Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-05 / 53. szám
www.ujszo.coml 2022. március 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Gyűlölet és béke Egy tízéves gyerek a hős tanító nénivel és az osztállyal szemben V alakik megrongálták a pozsonyi Slavínt. Kék-sárga széles csíkokat mázoltak rá. Ez sokaknak irtózatosan tetszik. Mások a fejüket csóválják. A rendőrségi közleményben az áll, hogy ez túlmegy minden határon, hiszen az ott eltemetett katonák nem tehetnek a mostani háborúról. Nekem is ez a véleményem. Még a háború előtt épp e helyen írtam arról, hogy nem szeretném, ha idegen üstökben lekvárrá válnánk, értsd: idegen érdekek miatt válnánk földönfutóvá, halnánk meg egy háborúban. Akkor többen jelezték privát üzenetben, hogy teljesen egyetértenek, de ne haragudjak, nyilvánosan nem lájkolják, mert említem a Slavínt, és úgy tűnhetne, hogy ők oroszbarátok. Megértettem őket. Lehet, hogy az olyanoknak, akik most megrongálták az emlékművet, én is annak tűnhettem, pedig egyértelműen kijelentettem, hogy én békefii vagyok. Elutasítom az agressziót. De úgy látom, ez újabban nem elegendő kinyilatkoztatás. A dolgok odáig fajultak, hogy az orosz fagyi, aminek semmi köze a politikához, ezután ukrán fagyi lesz. Orosz emberektől már szinte olyan „hűségnyilatkozatokat” várnak, mint a reszlovakizáció idejében tőlünk, magyaroktól. S nem csak olyan világklasszisokról van szó, mint Anna Nyetrebko, aki legutóbbi információm szerint ezután nem léphet fel a milánói Scalában. Volt kolléganőm fia egy nyugat-európai multicég képviseletében éveket töltött a világban, Moszkvában is. Ott szeretett bele egy orosz lányba, el is vette. Sokévnyi külföldön töltött idő után a férfi hazavágyott, s jött vele az orosz asszony és az időközben született két kislányuk. Az egyik már alapiskolás. Beilleszkedett a szlovákiai környezetbe, jól érezte magát. Mostanáig. Az történt ugyanis, hogy a tanító néni elmesélte a gyerekeknek, hogy a rossz Oroszország megtámadta a jó Ukrajnát. A gyerekek ezután sugdolózni és mutogatni kezdtek Kátyára. Mire a tanító néni valami olyasmit mondott, hogy hagyjátok Kátyát, ő is tudja, hogy Oroszország rossz. Ugye, Kátya? A kislány meg sem tudott mukkanni. Ugye, te is így gondolod, kérdezte újra a tanító néni. Kátya elkezdett sírni. El tudják ezt képzelni? Egy tízéves gyerek a hős tanító nénivel és az osztállyal szemben. Másnap nem akart iskolába menni. Ami a Slavínon történt vandalizmust illeti - hiszen az, nem? -, csak megjegyzem, hogy ott nem az orosz, hanem a volt szovjet hadsereg katonái nyugszanak, és nemcsak oroszok, a volt Szovjetunió minden részéből származtak. Ukrajnából is. Halló, ukránok is nyugszanak ott! Őket is meggy aláztátok! Arról nem is beszélve, mekkora gyűlölet fütheti azokat, akik ezt csinálták. Persze, feltehetően a béke nevében. Nem tudok arról, hogy zsidók gyaláztak volna meg német emlékművet a holokauszt miatt, vagy japánok amerikait, a két atombomba miatt. Az indiánokról sem hallottam ilyet, pedig nekik is lehetne rá okuk a spanyolok vagy az amerikaiak miatt. Folytassam? Mindenki a békéről beszél, de mintha nem mindenki akarná igazán. Mert az biztos, hogy gyűlölettel nem lehet békét teremteni! Ami ma Ukrajna, az holnap mi lehetünk FÓNAD LAURA ehországban élő magyarként most végzetesen ütközik bennem az a két, illetve három rész, amiből a magam fajta tartja össze az identitását. Sőt, a két legmeghatározóbb rész most sajnos homlokegyenest szembement egymással. Cseh részről tanúi lehetünk egy rég nem látott, széles körű társadalmi összetartásnak a háborús konfliktus kapcsán. Szimbolikusan és tettekben is. Félretéve az egyéb politikai konfliktusokat Csehországban az egyszerű választópolgártól a legmagasabb politikai képviseletig össztársadalmi méretű egyetértést látunk abban az alapvető kérdésben, hogy melyik oldalon kell most állni. A helyiek ezt ahhoz hasonlítják, amit utoljára talán csak a 89-es bársonyos forradalom idején éltek meg. A csehországi narratíva egy emberként áll egy olyan értelmezés mellett, mely szerint Mi vagyunk Ukrajna. Azaz, ez a konfliktus, pontosabban agresszió, nem valaki más ügye, amiből jó lenne kimaradni. A mostani helyzetben való eligazodáshoz támasz a cseheknek a történelmi emlékezete - a 68-as megszállás -, és támasz a tavalyi kormányváltás is, amely legalábbis külpolitikai viszonylatban egyértelmű irányt határozott meg. Ez most mindennél több. A csehek most azt az arcukat mutatják, ami előtt a világpolitika mindig is tisztelettel hajtott fejet, emlékezve a 68-as eseményekre vagy a haveli étoszra. Mit látunk magyar oldalon? Beleértve a szlovákiai magyarlakta és a magyarországi, de egyúttal a szlovák politikát is. A közösségi hálóknak (is) köszönhetően, de természetesen a hagyományos forrásokból merítve is tudomásom van arról a szolidaritási hullámról, amibe Szlovákiában is rengeteg ember bekapcsolódott. A magyar vonatkozású segítségnyújtás viszont gyakran prezentálja magát úgy, hogy elsősorban a kárpátaljai magyarokon kell segíteni. A csehek se szóban, se cselekedetben nem hangsúlyozzák az etnikai szempontot. Embereknek nyújtanak segítséget. Ami viszont magát a szimbolikus támogatást illeti, magyar oldalon jobb esetben is inkább csak síri csend honol. A hangosabb és egyúttal rosszabb megnyilvánulás pedig sajnos a gyávaság (,jobb most inkább lapítani”), a képmutatás („Mi békét akarunk.”) Miért? Van épeszű ember, aki mást akar? Sőt, látjuk a putyini hatalomnak való tudatos vagy nem tudatos behódolást. A „mit ugrál Ukrajna” vagy a „minek kellett az orosz medve bajszát húzogatni” típusú véleményeket. Ez jellemezné azt, amit most mi, magyarok, szlovákiai magyarok a világnak, vagy legalábbis Európának üzenni vagyunk képesek? Igen, ez részben érthető, a szlovákiai magyar választópolgár nincs könnyű helyzetben. Magyarországról évtizedek óta csak azt kapja, hogy a világ vagy fekete, vagy fehér, Szlovákia pedig politikai szempontból szinte értelmezhetetlen térré vált, ahol a jobb-bal megosztásnak talán már annyi nyoma sem maradt, ami alapvető viszonyulást adna a lényeges társadalmi kérdésekben. Viszont mégiscsak - abból építkezzünk, amink van alapon - inkább a szlovák hivatalos álláspontból indulnék ki. Ha más vigasz nincs, Szlovákiában ugyanis a legutóbbi választáson legalábbis az ún. nagyobb vagy a kisebb rossz lehetősége közül a szavazók többsége mégiscsak hátat tudott fordítani a nagyobbik rossznak. S tegyük hozzá, az országnak következetesen nyugatorientált államfője van. Ha kérhetem az olvasót, amennyiben nem szenderedett el teljesen az orosz érdekeltségű politikusok, illetve azok szellemi helytartóinak hipnózisától, próbálja meg európai szemmel látni a történéseket. Ebben a háborúban ugyanis nincs külön magyar, se szimpla szlovák érdek. A megtámadott Ukrajna üzenete ugyanis kegyetlenül egyszerű: ami ma Ukrajna sorsa, az holnap a ti sorsotok is lehet. Azaz Ukrajna szuverenitása, ami most kockán forog, messze nem csak az ukránok ügye. A csehek számára ez egyértelmű és világos. Lecsaptak az oligarchák jachtjaira FIGYELŐ Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tovább bünteti az orosz oligarchákat. Washington lefoglalja 19 orosz oligarcha és 47 családtagjuk, ismerősük vagyonát, megtiltja az országba való beutazásukat. Joe Biden elnök szerint külön hatóság fogja levadászni az érintett vagyonokat, amelyek felett egyelőre a Vlagyimir Putyin körébe tartozó vagyonos oroszok rendelkeznek. Biden megismételte, a cél az, hogy Oroszországra nézve a lehető legfájdalmasabb büntetést mérjék. A megcélzott oligarchák között van Dimitrij Peszkov, Putyin szóvivője is. Szankcióval sújtják Aliser Uszmanovot is, aki 19,5 milliárd dollárral Oroszország egyik leggazdagabb embere, a Metalloinvest alapítója és Putyin közeli szövetségese. Amerikai ingatlanjait és vagyontárgyait lefoglalták. Uszmanovra Nagy-Britannia is szankciókat vetett ki, ugyancsak vagyonbefagyasztással és utazási korláttal sújtja. Uszmanovnak jelentős érdekeltségei vannak két élvonalbeli angol futballklubban, az Arsenalban és az Evertonban. Emellett ő a tulajdonosa az egyik legértékesebb nagy-britanniai lakóingatlannak, az északnyugat-londoni Highgate városrészben lévő Beechwood House-nak, amelynek becsült piaci értéke jelenleg 48 millió font, és övé a Sutton Place nevű 16. századi kastély is a London határában fekvő Surrey megyében. A német hatóságok lefoglalták Uszmanov 600 millió dollár értékű luxusjachtját egy hamburgi hajógyárban. A milliárdos 2016-ban vette meg 600 millió dollárért a német Lürssen hajógyártól az egyedi, 52 hónap alatt megépített luxusjachtot. A Dilbar nevű hajó 156 méter hoszszú, bruttó űrtartalma alapján (15 917 tonna) pedig a világ legnagyobb motoros jachtja. Tizenkét lakosztály van benne, melyekben 24 fő fér el kényelmesen, a kívánságaikat pedig 96 fős személyzet teljesíti. A fedélzetén van a valaha volt legnagyobb, jachton kialakított medence, de két helikopterleszálló, szauna, szépségszalon és edzőterem is található rajta. A francia kormány a Marseille-hez közeli La Ciotat kikötőjében lefoglalta Igor Szecsin Rosznyefty-elnök luxusjachtját. A 86 méter hosszú, 120 millió dollárt érő jacht főhídján egy olyan uszoda is van, amely helikopterleszállóvá alakítható át. A francia hatóságok minden luxusjachtot ellenőriznek a Földközi-tengeren és a hajójavító üzemekben. A hírek szerint az orosz jachtok a Maldív-szigetek és Dubaj felé próbálnak menekülni a hatóságok elől. (mti, NapíG, ú) Orbán marad Putyin utolsó csatlósa? Orbán talán még megúszhatja az orosz pávatáncát - így lehet öszszefoglalni, mi a véleménye a nyugat-európai diplomatáknak a mostani magyar külpolitikáról. Ha az oroszok elleni küzdelembe nem állnak bele, akkor a jövőben már a lengyel szövetségeseik sem lesznek mellettük - diplomáciai források szerint ezt az üzenetet kapta Orbán Viktor és csapata a lengyel konzervatív-populista jobboldal, a Jog és Igazságosság (PiS) vezetésétől. A hagyományosan nem oroszbarát lengyel politikusoknál betelt a pohár a Fidesszel egyébként baráti lengyel jobboldalon is. Nagy valószínűséggel a Szijjártó Péter külügyminiszter (aki Putyintól magas kitüntetést kapott) nevével fémjelzett „keleti politika” a jövőben tarthatatlan lesz, a magyar kormánynak nincs más választása, be kell állni a sorba, a harmadik utas külpolitikának befellegzett. Szijjártó szerint az orosz Sberbank távozása is úgymond a brüsszeli szankciós politika következménye, emellett Orbán még mindig ragaszkodik az orosz finanszírozású Paks 2 atomerőmű megépítéséhez. A magyar ellenzék szerint Orbán és kormánya Putyin utolsó csatlósa. Bulgária, Románia, Szlovákia, Csehország és Lengyelország már bejelentette kivonulását a budapesti székhelyű, kémbanknak nevezett orosz Nemzetközi Beruházási Bankból, figyelmeztetett a Párbeszéd. (hvg, MaHa)
