Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-01 / 25. szám
www.ujszo.coml 2022. február 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Csiki-csuki állapot Talán ez az a sokat emlegetett kollektív immunitás Hetek óta hallgatjuk, hogy intenzív lefolyású lesz, de nem tart sokáig az új hullám - akárcsak a nyolcvanas évek öszszevissza mutálódott popzenéjében. Akkoriban is azt reméltem, a védetteket nem fertőzi meg, ám ezt persze lehetetlen volt megjósolni, és hatása máig tart bennem, bár korántsem végzett akkora pusztítást, mint mondjuk az eurodiszkó. De élhetnék strandhasonlattal is: jobb helyeken hangosbemondó hívja fel a tisztelt fürdővendégek figyelmét a hullámmedencében készülődő, maximum háromperces zajlásra. Máshol nézni kell az órát, tudni kell a dörgést, de ott is szinte percre pontosan és szabályos ritmusban kapjuk az arcunkba a hullámpofonokat, már aki szereti. Nem tudom nem észrevenni, mennyire megváltozott az általános hozzáállás, pedig tájainkon az átoltottság aránya meg sem közelíti a „dobogós” országokét. Ahogy lassan, de biztosan kúszik felfelé a napi fertőzöttek száma, úgy enyhülnek az intézkedések, nyitnak az uszodák, színházak, indulnak az osztályok a jól megérdemelt sítanfolyamra, csábítanak a wellness-szállók, éttermek. Mostanra már mindenki úgy érzi, elege van ebből a pandémiából, ami sokak szerint amúgy is kitaláció. Úgyhogy hiába pozitív nálunk szinte minden második teszt, hiába lépi túl a napi fertőzöttek száma a tízezret, és hiába esnek ágynak, kerülnek kórházba beoltottak is, úgy csinálunk, mintha ez nem érdekelne bennünket. És talán tényleg nem is érdekel. Talán ez az a bizonyos, sokat emlegetett kollektív immunitás. Immunisak lettünk, méghozzá lelkileg, ami bizony nem túl szerencsés hozzáállás. Mint ahogy számolgatni sem szerencsés a hátralevő heteket, esetleg hónapokat. Nem tudhatjuk, milyen lesz a húsvét. Azt sem tudhatjuk, hogy eljutunk-e idén nyaralni. Azt sem, hogy lesznek-e fesztiválok, falunapok, szüreti mulatságok. Persze én is miket írok, hiszen a múlt héten, illetve az azt megelőző időszakban még hangosan sirattam e hasábokon a kulturális élet lassú pusztulását. És lám, mégsem tölt el maradéktalan örömmel az a tény, hogy szaporodnak a rendezvények. Mert a meghirdetett előadások, premierek, turnék és vemisszázsok egymás után maradnak el. A legnagyobb közösségi oldalon az elmúlt hétvégén az „elmarad” szó jött szembe leggyakrabban, és bizony betegség miatt kellett lemondani a tervezett rendezvények háromnegyedét. A fennmaradó huszonöt százalék az érdeklődés hiánya miatt hiúsult meg. Mert bizony az a helyzet - és ismét csak magamból indulok ki —, hogy az óvatos ember a legritkább esetben kockáztat. Ezért mára sokan teljesen begubóztak, a kultúrafogyasztás egyet jelent számukra a monitor bámulásával. Persze ez is jóval több a semminél, a hangsúlyok eltolódása azonban már az eredetileg színpadra tervezett produkcióknál is világosan látható. Több olyan színházi előadásról tudok például, amelyet bemutató előtt vagy közvetlen utána több kamerával rögzítettek, hogy szükség esetén online fogyasztásra is fel lehessen kínálni, illetve, hogy ne vesszen kárba az a rengeteg befektetett munka. Az emberek pedig nem vásárolnak jegyet semmilyen rendezvényre egy hónappal korábban, inkább csak előző nap, vagy néhány órával a kezdés előtt. így viszont sokkal kockázatosabb bármit is szervezni. Szóval igazi csiki-csuki állapot ez. Mintha egy meghibásodott, öszszevissza működő fotocellás ajtó előtt állnánk. Szeretnénk átjutni rajta, de nem tudjuk, nekirohanjunk-e, vagy sem? Pedig ki van írva, hogy (szerencsés esetben) nem fáj túlságosan, ha rosszul időzítünk és felkenődünk az üvegre... Letolt gatyával HEGEDŰS NORBERT szlovák politikai elit ismét tökéletesen csődöt mondott egy krízishelyzetben, ezúttal a legközelebbi szövetségeseinek mutatva meg, hogy ilyen barátok mellett nem igazán van szükségük ellenségekre. Kezdjük azzal, hogy a Heger-kormánynak nagyon nincs szerencséje a rajta kívül álló eseményekkel és csapásokkal. Nem elég, hogy a koronavírus-járvánnyal kell megküzdeniük, front egy olyan időszakban kerültek kormányra, amikor ismét megtömi látszik az európai béke. Ez a két probléma egyenként is elég lenne bármilyen felkészült kormánynak, az inkompetensebbek számára pedig valóságos katasztrófát jelent. Ütóbbit nem kell elképzelnünk, hiszen napi szinten látjuk. Fontos kérdésekben zajlik a sumákolás és a lapítás, míg a banális apróságok miatt vérre menő vitákat folytatnak egymással a kormánykoalícióban. Ezzel együtt hihetetlen, hogy Ivan Korőok külügyminiszteren és Boris Kolláron (!) kívül senki nem képes nyíltan a nyilvánosság elé állni, és kimondani, hogy Szlovákia a nyugati szövetségi rendszer része és ennek megfelelően fog cselekedni, és mindenki, aki mást mond, az megvezeti a népet és az ország lakosainak érdekei ellen cselekszik. A gyenge és inkompetens vezetés miatt sikerült megosztani a társadalmat egy olyan banális kérdésben, amiről máshol csak egy senki által nem olvasott sajtóhír tudósítana. Robert Fico egy olyan védelmi szerződés ellen szervezett tüntetést, amit még az ő kormánya kezdeményezett. És az emberek követik, sőt szabadságharcosként ünnepük, holott nélküle itt semmilyen, Amerikával való együttműködés nem lenne. Heger kormánya pedig letolt gatyával áll, és meg sem mer nyikkanni néhány száz hőbörgő miatt. Az egyre csökkenő preferenciák bűvöletében észre sem veszi, hogy épp a tehetetlenségével fordítja el magától az embereket és hagyja a fejére nőni a Smer sokszor bukott elnökét. Ez a hibrid háború lényege: elérni, hogy az emberek a legalapvetőbb kérdésekben se tudjanak egyetérteni és a káoszt kihasználva manőverezni. Oroszország jelenleg megszállva tartja egy szuverén ország területének egy részét és a jelek szerint arra készül, hogy még nagyobb szeletet szakítson ki belőle. Egy normális világban elképzelhetetlen lenne, hogy valaki őket tartsa áldozatnak, most mégis ezt látjuk, mert az oroszok massziv hadjáratot folytatnak az interneten, hogy a valós képet eltorzítsák. Hamis nosztalgia, féligazságok, sokszorosára erősített Amerika-gyűlölet és EU-szkepticizmus buijánzik a ruszofil FB-csoportokban. Szövetségeseik pedig mindenhol vannak, mert minden országban akad egy Fico-féle alak, aki inkább lesz zsebdiktátor egy orosz gyarmaton, mint mellékszereplő (vagy börtöntöltelék) egy szabad országban. Adjunk ehhez egy, a járvány alatt megtépázott társadalmat, mely alapvetően - és nem ok nélkül - bizalmatlan a kormányával szemben, és a siker garantált. Egy egységes NATO és EU ellen Oroszországnak semmi esélye nem lenne. Heger kormánya azonban épp ezt az egységet gyengíti a habozásával. Úgy tűnik, már mindenki elfelejtette Svätopluk tanmeséjét a veszszőkről, melyeket egyesével könnyű eltörni. Szlovákia ugyanazt csinálja, mint az összes eddigi nagy krízis során: kihasználja a szövetségi rendszerek előnyeit, de amikor a szolidaritásra kerülne sor, vakarózni kezd. Ez volt a 2008-as gazdasági válság során és a 2016-os menekültválságnál is. Márpedig ez az út a pokolba vezet: eljátsszuk a becsületünket, és meg fogjuk kapni a háborút is. FIGYELŐ érsekség. További bűnük, hogy nem akarnak maszkot viselni, és a híveket is az oltás elutasítására buzdítják. Három hónapot kapnak arra, hogy beoltassák magukat, majd megvizsgálják az ügyüket. Ezután újabb három hónapra függeszthetik fel őket, majd végleges kizárás jön az egyházból, ha nem mennek el oltásra. (tasr) Oltatlan ne prédikáljon Felfüggesztette a papi szolgálat alól a ciprusi érsek azokat a papokat, akik nem hajlandók beoltatni magukat. „Oboldogsága II. Krizosztóm 12 papot függesztett fel a szolgálat alól” - közölte az Lehet jelölni a székelyt, de „nem csitul a vihar a biliben” Véglegesítette a román kormány a márciusi nápszámlálás kérdőívét, ás végül a magyar nemzetiség alkategóriájaként belekerült a székely is. A csángó az „egyéb nemzetiségek” alkategóriában szerepel, így aki csángónak vallja magát, azt nem számolják a magyarokhoz. A román nemzetiségnél egyébként hat, a németnél öt, a románál 13 alkategória van. Kevesebb magyar Erdélyben és Székelyföldén élénk vitát váltott ki, hogy az eredeti kérdőíven nem szerepeltek a székelyek. A román kormányban részt vevő RMDSZ arra az aggodalomra hivatkozott, hogy a több identitás lehetővé teszi, hogy az adatok későbbi „rosszindulatú értelmezésénél” a székelyeket ne számolják a magyarokhoz. Székely személyi A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) is arra biztatta szimpatizánsait, hogy vallják magukat magyarnak, hozzátéve, hogy az SZNT székely személyi kártyája majd lehetőséget ad arra, hogy a székelyek számolják meg önmagukat, ne a román állam. A székely identitás „eltüntetéséről” kirobbant vita nyomán Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke bejelentette: kezdeményezi, hogy a magyar etnikum alcsoportjaként kerüljön a kérdőívre a székely és a csángó. (A 2011-es népszámláláson sem sikerült a magyar nemzetiség alkategóriájaként feltüntetni a csángót, mert vannak közöttük, akik magyarnak, és olyanok is, akik románnak tekintik magukat.) Az anyanyelvnél a 2011-es adatlappal ellentétben már nem szerepel sem a székely, sem a csángó. Vihar a biliben A vita során erdélyi magyar és székely politikusok, sőt székelyek is egymásnak estek, „2022 a székelység eltüntetésének éve lesz!”, és „Ha nincs székely, Székelyföld sem létezik!” felkiáltásokkal - írta az erdélyi Magyar Szó a Székely-magyar vihar a biliben címűkommentáijában. „Ilyen kreténségek jönnek a közösségi médiában, az összes közül a legjobb, amelyik arra figyelmeztet, hogy a romániai cenzus megszünteti a székely nép jogi státuszát. Elnézést, a mijét? Jogi státuszát? Netán van ilyenje? A mindenségit, miről maradtam le, atyafiak?” - olvasható a kommentárban. Rámutat, hogy egyes híresztelések szerint a felháborodás óriási méreteket öltött, hogy a székelyek többsége elemi dühvei kezdett tiltakozni, népharagot említenek, ami mese habbal. „A szórványos felhördülés talán közelít valamelyest a valósághoz, hisz egy röhejesen kis számú közösség, alig néhány tucatnyi népszámos-napszámos sikítja bánatát a nagyvilágba. És kiröhögtetik magukat a Védjük meg a székelyeket és a csángókat! elnevezésű petícióval, amit az igazi székelyek hanyatt-homlok rohantak aláírni. A múltban már volt rá kísérlet leválasztani a székelyeket a ma-' gyaroktól, most is ebben sántikálnak. Talán titkon remélik, hogy a néhány elvakult székely atyafi a végén még kikaparja nekik a gesztenyét” - írja a Magyar Szó. {MTI, úsz)