Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-02 / 50. szám
www.ujszo.coml 2022. március 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Egy álom véget ért, Mrija megsemmisült A lánctalpak gyengeségérül VATAŐŐIN PÉTER HÁTTÉR Az oroszok megsemmisítették a világ legnagyobb repülőgépét, az An-225 Mrija gépet a Kijev közelében található Hosztomeli, más néven Antonov repülőtéren. Ukrajna megerősítette, hogy újraépíti a Mriját (magyarul álom), de az ár körülbelül 3 milliárd dollár lesz. A gép elpusztításáról először légi felvételek kezdtek keringeni az interneten, majd egy műholdfelvételt is kiadott az amerikai Maxar a kiégett, füstölgő hangárról. Az űrprogramot szolgálta A Mriját a szovjet időkben Kijevben építették, 1988. december 21-én hajtotta végre első felszállását. Az An-225-öt a szovjet űrprogram kiszolgálására fejlesztették ki, fő feladata a Burán űrsikló és az Enyergija hordozórakéta egységeinek szállítása volt. 640 tonnás felszálló tömegével a világ legnehezebb repülőgépe volt, 250 tonna hasznos teher szállítására volt képes, melyet a törzs fölött is el lehetett helyezni, mint a Burán űrsikló esetében. A repülőgép 84 méter hosszú, 18 méter magas és 88,4 méter számyfesztávolságú volt, egy darab készült el. 2019-től 18 hónapon keresztül felújításon és modernizáción esett át. Az elmúlt időszakban például egészségügyi eszközöket szállított Európába a koronavírus elleni védekezéshez. Egy másik, részben megépült, hangárban tárolt gépet 2016 óta akarnak befejezni a kínai export miatt, de ez nem történt meg. Vákuumbomba Azzal vádolják az orosz haderőt, hogy vákuumbombát, más néven termobárikus bombát használt Ukrajnában. Az Amnesty International és a Human Rights Watch szerint pedig az oroszok kazettás bombát is használtak, melyet nemzetközi egyezmények tiltanak. A vákuumbombaként ismert fegyver lényege, hogy a levegőből felhasznált oxigénnel nagy hatóerejű, nagy rombolásra képes robbanást generál. Ezek a legnagyobb robbanást generáló nem nukleáris fegyverek a világon. Az Amnesty International szerint a kazettás bombákkal Harkivra mértek tüzérségi támadást, más források szerint nem erről van szó. A civilek elleni atrocitást Grad rakéta-sorozatvetővel követte el az orosz haderő. (portfolio, telex) Putyin radikalizálódott magányában Az amerikai hírszerzésnek megbízható informéeiéi vannak arról, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök szokatlan dühkitöréseket produkál a belső köreiben lévő emberekkel szemben az ukrajnai katonai hadművelet állása miatt. Az amerikai hírszerző ügynökségek szerint Putyin egyre frusztráltabb az ukrajnai háború állását illetően, egyetlen lehetőségként az erőszak megkétszerezésében látja a kiutat. A Kreml ura szokatlan dühkitöréseket produkál a belső körében lévő emberekkel szemben a hadművelet jelenlegi állásával, a nemzetközi elítélésével kapcsolatban. Egy korábbi hírszerző tiszt szerint ez szokatlan, mivel Putyin kordában tartotta az érzelmeit. Már nem az a hidegvérű, tisztánlátó diktátor, aki 2008-ban volt - mondta a CIA korábbi igazgatója, John Brennan. Kiderült, hogy a putyinisták a széthullott orosz világ újraegyesítését várják a győzelemtől. A RIA Novosztyi állami kézben lévő orosz médiacsatornán valószínűleg véletlenül élesíthették azt a cikket, amelynek szerzője felvázolja az ukrajnai orosz győzelmet követő világot. Arról ír, hogy végre felülkerekedtek az 1991-es tragédián (itt a Szovjetunió széthullására utal), és Oroszország visszanyeri a történelmi teljességét, helyreáll a széthullott orosz világ, és egyesülnek az azt alkotó népek, az oroszok, fehéroroszok és kisoroszok (a cári idők óta így nevezik az ukránokat). Ivan Krasztev neves bolgár politológus úgy véli, Ukrajna lerohanása geopolitikai, gazdasági és lélektani választóvonalat jelent a történelemben: éppen véget ér Európában a béke korszaka. Szerinte az orosz elnök, aki egy éve teljesen begubózott és csupán egy pár emberrel találkozott, agyonolvasta magát történelmi anyagokból, alighanem radikalizálódott nagy magányában. Ám itt nem csak az ő háborújáról van szó. Egy egész KGB-s nemzedék soha nem bocsátotta meg magának, hogy a rendszerváltás idején nem tett meg mindent a Szovjetunió megmentéséért. Tervük azonban nincs a jövőt illetően. Putyin a régi Oroszországot igyekszik visszaállítani. Meggyőzte magát, hogy az oroszok és az ukránok egy népet alkotnak. De hajtja az is, hogy látja: egyre fogyatkozik a lélekszám az országában. Azt hiszi továbbá, hogy a történelem és a Nyugat méltatlanul bánt az oroszokkal, és ezen kíván változtatni. Azért most szánta el magát a cselekvésre, mert nem bízik az utódokban, viszont jelenleg még elég erősnek érzi magát a nagy feladat végrehajtására. Vuval Noah Harari világhírű izraeli történész azt fejtegeti, az orosz elnök egyszerűen elkalkulálta magát Ukrajna inváziója előtt, nem számított olyan erős ellenállásra, mint amivel az orosz seregek szembesülnek. „Putyin álma az orosz birodalom újjáépítéséről mindig azon az elképzelésen alapult, hogy Ukrajna nem igazi nemzet, az ukrán nem igazi nép, Kijev, Harkiv, Lviv lakói mind Moszkva uralma után vágyakoznak. Putyin annyiszor elmondta e hazugságot, hogy láthatóan ő maga is elhitte.” (Prtf., hvg, 444) Világosan tudjuk, a Kreml villámháborúra készült. Ehelyett - hacsak meg nem állítja valami - szemünk előtt bontakozik ki egy olyan vérontás, ami a még meg sem született nemzedékek életére is hatással lesz. Felfoghatatlan, hogy Putyin és agytrösztjei miért nem számoltak a talán legfontosabb tényezővel háború idején: a több tízmilliós ukrajnai társadalommal. Egy hónappal ezelőtt egy kollégával és baráttal az orosz-ukrán háború esélyéről beszélgettünk. Kétségbe vontam a konfliktus lehetőségét, de nem a generációmat eddig jellemző „itt már nem lesz háború” érzete miatt. Elsősorban az ukrán társadalomban jelentékeny erőt képviselő nacionalizmus erejére hivatkoztam, valamint annak szélsőséges formáira, kezdve a hírhedt Azov-zászlóaljtól egészen a régmúltból máig ható „banderista” szellemekig. Mint csütörtök óta látható és tapintható, még ennél is többről van szó Ukrajnában, ahol a lakosok tekintélyes része ellenáll az orosz agressziónak. Ezt bizonyítják a páncélosokra dobott „lakossági” Molotov-koktélok vagy a bergyanszki téren az orosz katonák szemébe énekelt ukrán himnusz. Ám világos, hogy az óvóhelyek homályos és néma sarkaiban is sok szívben izzik engesztelhetetlen ellenszenv az orosz lánctalpak ellen. Közösségi tudatformák megszilárdulása indult el, öles léptekkel, s ez nem a KGB egykori alezredesének kedvez. Van valami elképesztő bornírtsága a „biztonsági érdekeit” (mi mást?) védő nagyhatalmi hadviselésnek, legyen szó akár a Monarchia hadseregéről Szerbia megtámadásakor, a Barbarossa hadműveletről, 1956-ról, 1968-ról, Afganisztán szovjet, majd amerikai lerohanásáról vagy akár Irak megtámadásáról - és a sort folytathatnánk. Egyik hadművelet sem öregbítette a támadó jó hírnevét. Úgy tűnik, bármelyik korról is beszélünk, az offenzívát indító katonai és politikai vezetők igazából sosem mérték fel - vagy nem vették komolyan - az „ellenség” társadalmi hátországát, az abban szunnyadó erőt és az iszonyatos kockázatokat. Sem azt, hogy ez milyen következményekkel lesz a hadseregükre (pl. gerilla-hadviselés, amely nem ismer pardont), de nem foglalkoztak a traumák és az erőszak tovagyűrűzésével sem. Afganisztán példáján szépen látható, ahogy a szovjet és amerikai felületesség hatására milyen mérgezőbbnél mérgezőbb formákat öltött az iszlám fundamentalizmus - míg a „kívül rekedt” civileknek 40 éve a vissza-visszatérő földi pokol az osztályrészük. Azt is érdemes megfontolni, hogy az iraki háború nélkül most nem lenne Iszlám Állam, vagy legalábbis nem a mostani formájában - ahogy a Moszkva által sokszorosan rosszul kezelt csecsenföldi helyzet is szükségszerűen torkollt széttraumatizált csecsen társadalomba. Összességében: nem ment volna tönkre annyi élet, beleértve az olyan katonákét is, mint a most halomra hulló 18-20 éves orosz srácok. Érthető, hogy a fejlett fegyveres erő csábító hatással volt mondjuk egy George W. Bushra, aki futószalagon szállította a bugyuta megnyilvánulásokat - vagy most a jéghideg fellépést brutális agresszióval kombináló Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinra, illetve megannyi dicső elődjükre, akik szinte nemi izgalomba jöttek egy-egy páncélos hadosztály láttán. A lánctalpak azonban - hacsak nem a legszélsőségesebb brutalitást alkalmazzák - nem képesek társadalmi folyamatokat eltaposni, ám minden további nélkül maguk ellen hangolhatják azokat. Ráadásul látható, a nyomorúságot csak mélyíti, hogy egyként van esély nemes és nemtelen ellenreakciókra. Bármi is volt korábban, a fő felelősség gyakorlatilag biztosan az átfogó támadást megindító felet terheli. Az orosz hatalom jelenleg nem tudja, mit cselekszik, s valami érzéketlen, avíttas kottából nyekergeti az otromba verklijét. Engedjünk meg egy mondatnyi naivitást: ha Putyin - vagy bármelyik fegyver- és hatalombolond elődje - megkérdezett volna néhány szociológust és antropológust, visszafaroltatta volna a csapatokat bázisaik melegébe. Ám bármilyen kimenetele is lesz a háborúnak, Ukrajnát nagy valószínűséggel lényegében örökre eltaszitja magától Moszkva, legfeljebb csak nyers hatalommal láncolhatja magához. FIGYELŐ Mama, inkább felkötném magam! Szerhij Kiszljica, Ukrajna ENSZ-nagykövete az ukrajnai helyzettel foglalkozó New York-i ülésen angol nyelvű beszéde közben oroszra váltott, hogy felolvassa egy orosz katona sms-váltását az anyjával. Közben ki is vetítette az okostelefonról készített fotót. A fiatal orosz katona a nagykövet elmondása szerint pillanatokkal az üzenetváltás után elesett, az ukránok így jutottak hozzá az okostelefonjához, íme a párbeszéd: „Anya: Ljosa, miért nem válaszolsz ilyen régen, biztos gyakorlaton vagytok? Katona: Mama, már nem a Krímben vagyok, nem gyakorlaton. Anya: Es hol??? Apu kérdi, lehet-e neked csomagot küldeni. Katona: Milyen csomagot, mama, ahhoz lenne kedvem, hogy felkössem magam. Anya: Miért mondasz ilyet? Mi történt? Katona: Mama, Ukrajnában vagyok. Itt igazi háború van. Félek, mindenre lövünk, sorban, a civilekre is. Mindenkire sorban. Azt mondták, hogy üdvözölnek majd, de a járműveink elé vetik magukat, nem engednek továbbmenni. Fasisztának hívnak minket. Mama, nekem nagyon nehéz.” (444 hu) Volodimir Zelenszkij és Mrija a gép teljes felújítását követően
