Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-10 / 33. szám
Interjú • Szépségápolás • Lakberendezés • Divat • Sztárvilág • Kultúrszendvics • Életmód XVI. ÉVFOLYAM, I. SZÁM, 2022. FEBRUAR Talán 17-18 éves lehettél, amikor először találkoztunk. A legelső benyomásom az volt, hogy fiatal korod ellenére irigylésre méltó higgadtság, megfontoltság, kiegyensúlyozottság, szelíd derű árad belőled. Pedig akkorra már olyan eseményeket éltem meg, amelyek kicsit megtörtek. Tizenöt voltam, amikor anyu meghalt, és tizennyolc, amikor apu egy olyan házasságba lépett, amely lelkileg eléggé megdolgoztatott. De ekkortájt ismerkedtem meg a későbbi férjemmel, gyerekeim apjával is. ami velünk történt. Apu új házassága mindkettőnk életére mélyebb hatással volt, rettenetesen sokat „oldottuk" magunkat, egymást, rengeteg beszélgetésünk szólt erről. Máig ilyen szoros maradt a kapcsolatotok? Határozottan. Nem a találkozások gyakoriságában mérhető, hanem a mélységében. Noha földrajzilag régóta távol élünk egymástól, meglepő módon nagyon hasonló a lelki értékrendünk, a belső iránytűnk az emberi kapcsolatokat illetően, ami nem okvetlenül csak a családból hozott, inkább Hatalmas törés lehet egy kamaszlány számára elveszíteni az édesanyját. Mindenképp meghatározta a további életemet. Nemcsak anyu halála, hanem minden, ami azután történt. Eleven konfliktusaim voltak mindazzal kapcsolatban, ami ebből az élethelyzetből következett. Mindehhez tizenkilenc éves koromban a bátyám disszidált, és úgy volt, hogy az életben már nem látom. Egyszer csak ott álltam, hogy kész, nincs többé családom. Ez így együtt akkor soknak bizonyult. ▲ A férjemmel és a bátyámmal (jobbról) a lányunk keresztelőjén - 22 évvel ezelőtt eredendőbb. Mindkettőnk számára meglepő, mennyire értjük egymás lelkét. Nagyon hálás is vagyok érte. Amikor tizenkilenc évesen úgy érezted, magadra maradtál, ez erős löketet adott ahhoz, hogy biztonságot és állandóságot próbálj kialakítani az életedben? Abszolút. Tizenhét évesen, amikor megismerkedtem a későbbi férjemmel a gímesi táborban, annyira erősen éreztem, milyen sorsszerű a találkozásunk, hogy kijött a számon az első esték egyikén: „Tudom, hogy te leszel a férjem és a gyerekeim apja, de túl korán jöttél." Valóban korán érkezett, de azt is tudtam, valószínűleg azért is, hogy legyen egy stabil pont az életemben. Mintha az égiek küldték volna, a talajvesztettség kellős közepén. Éreztem, dolgunk van együtt, ez ijesztő is volt egyben. Mert nem biztos, hogy ennyire fiatalon kell egy életre elköteleződni. Ez konfliktust is okozott bennem, majdnem szakítottunk rövid időn belül. Emellett nagy szükségem volt rá és a kapcsolat adta biztonságra is. Tudtam, éreztem, hogy nem rúghatom fel a kapcsolatunkat ilyen könnyedén csak azért, mert túl fiatalnak érzem magam hozzá. Felnőttként már másként viszonyulsz ahhoz, hogy édesapátok újra megnősült? Mert kamaszfejjel árulásnak is vehetted édesanyátokkal szemben. Azt mondják, 'akkor nő fel az ember, amikor úgy tud nézni a szülőre, mint esendő emberre, a hibáival és erényeivel együtt. Apunak mindig nagyon fontos volt a család. Amikor anyu meghalt, ijesztően egyedül maradt. Mi ezt kamaszfejjel nem tudtuk átérezni, belemerültünk a saját fájdalmunkba, azt próbáltuk kiküszöbölni, ahogy lehetett. Például azzal, hogy próbáltunk még többet jönni-menni, élni. Egy idő után persze megértettem, hogy magáErős kötelék fűz a bátyádhoz? Akkor kerültünk közelebb egymáshoz, amikor tizennégy éves lettem, ő pedig tizennyolc. Addig klasszikus testvéri viszonyban voltunk, de mint két lélek ekkor kezdtük egymást jobban hallani-látni, aztán pedig nyilván nagyon felerősítette a kapcsolatunkat mindaz, 2021 nyarán zoboralji táborozóknak tartottunk foglalkozást az erőszakmentes kommunikációról (Fotók: Somogyi Tibor és L. A. archívuma) A TISZTA SZÁNDÉK és szó ereje r Úgy érzi, sok minden sorsszerűén történt az életében. Es minden nehézség, próbakő abba az irányba terelte, hogy rátaláljon arra a hivatásra, amelyben leginkább ki tud teljesedni, és amelyben a felhalmozott tudását hasznosíthatja. Lánczos Andrea, erőszakmentesegyüttműködő kommunikáció-tréner, coach, emk-alapú mediátor, logopédus vallott életéről, pályájáról. nyosnak érzi magát, ahogy azt is, hogy vannak érthető és empatikusán abszolút fölfogható testi-le I ki-szel lemi szükségletei. Igazából nekünk azzal volt problémánk, hogy amikor új életet kezdett, igazából tőlünk, a gyerekeitől kért elfogadást és alkalmazkodást. Többek között ez a helyzet indította el az útkeresésemet is, hogy mindazzal foglalkoztam és foglalkozom, amivel. Meg akartam érteni, szerettem volna a saját részemet is tisztán látni, illetve hogy hogyan tudom a másikat jobban megérteni. Itt jött be például az erőszakmentes-együttműködő kommunikáció (emk) az életembe, amelyben nagyon sok kérdésemre választ kaptam. A pályaválasztásodat is befolyásolta, hogy az életed drámaibb történései miatt korán érdekelni kezdett az önismeret? Már gimnazistaként pszichológiára készültem, de a pályaválasztási tanácsadónk lebeszélt róla azzal, hogy protekció nélkül nem vesznek fel, mert hatalmas a túljelentkezés. Megpróbáltam mégis a lehetőségeimhez mérten a saját magam és az emberi kapcsolataim megértése motiválta úton maradni: olyan szak után kutattam, amelyben sok a lélektan. A keresztmamám ajánlotta a gyógypedagógiát, mivel az egyik ismerőse ezzel foglalkozott. Azonnal az jutott eszembe, hogy ha gyógypedagógia, akkor viszont kommunikáció, és így a logopédia. Kicsit kanyargós úton, de végül Budapesten kötöttem ki, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. Hálás vagyok azért, hogy oda jártam. A komplexitásomhoz nagyon kellett az, amit ott kaptam. A mai napig élvezem a logopédiai munkát, s azt is, ha gyerekekkel dolgozhatok, egészen kicsiktől a nagyokig. Erősen él bennem az altruizmus, a segítő szándék. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy a gyógypedagógiai munkával párhuzamosan az emk-t is alkalmazhatom. Mintha egész életemben ezt a komplexitást kerestem volna. Azt a tudást és tapasztalatot, amit magánemberként és szakemberként összegyűjtöttem, nagyon szeretem egy „csomagként" megélni és hasznosítani. Mi is tulajdonképpen az emk, és hogyan találtál rá? Az emk célja, hogy előmozdítsa azt az információáramlást, amely az emberek közötti együttműködéshez és a konfliktusok hatékony kezeléséhez szükséges. Két fókusza van: az egyik az őszinte önkifejezés, a másik pedig a másikra való együttérző odafigyelés. Először Tatán találkoztam vele, ahol hét évig éltünk. A lányom általános iskolájában akadt a kezembe az emk-ról egy kis szórólap - a mai napig őrzöm -, nagyon megszólított. De akkor még nem mélyedtem bele. Aztán visszaköltöztünk Tatáról, és tele voltam tervekkel. Egy mun-
