Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)

2022-03-29 / 73. szám

www.ujszo.coml 2022. március 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Oscar-gála és a való világ Rongyrázás közben mennyit lehet beszélni népirtásról? M ásfél órát kellett vár­ni, hogy Ukrajna szóba kerüljön az Oscar-gálán. A show producerei elkaszálták az egyik há­zigazda ötletét, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök valamilyen formában jelen legyen a filmes világ legnagyobb ünnepén. És szerintem jól tették. Az egyik téma ugyanis úgy üti a másikat, mint Will Smith Chris Rock arcát - az incidens egyébként is mindent vitt a sajtóban. Ne feled­jük: Hollywood egy álomvilág, az orosz invázió pedig a való világ, és a kettő köszönőviszonyban sincs egy­mással. Ha az ukrán elnöknek lehe­tővé tették volna, hogy videóüzenet­ben beköszönjön a gálán és felhív­ja a figyelmet a rongyrázással egy időben zajló népirtásra, az olyan lett volna, mint egy afrikai éhezők meg­segítésére szervezett díszvacsora. A háború, vagy inkább népir­tás látványos megpendítését Amy Schumer javasolta, akinek humor­béli képességeit aligha kérdőjelez­hetnénk meg. És tulajdonképpen azért sincs jogunk kritizálni őt, amiért meg akarta hívatni a gálára Ukrajna elnökét. Hiszen jót akart ő, a maga, józan paraszti eszével”. A komika egy beszélgetős show-ban a következőket mondta: „Szerintem egyértelműen nagy a nyomás, hogy olyan műsort hozzunk össze, amely egy estére elfeledteti a világ gondjait a nézőkkel, ezzel szemben nagyon sokan nézik a gálát, ami nagyon jó lehetőség arra, hogy legalább vé­leményezzünk egy-két dolgot. Van néhány poénom, amely a jelenlegi helyzetre utal. Persze, nagyon sok szörnyűség történik a mai világban, úgyhogy nehéz eldönteni, hogy me­lyik legyen a fókuszban”. Sean Penn úgy reagált: nyilváno­san beolvasztja Oscar-szobrocská­­it, ha az ukrán elnök nem mondhat legalább egy videóbeszédet a díjki­osztó gálán. A veterán amerikai szí­nész-rendező az orosz invázió első napjaiban dokumentumfilmet for­gatott Ukrajnában, találkozott a szí­nészből lett elnökkel is, aztán mini­stábjával együtt menekülnie kellett. Már csak ezért is odafigyel rá a világ filmkedvelő része. Mila Kunis, az ukrán származá­sú hollywoodi szupersztár 35 mil­lió dollárt adományozott az ukrán menekültek segítésére, Zelenszkij személyesen köszönte meg neki. A színésznő 1991-ben Csernyiveiben született zsidó családban, és vallá­si menekültvízummal érkezett az Egyesült Államokba. Egy előadót konferált fel a színpadon, és meg­ragadta az alkalmat, hogy pár mon­datban beszéljen a háborúról, bár konkrétan Ukrajnát nem említette. „A közelmúlt globális eseményei sok más eseményt elhalványítanak. Amikor szemtanúi vagyunk azok erejének és méltóságának, akik ilyen pusztítással néznek szembe, lehetetlen, hogy ne mozduljon meg bennünk valami.” Ennél elegán­­sabban és szebben nehezen lehetett volna szóba hozni a való világot abban a csillogó-villogó környezet­ben. A bevezető után Reba lépett színpadra egy dal erejéig, majd az óriáskivetítőn a következő üzenet jelent meg: „Szeretnénk egy perc csendet kérni, hogy kifejezzük tá­mogatásunkat Ukrajna lakosságá­nak, amely invázióval, konfliktu­sokkal és előítéletekkel néz szembe saját országában”. Néhány díjazott és díjátadó ruhá­ján kék-sárga szalagocskával lépett színpadra, többen a vörös szőnyegen mondtak szépeket és okosakat a bé­ke fontosságáról, de ennél több nem történt, és ez így van rendjén. A két világ ugyanis túlságosan távol esik egymástól ahhoz, hogy ennél több történhessen. Szóval tisztelem és szeretem Amy Shumert és Sean Pennt, de ezút­tal kissé túldimenzionálták az Os­car-gála globális jelentőségét. ATerminátor is várja az oroszokat az egyik ellenőrző ponton, Kijev külterületén. Használtautóalkatrészekből barká­csolta egy szerelő, és most felajánlotta „háborús" célokra. (TASR/AP-felvétel) menekülnek az oroszok Tömegesen Putyin elnök háborúja Orosz­országban is máretes emigrá­cióé hullámot váltott ki. Március közepéig becslések sze­rint legalább 200 ezer ember hagyta el Oroszországot a nyugati szankci­ók okozta gazdasági helyzet, illet­ve a politikai szabadságjogok to­vábbi korlátozása miatt. Akár 170 ezer orosz informatikus hagyhatja el Oroszországot április végére - er­re figyelmeztette az orosz képviselő­házat Szergej Plugotarenko, az orosz Elektronikus Kommunikációs Egye­sület vezetője. A kivándorlási hullám azután lett erőteljes, hogy március elején elterjedt: Moszkva hadiállapot bevezetésére készül, ami a katonako­rú férfiak mobilizálását és a határok lezárását jelenti. Óriási kereslet ala­kult ki a környező országokba szóló repülőjáratokra, így a jegyárak drá­mai mértékben emelkedtek. A dubaji járat ára közel 4 ezer dollárra nőtt, a jereváni repülőjegyé 1840 dollárra. A Telegram üzenetküldő alkalmazáson sorra jöttek létre olyan csoportok, amelyek a kivándorlásban segítették egymást gyakorlati - repülőjáratok, megfizethető külföldi szállás - ta­nácsokkal, vagy azzal, hogy miként kell nyilatkozni az ország elhagyá­sakor -a hatóságoknak. A már blok­kolt független hírportálok ugyanis számos olyan esetről számoltak be, amikor a kilépni szándékozókat a tit­kosszolgálat, a Szövetségi Biztonsá­gi Szolgálat emberei alaposan kikér­dezték úti céljukról, sőt mobiljaikat és laptopjaikat is átvizsgálták olyan tartalmak után kutatva, amely az il­lető ellenzékiségére, háborúellenes véleményére utalnak. A kivándorlók főleg fiatal, városi, nyelveket beszélő, jól képzett közép­­osztálybeliekből, vállalkozókból áll­nak, jó részük az IT-szektorban vagy kreatív iparágakban szabadúszóként dolgozik, és szinte a világ bármely pontjáról el tudja látni munkáját. Az emigrálok egyik fő célpontja emiatt az örmény főváros, Jereván lett, ame­lyet regionális technológiai központ­nak is szoktak nevezni. Az örmény kormány adatai szerint 80 ezer orosz érkezett az országba, miközben a há­ború kitörése előtt a hivatalos adatok szerint alig 3-4 ezer orosz volt regiszt­rálva munkavállalóként. (Porti.) Csak a szokásos HEGEDŰS NORBERT ^ jabb példa bizonyítja, hogy ez a kormány a politikai érettség [ és felelősségvállalás tekintetében semmivel sem jobb, mint az I előzőek. Roman Mikulec belügyminiszter nem lát semmi kivetnivalót abban, hogy a menekültválság megoldását egy olyan magáncégre bíz­ták, amely a vezető kormánypárthoz köthető. Nincs itt semmi látnivaló, oszoljanak, kérem! És ha ezért az ellenzék vissza akarja őt hívni a poszt­járól, büszkén fogja állni a megpróbáltatásokat - mondta. Csakhogy nincs itt semmi, ami büszkeségre adhatna okot. ^ Arról már korábban beszéltünk, hogy Eduard Heger kormánya Zuzana Caputová államfővel együtt a kisebb bakik ellenére alapvetően jól vette az orosz-ukrán háború jelentette történelmi kihívást: kiálltak az ukránok mellett, elítélték az agresszort, szorosan együttműködnek az ország uniós és NATO-n belüli szövetségeseivel. Ez még most is igaz, csakhogy a kor­mányon belül nem mindenki vette egyformán jól az akadályokat. Roman Mikulec belügyminiszter például többször is csődöt mondott a háború egy hónapja alatt. Az első kudarc az volt, hogy Szlovákiát alapvetően teljesen felkészület­lenül érte az ukrán menekültáradat, holott az orosz nyomásgyakorlás mi­att már jó ideje sejteni lehetett, hogy háború lesz. Az első hetekben szinte kizárólag a civilek és önkéntesek segítségén múlt, hogy a hozzánk érkező menekülteket valaki fogadja és segítse a határon. Mikulec második ku­darca az volt, hogy ezt nem volt képes felnőttként beismerni, sőt arrogáns megjegyzéseket tett a civilek segítségnyújtásáról, lekicsinyelve önfelál­dozó munkájukat. Mikor az államgépezet ébredezni kezdett, a menekült­válság kezelését egy magáncéghez szervezték ki, ami tulajdonképpen nyugodtan tekinthető az állami tehetetlenség beismerésének is. Holott ha valakinek, a belügyminisztériumnak megvannak az ehhez szükséges for­rásai, és valahol ez lenne a dolga is. Ez tehát a harmadik kudarc. A negyedik kudarc pedig az volt, hogy minden indoklás nélkül azt a céget kérték fel a válság menedzselésére, amelyik a választási éjszakán a OEaNO bulijának hangosításáért felelt. Az ötödik, és legnagyobb kudarc pedig az, hogy a belügyminiszter ebben sem lát problémát, és nem érzi úgy, hogy a sorozatos bénázás miatt vállal­nia kellene a felelősséget és le kellene mondania. Tény, hogy a Smernek és a Hlasnak, melyek kezdeményezték Miku­lec leváltását, semmi erkölcsi joga nincs ítélkezni, inkább el kellene ás­niuk magukat szégyenükben. Csakhogy ez a kormány pont azzal az ígé­rettel győzött, hogy ők mások lesznek. Nem, Mikulec hibái nem mérhe­tők a korábbi kormányok nagy botrányaihoz, de ha a politikai kultúráról van szó, ez a mentalitás sem áll túl messze a korábbi potentátokétól. Képtelen beismerni a tévedéseit, gyanús üzleteket köt, amikor pedig kérdőre vonják, arrogánsán támadásba lendül. Ez nem a változás politi­kája, ez csak a szokásos. FIGYELŐ Az ukrán nők harmada is harcolna A 18 és 55 év közötti ukránok kö­zel fele mondta, hogy kész közvet­lenül részt venni a harcokban. A férfiak 70 százaléka kész fegyvert ragadni, a nőknek pedig közel 30 százaléka. A felmérést az oslói Békekutató Intézet végezte az Info Sapiens ukrán közvélemény-kuta­tó segítségével. A háború harma­dik hetében (március 9-12.) kér­dezték a lakosságot az interneten, a háborús körülmények rendkívül megnehezítették a reprezentatív felmérés elkészítését. Arra a kérdésre, hajlandóak-e „az ellenállást segíteni közvetlen fegy­veres harcban a terepen”, a meg­kérdezettek 49 százaléka válaszol­ta, hogy ez „rendkívül valószínű, illetve mérsékelten vagy eléggé valószínű”. Arra a kérdésre, haj­­landóak-e „az ellenállást segíteni közvetlenül részt véve a harcok­ban az ukrán hadsereg megerősí­tett állásaiban”, a válaszadók közel 47 százaléka felelt igennel. A megkérdezettek 75 százaléka válaszolta, hogy kész önkéntes­ként „segíteni a háború áldozatait, a sebesült civileket és katonákat”, és 80 százalékuk hajlandó „nem katonai támogatással” segiteni az ellenállást. Az ukrán nép motivációja a táma­dók elleni harcra rendkívüli - álla­pította meg a norvég kutatóintézet. Azt tapasztalták, annál nagyobb az ellenállás iránti elkötelezettség, minél inkább személyesen sújtott valakit az orosz invázió. A harcban való részvételi hajlan­dóság arányosan nő a lakosság el­len irányuló terrorral - állapította meg a felmérés. Az ukránok a feltételezettnél jóval nagyobb elszántsága és ellenállása feltehetően meglepte Putyin orosz elnököt és számos katonai elemzőt is a világon. (MTI) Gyilkolják az oroszok a polgármestereket Az orosz erők által elrabolt ukrán polgármesterek közül többet hol­tan találtak meg - jelentette ki Vo­lodimir Zelenszkij a The Econo­mist című brit lapnak, az interjút az Ukrajinszka Pravda is közölte. „Elrabolják városaink polgármes­tereit. Néhányukat megölték. Né­­hányukat nem találjuk. Néhányu­kat holtan találtuk meg” - idézte az ukrán elnököt a hírportál. A meggyilkolt polgármesterek nevét Zelenszkij nem közölte. Az oroszok módszerének ma­gyarázataként elmondta, hogy az orosz hadsereg ugyanazt csinálja a most elfoglalt területeken, mint 2014-ben a Donyec-medencében, ahol sorra lecserélték a polgármes­tereket. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents