Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-31 / 75. szám
www.ujszo.coml 2022. március 31. KULTÚRA 9 Will Smith védhetetlen szervája Az elsősorban komikusként ismert színész pályafutása legjobb teljesítményét nyújtja a Richard királyban Demi Singleton (Serena), Saniyya Sidney (Venus) és Will Smith (Richard) (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN December óte helogattam a Richard király című film alapoe kivesézósét, egyrészt, mert nem tartom forradalmi alkotásnak, másrészt, mert mindig közbejött valami aktuálisabb, fontosabb téma. Mára viszont kiharcolta a neki szánt felületet, hiszen a pofozkodó Will Smith Oscart kapott a címszerepért, teljesen megérdemelten. Mert élete eddigi legjobb alakítását nyújtja benne. Az egyik szomszéd nevezi tréfásan Richard királynak a Williams nővérek apukáját, akit mindenki flúgosnak tart a környéken, hiszen fekete létére a fehérek sportjában igyekszik csúcsra juttatni lányait, amelyhez ráadásul nem is nagyon ért. De ő dacosan és eltökélten halad a cél felé: mindent elolvas a teniszről, önerőből szakértővé képezi magát, pontosan kiszámolja, menynyi ideig kell még dolgoznia neki és a lányoknak azért, hogy a család kiszabadulhasson Los Angeles szegénynegyedéből. Itt tehát nem csupán a sportkarrierről van szó, hanem az eleve predesztináltság elleni harcról is. Aki pár éve látta az Out of Compton című filmet, megismerhette azt a lehangoló környezetet, ahonnét kevesen küzdik feljebb magukat a társadalmi ranglétrán. A tinédzser fiúk vágyainak netovábbja, hogy bekerüljenek valamelyik bandába, amelyek tagjai egymást püfölik és lövik, a lányok pedig vagy prostik, vagy takarítónők lesznek, ha kevesebbet kérnek a mexikói konkurenciánál Richard Williams viszont eltökélt, már-már ijesztően megszállott, de nem az a tipikus hajcsár, rajongó szeretettel veszi körül a jövő teniszcsillagait. És vállalja a megaláztatásokat is: a menő ügynökök és edzők kiröhögik, a helyi banda tagjai pedig alaposan összeverik, csupán azért, mert kilóg a sorból, mert nem olyan, mint egy átlagos comptoni lakos. Mi persze tudjuk a történet végét, hogy sikerül a nagy terv, tényleg teniszcsillag lesz mindkét lányból, de pont ezért vagyunk kíváncsiak a kezdeti buktatókra, a jókor meghozott fontos döntésekre, az élsport kíméletlen és profitorientált hátországára. A film azonban csak részben elégíti ki kíváncsiságunkat, mert jól bevált hollywoodi klisékkel operál, romantizálja a tényeket, csupán karcolja a felszínt, és túlságosan a címszereplő karakterére fókuszál. A lányokról kevés derül ki belőle, a feleségről még kevesebb, pedig Oracene-nak (Aunjaune Ellis remek alakításában) oroszlánszerepe volt a család összetartásában. Ráadásul előző házasságából származó három lányát is Richarddal közösen nevelték, akinek ez már a harmadik házassága volt - de erről csak érintőlegesen esik szó. A Richard király egyértelműen Will Smith filmje, a többiek csak statisztálnak neki. O volt a producer is, és lefogadom, hogy a rendező munkájába is folyamatosan belebeszélt. Azért említsük meg az ő nevét is: Reinaldo Marcus Green. Negyvenéves, fekete versenyző, korábban két mozifilmet rendezett, egyik sem aratott zajos sikert, úgyhogy pont megfelelt erre a feladatra, hiszen vélhetően bizonyítani akart, mert már jócskán itt volt az ideje, hogy valami nagyot villantson. Nem tudom, őt illeti-e dicséret, vagy a casting directort, vagy esetleg ebbe is beleszólt Will Smith, de sikerült két olyan tinilányt találni a filmbe, akik jól teniszeznek és jó színészek is. Egy sportfilmnél fontos követelmény ez, hiszen sokan szakmai szemmel nézik a szereplők mozgását, technikáját, szerváit. És velük is el kell hitetni, hogy szupertehetséges sportembereket látnak a vásznon, akik hamarosan történelmet írnak. Főleg, ha az adott jelenet arról szól, hogyan győznek meg egy sztáredzőt, hogy foglalkozzon velük ingyen és bérmentve. Saniyya Sidney (Venus) és Demi Singleton (Serena) remekül teljesít, pedig egyikük sem teniszezett azelőtt, viszont mindketten aktívan táncolnak. Will Smith pedig sziporkázik, ilyen összetett alakítást ki nem néztem belőle. Talán azért, mert hírnevét vígjátékokban alapozta meg, bár játszott akciófilmekben és néhány drámában is - ezeket inkább hagyjuk. Most úgy használta komikusi vénáját, illetve az ebből adódó lazaságot, hogy nem akart folyamatosan kacagtatni, csak felvillantani néhány derűs pillanatot a nyomor közepette. A realista játékot követelő jelenetekben pedig egyszerre megfontolt és megszállott, racionális és álmodozó, profi apa és amatőr edző. És ne feledjük, hogy saját két gyerekéből is sztárokat nevelt, úgyhogy volt honnan merítenie. Igazán drámai pillanatokból nincs is túl sok. Zách Baylin forgatókönyvíró rajt-cél győzelmet vetett papírra, ahol a lányok alig kérdőjelezik meg apjuk döntéseit, zokszó nélkül abszolválnak mindent, ami a sikerhez kell, és az sem derül ki, volt-e kedvük annak idején ehhez az egészhez. Szóval áshattak volna mélyebbre is az alkotók. De ők inkább az amerikai álom beteljesüléséről csináltak filmet, igaz történet alapján. És ez is valami. Willie Nelson új albumot izzít (Fotó: Shutterstock) Halála után két évvel Willie Nelson új albummal ünnepli 89. születésnapját. A nemzeti intézménynek számító amerikai countryénekes és dalszerző április 29-én jelenteti meg az A Beautiful Time című albumot, amelynek egyik dala már kijött kislemez formájában, és elérhető a neten. Az I'll Love You Till the Day I Die (Szeretni foglak halálom napjáig) egy feldolgozás, az eredetit Rodney Crowell és Chris Stapleton írta. Ez alapján tehát nehéz megjósolni, milyen lesz az album, amelynek öszszes többi dala Willie Nelson és régi harcostársa, Buddy Cannon közös szerzeménye - még két kivétellel. A lemezen szerepel a Beatles klaszszikusa, a With a Little Help From My Friends, valamint Leonard Cohen 1988-as Tower of Song című dalának feldolgozása. A veterán szerző-előadó a tavalyi évben sem tétlenkedett, két albuma is napvilágot látott. Az egyiken Frank Sinatra-dalokat dolgozott fel country stílusban (That's Life), a másikat gyermekeivel közösen rögzített, The Willie Nelson Family címmel. Ez utóbbit a A fáradhatatlan countrylegenda koronavírus-járvány miatti lezárások alatt abszolvált online koncertek inspirálták, amikor a különböző formációkban játszó, saját karriert építő „Nelson-gyerekek” hosszú időt töltöttek közös zenéléssel. Ugyancsak 2021-ben dolgozta fel Willie Nelson Michael McDonalddal karöltve a Dreams of the San Joaquin című dalt, melynek bevételét azoknak a mezőgazdaságban dolgozó, farmról farmra vándorló idénymunkásoknak ajánlotta fel, akiket mi leginkább az Egerek és emberek című 1937-es John Steinbeck-regényböl ismerhetünk, ám helyzetük azóta mit sem javult. A veterán countrysztár már azt is tudja, hol tölti az idei nyarat: turnéra készül az új lemez anyagával, illetve a régebbi slágerekkel. Van miből válogatnia, hiszen eddig 72 szólóalbumot jelentetett meg, és további 25 lemezen működött közre. (juk) temették el a A pandémia miatt két év késéssel rendezték a világhírű lengyel zeneszerző, Krzysztof Penderecki állami temetését kedden. Andrzej Duda lengyel elnök, Penderecki özvegye, Élzbieta és két gyerekük, valamint zenészek, művészek és lengyel polgárok tömege vett részt a krakkói szertartáson. Penderecki 2020. március 29- én, 86 éves korában halt meg Krakkóban, hosszú betegség után, azonban a koronavírus-járvány megfékezésére bevezetett korlátozások sokáig késleltették temetését. így sem tudott mindenki részt venni a szertartáson, aki akart, Frank-Walter Steinmeier német elnök például azért nem utazhatott Krakkóba, mert előző nap pozitív lett a Covid-tesztje. Penderecki sok éven át dolgozott és tanított Németországban. A zeneszerző hamvainak urnája Lengyelország legnagyobb írói és tudósai nyughelyére, a Szent Péter zeneszerzőt és Pál-templomban lévő Nemzeti Pantheonba került a gyászmise után, melyen az ő zenéjét játszották. Penderecki a világ egyik legsokoldalúbb és legnépszerűbb kortárs zeneszerzője volt. Igazán ismert az 1959-es Gyászénekkel lett, amit Hirosima áldozatainak emlékére készített, de több mint 120 művet hagyott hátra, köztük négy operát és nyolc szimfóniát. Filmzenéket is írt: Stanley Kubrick 1980-as, ikonikus Ragyogásában, Az ördögűzőben (1973), Martin Scorsese Viharszigetében és a Twin Peaks tévésorozat 2017-es új évadában is hallhatók művei. Lengyelországban zenei központot is neveztek el róla. Karmesterként és zenepedagógusként is dolgozott. Korai művein Sztravinszkij és az avantgárd hatása érződött, később viszont egészen a tonalitásig merészkedett. A rockrajongók is ismerhetik a nevét, hiszen A Radiohead gitárosával, a filmzeneszerzőként is egyre sikeresebb Jonny Greenwooddal is többször dolgozott együtt. (MTI, juk)
