Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-10 / 57. szám
www.ujszo.coml 2022. március 10. KULTÚRA 9 Romantikával fűszerezett krimi A brit színész-rendező, Kenneth Branagh Agatha Christie-adaptációja a mai kor nézőjének kínál néznivalót A szerelmi szál még Hercule Poirot életét is érinti ' (Forrás: Disney) HAVRAN KATI A krimiirodalom népszerűsége letűnőben van, és ez Agatha Christie-re, a műfaj legismertebb, a világ legtöbb kötetet eladott szerzőjére is igaz. A Halál a Níluson legújabb filmadaptációját Kenneth Branagh rendezte, aki a detektív Hercule Poirot szerepét is játssza. Mi újat nyújt a Branaghféle Poirot-világ az eddig filmverziókhoz képest? Új krimiuniverzum hódíthatja meg a mozivásznakat. Kenneth Branagh első Agatha Christie-adaptációja a 2017-es Gyilkosság az Orient expresszen volt, mellyel kapcsolatban a készítők eleinte visszafogottan nyilatkoztak, mondván, folytatásról akkor lesz szó, ha a produkció sikeresnek bizonyul. A kritikák ellentmondásosak voltak, a mozilátogatók lelkesek, Branagh pedig rövidesen már tárgyalt is a következő Agatha Christie-regény jogairól. A második produkcióra sokat vártunk: eredetileg 2019-re harangozták be, egyrészt azonban a pandémia, másrészt az egyik főszereplő, Armie Hammer zaklatási ügye miatt az idei év elejére csúszott a bemutató. A februári premiert követően Branagh már arról beszélt, nem kizárt, hogy franchise lesz ebből, sőt, a jövőben nem csak a belga detektív, hanem Jane Marple történeteit is szívesen a mozivászonra vinné. Annyi már bizonyos, hogy készül a harmadik produkció, melyet szintén a brit színész-rendező visz vászonra, és ő is játssza majd a főszerepet. Amikor ismételten nyúlnak a készítők olyan regényhez, melyből már több - köztük jó - adaptáció készült, érdemes feltenni a kérdést, mi újat tehét még hozzá a történethez a produkció. A mai olvasók képzeletében Hercule Poirot karaktere, ahogy j Christie megírta, alacsony, gömbölyded alakjával, piperkőc külsejével, kackiás, gondosan ápolt bajuszával leginkább David Suchet alakjával forr össze, aki több mint két évtizeden át, egészen 2013-ig számos produkcióban formálta meg a belga detektívet. Suchet minden bizonnyal a leghitelesebb filmbeli alteregója a regénybeli detektívnek, nemcsak megjelenésével, hanem finomkodó stílusával és visszafogott játékával is hű marad a regénybeli Poirot-figurához. Érdekesség azonban, hogy a Halál a Níluson legsikeresebbnek tartott adaptációja nem Suchet nevéhez fűződik, hanem egy korábbi, 1978-ban készült adaptációhoz, melyben Peter Ustinov játszotta a detektívet. Látványvilágában is hatalmasat alkotott az akkori, John Guillermin rendezte produkció, miközben olyan sztárokat vonultatott fel, mint Maggie Smith, Bette Davis, Mia Farrow és Jane Birkin. Branagh már másodszor bizonyít-' ja, hogy jó érzékkel választ Agatha Christie történetei közül, hiszen a Gyilkosság az Orient expresszen és a Halál a Níluson is az írónő legnépszerűbbjei közé tartoznak. Emellett mindkettő kiemelkedik Christie munkásságából valamivel. A Gyilkosság az Orient expresszen azzal, hogy kivételesen felülírja a törvényt - amihez Christie detektívjei egyébként minden körülmények között ragaszkodnak. A Halál a Níluson pedig azzal, hogy szokatlanul nagy adag érzelmet pakol a történetbe: nemcsak a bűncselekmény, hanem más szereplők tetteinek az indítéka is a szenvedély, melynek az egzotikus környezet, a fojtó, egyiptomi hőség adja a kulisszát. Sőt, a szerelmi szál még Poirot-t is érinti - legalábbis Branagh verziójában. A film elején ugyanis Poirot életének (pontosabban detektívkarrierjét megelőző életének) egy mozzanatába kapunk bepillantást, mely nemcsak, hogy nem szerepel a regényben, hanem valószínűleg teljességgel elfogadhatatlan lenne a regénybeli Poirot számára. Branagh ugyanis Poirot figurájának meghatározó eleme, a bajusz rejtélyét fedi fel: kiderül, hogy a bajusz történetének romantikus indítéka van. Branagh számára tehát nem a szöveghűség az elsőrendű érdek. Erről már a Gyilkosság az Orient expreszszen is árulkodott, hiszen alakításában nemcsak a regénybelitöl alkatilag eltérő figurát kapunk - Christie Poirot-jával ellentétben Branagh magas és szikár, kackiás bajusz helyett pedig tömött és szürke szőrzettel rendelkezik hanem jellemben is. Az újragondolt Poirot-tól ugyanis nem áll távol, hogy pisztolyt ragadjon, és sebes léptekkel a gyilkos után eredjen, hogy néhány üldözős jelenettel gazdagítsa a produkciót. Hacsak nem vagyunk megátalkodott krimirajongók, a szöveghűség nem feltétlenül kell, hogy mérvadó legyen. Hiszen, gondoljunk csak bele, egyrészt nem mindenki ismeri a Christie-féle regényalapot, másrészt pedig egy jól megfontolt forgatókönyvi húzás akár újjá varázsolhatja az elidősödés útján poroszkáló krimi műfaját. Érdemes azonban körüljárni, hogy az eredetihez képest miben változtatott még Branagh. Agatha Christie regényei egy konzervatív brit társadalmi berendezkedéshez ragaszkodnak: szereplői a legfelsőbb társadalmi rétegből származó, vagy afelé törekvő urak és hölgyek. A szolgálók szinte sosem szerves részei a cselekménynek, bár tipikusan ők azok, akik meglátnak valamit és sejteni vélik a gyilkos személyét - és elég buták hozzá, hogy ezt elárulják, amivel a gyilkos következő prédájává válnak. Színes bőrű szereplők szinte kizárólag egzotikumként tűnnek fel a történetekben. Ez egyébként már Christie korában is problémát jelentett, hiszen a második világháborút követően még három évtizeden át írta regényeit, akkor, mikor a társadalmi változások szele már nemcsak megérintette, hanem eléggé át is formálta a brit társadalmat. Az írónő azonban még ekkor is egy letűnt kor képéhez ragaszkodott. A Halál a Níluson elsősorban ezt a csorbát szeretné kiköszörülni. Branagh főszereplői egy sokkal változatosabb csoportot formálnak: van köztük leszbikus pár, afroamerikaiak és egy ázsiai származású szereplő. Ezzel Branagh megcáfolja Christie-t - és a regényhez hű eddigi adaptációkat. A megreformált világnézet célja természetesen az, hogy elfogadtassa a klasszikust a mai nézővel. Abban pedig, hogy Branagh kiegészítésképpen becsempész egy romantikus szálat és némi akciójelenetet is a történetbe, érezni a szándékot, hogy a produkció a szélesebb rétegek ízlésének szeretne megfelelni. Szóval, ha nem ragaszkodunk az irodalmi hitelességhez, egy egészen élvezhető produkciót kapunk, melynek ráadásul szép a látványvilága. Leonard Cohen összes dalát eladták az örökösök, a rajongók háborognak A 2016-ban, 82 évesen elhunyt legendás dalszerző-énekes összes dalának jogait eladták Leonard Cohen örökösei. A rajongóknak azonban nem tetszik, hogy az új tulajdonos, a Hipgnosis Song Management mostantól azt csinál a 278 dallal, amit akar. Ez a brit befektetési társaság főleg arról híres, hogy multicégek reklámjaiba ad el ismert dalokat. Az utóbbi években olyan sztárok teljes zenei katalógusait vették meg, mint Neil Young, David Bowie, a Blondie vagy a Red Hot Chili Peppers, de nem kizárólag veteránokra specializálódnak, hiszen például az Imagine Dragons dalai is ott lapulnak a gyűjteményükben. Az üzlet olyan jól megy, hogy a cég már a tőzsdén is megjelent. A Hipgnosis alapítója ugyan hangsúlyozta, hogy lelkesen vállalja magára „Leonard Cohen páratlan dalai őrének és kezelőjének csodálatos felelősségét”, ez azonban nem hatotta Leonard Cohen (Fotó: TASR/AP) meg a rajongókat, akik dühös kommentekkel árasztották el a közösségi oldalakat és az ügyletről hírt adó portálokat. Aki ugyanis eladja szerzeményeinek jogait egy cégnek, többé nem befolyásolhatja, hol és mikor használják fel dalait reklámokban, sorozatokban, filmekben, és nem kap részesedést egy-egy ilyen megjelenésért. Ez természetesen az örökösökre is vonatkozik, akiket Cohen korábbi menedzsere képviselt a tárgyalásokon. Sokak szerint a szerző személyiségétől idegen volt ez a hozzáállás, sosem bocsátotta volna áruba életművét. A vételár üzleti titok, de a korábbi vásárlások során kiszivárgott információk alapján ezúttal is több százmilliós nagyságrendű összegről lehet szó. Az utóbbi időszakban sok sztár döntött hasonlóan, Bob Dylantől Stingen át Bruce Springsteenig - utóbbi állítólag 500 millió dollárt kapott kézhez, ami rekordnak számít. Iparági szakemberek szerint ennek egyik oka, hogy a streamingszolgáltók mára teljesen átalakították a zenei piacot, és a régebbi, népszerű dalok értéke megugrott. A Wall Street Journal szerint a legnagyobb sztárok életműve 18-szor értékesebb most, mint a streamingkorszak hajnalán. (jók) RÖVIDEN Thriller a Notre* Dame leégéséről Párizs. Csaknem három évvel a Notre-Dame-székesegyházban keletkezett tűzvész után Jean-Jacques Annaud mozifilmben követi végig a katasztrófát és a „hibák sorozatát”, amely veszélyeztette az épület megmentését. A 78 éves francia rendező a thriller és a hollywoodi katasztrófafilm elemeit használta a filmben. Hozzájutott a nyomozati anyagokhoz és interjút készített a főbb érintettekkel is. „Az elejétől a végéig hibák, kudarcok és egészen hihetetlen akadályok sorozata volt...”- mondta az AFP hírügynökségnek a rendező. A Notre-Dame leégése ügyében még tart a nyomozás, két lehetséges okot vizsgálnak: cigarettacsikk vagy rövidzárlat lehet a tűz keletkezésének magyarázata. A film mindkét lehetséges okot megmutatja: az egyik munkás a restaurálás helyszínén a tilalom ellenére dohányzik az ezeréves gerendák mellett, miközben galambok csipegetik a harangok elektromos kábeleit. Kicsit odébb egy hegesztő a munkája közben lángokat idéz elő egy elhagyott, gyúlékony folyadékot tartalmazó palack mellett. A film március 1 fián kerül a francia mozikba. (MTI) Bob Dylan könyvet írt New York. The Philosophy of Modem Song (A modem dal filozófiája) címmel jelenik meg november elején Bob Dylan új könyve, amelyben mások dalain keresztül vezeti be az olvasót a dalszerzés „tudományába”. Dylan már 18 éve nem jelentkezett új könyvvel, legutóbb 2004-ben jelent meg a Krónikák - Első kötet című müve, amelynek második részével máig adós. A veterán dalszerző-előadó és költő - aki időközben megkapta az irodalmi Nobel-díjat - 2010-ben kezdte írni a dalszerzésről szóló könyvét; öszszesen hatvan esszé született számára meghatározó művészekről, mint Hank Williams, Nina Simone vagy Jonathan Karp. (nme)
