Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)

2022-02-10 / 33. szám

Interjú • Szépségápolás • Lakberendezés • Divat • Sztárvilág • Kultúrszendvics • Életmód XVI. ÉVFOLYAM, I. SZÁM, 2022. FEBRUAR Talán 17-18 éves lehettél, amikor először találkoz­tunk. A legelső benyomásom az volt, hogy fiatal korod ellenére irigy­lésre méltó higgadtság, megfontoltság, kiegyensú­lyozottság, szelíd derű árad belőled. Pedig akkorra már olyan eseményeket éltem meg, amelyek kicsit megtörtek. Tizenöt voltam, amikor anyu meghalt, és tizennyolc, amikor apu egy olyan házas­ságba lépett, amely lelkileg eléggé megdolgoztatott. De ekkortájt ismerkedtem meg a későbbi férjemmel, gyere­keim apjával is. ami velünk történt. Apu új házassága mindkettőnk éle­tére mélyebb hatással volt, rettenetesen sokat „oldot­tuk" magunkat, egymást, rengeteg beszélgetésünk szólt erről. Máig ilyen szoros maradt a kapcsolatotok? Határozottan. Nem a ta­lálkozások gyakoriságában mérhető, hanem a mély­ségében. Noha földrajzilag régóta távol élünk egymás­tól, meglepő módon nagyon hasonló a lelki értékrendünk, a belső iránytűnk az em­beri kapcsolatokat illetően, ami nem okvetlenül csak a családból hozott, inkább Hatalmas törés lehet egy kamaszlány számára elve­szíteni az édesanyját. Mindenképp meghatároz­ta a további életemet. Nem­csak anyu halála, hanem minden, ami azután történt. Eleven konfliktusaim voltak mindazzal kapcsolatban, ami ebből az élethelyzetből következett. Mindehhez ti­zenkilenc éves koromban a bátyám disszidált, és úgy volt, hogy az életben már nem látom. Egyszer csak ott álltam, hogy kész, nincs töb­bé családom. Ez így együtt akkor soknak bizonyult. ▲ A férjemmel és a bátyámmal (jobbról) a lányunk keresz­telőjén - 22 évvel ezelőtt eredendőbb. Mindkettőnk számára meglepő, mennyire értjük egymás lelkét. Nagyon hálás is vagyok érte. Amikor tizenkilenc évesen úgy érezted, magadra ma­radtál, ez erős löketet adott ahhoz, hogy biztonságot és állandóságot próbálj kiala­kítani az életedben? Abszolút. Tizenhét évesen, amikor megismerkedtem a későbbi férjemmel a gímesi táborban, annyira erősen éreztem, milyen sorsszerű a találkozásunk, hogy ki­jött a számon az első esték egyikén: „Tudom, hogy te leszel a férjem és a gyereke­im apja, de túl korán jöttél." Valóban korán érkezett, de azt is tudtam, valószínűleg azért is, hogy legyen egy stabil pont az életemben. Mintha az égiek küldték vol­na, a talajvesztettség kellős közepén. Éreztem, dolgunk van együtt, ez ijesztő is volt egyben. Mert nem biztos, hogy ennyire fiatalon kell egy életre elköteleződni. Ez konfliktust is okozott ben­nem, majdnem szakítottunk rövid időn belül. Emellett nagy szükségem volt rá és a kapcsolat adta biztonságra is. Tudtam, éreztem, hogy nem rúghatom fel a kapcso­latunkat ilyen könnyedén csak azért, mert túl fiatalnak érzem magam hozzá. Felnőttként már másként viszonyulsz ahhoz, hogy édesapátok újra megnő­sült? Mert kamaszfejjel árulásnak is vehetted édes­anyátokkal szemben. Azt mondják, 'akkor nő fel az ember, amikor úgy tud nézni a szülőre, mint esendő emberre, a hibáival és erényeivel együtt. Apu­nak mindig nagyon fontos volt a család. Amikor anyu meghalt, ijesztően egyedül maradt. Mi ezt kamaszfejjel nem tudtuk átérezni, be­lemerültünk a saját fájdal­munkba, azt próbáltuk ki­küszöbölni, ahogy lehetett. Például azzal, hogy próbál­tunk még többet jönni-men­­ni, élni. Egy idő után persze megértettem, hogy magá­Erős kötelék fűz a bátyád­hoz? Akkor kerültünk közelebb egymáshoz, amikor tizen­négy éves lettem, ő pedig tizennyolc. Addig klasszikus testvéri viszonyban voltunk, de mint két lélek ekkor kezdtük egymást jobban hallani-látni, aztán pedig nyilván nagyon felerősítette a kapcsolatunkat mindaz, 2021 nyarán zoboralji táborozóknak tartottunk foglalkozást az erő­­szakmentes kommunikációról (Fotók: Somogyi Tibor és L. A. archívuma) A TISZTA SZÁNDÉK és szó ereje r Úgy érzi, sok minden sorsszerűén történt az életében. Es minden nehézség, próbakő abba az irányba terelte, hogy rátaláljon arra a hivatásra, amelyben leginkább ki tud teljesedni, és amelyben a felhalmozott tudását hasznosíthatja. Lánczos Andrea, erőszakmentes­együttműködő kommunikáció-tréner, coach, emk-alapú mediátor, logopédus vallott életéről, pályájáról. nyosnak érzi magát, ahogy azt is, hogy vannak érthető és empatikusán abszolút fölfogható testi-le I ki-szel le­­mi szükségletei. Igazából nekünk azzal volt problé­mánk, hogy amikor új életet kezdett, igazából tőlünk, a gyerekeitől kért elfogadást és alkalmazkodást. Többek között ez a helyzet indította el az útkeresésemet is, hogy mindazzal foglalkoztam és foglalkozom, amivel. Meg akartam érteni, szerettem volna a saját részemet is tisz­tán látni, illetve hogy hogyan tudom a másikat jobban megérteni. Itt jött be például az erőszakmentes-együtt­működő kommunikáció (emk) az életembe, amely­ben nagyon sok kérdésem­re választ kaptam. A pályaválasztásodat is befolyásolta, hogy az éle­ted drámaibb történései miatt korán érdekelni kez­dett az önismeret? Már gimnazistaként pszi­chológiára készültem, de a pályaválasztási tanács­adónk lebeszélt róla azzal, hogy protekció nélkül nem vesznek fel, mert hatalmas a túljelentkezés. Megpróbál­tam mégis a lehetőségeim­hez mérten a saját magam és az emberi kapcsolataim megértése motiválta úton maradni: olyan szak után kutattam, amelyben sok a lélektan. A keresztmamám ajánlotta a gyógypedagógi­át, mivel az egyik ismerőse ezzel foglalkozott. Azonnal az jutott eszembe, hogy ha gyógypedagógia, akkor vi­szont kommunikáció, és így a logopédia. Kicsit kanyar­gós úton, de végül Buda­pesten kötöttem ki, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. Há­lás vagyok azért, hogy oda jártam. A komplexitásom­hoz nagyon kellett az, amit ott kaptam. A mai napig él­vezem a logopédiai munkát, s azt is, ha gyerekekkel dol­gozhatok, egészen kicsiktől a nagyokig. Erősen él ben­nem az altruizmus, a segítő szándék. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy a gyógy­pedagógiai munkával pár­huzamosan az emk-t is al­kalmazhatom. Mintha egész életemben ezt a komple­xitást kerestem volna. Azt a tudást és tapasztalatot, amit magánemberként és szakemberként összegyűj­töttem, nagyon szeretem egy „csomagként" megélni és hasznosítani. Mi is tulajdonképpen az emk, és hogyan találtál rá? Az emk célja, hogy előmoz­dítsa azt az információá­ramlást, amely az emberek közötti együttműködéshez és a konfliktusok hatékony kezeléséhez szükséges. Két fókusza van: az egyik az őszinte önkifejezés, a másik pedig a másikra való együtt­érző odafigyelés. Először Tatán találkoztam vele, ahol hét évig éltünk. A lányom általános iskolájában akadt a kezembe az emk-ról egy kis szórólap - a mai napig őrzöm -, nagyon megszólí­tott. De akkor még nem mé­­lyedtem bele. Aztán vissza­költöztünk Tatáról, és tele voltam tervekkel. Egy mun-

Next

/
Thumbnails
Contents