Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)

2022-02-01 / 25. szám

www.ujszo.coml 2022. február 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Csiki-csuki állapot Talán ez az a sokat emlegetett kollektív immunitás Hetek óta hallgatjuk, hogy intenzív lefolyá­sú lesz, de nem tart sokáig az új hullám - akárcsak a nyolcvanas évek ösz­­szevissza mutálódott popzenéjé­ben. Akkoriban is azt reméltem, a védetteket nem fertőzi meg, ám ezt persze lehetetlen volt megjósolni, és hatása máig tart bennem, bár koránt­sem végzett akkora pusztítást, mint mondjuk az eurodiszkó. De élhetnék strandhasonlattal is: jobb helyeken hangosbemon­dó hívja fel a tisztelt fürdővendé­­gek figyelmét a hullámmedencében készülődő, maximum háromperces zajlásra. Máshol nézni kell az órát, tudni kell a dörgést, de ott is szin­te percre pontosan és szabályos rit­musban kapjuk az arcunkba a hul­lámpofonokat, már aki szereti. Nem tudom nem észrevenni, mennyire megváltozott az általá­nos hozzáállás, pedig tájainkon az átoltottság aránya meg sem közelíti a „dobogós” országokét. Ahogy las­san, de biztosan kúszik felfelé a napi fertőzöttek száma, úgy enyhülnek az intézkedések, nyitnak az uszodák, színházak, indulnak az osztályok a jól megérdemelt sítanfolyamra, csá­bítanak a wellness-szállók, étter­mek. Mostanra már mindenki úgy ér­zi, elege van ebből a pandémiából, ami sokak szerint amúgy is kitalá­­ció. Úgyhogy hiába pozitív nálunk szinte minden második teszt, hiába lépi túl a napi fertőzöttek száma a tízezret, és hiába esnek ágynak, ke­rülnek kórházba beoltottak is, úgy csinálunk, mintha ez nem érdekel­ne bennünket. És talán tényleg nem is érdekel. Talán ez az a bizonyos, sokat emlegetett kollektív immuni­tás. Immunisak lettünk, méghozzá lelkileg, ami bizony nem túl sze­rencsés hozzáállás. Mint ahogy szá­molgatni sem szerencsés a hátrale­vő heteket, esetleg hónapokat. Nem tudhatjuk, milyen lesz a húsvét. Azt sem tudhatjuk, hogy eljutunk-e idén nyaralni. Azt sem, hogy lesznek-e fesztiválok, falunapok, szüreti mu­latságok. Persze én is miket írok, hiszen a múlt héten, illetve az azt megelő­ző időszakban még hangosan sirat­tam e hasábokon a kulturális élet lassú pusztulását. És lám, mégsem tölt el maradéktalan örömmel az a tény, hogy szaporodnak a rendezvé­nyek. Mert a meghirdetett előadá­sok, premierek, turnék és vemisszá­­zsok egymás után maradnak el. A legnagyobb közösségi oldalon az el­múlt hétvégén az „elmarad” szó jött szembe leggyakrabban, és bizony betegség miatt kellett lemondani a tervezett rendezvények három­negyedét. A fennmaradó huszonöt százalék az érdeklődés hiánya miatt hiúsult meg. Mert bizony az a helyzet - és is­mét csak magamból indulok ki —, hogy az óvatos ember a legritkább esetben kockáztat. Ezért mára so­kan teljesen begubóztak, a kultúra­fogyasztás egyet jelent számukra a monitor bámulásával. Persze ez is jóval több a semminél, a hangsúlyok eltolódása azonban már az eredeti­leg színpadra tervezett produkciók­nál is világosan látható. Több olyan színházi előadásról tudok például, amelyet bemutató előtt vagy köz­vetlen utána több kamerával rögzí­tettek, hogy szükség esetén online fogyasztásra is fel lehessen kínálni, illetve, hogy ne vesszen kárba az a rengeteg befektetett munka. Az em­berek pedig nem vásárolnak jegyet semmilyen rendezvényre egy hó­nappal korábban, inkább csak előző nap, vagy néhány órával a kezdés előtt. így viszont sokkal kockázato­sabb bármit is szervezni. Szóval igazi csiki-csuki állapot ez. Mintha egy meghibásodott, ösz­­szevissza működő fotocellás ajtó előtt állnánk. Szeretnénk átjutni raj­ta, de nem tudjuk, nekirohanjunk-e, vagy sem? Pedig ki van írva, hogy (szerencsés esetben) nem fáj túlsá­gosan, ha rosszul időzítünk és felke­­nődünk az üvegre... Letolt gatyával HEGEDŰS NORBERT szlovák politikai elit ismét tökéletesen csődöt mondott egy krí­zishelyzetben, ezúttal a legközelebbi szövetségeseinek mutat­va meg, hogy ilyen barátok mellett nem igazán van szüksé­gük ellenségekre. Kezdjük azzal, hogy a Heger-kormánynak nagyon nincs szerencséje a rajta kívül álló eseményekkel és csapásokkal. Nem elég, hogy a koronavírus-járvánnyal kell megküzdeniük, front egy olyan időszakban kerültek kormányra, amikor ismét megtömi látszik az európai béke. Ez a két probléma egyenként is elég lenne bármilyen felké­szült kormánynak, az inkompetensebbek számára pedig valóságos kataszt­rófát jelent. Ütóbbit nem kell elképzelnünk, hiszen napi szinten látjuk. Fontos kérdésekben zajlik a sumákolás és a lapítás, míg a banális ap­róságok miatt vérre menő vitákat folytatnak egymással a kormánykoalí­cióban. Ezzel együtt hihetetlen, hogy Ivan Korőok külügyminiszteren és Boris Kolláron (!) kívül senki nem képes nyíltan a nyilvánosság elé állni, és kimondani, hogy Szlovákia a nyugati szövetségi rendszer része és en­nek megfelelően fog cselekedni, és mindenki, aki mást mond, az megve­zeti a népet és az ország lakosainak érdekei ellen cselekszik. A gyenge és inkompetens vezetés miatt sikerült megosztani a társa­dalmat egy olyan banális kérdésben, amiről máshol csak egy senki által nem olvasott sajtóhír tudósítana. Robert Fico egy olyan védelmi szerző­dés ellen szervezett tüntetést, amit még az ő kormánya kezdeményezett. És az emberek követik, sőt szabadságharcosként ünnepük, holott nélküle itt semmilyen, Amerikával való együttműködés nem lenne. Heger kor­mánya pedig letolt gatyával áll, és meg sem mer nyikkanni néhány száz hőbörgő miatt. Az egyre csökkenő preferenciák bűvöletében észre sem veszi, hogy épp a tehetetlenségével fordítja el magától az embereket és hagyja a fejére nőni a Smer sokszor bukott elnökét. Ez a hibrid háború lényege: elérni, hogy az emberek a legalapvetőbb kérdésekben se tud­janak egyetérteni és a káoszt kihasználva manőverezni. Oroszország je­lenleg megszállva tartja egy szuverén ország területének egy részét és a jelek szerint arra készül, hogy még nagyobb szeletet szakítson ki belőle. Egy normális világban elképzelhetetlen lenne, hogy valaki őket tartsa áldozatnak, most mégis ezt látjuk, mert az oroszok massziv hadjáratot folytatnak az interneten, hogy a valós képet eltorzítsák. Hamis nosztal­gia, féligazságok, sokszorosára erősített Amerika-gyűlölet és EU-szkep­­ticizmus buijánzik a ruszofil FB-csoportokban. Szövetségeseik pedig mindenhol vannak, mert minden országban akad egy Fico-féle alak, aki inkább lesz zsebdiktátor egy orosz gyarmaton, mint mellékszereplő (vagy börtöntöltelék) egy szabad országban. Adjunk ehhez egy, a járvány alatt megtépázott társadalmat, mely alapvetően - és nem ok nélkül - bi­zalmatlan a kormányával szemben, és a siker garantált. Egy egységes NATO és EU ellen Oroszországnak semmi esélye nem lenne. Heger kormánya azonban épp ezt az egységet gyengíti a habozá­sával. Úgy tűnik, már mindenki elfelejtette Svätopluk tanmeséjét a vesz­­szőkről, melyeket egyesével könnyű eltörni. Szlovákia ugyanazt csinálja, mint az összes eddigi nagy krízis során: kihasználja a szövetségi rendsze­rek előnyeit, de amikor a szolidaritásra kerülne sor, vakarózni kezd. Ez volt a 2008-as gazdasági válság során és a 2016-os menekültválságnál is. Márpedig ez az út a pokolba vezet: eljátsszuk a becsületünket, és meg fogjuk kapni a háborút is. FIGYELŐ érsekség. További bűnük, hogy nem akarnak maszkot viselni, és a híveket is az oltás elutasítására buzdítják. Három hónapot kapnak arra, hogy beoltassák magukat, majd megvizsgálják az ügyüket. Ezután újabb három hónapra füg­geszthetik fel őket, majd végleges kizárás jön az egyházból, ha nem mennek el oltásra. (tasr) Oltatlan ne prédikáljon Felfüggesztette a papi szolgálat alól a ciprusi érsek azokat a pa­pokat, akik nem hajlandók beol­­tatni magukat. „Oboldogsága II. Krizosztóm 12 papot függesztett fel a szolgálat alól” - közölte az Lehet jelölni a székelyt, de „nem csitul a vihar a biliben” Véglegesítette a román kor­mány a márciusi nápszámlálás kérdőívét, ás végül a magyar nemzetiség alkategóriájaként belekerült a székely is. A csángó az „egyéb nemzetiségek” alkategóriában szerepel, így aki csán­gónak vallja magát, azt nem számol­ják a magyarokhoz. A román nemze­tiségnél egyébként hat, a németnél öt, a románál 13 alkategória van. Kevesebb magyar Erdélyben és Székelyföldén élénk vitát váltott ki, hogy az eredeti kér­dőíven nem szerepeltek a székelyek. A román kormányban részt vevő RMDSZ arra az aggodalomra hivat­kozott, hogy a több identitás lehetővé teszi, hogy az adatok későbbi „rossz­indulatú értelmezésénél” a székelye­ket ne számolják a magyarokhoz. Székely személyi A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) is arra biztatta szimpatizánsait, hogy vallják magukat magyarnak, hozzá­téve, hogy az SZNT székely szemé­lyi kártyája majd lehetőséget ad arra, hogy a székelyek számolják meg ön­magukat, ne a román állam. A szé­kely identitás „eltüntetéséről” kirob­bant vita nyomán Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke bejelentette: kezde­ményezi, hogy a magyar etnikum al­csoportjaként kerüljön a kérdőívre a székely és a csángó. (A 2011-es nép­­számláláson sem sikerült a magyar nemzetiség alkategóriájaként feltün­tetni a csángót, mert vannak közöt­tük, akik magyarnak, és olyanok is, akik románnak tekintik magukat.) Az anyanyelvnél a 2011-es adatlappal el­lentétben már nem szerepel sem a szé­kely, sem a csángó. Vihar a biliben A vita során erdélyi magyar és szé­kely politikusok, sőt székelyek is egy­másnak estek, „2022 a székelység el­tüntetésének éve lesz!”, és „Ha nincs székely, Székelyföld sem létezik!” fel­kiáltásokkal - írta az erdélyi Magyar Szó a Székely-magyar vihar a biliben címűkommentáijában. „Ilyen kretén­­ségek jönnek a közösségi médiában, az összes közül a legjobb, amelyik arra figyelmeztet, hogy a romániai cenzus megszünteti a székely nép jo­gi státuszát. Elnézést, a mijét? Jogi státuszát? Netán van ilyenje? A min­denségit, miről maradtam le, atyafi­ak?” - olvasható a kommentárban. Rámutat, hogy egyes híresztelések szerint a felháborodás óriási mérete­ket öltött, hogy a székelyek többsége elemi dühvei kezdett tiltakozni, nép­haragot említenek, ami mese habbal. „A szórványos felhördülés talán kö­zelít valamelyest a valósághoz, hisz egy röhejesen kis számú közösség, alig néhány tucatnyi népszámos-nap­­számos sikítja bánatát a nagyvilágba. És kiröhögtetik magukat a Védjük meg a székelyeket és a csángókat! elnevezésű petícióval, amit az igazi székelyek hanyatt-homlok rohantak aláírni. A múltban már volt rá kísér­let leválasztani a székelyeket a ma-' gyaroktól, most is ebben sántikálnak. Talán titkon remélik, hogy a néhány elvakult székely atyafi a végén még kikaparja nekik a gesztenyét” - írja a Magyar Szó. {MTI, úsz)

Next

/
Thumbnails
Contents