Frigyes és Böhm Aranka szerelmét feldolgozó Frici és Aranka című magyar tévéfilmet. Film a szerelemről, a múlt századelő Budapestjének életéről, az irodalmi, kávéházi kultúráról szól. A események középpontjában Karinthy Frigyes (1887-1938) és Böhm Aranka (1893-1944) közel két évtizedes kapcsolata áll, a film irodalmi szövegek megidézésével teszi élővé a száz évvel ezelőtt történteket. A Duna TV hivatalos filmismertetőjéből kiderül, hogy Karinthy Frigyes első felesége halála után letargiába süllyed. A változást egy nő, Böhm Aranka és telefonos vicce hozza meg az író számára, aki beleszeret a vibráló és érzéki asszonyba. A már családos Aranka elválik férjétől és hamarosan hozzámegy a sikeres íróhoz. Előre elhatározza, hogy gyötörni fogja Karinthyt, így tartva fenn kapcsolatukban a fokozatos izgalmat, férje érdeklődését. A filmet Tóth Tamás rendezte. (k) A Lucskay Róbertre épülő egyszemélyes színházi előadás egyszerre tanulságos, szórakoztató és elgondolkodtató, mély emberi üzenetet hordozó darab (Forrás: kassai thália Színház) Ezúttal íróként is bemutatkozik. Elmondása szerint régen szeretett volna „egy saját darabot csinálni, de nem jött az ihlet”. Azután kezébe került egy könyv alkoholisták felnőtt gyerekeiről, melynek olvasása során felidéződtek saját gyerekkori traumái, és megszületett a felismerés: „... egyszer csak elkezdtem látni magamat ebben a történetben, végre egy alap, amihez közöm volt...”. Az ihlet tehát megjött, s éppen abban az időben, amikor Czajlik József tervezett komáromi rendezésébe vendégszereplésre hívta régi barátját és alkotótársát. Lucskay örömmel mondott igent, de a Covid keresztülhúzta a számításokat. A komáromi előadást végül nem sikerült megvalósítani, de a várakozással, reménykedéssel töltött időben alkalom nyílt a beszélgetésre, még a titkos vágyak, elképzelések megvallására is, immár hármasban Forgács Miklós dramaturggal. Ebből pedig megszületett egy közös produkció terve: Lucskayra épülő, egyszemélyes színházi előadás. A szövegkönyv alapját Lucskay írta, de a végső változat hármójuk közös alkotása - így jegyzik a plakáton. Nagy erénye a szövegnek, hogy három ember közös munkája stilárisan és gondolatilag is koherens egységgé állt össze. Rendkívül finom érzékkel találták meg a pontos arányokat humor és tragikum, életképek és lélektani elemek, szórakoztatás és gondolatébresztés között. Az alkoholista szülő gyerekét ért traumák színpadra vitele számos veszélyt rejt(het) magában, de ezeket az alkotóknak sikerült elkerülni. Nem esnek sem a gyermekkel szembeni agresszivitás naturális ábrázolásának, sem könnyfakasztó, gyereksajnáltató melodramatikus hangulatok keltésének csapdájába. Az alkoholista apa motívumából annyit látunk, hallunk, amennyi éppen elég a helyzet tragikumának, borzalmának túlzások nélküli, a közönséget elgondolkodtató, de minden hatásvadászattól mentes ábrázolására. Ehhez jön a többi motívum arányos, feszültséget oldó vagy éppen tovább fokozó, esetleg egy-egy nyugodtabb pillanat után (újra) megteremtő, az egyes hangulatokat árnyaló használata. Ennek a fragmentált, sokszínű, soktematikájú szövegnek a színpadi megvalósítása tájainkon gyakorlatilag újnak, szokatlannak nevezhető. Az előadás kezdetén a színész lelkesen köszönti a közönséget, kapcsolatot alakít a nézőkkel, majd „bevonul” a realista térbe (díszlet Gadus Erika), és reális tárgyakkal realista cselekvésbe fog: főzni kezd. A zsír sercegése az edényben, a piruló hagyma illata látásunk és hallásunk mellett szaglásunkat is bekapcsolja a színpadi Gesamtkunstwerk érzékelésébe. Mint azt a szöveg mellett a szakácsruha feliratából is megtudjuk - az Éhes Színész (Hungry Actor) látott hozzá a főzéshez. Azután jön a sokoldalú színész többi arca: az interneten telefonhívásra mesét mondó, a közönséggel (minden erőszakoltság nélkül, természetes kommunikációs képességét kihasználva) interaktív kapcsolatokat létesítő, tenyérbe rajzolós játékot játszó, az otthoni traumatikus élményeket felidéző gyermeket alakító... Az előadás apró elemek, „szekvenciák” sorozatából épül föl, amelyben a realista színház a stand-up comedy, a tárgyanimáció, az interaktív színház elemei váltakoznak és alkotnak egységes, egyszerre tanulságos, szórakoztató és elgondolkodtató, mély emberi üzenetet hordozó előadást. Ennek létrehozásához szükség volt az alkotói csapat együttműködésére, összhangjára, a kulcsot mégis a sokoldalú, az erőteljes fizikai gesztusoktól az intim mimikáig, a hangmodulációktól a mozgásszínházi elemekig a színészi eszközök lenyűgözően széles skáláját egyaránt magas színvonalon használó színész teljesítménye adja. Lucskay Róbert ezzel az előadással meggyőzően bizonyította, hogy ilyen színész. Kerekes Péter alkotása, a 107 anya a legjobb film Az ünnepi esten Kerekes Péter több kategóriában vette át a Nap a hálóban dijat (Forrás: Be Well Media / Zdenko Hanout) A Szlovák Nemzeti Színházban adták át szombaton este a Szlovák Filmakadémia Nap a hálóban (Slnko v sieti) díjait az elmúlt két év szlovák filmtermését és alkotóit értékelve. Az est során nemcsak a legújabb produkciókat jutalmazták, a szlovák film száz évét is ünnepelték. Pozsony. A legjobb film Kerekes Péter kassai rendező 107 anya (Cenzorka) című munkája lett. Kerekes Péter átvehette a legjobb rendezésért járó Nap a hálóban díjat is, és a 107 anya vitte el a Szlovák Filmakadémia legjobb forgatókönyvért odaítélt díját is. Ugyancsak ebből a produkcióból került ki a legjobb női főszereplő, az ukrán Irina Kirjazeva, aki nem hivatásos színésznő, hanem - amilyen szerepben a filmben is láthatjuk - börtönőr. Kerekes Péter szlovák-cseh-ukrán koprodukcióban forgatta 107 anya című munkáját, amely első fikciós nagyjátékfilmje (a film producere Ivan Ostrochovsky). A 107 anya története egy odesszai női börtönben játszódik. A többnyire önvédelemből elkövetett gyilkosságokért elítélt nők újszülött gyerekeit is fogságban tartják itt, naponta csak két órán át láthatják őket. Ha a gyerek hároméves koráig édesanyja nem talál helyet neki a családban, állami gondozásba kerül. A díjátadón Kerekes Péter elmondta: egykori főiskolai mesterei úgy irányították, hogy nagy fokú érdeklődést és kíváncsiságot fejleszszenek ki benne. Szavai szerint az így megszerzett és sok irányba kiterjesztett kíváncsiság vezette ennek a filmnek a megalkotásában is. A 107 anya ilyenformán kíváncsivá tévő film lett, inkább feltett kérdésekkel, és nem annyira válaszokkal. Martin Sulik rendezése, A nyúlfulű férfi vitte el zömmel az alakításdíjakat. Ebből az alkotásból került ki a legjobb férfi főszereplő, a címszerepet alakító Miroslav Krobot, továbbá a legjobb férfi mellékszereplő, a Julót megformáló Oldrich Kaiser, nem utolsósorban a legjobb női mellékszereplő, a Danát játszszó Zuzana Kronerová. Ugyancsak A nyúlfülű férfiben nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplő kategóriában Borbély Alexandra is jelölve volt a Nap a hálóban díjra. Ivan Ostrochovsky filmjét, a Szolgalelkeket, valamint Peter Bebjak Jelentés című második világháborús drámáját több kategóriában jelölték. Az előbbi egyebek mellett megkapta a legjobb operatőri munkáért járó (Juraj Chlpík) díjat - festményekként ható fekete-fehér képkockáit látva, teljességgel megérdemelten -, a Jelentés pedig a legjobb hangért (Olaf Mehl, Juraj Báláz) gyűjtötte be a Nap a hálóban szobrocskáját. A legjobb dokumentumfilm Jaro Vojtek Paradicsom a földön című alkotása lett. A szlovák filmművészetet gazdagító kivételes színészi munkásságáért Emília Vásáryová vette át a nemzeti filmdíjat. A nemzetközileg is elismert színésznő, akit a szlovák színjátszás megújítójának is tartanak, a színpadról szólva felidézte, hogy a második világháború idején született, édesapja a fronton szolgált. „Soha többé nem engedhetjük meg, hogy megtörténjen... ennek a barbárságnak véget kell vetni” - mondta. A legtöbb díjazott köszönőbeszédében kitért az ukrajnai helyzetre, győzelmet kívánva a háború sújtotta országnak. (tébé)
