Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-19 / 65. szám
www.ujszo.coml 2022. március 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Alapvető hibák sorozatát követte el a legfelsőbb orosz hadvezetés ÖSSZEFOGLALÓ Túl az Ukrajnában dúló háború harmadik hatón látszik, hogy az orosz legfslsőbb hadvezetés alapvető hibákat követett el. Dióhéjban a következőket. A Kreml hiába készült 8 évet Kijev bevételére, a politikai és katonai döntéshozók megtévesztő hírszerzési adatok alapján tervezték a támadást. Arra játszottak, hogy az ukrán társadalom virágokkal fogadja az „orosz felszabadítókat”, a hadsereg pár nap alatt összeomlik, a kormányt megbuktatják vagy elmenekül, esetleg sikerül Volodimir Zelenszkij elnököt megölniük az odaküldött csecsen bérgyilkosoknak. Ez egyben az orosz hírszerzés alkalmatlanságát is tükrözi, hiszen teljesen félreismerték az ukránokat. Állítólag a titkosszolgálat berkeiben máris megkezdődtek a tisztogatások... Feltételezhető, hogy az orosz hadvezetés a napokban megpróbál egy nagyobb hadműveletet indítani. Erre egyrészt a hazai közönség miatt van szükség, másrészt jobb tárgyalási pozíciókat remél ettől. A világ és maga Moszkva is túlértékelte a világ második legerősebbnek vélt hadseregét. „Az oroszok súlyos gondokkal küzdenek és ennek tudatában vannak. Ezért kértek fegyvereket a kínaiaktól, ezért toboroznak zsoldosokat Szíriában” - írja elemzésében Ben Hodges nyugalmazott tábornok, az Európában állomásozó amerikai csapatok volt parancsnoka. „Az oroszok feltűnően szakszerűtlenül járnak el, gyatra a csapatok együttműködése” - ezt David Petreaus volt CIA-főnök nyilatkozta. Gyatra a karbantartás, hiányosak a felszerelések és akadozik a hadtáp. Petraeus tankönyvi hibák egész sorát látja. Például nem számoltak az enyhébb időjárással, amely felolvasztotta a talajt, a harckocsik a sárba ragadtak. A Kijev előtt megrekedt 60 kilométeres jármüoszlop szinte pusztulásra volt ítélve: dróntámadások, tüzérségi és rakétatűz érte. Már a háború kezdetén jelezték a megfigyelők, hogy a bevetett orosz haditechnika nem az, amit a Vörös téren felvonultatnak. Az is kiderült, kevés a precíziós fegyverük, a valóban csúcstechnológiát képviselő eszköz. Például a távirányítású toronnyal és automata rakétaelhárító rendszerrel felszerelt Armata tank lerobbant a 2015-ös díszszemle főpróbáján a Vörös téren... Rendszerbe állítása azóta sem történt meg, Ukrajnában pedig egyetlen darabot sem látott még senki. Helyette hidegháborús T-72-es tankok vonszolják magukat az ukrán sártengerben, sebtében a tornyukra hegesztett vasketreccel, amelyre a legénység paplanokat és egyéb lomokat halmoz abban a reményben, hogy ez megvédi őket az Ukrajnának szállított nyugati rakétáktól. Nincs meg az orosz légi uralom. Nem sikerült a háború első napján a földön megsemmisíteni az összes harci repülőt és használhatatlanná tenni a repülőtereket. Feltűnően hiányzik a konfliktusból a szintén nagy mellénynyel bemutatott Szu-57-es lopakodó vadászbombázó, illetve bármilyen, modernnek nevezhető légierő. Az orosz repülők meglepően korlátozottan vesznek részt a háborúban, időnként civil célpontokat bombáznak, általában nem precíziós fegyverekkel, hanem butabombákkal. Szembeszökő az emberhiány is. Az orosz regruták nem akarnak harcolni Ukrajnában, Putyin nagyhatalmi vízióiért. Az ukrán videófelvételeken sokszor síró kamaszoknak látszanak a fogságba esett katonák. Ezek nem azok a profik, akiket Szíriában, Líbiában bevetettek. Az orosz tradíciót követve Putyin semmibe vehetné a saját emberei életét, de ebben a hadműveletben nincs lehetőség „orosz gőzhengerre”. Ezért toboroznak szír zsoldosokat, akiknek ezer dollárt ígérnek, meg csecsen harcosokat. És végül Moszkvát hallatlanul kellemetlenül érinti a nyugati páncéltörő fegyverek érkezése. A legnagyobb hírverés a helikoptereket levadászó amerikai Stingerek és a tankokat megsemmisítő Javelinek szállítása körül volt. S ha ez még nem volna elég, az USA rövidesen küld 100 darab Switchblade 300 típusú drónt. A 10 km-es hatósugaró öngyilkos drón kárt tehet sorozatvetőkben, aknavetőkben, a mellettük tárolt lőszerben, nem páncélozott jármüvekben, lőszert, üzemanyagot szállító járművekben. (Npsz, hvg, shz) Üres babakocsik Lviv főterén. Azt szimbolizálják, hány gyerek halt meg eddig az orosz invázióban. Aktivisták 109 babakocsit állítottak a nyugat-ukrajnai város egyik terére. A hatóságok szerint a 109 halálos áldozaton kívül több mint 130 gyerek sebesült meg, de a valós szám ennél több lehet, mert nehéz adatokat szerezni. (Fotó: euagenda eu) Nobel-békedíjra jelölnék Zelenszkijt Nyílt levelet tett közzé több európai politikus, azt kérik a Nobel-bizottságtól, hogy a különleges helyzetre való tekintettel hosszabbítsák meg a jelölés határidejét, és terjeszszék fel Nobel-békedíjra Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, és a szabadságáért harcoló ukrán népet. A politikusok például a következőket írják: „Családok milliói élnek most félelemben, otthonaikat és megélhetésüket bombázások és egy betolakodó hadsereg fenyegeti. Tanúi vagyunk az ukrán nép bátorságának, amely ellenáll a háborúnak, amelyet az Orosz Föderáció visel ellenük. Világszerte demokrata polgártársaink mindannyian ugyanazt a kérdést teszik fel: mit tehetünk Ukrajna népének támogatására? Úgy gondoljuk, hogy itt az ideje megmutatni az ukrán népnek, hogy a világ az ő oldalukon áll. Ezért alázatosan arra kérjük Önöket, a bizottságot, hogy fontolják meg a Nobel-békedíj jelölési eljárásának meghosszabbítását és újbóli megnyitását 2022. március 31-ig. Tegyék lehetővé Zelenszkij elnök és Ukrajna népe számára a Nobel-békedíj jelölését. Bár tisztában vagyunk azzal, hogy ez az eljárás megszakítását jelenti, úgy véljük, hogy a jelenlegi példátlan helyzet miatt ez a megszakítás indokolt. Demokratikus kötelességünk, hogy szembeszálljunk az önkényuralommal, és támogassuk a demokráciáért és az önrendelkezéshez való jogáért küzdő népet. A civilizáció burka papírvékony, mi vagyunk az őrei, és soha nem nyugodhatunk meg.” A nyílt levelet 36 egykori és ma is aktív politikus, köztük volt kormányfők és külügyminiszterek írták alá, Hollandiából, Nagy-Britanniából, Németországból, Svédországból, Észtországból, Bulgáriából, Romániából. A kezdeményezők március 30-ig még várják a további támogató aláírásokat. (444.hu) Mit tettetek? VATAŐClN PÉTER embernek kedve volna megszaggatnia a ruháit. Mariupol. Ez az - egykor - bő 400 ezres Azovi-tenger melletti nagyváros lassan, lövedékről lövedékre válik mementóvá. Ahogy előtte oly sok település. Bőven akad belőlük a vértől csatakos európai történelemben. Élég csak fellibbenteni a fátylat Szarajevó, Drezda, Volgográd, Groznij és még sok más város múltjáról, s időben távolabbra most inkább ne merészkedjünk... Hogy lehet, hogy most újra, ezekben a percekben is itt tartunk? Ráadásul olyan országban és államok között zajlik a konfliktus, amelyek a történelem legnagyobb katonai műveletének a fő elszenvedői közt voltak 1941 és 1945 között. Akár 39 millió ember is meghalhatott a keleti fronton! „Mit tettetek?” - kiálthat fel kétségbeesve az ember, aki, mint tudjuk, a „teremtés koronája”. Mindegy, hogy a hatalom Molochja melyik nagyszerű vezető alakját öltötte magára, mindegyikük tágra feszített, ám mégis vak szemekkel rohant a kétséges cél felé. Semmihez sem hasonlítható sokkoló élmény utólag, a végkifejlet tudatában például megnézni azt, ahogy Hitler 1933-ban joviálisán nekilátott egy nagy munkához, Németország tulajdonképpeni megsemmisítéséhez. Biztosan másra gondolt, de ez lett belőle. Jól érthettük már akkor is, mit jelent, ha „a kocka el van vetve”. A történelem mindenkori kifutása jobbára homályos, még akkor is, ha az efféle háborús kocka számainak többsége végül a pusztulást jelöli. Caesar sem járt máshogy. Értik-e vajon ezt ma a Kremlben is? Az AP hírügynökség két újságírója - kollégáink - most is Mariupolban vannak, s amit láttatni tudnak, arra semmilyen biztonságpolitikai szempont, sem a nagyorosz élettérről való álmodozás és az emiatt indított katonai agresszió nem jelent „mentséget”. Ha illő szavakat keresünk, valójában a teológiához kell segítségül fordulnunk: ami Mariupolban - és szerte Ukrajnában - történik, az bizony égbekiáltó bűn. Legott a helyi kórház termeiben, folyosóin és pincéjében fekvő halott gyermekek - az újszülöttől a kamaszig - látványa kényszeríti térdre és Toppantja össze azt, aki szembesül a felvételekkel. És ezek a fotók és képkockák messze nem mesélnek el mindent. Egy hamisítatlan, az erőforrások és az emberek lassú felőrléséről, a baromarcú hatalom kielégüléséről szóló háború csakis így nézhet ki. Pontosan így. Hagyjuk a lakkozott katonacsizmákról, a délceg tartásról, a haditechnikára való élvezkedésről meg a hősies kitüntetésekről szóló meséket. A katonai parádékat és felvonulásokat, a látszólagos „rendet”. A háborúban megtestesülő katonai erő gátlásoktól mentes valója nagyon is olyan, mint ezek a mariupoli felvételek: például a halott csecsemő a terrort széthintő tüzérségi támadás alatt, a város kórházának pincéjében. Vagy az egyszerre közösen szörnyethalt teljes családok Csernyihiv és Herszon mellett. Vér, kétségbeesés és jajveszékelés mindenütt. Most, ebben a szent pillanatban is. Végső soron azonban ha meglepődünk az ukrajnai poklon, az a mi bajunk. Kiválóan tisztában lehetünk ugyanis azzal, hogy miként fest egy háború, majd' agyonnyomnak minket az emlékeik. Vagy a közelmúltban épp február 24-e előtt is zajlottak - mi több, most is zajlanak - a nagyvilágban fegyveres konfliktusok, de mivel sokuk „messze” volt, vagy mert esetleg nem annyira „európai”, „nyugati” és „fehér” emberek voltak az elszenvedőik, annyira talán nem is voltak fájdalmasak számunkra. Ukrajna most mindannyiunkat azzal szembesít, hogy a „mit tettetek?” kérdésre nemcsak az egykori vagy mostani elkövetők és résztvevők, de még mi, a „távoli” szemlélők sem igazán tudunk jó, közös választ adni. Olyan entitásként, amit emberiségnek (is) szokás nevezni. Kevés bennünk a téren és időn átívelő együttérzés, az emlékező- és a képzelőerő. Alig tanulunk valamiből, kínkeservesen tudjuk csak egy kicsit kevésbé borzalmas hellyé tenni a világunkat, s azt is leginkább akkor, ha éppen rákényszerülünk. Ezért kell most sokaknak megfizetniük a létező legdrágább árat. FIGYELŐ Kritika után lemondás Lemondott mostani funkciójáról egy volt orosz miniszterelnök-helyettes, miután háborúnak nevezte a háborút, és szolidaritást vállalt az ukrán civilekkel. A 49 éves Arkagyij Dvorkovics 2012 és 2018 között volt az orosz kormány tagja, most a tekintélyes Szkolkovo tudományos informatikai kutatóintézet éléről távozott, miután a kormányzó Egységes Oroszország párt nemzetárulónak nevezte, aki az „ellenség érdekeit szolgálja”. „A háború a létező legszömyűbb dolog a világon. Beleértve ezt a mostanit is. Együttérzek az ukrán civilekkel.” Dvorkovics ezt a Mother Jones amerikai magazinnak nyilatkozta. Putyin szerdai beszédében a „nemzetárulókat” ostorozta, és kijelentette, hogy „az orosz társadalomnak természetes megtisztuláson kell átesnie”. (Tasr, úsz) Kitiltották Putyint a drezdai törzshelyéről Az orosz elnök KGB-ügynökként élt a volt Német Demokratikus Köztársaságban, vagyis az NDK-ban 1985 és 1990 között, és sokat járt a drezdai Am Thor kocsmába. A vendéglátóhely sokáig büszke is volt erre, régebben még putyinos képek is díszelegtek a falain, ám ezeket most eltávolították, és már csak az orosz elnök áthúzott arca látható a sörcsapnál. Tehát nem szolgálják ki, ha arra vetődik. A kocsma kinyilvánította szolidaritását a lerohant Ukrajnával is, a dolgozók a napi borravaló 10 százalékát mindig a menekültek megsegítésére fordítják, (hvg. Bűd)
